BK BH 2002/339
BK BH 2002/339
2002.09.01.
Nem valósul meg a lőszerrel visszaélés bűntette, és ezért a vádlott felmentésének van helye, ha a magatartás – bár tényállásszerű, de – az elkövetés körülményei folytán összességében alkalmatlan a Btk. 263/A. §-a által védeni kívánt jogi tárgy veszélyeztetésére [Btk. 10. § (2) bek., 263/A. § (1) bek. a) pont; Be. 214. § (3) bek. a) pont].
A katonai tanács a 2001. április 11-én meghozott végzésével a honvéd törzsőrmester vádlott ellen lőszerrel visszaélés bűntette miatt folyamatban levő büntetőeljárást megszüntette, és a vádlottat megrovásban részesítette; a lőfegyverrel, valamint a pirotechnikai termékkel kapcsolatos szabálysértés miatt az iratokat fegyelmi eljárás lefolytatása végett az illetékes parancsnoknak megküldeni rendelte, a bűnjelként lefoglalt 7 db villamosizzógyújtót pedig elkobozta.
A tényállás a következő.
A honvéd törzsőrmester vádlott az általános iskola elvégzése után szakmunkásképzőben tanult tovább, ahol szerszámkészítő szakképesítést szerzett. Ezt követően egy kft.-nél vállalt munkát, ahol mint betanított munkás dolgozott. Sorkatonai szolgálatát 1994. augusztusa és 1995. júliusa között teljesítette, tartalékállományba szakaszvezető rendfokozattal helyezték. Ezek után előbb korábbi munkahelyére ment vissza dolgozni, majd 1995. október 1-jei hatállyal szerződéses szolgálati jogviszonyra lépett a honvédséggel. A szolgálati feladatait jelenleg – 1998. február 1-je óta – szakaszparancsnoki beosztásban látja el. Munkáját elöljárói megelégedésére, kiváló színvonalon végzi. Eddigi szolgálati ideje alatt három esetben részesült dicséretben, fenyítve nem volt. 1999-ben levelező tagozaton sikeres érettségi vizsgát tett, törzsőrmesterré 1999. június 24-i hatállyal léptették elő.
A vádlott nőtlen családi állapotú, más személy eltartásáról nem kell gondoskodnia. Havi nettó átlagilletménye 53 633 forint összegű. Vagyontalan.
A vádlottat a katonai tanács a 2000. szeptember 20-án jogerőre emelkedett ítéletével alárendelt megsértésének bűntette miatt 20 000 forint pénzbüntetésre ítélte.
A vádlott az alakulatnál fennállott szerződéses jogviszonya idején 1997. őszén, utólag már pontosan meg nem állapítható időpontban, egy kollégájától – akinek személyét az eljárás során nem sikerült felderíteni – 7 db villamos izzógyújtót vett át azzal a céllal, hogy az izzógyújtó vezeték részét utóbb magáncélra felhasználja. A gyújtókat ezt követően magánál tartotta, majd azokat az alakulathoz történő áthelyezését követően a nőtlenszállói szobájában, a szekrényében helyezte el.
A vádlott 1999. tavaszán – utólag már pontosan meg nem állapítható időpontban – az alakulata által tartott lőgyakorlaton vett részt mint lőgyakorlat-vezető. Ennek során szolgálati tevékenysége közben birtokába került 2 db. 7,62 mm 43M acélmagvas lövedékű töltény. A töltényeket ekkor a ruházatában helyezte el, de azokról a későbbiekben megfeledkezett, illetőleg azokat csak később, a gyakorlat befejezését követően, a ruházatának átvizsgálásakor találta elő. A vádlott az általa talált töltényeket az elöljáróinak nem adta át, hanem a nőtlen tiszti szállón a szobájában, az éjjeliszekrényén egy dobozban tárolta.
A katonai ügyészség a vádlott szobájában 2000. november 7-én házkutatást tartott, aminek során – egy 39/49M típusú tájolón és 1 db AK-63/D szuronyon, illetve 2 db 7,62 mm 43/M vaklőszeren kívül – a fenti töltények, illetve a villamos izzógyújtók is lefoglalásra kerültek.
A bíróság az igazságügyi fegyverszakértői vélemény adatai alapján megállapította, hogy a vádlottól lefoglalt 2 db. 7, 62 mm 43/M acélmagvas lövedékű töltény közül az egyik a 242/1996. (XII. 27.) kormányrendelettel módosított 115/1991. (IX. 10.) kormányrendelet alapján lőszernek, a másik töltény pedig – mivel az lőport nem tartalmazott – lőszerelemnek minősül, melyek tartása engedélyhez kötött. A 7 db villamos izzógyújtó pirotechnikai termék, robbanóanyagnak, robbantószernek nem minősül.
A vádlott az általa birtokolt, illetve tartott 1 db. 7,64 mm 43/M lőszer tartásához nem rendelkezett engedéllyel. A vádlott az általa birtokolt, illetve tartott lőszerelem, illetve pirotechnikai termék tartásához sem rendelkezett engedéllyel.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen, – amelyet a katonai ügyész tudomásul vett, – a vádlott és a védője fellebbezett a vádlott felmentése érdekében.
A katonai főügyész a végzés helybenhagyását indítványozta.
A védő a fellebbezését fenntartva a Btk. 10. §-ára figyelemmel a vádlott felmentését kérte társadalomra veszélyesség hiányában. Álláspontja szerint az 1 db lőszer megszerzésének, illetve tartásának körülményei mellett összességében a cselekmény társadalomra veszélyesnek nem tekinthető.
A Legfelsőbb Bíróság a katonai tanács végzésének a felülbírálata során a tényállást a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól mentesnek találta.
A felmentést célzó fellebbezések az alábbiak szerint alaposak.
Az irányadó tényállás alapulvétele mellett tévedett a katonai tanács, amikor a vádlott terhére a lőszerrel visszaélés bűntettének elkövetését – az eljárás megszüntetése és megrovás alkalmazása mellett – megállapította. Kétségtelen, hogy a katonai tanács az ügyet a jogi megítélés szempontjából is igen körültekintően megvizsgálta. Részletesen foglalkozott a védőnek a társadalomra veszélyesség hiányában történő felmentést célzó kérelmével, annak indokaival, és részletesen kifejtette azt az álláspontját, hogy a társadalomra veszélyesség hiányát miért nem látta az adott esetben megállapíthatónak. A társadalomra veszélyesség hiányának vizsgálatánál a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntette tekintetében az elsőfokú bíróság által általánosságban kifejtettekkel a Legfelsőbb Bíróság egyetértett. Ezek között külön indokolt kiemelni a következőket: a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés törvényi szabályozásának az 1994. évi IX. törvénnyel történt módosításából egyértelmű, hogy a törvényalkotó nem kívánta fenntartani azt a korábbi helyzetet, amelyben a fegyveres erők és fegyveres testületek tagjai, amennyiben – mint szolgálati lőfegyver, illetve lőszer tartására engedéllyel rendelkezők – a vonatkozó rendelkezéseket úgy szegték meg, hogy a cselekményt az engedélyezettel azonos vagy annál kisebb hatékonyságú lőfegyverre vagy kisebb mennyiségű lőszerre valósították meg, a cselekményük csak szabálysértés volt. Ebből következően a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélésnél a társadalomra veszélyesség hiányának vizsgálata során nem az a döntő, hogy az elkövető a fegyveres erők vagy testületek tagja.
Összességében kell valamennyi tényezőt, ezek közül elsősorban is a megszerzés körülményeit, indokát, illetve a jogosulatlan birtokban tartás körülményeit vizsgálni ahhoz, hogy megalapozottan állást lehessen foglalni a társadalomra veszélyesség fennállásáról avagy annak esetleges hiányáról. Az ügyet valamennyi részletében vizsgálva a Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a cselekmény nem valósítja meg a lőszerrel visszaélés bűntettét. A vádlott lőgyakorlat-vezetőként a lőgyakorlat során, tehát a szolgálati tevékenységével összefüggésben szerzett meg 2 db géppisztolylövedéket, amelyek közül az egyik működésképtelen volt. A további 1 db, működőképes lőszert katonai fenntartású létesítményben, a nőtlen tiszti szállón levő szobájában tárolta, – és arra sem merült fel adat, hogy azt bármilyen bűncselekménnyel összefüggésben kívánta volna felhasználni. Így a magatartás – bár tényállásszerű, de – összességében nem alkalmas a Btk. 263/A. §-a által védeni kívánt jogi tárgy veszélyeztetésére.
Mindebből következően a Legfelsőbb Bíróság a katonai tanács végzését megváltoztatta, és a vádlottat a Btk. 263/A. §-a (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott lőszerrel visszaélés bűntette miatt ellene emelt vád alól a Btk. 10. §-ának (2) bekezdésére figyelemmel a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja I. fordulatának alkalmazásával- mivel a vád tárgyává tett cselekmény nem bűncselekmény – felmentette. (Legf. Bír. Bf.V.1651/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás