BK BH 2002/343
BK BH 2002/343
2002.09.01.
Az emberölésnek különös kegyetlenséggel elkövetését nem alapozza meg, ha a vádlott a sértettet hat esetben, közepes és nagy erővel olyan szúrásokkal öli meg, amelyek közül öt szúrás külön-külön is a sértett halálát eredményezte volna [Btk. 166. § (1) bek., (2) bek. d) pont].
A megyei bíróság a 2000. július 20. napján kelt ítéletével a vádlottat különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette miatt 12 évi fegyházbüntetésre és 10 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a vádlott és a védője a téves jogi minősítés miatt és enyhítésért fellebbezett.
A legfőbb ügyész az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat során megállapította, hogy a megyei bíróság az eljárási szabályok megtartásával járt el. Az elfogadott bizonyítékok alapján megállapított tényállás megalapozott, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság irányadónak tekintette a fellebbezési eljárásban.
A védelem a fellebbezésében a megállapított tényállás megalapozottságát és a helyességét kifejezetten nem támadta ugyan, de téves ténybeli következtetésre hivatkozva valójában a bíróságnak a bizonyítékokat értékelő tevékenységét érintette. Hivatkozott arra, hogy a vádlott és a sértett között már akkor vita alakult ki, amikor elindultak a szórakozóhelyről, ezt követően pedig csak a sértett hangos kiabálását lehetett hallani: ,,Becsaptál, te szemét állat.'' Kifogásolta, hogy a tényállás megállapítása során a bíróság figyelmen kívül hagyta a vádlottnak azt a védekezését, amely szerint a sértett magatartásának a hatására került a vádlott felindult állapotba, és ekkor – általa is elismerten – a sértettet két ízben megszúrta, ám ezek a szúrások nem a sértett életének kioltására, csupán testi sértés okozására irányultak.
A Legfelsőbb Bíróság a védő által kifejtettekkel nem értett egyet. A vádlott előadását az elsőfokú bíróság azzal a helyes okfejtéssel vetette el, hogy a tényállás megállapításának alapjaként az ügy objektív adatait, valamint az általa hitelesnek értékelt személyi bizonyítékokat – a helyszíni szemle megállapításait, az orvos szakértő véleményét, valamint az érdektelen H. A. tanú vallomását – fogadta el. Az elsőfokú bíróság helyesen sorakoztatta fel azokat az érveket, amelyek kizártak minden olyan lehetőséget, hogy a vádlotton kívül bárki más bántalmazhatta volna a sértettet. A segítséghívásra ugyanis H. A. perceken belül a helyszínre érkezett, és neki a sértett maga nevezte meg a bántalmazóját a vádlott személyében. Az egyéb tanúk vallomásai a többi tanúvallomással és bizonyítékkal együtt olyan zárt logikai láncot alkottak, amelyek minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a vádlott volt a bűncselekmény elkövetője. A vádlott ruházatának szerológiai vizsgálati eredménye is a vádlott cselekményét bizonyítja.
Nem tévedett az elsőfokú bíróság a bűnösség megállapítása kérdésében sem, és helyes az a jogi következtetés is, hogy a vádlott szándéka a sértett életének kioltására irányult, és azt egyenes ölési szándékkal valósította meg. Az igazságügyi orvos szakértő kizárta a sértettnek a késbe való beledőlését, mert a szúrások irányzottak, fentről lefelé irányulóak, és nem vízszintesek voltak. Az elkövetéshez használt késsel – mely minimálisan 12 cm pengehosszúságú volt – a vádlott hat esetben határozottan, nagy erővel, irányzottan szúrt a sértett mellkasába, ennek során öt szúrás behatolt a mell- és hasüregbe, és mind az öt halálos sérülés volt.
Kétségtelen, hogy a vádlott cselekménye indulati jellegű volt, de az indulat nem hordozott pathológiás vonásokat, és az erős felindulás megállapításához szükséges előfeltételek sem álltak fenn.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem értett egyet a vádlott védőjének a cselekmény jogi minősítését támadó fellebbezésével, amely szerint a vádlott szándéka csupán a testi sértés okozására irányult. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét emberölés bűntettének minősítette, a Btk. 166. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti különös kegyetlenséggel elkövetett minősített eset megállapítására azonban – az ehhez szükséges alanyi és tárgyi ismérvek hiánya miatt – a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget. Az irányadó tények alapján kétségtelen, hogy a vádlott indulata heves volt, és egymás után hat, közepes-nagy erejű szúrást mért a sértettre – melyből öt külön-külön is halálos eredményhez vezetett volna –, ez az elkövetési mód, a sérülések száma és jellege azonban nem volt az átlagot lényegesen meghaladó mértékben embertelen vagy brutális. Az ölési cselekmény a szokásos kegyetlenségével az élet kioltásához szükséges véghezviteli magatartás volt, így a vádlott tudata nem fogta át a végrehajtás különös kegyetlenségét. A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján úgy látta, hogy a vádlott ölési cselekménye az emberi élet kioltásához szükséges kegyetlenséget nem haladta meg oly mértékben, amelynek figyelembe vételével az már különös kegyetlenséggel elkövetettnek lenne tekinthető, ezért a jogi minősítést megváltoztatta, és a cselekményt a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésében meghatározott emberölés büntette alapesetének minősítette.
A büntetés kiszabásának vizsgálata során – a jogi minősítés módosulására is figyelemmel – a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket helyesen sorolta fel, és a súlyuknak megfelelően értékelte. További súlyosító körülményként értékelte azonban a Legfelsőbb Bíróság az élet és a testi épség elleni cselekmények elszaporodottságát, és azt, hogy a cselekmény jellege megközelíti a különös kegyetlenséggel történt elkövetési módot.
A Legfelsőbb Bíróság a megváltozott jogi minősítés mellett sem találta indokoltnak az elsőfokú bíróság által kiszabott fő- és mellékbüntetés enyhítését, ugyanakkor a büntetés-végrehajtás fokozatát a Btk. 43. §-ának a) pontja alapján börtönben állapította meg. Álláspontja szerint ez a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyú, és bár a motívuma nem volt felderíthető, de az elkövetési mód mégis szükségessé teszi a társadalom hatékonyabb védelmét, valamint az ilyen cselekmények elkövetőivel szemben a szigorú büntetés kiszabását.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a minősítést érintően megváltoztatta, az ítélet egyéb törvényes rendelkezéseit pedig helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.III.494/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás