BK BH 2002/341
BK BH 2002/341
2002.09.01.
I. A fegyvercsempészet, valamint a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés csekély tárgyi súlya esetén az enyhítő rendelkezés kimerítő alkalmazásával történő büntetés kiszabása indokolt, és helye lehet eggyel enyhébb büntetés-végrehajtási fokozat kijelölésének is [Btk. 83. §, 87. § (2) bek. c) és d) pont; 263/A. § (1) bek. a) pont, 263/B. § (1) bek., 43. § (a) pont, 45. § (2) bek., 47. § (3) bek.; 115/1991. (IX. 10.) Korm. r. 13. § (1) bek.; 14/1991. (X. 31.) BM r. 1. §].
A megyei bíróság a 2000. november 16. napján kelt ítéletével az I. r. vádlott bűnösségét fegyvercsempészet bűntettében, míg a II. r. vádlott bűnösségét lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében állapította meg. Ezért a megyei bíróság az I. r. vádlottat 3 évi fegyházbüntetésre, mellékbüntetésül 5 évre a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra; a II. r. vádlottat 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre, mellékbüntetésül 3 évre a Magyar Köztársaság területéről kiutasításra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott 27 éves, osztrák állampolgár, a gimnázium három osztályát végezte el. Családi vállalkozásban üzemeltetett kávéházban üzletvezető, büntetve nem volt.
A II. r. vádlott 30 éves, magyar anyanyelvű román állampolgár, 1990-től menekültként Ausztriában él. Elvált családi állapotú, élettársi közösségben él, élettársi kapcsolatából a vádlottnak egy kiskorú gyermeke van. A II. r. vádlott Ausztriában discót üzemeltetett, büntetve nem volt.
Az I. r. vádlott és a II. r. vádlott 1999. év végén Ausztriában ismerkedtek meg, közöttük üzleti és baráti kapcsolat alakult ki. A II. r. vádlott felvetette, hogy panziót szeretne nyitni Magyarországon, és ehhez a vállalkozáshoz társat keres. Az I. r. vádlottnak megtetszett az ötlet, és készséget mutatott arra, hogy részt vegyen a vállalkozásban. S.-ban 2000. év március hónapjától kibéreltek egy házat a vállalkozás (panzió, vendéglátás) céljából. A bérleti szerződést a II. r. vádlott magyar állampolgárságú élettársa kötötte meg a bérbeadóval, és be is költözött ebbe a házba. Magyarországi tartózkodása idején rendszeresen itt lakott a II. r. vádlott is, aki ausztriai lakóhelyét továbbra sem adta fel, így rendszeresen, de csak turistaként tartózkodott Magyarországon.
A tervezett vállalkozás vitele céljából 2000. év márciusában az I. r. vádlott linzi lakásából bútorokat is szállítottak a bérelt házba. A költözéshez a II. r. vádlott szerzett Magyarországról teherautót, fuvarost, rakodót, és a vámolást is ő intézte.
A tervezett vállalkozás végül is nem jött létre, mivel az I. r. vádlott és a II. r. vádlott között a viszony időközben megromlott, és anyagi, elszámolási vitáik keletkeztek. Az I. r. vádlott 2000. április 13-án a reggeli órákban Ausztriából kocsival S.-ba utazott, elhatározta, hogy kilép a vállalkozásból, ezért megszervezi a bútorai hazaszállítását. Az I. r. vádlott ekkor a gépkocsiban birtokában tartotta a tulajdonában levő 357 Magnum cal. forgópisztolyt, 42 db. a fegyverhez tartozó tölténnyel együtt. Erre a fegyverre az I. r. vádlott hazájában korábban fegyvertartási engedéllyel rendelkezett, az engedélyét azonban az osztrák hatóságok 2000. április 5.-én bevonták.
Az I. r. vádlott az élettársával együtt az osztrák-magyar államhatárt a közúti határátkelő helyen lépte át. Az átlépés alkalmával – noha tudott arról, hogy a lőfegyver és a lőszerek a birtokában vannak – azokat nem jelentette be, és a behozatalukra engedélyt nem kért, ezt a tényt a vámellenőrzés sem fedte fel.
Az I. r. vádlott 18 óra körüli időben a gépkocsival S.-ba a bérelt házhoz ment, melyben ekkor egyedül a II. r. vádlott élettársa tartózkodott. Az I. r. vádlott magához vette, és ruházata zsebébe helyezte a lőfegyvert és 12 db. lőszert, majd az élettársával együtt a házhoz ment. Kopogtatásukra a II. r. vádlott élettársa nem nyitott ajtót. Az I. r. vádlott ekkor a terasz felőli üvegezett ajtó üvegét betörte, a kitört ablakszemen benyúlva az ajtót kinyitotta, és a lakásba bement, és beengedte a lakásba az élettársát is. Eközben a II. r. vádlott élettársa telefonon felhívta a II. r. vádlottat, hogy siessen haza. Az I. r. vádlott a házban kiabált, ordítozott a II. r. vádlott élettársával, és arcul is ütötte őt. Elővette fegyverét, amely töltetlen állapotban volt, és azzal fenyegetőzött, kijelentette, hogy a fegyverrel a II. r. vádlott lábát szét fogja lőni. A pisztolyt egyszer a II. r. vádlott élettársára fenyegetően ráfogta, a halántékához tartotta, aki ezután a házból kiment, a ház előtti kertben várta a segítség megérkezését, míg az I. r. vádlott és élettársa a házban maradtak.
A II. r. vádlott kérte az ismerősét, hogy a házhoz hívja ki a rendőrséget, majd hazaindult. Az utcán meglátott egy rendőrautót, az abban ülő rendőrhadnagyot megkérte, hogy menjenek a házba, mert ott fegyveres betörés történt. Ezután a II. r. vádlott és a szolgálatban levő rendőrhadnagy is a házhoz ment.
Időközben jelentés érkezett a rendőrkapitányság ügyeletére is, hogy a kérdéses házba két személy erőszakkal behatolt. A bejelentésre 18 órakor a helyszínen megjelent két rendőr, akiket a II. r. vádlott élettársa tájékoztatott arról, hogy a fegyveres férfi hol tartózkodik. A rendőrök a ház egyik földszinti helyiségében megtalálták az I. r. vádlottat, akit a helyszínen megmotoztak, elfogtak és megbilincseltek. Az I. r. vádlott a rendőrök felhívására közölte, hogy hol található a fegyver. A rendőrök ennek alapján a kanapé ülőpárnái alatt megtaláltak a pisztolyt töltetlen állapotban, valamint a 12 db. töltényt.
Az I. r. vádlott a vele szemben eljáró rendőrnek elmondta, hogy a II. r. vádlottnak is van olyan fegyvere, amit a ház emeletén tart. Az időközben a helyszínre érkezett II. r. vádlott az eljáró rendőröknek maga is megerősítette, hogy van egy puska a házban, és kijelentette, hogy az az I. r. vádlotté, aki azt korábban a ház padlásán rejtette el. Közölte, hogy a puskát ő vette magához, és rejtette el az általa használt helyiségben. Ezután a II. r. vádlott a rendőr főtörzsőrmesterrel felment a ház emeleti részébe, és megmutatta a puska rejtekhelyét, ennek megfelelően a rendőr az emeleti lakóhelyiségben, annak fürdőszobai részében megtalált egy Winchester 12 típusú sörétes puskát, megtöltött állapotban. A fegyverben 6 db. 12 cal. sörétes töltény volt. Ezt a lakóhelyiséget, amelyben a fegyvert megtalálták, rendszeresen a II. r. vádlott használta. A puska az I. r. vádlott tulajdona volt, a fegyvert korábban az ausztriai lakásában tárolta, erre a fegyverre az I. r. vádlott hazájában korábban rendelkezett fegyvertartási engedéllyel, az engedélyt azonban az osztrák hatóságok 2000. április 5. napán bevonták. A II. r. vádlott a lőfegyver és lőszer birtoklására, tartására a 115/1991. (IX. 10.) Korm. rendelet 13. §-ának (1) bekezdésében írt engedéllyel nem rendelkezett.
Az ítéletet az ügyész tudomásul vette, az I. r. vádlott és a védője enyhítésért, ennek keretei között megrovás alkalmazása érdekében; a II. r. vádlott és a védője felmentésért jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását, I. r. vádlott tekintetében börtön végrehajtási fokozat meghatározását, a II. r. vádlott esetében pedig a kiutasítás tartamának az enyhítését indítványozta.
A megyei bíróság a büntetőeljárási szabályok megtartásával folytatta le a tárgyalást. Feltárt minden olyan tényt és körülményt, amelyek az ügy tárgyilagos megítélése szempontjából jelentősek. A rendelkezésre álló bizonyítékokat a logika szabályainak megfelelő módon értékelte.
A tényállást lényegében csak a II. r. vádlott és védője részéről érte támadás a tekintetben, hogy a vádlott a fegyvert be akarta szolgáltatni a rendőrségnek. A védelmi álláspont szerint ettől eltérő tényállást a bíróság téves ténybeli következtetéssel állapított meg. Ezekkel az érvekkel nem lehetett egyetérteni. A megyei bíróság helyesen tárta fel, hogy a II. r. vádlott a fegyver felfedezése utáni időben merre járt, és mit csinált. Mindebből helyesen vonta le azt a következtetést, hogy bőségesen lett volna módja és ideje arra, hogy a puskát eljuttassa a rendőrségre.
A helyszínen intézkedő rendőrök jelentéséből, valamint az ehhez csatlakozó bizonyítékokból az állapítható meg, hogy nem a II. r. vádlott, hanem az I. r. vádlott volt az, aki a fegyverről először említést tett, amikor tudatta az ott levő rendőrökkel, hogy a puska a padláson van. Egyébként a II. r. vádlott a nyomozás kezdeti szakaszában arra a körülményre egyáltalán nem hivatkozott, hogy a fegyver beszolgáltatása érdekében próbált a rendőrségre telefonálni, de az nem sikerült.
A tényállás a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az iratok tartalma alapján csupán annyiban szorul helyesbítésre, hogy a Linzi Szövetségi Rendőrigazgatóság átirata szerint az I. r. vádlottnak egy 357 Mag. kaliberű, ,,Smith & Wesson'' típusú, valamint egy 12/70-es kaliberű, ,,Maverick'' márkájú lőfegyverre volt 2000. április 5. napjáig tartási engedélye, de ilyen engedéllyel az ügyben szereplő Winchester 12 típusú sörétes puskára egyáltalán nem rendelkezett.
Tekintettel arra, hogy a megyei bíróság maradéktalanul eleget tett a törvényben írt indokolási kötelezettségének, a fenti módon kiegészített tényállás megalapozott, ezért irányadó volt a fellebbezési eljárásban.
Okszerű a vádlottak bűnösségére levont következtetés.
A cselekmény minősítése megfelel a büntető anyagi jogi rendelkezéseknek.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett az I. r. vádlott védőjének az érveivel a tekintetben, hogy a most elbírált cselekmények tárgyi súlyukban valóban elenyészőek ahhoz a kiemelkedő mértékű büntetési tételhez képest, amelyet a Btk. Különös Része tartalmaz, ez azonban nem a jogalkalmazó, hanem a jogalkotó hatáskörébe tartozó kérdés.
Az elsőfokú bíróság hiánytalanul számba vette a büntetés nemét és mértékét befolyásoló tényezőket. Nem tévedett akkor sem, amikor mindkét cselekmény tárgyi súlyát megfelelően értékelve arra a következtetésre jutott, hogy lehetőség van a Btk. 87. §-a (2) bekezdésének c) illetőleg d) pontjában foglalt rendelkezések kimerítő alkalmazására.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint az elkövetett bűncselekmények csekély tárgyi súlya olyan különös méltánylást érdemlő körülmény, ami indokolttá tette
az I. r. vádlott esetében a Btk. 45. §-a (2) bekezdésének az alkalmazásával a törvényben előírtnál eggyel enyhébb, azaz a Btk. 43. §-ának a) pontja szerinti ,,börtön'' végrehajtási fokozat meghatározását;
a II. r. vádlott tekintetében ugyanez okból – figyelemmel arra is, hogy Magyarországon élettársa és gyermeke van – a kiutasítás tartamának a törvényi minimumban, 1 évben történő meghatározását;
mindkét vádlott vonatkozásában pedig annak a megállapítását, hogy a Btk. 47. §-ának (3) bekezdésére figyelemmel a büntetés fele részének a kiállása után feltételes szabadságra bocsáthatóak.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta, míg annak további törvényes rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.III.515/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás