KK BH 2002/334
KK BH 2002/334
2002.08.01.
Reklámberendezés tartószerkezetének bontására kötelezés esetén a kártalanítás feltétele [1964. évi III. tv. 37. § c) pont; 30/1964. (XII. 2.) Korm. r. 19. § (2) bek., 19/A. §; 2/1986. (II. 27.) ÉVM r.-rel közzétett OÉSZ 4. sz. mell. 21., 23., 73. pont].
Az irányadó tényállás szerint az elsőfokú építésügyi hatóság arra kötelezte a felperest, hogy a B.-n B. u. 6-8. szám alatt levő ingatlanon a tető-reklámszerkezetet 60 napon belül bontsa el, mert az a Világörökség részeként védelem alá eső területen helyezkedik el, városképi megjelenése elfogadhatatlan, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (a továbbiakban: OMVH) mint szakhatóság a fennmaradásához nem járult hozzá, ezért az építésügyről szóló 1964. évi III. törvény (a továbbiakban: Ét.) 37. §-ának c) pontja alapján annak bontása szükséges. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot – utalással a szakhatósági állásfoglalásra és a városképi szempontokra – helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesnek az alperesi határozat hatályon kívül helyezésére irányuló keresetét elutasította, utalva az Ét. 37. §-ának c) pontjára, mely szerint az építésügyi hatóság elrendelheti az építmény lebontását, ha annak állapota a városképet rontja, illetőleg a műemlékvédelem érdekei azt megkövetelik.
Utalt arra is az elsőfokú bíróság, hogy a 30/1964. (XII. 2.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 19/A. §-ában foglaltak szerint jogszerűen kötelezte az építésügyi hatóság a felperest a reklámtartó szerkezet lebontására.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta, és kiemelte, hogy mivel a felperes a perbeli közigazgatási határozat felülvizsgálatát kérte, kártalanítási igénnyel pedig az alperesi hatóságoknál korábban nem élt, így az R. 19. §-ának (2) bekezdése szerinti kártalanítás a pernek nem volt tárgya.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének megfelelő döntést kért, hivatkozva az R. 19. §- ának (2) bekezdésében foglaltakra, amely szerint ha a városkép előnyösebb kialakítása céljából vagy területrendezési okokból az építmény lebontása vált szükségessé, az ingatlan tulajdonosát a kisajátítási kártalanításra vonatkozó szabályok szerint kártalanítani kell. Mivel az alperesi hatóságok a bontás elrendelésekor az őt illető kártalanításról nem rendelkeztek, ezért az alperesi hatóságok súlyos eljárási jogszabálysértésére figyelemmel a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezéséről kell rendelkezni.
Az alperes illetve beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztettek elő.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján tárgyaláson kívül bírálta el, a jogerős határozatot a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltak értelmében a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálva felül.
A felülvizsgálati kérelemben foglaltakra utalással mutat rá az alábbiakra a Legfelsőbb Bíróság. A Környezetvédelmi és Építésügyi Értesítő 1991. évi január 27. napján megjelent, a II. évfolyam 1. számában közzétett, 1989. november 15. napján kelt 960-488/1989. 58 407/1989. számú együttes miniszteri határozat műemléki jelentőségű területté nyilvánította Budapest fővárosnak az UNESCO Világörökséghez tartozó területét, és megjelölte a fővárosnak az UNESCO világörökséghez tartozó kibővített műemléki jelentőségű területe határait is.
A perbeli esetben nem vitásan az UNESCO által is a Világörökség részének minősített és az együttes utasítással műemléki védelemben részesített területen épített reklámberendezés tartószerkezetének bontását rendelte el az elsőfokú építésügyi hatóság, az Ét. 37. §-ának c) pontjában foglaltak értelmében, városképi elfogadhatatlansága miatt, és mert az OMVH szakhatósági véleményében sem járult hozzá a reklámberendezés fennmaradásához. Ebből következően a bontás elrendelése nem volt jogszerűtlennek tekinthető.
Tévedett a felperes, amikor felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy súlyos, az ügy érdemére is kiható eljárási szabálysértés történt, mivel az R. 19. §-ának (2) bekezdése értelmében a városképi szempontok miatt bontásra rendelt reklámberendezés miatt őt a kisajátítási kártalanításra vonatkozó szabályok szerint kártalanítani kellett volna. Az R. 19. §-ának (2) bekezdése ugyanis akként rendelkezik, hogy ha a városkép előnyösebb kialakítása céljából az építmény lebontása vált szükségessé, az ingatlan tulajdonosát a kisajátítási kártalanításra vonatkozó szabályok szerint kártalanítani kell. A perbeli esetben ugyan az építésügyi hatóság a felperest kötelezte a reklámberendezés tartószerkezetének lebontására, azonban időközben a felperes a reklámberendezést elidegenítette, majd a vevő azt továbbadta, így a tulajdonosváltozásra figyelemmel a felperes nem tekinthető az építmény, tartószerkezet tulajdonosának.
A 2/1986. (II. 27.) ÉVM rendelettel közzétett Országos Építésügyi Szabályzat (a továbbiakban: OÉSZ) 4. sz. mellékletének 21., 23. és 73. pontjában foglaltak szerint a reklámberendezés tartószerkezete nem tekinthető ingatlan jellegű építménynek, nem sértett tehát jogszabályt az építésügyi hatóság, amikor erre irányuló külön kérelem hiányában az R. 19. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerinti kártalanítás kérdésében mellőzte a döntést. Végül rámutat e körben a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság arra, hogy a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet (valamint a végrehajtásáról szóló MT rendelet) főszabályként a tulajdonost illető kártalanításról rendelkezik.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet nem sértette meg a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályt, ezért az érdemben helytálló másodfokú ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.II.29.214/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás