BK BH 2002/340
BK BH 2002/340
2002.09.01.
I. A gazdasági társaság ügyvezető igazgatója mint bűnsegéd megvalósítja a többrendbeli magánokirat-hamisítás vétségét, ha a gazdasági társaságnak eladott használt gépkocsikat – az átírási illeték megfizetése alóli kibúvás érdekében – nem íratja át a tulajdonjogot szerzett gazdasági társaság nevére, hanem az eladókkal ,,üres'' adásvételi szerződésblankettát írat alá, majd a használt gépkocsi értékesítése során a bianco szerződést aláíratja a vevővel, olyan valótlan látszatot keltve, mintha a jogügylet közvetlenül az eladó és a vevő között jött volna létre [Btk. 21. § (2) bek., 276. §].
II. A többrendbeli magánokirat-hamisítás vétsége esetén – a büntethetőség elévülése szempontjából – egyenként kell vizsgálni, hogy a hamis tartalmú magánokirat mely időpontban került a hatóság előtt felhasználásra, illetőleg az elévülés félbeszakadása mely időpontban történt; ennek felderítése mellett kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a büntetőjogi felelősségre vonásra van-e törvényes lehetőség [Btk. 33. § (1) bek. b) pont, 34. § a) pont, 35. § (1) bek., 276. §; Be. 213. § (1) bek. a) pont].
A városi bíróság az 1999. április 19. napján kihirdetett ítéletével a II. r. terhelt bűnösségét folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében állapította meg, ezért őt 100 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 2500 forintban állapította meg. A megállapított tényállás lényege a következő.
A irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt az elkövetés idején a kft. ügyvezető igazgatója volt. A gazdasági társaság új és használt gépkocsik kereskedelmével foglalkozott. Az I. r. terhelt a kft. alkalmazásában gépkocsi-értékesítő munkakörben dolgozott.
Az említett kft.-nél lehetőség volt arra, hogy az általuk értékesített új gépjárművek vételárát úgy rendezzék, hogy a vásárló a vételár egy részét a használt járműve leadásával egyenlítse ki. Az ily módon a kft birtokába, egyben tulajdonába került különböző típusú járművek után a kft. köteles lett volna a tulajdonjogot a gépjármű nyilvántartásába bejegyezni, és annak alapján átírási illetéket fizetni. A két terhelt azonban el akarta kerülni az illeték kifizetését, ezért az új típusú gépjárművek értékesítése során olyan valótlan tartalmú adásvételi szerződések létrejöttében működtek közre, amelyek szerint a beszámításra szánt használt gépjárművek nem kerültek a kft. tulajdonába. Ennek során az I. r. terhelt – a II. r. terhelt utasítása alapján – a használt gépjárműveket leadó ügyfelekkel üres adásvételi szerződéseket íratott alá, és ezeket csak akkor töltette ki, ha ezekre a gépjárművekre vevőt talált. Így a szerződés szerint a két ügyfél állt egymással szerződéses viszonyban, annak ellenére, hogy valójában a járműveket a kft.-től mint tulajdonostól vásárolták meg. Az így készült – összesen 41 darab – valótlan tartalmú szerződést a II. r. terhelt felhasználta, ezáltal elkerülte az átírási illeték megfizetését.
Az enyhítés iránt bejelentett perorvoslat kapcsán eljárt megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2000. április 26. napján hozott ítéletével az elsőfokú ítéletnek a II. r. terheltre vonatkozó rendelkezését annyiban változtatta meg, hogy a nevezett cselekményeit 36 rendbeli bűnsegédként megvalósított magánokirat-hamisítás vétségének minősítette, és a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 1500 forintra mérsékelte.
A másodfokú bíróság bizonyítást vett fel. Ennek eredményeként a tényállást kiegészítette azzal, hogy az elsőfokú bíróság által felsorolt valótlan tartalmú adásvételi szerződéseket a gépjármű új tulajdonosai 36 esetben használták fel a tulajdonos személyében történt változás hatósági bejelentésekor. Kifejtette a másodfokú bíróság az ítélet indokolásában, hogy a magánokirat-hamisítás bűncselekménye az okirat felhasználásával válik befejezetté. A cselekmény pedig annyi rendbeli, ahány valótlan tartalmú okirat került felhasználásra. Az I. r. terhelt csupán segítséget nyújtott ahhoz, hogy a tudtával és engedélyével kiállított valótlan tartalmú adásvételi szerződéseket a gépjárművek új tulajdonosai az átíráshoz felhasználják, ezért a bűncselekményeknek nem a tettese, hanem a bűnsegéde.
A városi bíróság valamint a másodfokon eljárt megyei bíróság ítélete ellen a II. r. terhelt a Be. 284. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással a védője útján nyújtott be felülvizsgálati indítványt. Ebben sérelmezi a bűnösség megállapítását, valamint a büntetés kiszabását. Az indítványban előadottak szerint a másodfokon felvett bizonyítás eredményeként a Be. 214. §-a (1) bekezdésének a) és c) pontja alapján felmentésnek lett volna helye. Az adásvételi szerződéseket nem a II. r. terhelt, hanem az új tulajdonosok használták fel, következésképpen ez a magatartás az ő érdeküket szolgálta. Téves a megyei bíróságnak az az álláspontja, hogy ő bűnsegédje lenne a mások által megvalósított okirat-hamisításnak csupán azért, mert tudott a magánokiratok létezéséről. Minden alapot nélkülöz az a megállapítás is, hogy a hamis adásvételi szerződésekkel az illetékfizetési kötelezettséget akarták elkerülni. A bűnösséget kizárja továbbá az a körülmény is, hogy a II. r. terhelt tévedésben volt a cselekmény társadalomra veszélyességét illetően. Ez a jogi tévedésből és a cselekmény csekély társadalomra veszélyességéből adódik. A többi márkakereskedő is hasonló módon járt el, ennek ellenére nem indult ellenük büntetőeljárás. Sérelmezte továbbá a II. r. terhelt, hogy a másodfokú bíróság nem tisztázta az elévülés kérdését, és ez okból nem szüntette meg az eljárást.
A legfőbb ügyész szerint az eljárt bíróságok nem sértették meg a büntető anyagi jog szabályait, a II. r. terhelt bűnösségére vont következtetés okszerű, és törvényes a cselekmény jogi minősítőse is. Törvényes keretek között történt a büntetés kiszabása is. Álláspontja szerint a cselekmények elévüléséről sem lehet szó.
A terhelt jogi képviselője a legfőbb ügyészi indítványra tett írásbeli észrevételében továbbra is azt állította, hogy a II. r. terhelt bűncselekményt nem követett el; a bűnösségét nem lehet megállapítani. Annak a véleményének adott hangot, hogy az új gépkocsik értékesítése során a kft. bizományosként járt el, a használt gépkocsik eladójának megbízása alapján végezte azok értékesítését. Ismételten sérelmezte, hogy a bíróság nem vizsgálta az elévülés kérdését, és nem szüntette meg a II. r. terhelttel szemben a büntetőeljárást. A II. r. terheltet ugyanis 1998. március 17-én hallgatta ki először a rendőrkapitányság, ekkor közölték vele az alapos gyanút is. Végül kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Be. 291. §-ának (3) bekezdése értelmében a büntetőeljárást a cselekmény csekély fokú társadalomra veszélyességére figyelemmel szüntesse meg.
A felülvizsgálati indítvány és a legfőbb ügyészi álláspont részben az alább kifejtettek szerint alapos.
Mindenekelőtt előre kell bocsátani, hogy – mivel a felülvizsgálati indítvány a II. r. terhelt javára szólt – a Legfelsőbb Bíróság a Be. 289. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem vizsgálhatta a Btk. 274. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti minősítés (az intellektuális közokirat-hamisítás bűntette) megállapíthatóságának a kérdését.
A másodfokú bíróság által felvett bizonyítás eredményeként rögzített történeti tényállást alapul véve nem tévedett az eljárt bíróság a II. r. terhelt bűnösségének a megállapításánál. Az sem kétséges, hogy a II. r. terhelt cselekményei alkalmasak a bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének a megállapítására. Egységes a bírói gyakorlat ugyanis abban, hogy amennyiben a hamis, hamisított, illetve valótlan tartalmú magánokirat készítője nem azonos a felhasználóval, a készítőt akkor lehet bűnsegédként felelősségre vonni, ha a magánokiratot felhasználják. A jelen esetben pedig ez történt.
Tévedett ellenben az eljárt bíróság, amikor nem vizsgálta az egyes bűncselekményeknél az elévülés beálltának idejét. Ezzel kapcsolatosan nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság azzal a legfőbb ügyészi indítvánnyal, amely szerint a bűncselekmények nem évültek el, mert a nyomozás elrendelésére az elévülési időn belül – 1996. március 18. napján – került sor.
A legfőbb ügyészi álláspont szerint a Btk. 33. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint az elévülési idő a büntetési tétel felső határának megfelelő idő, de legalább 3 év. A Btk. 34. §-ának a) pontja értelmében befejezett bűncselekmény esetén az elévülés határidejének kezdő napja az, amikor a törvényi tényállás megvalósul. A Btk. 35. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy az elévülést félbeszakítja a büntetőügyekben eljáró hatóságoknak az elkövető ellen a bűncselekmény miatt foganatosított büntetőeljárási cselekménye. Nem szükséges, hogy az elkövető személye ismert legyen, az ismeretlen tettes elleni nyomozás elrendelése is félbeszakíthatja az elévülést.
Az adott ügy irataiból az állapítható meg, hogy a nyomozóhatóság 1996. március 18. napján kifejezetten az I. r. terhelt ellen indította meg a nyomozást, csak az általa elkövetett bűncselekményekkel kapcsolatosan. Ez alkalommal fel sem merült, hogy a nevezettnek társai lettek volna. A II. r. terheltet 1998. március 17. napján hallgatták ki először, és csupán ekkor közölték vele, hogy milyen bűncselekmény elkövetésével gyanúsítják. Tekintetében az egyes cselekmények elévülése szempontjából tehát a fenti időpont az irányadó. A hamis magánokiratok első felhasználására 1993. szeptember 22-én került sor. A II. r. terhelt gyanúsítottkénti kihallgatásának időpontját figyelembe véve így az 1995. április 10. napjától 1995. október 3. napjával bezárólag elkövetett bűncselekmények róhatóak a II. r. terhelt terhére (amely 19 rendbeli bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétségének elkövetését jelenti).
Ellenben az 1995. március 6. napján és az azt megelőzően véghezvitt 17 rendbeli bűncselekmény büntethetősége a Btk. 33. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján elévült, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 213. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a büntetőeljárást az említett bűncselekményekkel kapcsolatosan megszüntette, az ítéletnek a bűnösséget e bűncselekményekben kimondó részének a hatályon kívül helyezése mellett. [Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja és (2) bekezdése.].
Egyebekben az ítéletnek a II. r. terheltet érintő részét helybenhagyta, mert ezen túlmenően a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a felülvizsgálati kérelemben írt kifogásokkal. Nincs jelentősége ugyanis annak, hogy a hamis adásvételi szerződéseket nem a II. r. terhelt, hanem a használt személygépkocsikat megvásároló új tulajdonosok használták fel. Téves továbbá a bizományosi minőségre való hivatkozás is.
Nem kétséges hogy a kft. és az új személygépkocsikat megvásároló – egyben beszámításként a használt gépkocsikat átadó – személyek között bizományosi megállapodás nem jött létre, hanem az adásvételi szerződéssel a használt személygépkocsik a kft. tulajdonába kerültek. Ezzel a II. r. terhelt is tisztában volt, továbbá azzal is, hogy a hamis magánokiratokat a használt személygépkocsikat megvásároló személyek a tulajdonjog bejegyzése során felhasználják. Itt jegyzi meg a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bűncselekmények elkövetése során a kft. azáltal is haszonhoz jutott, hogy többek között mentesült a használt gépkocsik eladása kapcsán felmerülő szavatossági felelősség alól.
Nem alapos a cselekmény társadalomra veszélyességében való tévedésre hivatkozás sem. Szó sincs arról, hogy a II. r. terhelt mint a kft. ügyvezető igazgatója ilyen alapvető szabályokkal ne lett volna tisztában, nevezetesen hogy a hamisított magánokirat felhasználása bűncselekmény. A terhelt tanácsadói is tisztában voltak ennek törvénysértő voltával és a cél nem csak az eljárási illeték megfizetése alóli mentesítés, hanem a már említett szavatosság alóli kitérés is volt. Annak a körülménynek, hogy más márkakereskedők is hasonló módon jártak el, és ellenük nem indult büntetőeljárás, a terhelt bűnösségének megállapítása szempontjából nincs jelentősége. A cselekmények társadalomra veszélyességének csekély foka sem állapítható meg az irányadó tényállás alapján.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok ítéleteit a II. r. terheltre vonatkozóan hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.IV.2722/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás