343/D/2002. AB határozat
343/D/2002. AB határozat*
2007.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, és jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az M1 és M3 autópálya használatának díjáról szóló 42/1999. (XII. 25.) KHVM rendelet 1. § (1) bekezdése, 2. § (1) és (2) bekezdései, 3. § (1) bekezdése és az 5. § (1) és (5) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 33. § (2) bekezdés b) pontja második mondatának az Alkotmány 37. § (3) bekezdésébe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság elutasítja az annak megállapítására irányuló indítványt, hogy a jogalkotó tartalmi szempontból túllépte az autópályák, autóutak és főutak használatának díjáról szóló 36/2007. (III. 26.) GKM rendelet megalkotására a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 33. § (2) bekezdés b) pontja második mondatában kapott felhatalmazást.
4. Az Alkotmánybíróság az M1 és M3 autópálya használatának díjáról szóló 42/1999. (XII. 25.) KHVM rendelettel összefüggésben előterjesztett alkotmányellenes mulasztás megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó a Budapesti II. és III. Kerületi Bíróság 2001. augusztus hó 29. napján kelt 18.P. 23.946/2000/9. számú és a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság 2002. január hó 30. napján kelt 45.Pf. 29.509/2001/4. számú ítéletével összefüggésben alkotmányjogi panaszt – valamint ennek keretében mulasztás megállapítása iránti kérelmet – terjesztett elő. Indítványában kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 33. § (2) bekezdés második mondatában foglalt, miniszternek adott felhatalmazást. Az indítványozó kérte továbbá a felhatalmazás alapján kiadott, az M1 és M3 autópálya használatának díjáról szóló 42/1999. (XII. 25.) KHVM rendelet (a továbbiakban: R1.) egészének, illetve „alkotmányellenességgel érintett rendelkezésének” megsemmisítését is. Ehhez kapcsolódóan kérte, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a támadott jogszabályok alkalmazásának tilalmát a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság előtt folyamatban volt 45.Pf.29.509/2001. számú ügyben, mivel a jogerős ítélet az említett jogszabályok alapján hagyta helyben az indítványozónak – az autópálya használati díjjal kapcsolatban keletkezett jogvitában – a kereseti követelését elutasító első fokú bírósági ítéletet. A peres eljárás tárgya az volt, hogy az indítványozó autópálya-matricát vásárolt, azonban a kihajtónál az igazoló szelvényt nem tudta felmutatni. Emiatt a kapun csak egy újabb matrica megvásárlásával engedték ki, ezért kártérítés címén pert indított az Állami Autópálya Kezelő Rt. ellen.
Az indítványozó indokolása szerint „az úthasználati díj hatósági árnak minősül”. A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 226. § (3) bekezdése szerint hatósági ár megállapítására külön törvény szerint kerülhet sor. E külön törvény az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény (a továbbiakban: Ártv.). Az úthasználati díjat tehát ebben a törvényben, vagy a Kkt.-ban kellett volna szabályozni. Utalt arra, hogy a polgári jogviszonyokban a Ptk. 685. § a) pontja is csak törvényi és kormányrendeleti szabályozást enged meg a szerződés tartalmának megállapítása körében, ezért a miniszteri rendelet ebben a tekintetben is alkotmányellenes. Előadta, hogy a miniszteri rendelet tartalmilag is alkotmányellenes, mivel a felhatalmazás csak a díj mértékére, a fizetés módjára és feltételei megállapítására vonatkozik, azonban a rendelet 2., 3., 5., 6. §-ai más – az autópálya használattal kapcsolatos – kérdésekről is rendelkeznek. A szabályok indokolatlanul egyoldalú előnyt állapítanak meg a szolgáltató részére, melyek sértik a gazdasági versenyt és a tulajdonformák egyenlőségét. Utalt arra, hogy a szabályozás sok tekintetben hiányos, ami sérti a jogállamiság követelményét is.
Az indítványozó szerint a támadott szabályok – a Kkt. 33. § (2) bekezdés második mondata, valamint az R1. 1. § (1) bekezdése, 2. § (1) és (2) bekezdései, 3. § (1) bekezdése és az 5. § (1) és (5) bekezdései – sértik az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében, 7. § (2) bekezdése alapján külön jogszabályban, 9. §-ában, 13. §-ában, valamint a 37. § (3) bekezdésében meghatározott elveket.
2. Az indítvány az alkotmányjogi panasz mellett utólagos normakontrollra irányuló kérelmet is tartalmaz. Az indítványozó figyelembe vette, hogy az említett bírósági ítéletben alkalmazott R1.-et követően új jogszabályok jelentek meg, amelyek tekintetében – az indítványozó véleménye szerint – ugyanúgy megállapítható az alkotmányellenesség, mint az R1.-nél. Ezért azt kérte, hogy az Alkotmánybíróság terjessze ki az alkotmányossági vizsgálatot az M1 és M3 autópálya használatának díjáról szóló 42/1999. (XII. 25.) KHVM rendelet módosításáról szóló 32/2000. (XII. 21.) KöViM rendeletre (a továbbiakban: R2.), és az M1 és M3 autópálya használatának díjáról szóló 42/1999. (XII. 25.) KHVM rendelet módosításáról szóló 52/2001. (XII. 23.) KöViM rendeletre (a továbbiakban: R3.) is.
Az indítványozó megküldte a jogerős bírósági ítélet kézhezvételének időpontját igazoló tértivevény másolatát. Erről megállapítható, hogy az indítványozó a másodfokú ítéletet 2002. február 26-án vette át. Az indítvány 2002. április 26-án megérkezett az Alkotmánybíróságra. Az indítványozó tehát az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ának (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül nyújtotta be alkotmányjogi panaszát.
3. A Kkt.-t az Országgyűlés többször módosította. Az indítványozó által támadott szabályt az indítvány benyújtásakor a Kkt. 33. § (2) bekezdésének második mondata tartalmazta. Az indítványozó által támadott szabállyal lényegében azonos tartalmú felhatalmazást a Kkt. hatályos szövegében a 33. § (2) bekezdés b) pontjának második mondata tartalmazza. A felhatalmazás további pontosítását a Kkt. 48. § (3) bekezdése foglalja magában.
Az Alkotmánybíróság megállapította azt is, hogy az R1., az R2., valamint az R3. már nincs hatályban, de az indítványozó által támadott jogszabállyal lényegében azonos tartalmú a jelenleg hatályos, az autópályák, autóutak és főutak használatának díjáról szóló 36/2007. (III. 26.) GKM rendelet (a továbbiakban: Rúj.).
4. Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.). Hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálatára azonban alkotmányjogi panasz esetében sor kerülhet, mert itt a jogszabály alkalmazhatósága is kérdéses. Ezért az Alkotmánybíróság jelen alkotmányjogi panasz kapcsán a bíróságok által alkalmazott jogszabályi rendelkezések alkotmányosságát vizsgálta meg.
Az indítványozó az indítvány benyújtásakor már nem hatályos, de az alkotmányjogi panasz által érintett bírósági ítéletben alkalmazott jogszabályokon túlmenően, utólagos normakontrollként is kérte az akkor hatályos miniszteri rendeletek alkotmányossági vizsgálatát is. Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatánál a határozat meghozatalakor hatályos jogszabályok tekintetében végzi el az ellenőrzést, ha a hatályos jogszabályok azonos tartalmúak a támadott, de már hatályban nem lévő rendelkezésekkel (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 138/B/1992. AB határozat, ABH 1992, 579, 581.). Az indítványozó az R1. kibocsátásának alapjául szolgáló törvényi felhatalmazást tartotta alkotmányellenesnek, és ezzel összefüggésben kérte a hatályos szabályok alkotmányossági vizsgálatát. A felhatalmazást ma már a Kkt.-nek nem csak az indítványban említett, de azzal lényegében azonos, valamint bővített tartalmú új rendelkezése is tartalmazza. Ezért az Alkotmánybíróság az utólagos normakontrollnál is kiterjesztette vizsgálatát – gyakorlatának megfelelően [19/1993. (III. 27.) AB határozat, ABH 1993, 431, 434.] – a Kkt. jelenleg hatályos szabályaira, valamint az alkotmányossági vizsgálatot az Rúj. tekintetében végezte el.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
„37. § (3) A Kormány tagjai törvényben vagy kormányrendeletben kapott felhatalmazás alapján feladatkörükben eljárva rendeletet adnak ki, amelyek törvénnyel és kormányrendelettel nem lehetnek ellentétesek. A rendeleteket a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
2. Az Ártv.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„Az árak legfőbb szabályozója a piac és a gazdasági verseny. Az árakra vonatkozó közvetlen kormányzati beavatkozás csak ott indokolt, ahol a tisztességtelen piaci magatartás tilalmáról szóló törvényben foglaltak nem elégségesek a káros versenykorlátozás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására. A kormányzati beavatkozás kereteinek kijelölése céljából az Országgyűlés a következő törvényt alkotja:
1. § (1) E törvény hatálya kiterjed:
a) a gazdasági tevékenységet folytató jogi személyre, jogi személyiség nélküli gazdasági és egyéb társaságra, természetes személyre (a továbbiakban együtt: vállalkozó), valamint az általuk belföldön érvényesített árakra és díjakra, továbbá
b) a hatósági ár megállapítójára.
(2) A törvény hatálya nem terjed ki:
(...)
b) a külön törvény felhatalmazása alapján szabályozott szolgáltatási díjakra;”
3. Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvénynek az indítvánnyal érintett rendelkezései:
„10. § (1) A Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz.
(2) A fizetési kötelezettség elsősorban adó, illeték, járulék, hozzájárulás, bírság vagy díj formájában írható elő.
(3) Fizetési kötelezettséget előírni, a fizetésre kötelezettek körét, a fizetési kötelezettség mértékét, a kedvezmények, mentességek körét és mértékét, továbbá előlegfizetési kötelezettséget megállapítani – a díj és a bírság kivételével – csak törvényben, illetve törvény felhatalmazása alapján önkormányzati rendeletben lehet.
(4) Fizetési kötelezettségekre, fizetésre kötelezettek körére, a fizetési kötelezettség mértékére vonatkozó törvények kihirdetése és hatálybalépése között legalább negyvenöt napnak kell eltelnie, kivéve, ha a törvény a fizetési kötelezettséget mérsékli és a fizetési kötelezettségek, valamint a fizetésre kötelezettek körét nem bővíti.
(5) A fizetési kötelezettség részletes szabályait – ha törvény másként nem rendelkezik – a Kormány állapítja meg.
(6) A díjat – ha törvény másként nem rendelkezik – a Kormány, illetve felhatalmazás alapján a miniszter rendelettel állapítja meg.”
4. A Kkt.-nek az indítvány benyújtásakor hatályos rendelkezése:
„33. § (1) A közút kezelői:
a) a koncessziós szerződés alapján működtetett országos közút tekintetében a koncessziós társaság;
b) az a) pontban nem említett országos közút vonatkozásában a közlekedési és vízügyi miniszter által a fenntartásra, a fejlesztésre és a fejlesztéssel összefüggő üzemeltetésre alapított közhasznú társaság (a továbbiakban: közútkezelő közhasznú társaság), költségvetési szerv, illetve olyan gazdálkodó szervezet, amelyben az állam többségi részesedéssel, szavazati joggal vagy tartós kisebbségi állami tulajdoni részesedés esetén szavazatelsőbbségi részvénnyel rendelkezik;
(...)
(2) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt kezelő szervek az autópályák használatáért úthasználati díjat szedhetnek, amelyet az autópályák és az autóutak üzemeltetésére, fenntartására és felújítására kell fordítani. A díjfizetéssel érintett autópályákat vagy azok egyes szakaszait, a díj, valamint megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj mértékét, a fizetés módját és feltételeit – a Kormány által jóváhagyott elvek alapján – a közlekedési és vízügyi miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben, rendeletben állapítja meg.”
5. A Kkt.-nek a jelenleg hatályos szövegben szereplő, felhatalmazást tartalmazó rendelkezései:
„33. § (1) A közút kezelői:
a) a koncessziós szerződés alapján működtetett országos közút tekintetében a koncessziós társaság;
b) az a) pontban nem említett országos közút vonatkozásában a miniszter által a fenntartásra, a fejlesztésre és a fejlesztéssel összefüggő üzemeltetésre alapított közhasznú társaság (a továbbiakban: közútkezelő közhasznú társaság), költségvetési szerv, illetve olyan gazdálkodó szervezet, amelyben az állam többségi részesedéssel, szavazati joggal rendelkezik;
(...)
(2) Az (1) bekezdés a) és b) pontjában megjelölt közútkezelők vagy az általuk megállapodás alapján megbízott, külön jogszabályban meghatározott gazdálkodó szervezetek
a) az autópályák és autóutak,
b) az országos főutak 3500 kg megengedett legnagyobb össztömeget meghaladó tehergépkocsival történő használatáért, az autópályák, az autóutak és az országos főutak üzemeltetésére, fenntartására és felújítására fordítandó úthasználati díjat szedhetnek, valamint kezelhetik – a követelés elévülésének (a jogvesztés) időpontjáig – az úthasználati díjjal, illetve pótdíjjal összefüggő külön jogszabályban megjelölt személy- és jármű-azonosító adatokat. A díjfizetéssel érintett országos közutakat – ideértve erre irányuló szerződés esetén az (1) bekezdés a) pontja szerinti kezelő által működtetett országos közutat is – vagy azok egyes szakaszait, a díj, valamint megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj mértékét, a fizetés módját és feltételeit, valamint a beszedett díj és pótdíj kedvezményezettjét – a Kormány által jóváhagyott elvek alapján – a miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben, rendeletben állapítja meg.”
„48. § (3) g) Felhatalmazást kap a miniszter, hogy az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben a díjfizetéssel érintett országos közutakat – ideértve az erre irányuló koncessziós szerződés alapján működtetett országos közutat is – vagy azok egyes szakaszait, a díj, valamint megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj mértékét, a fizetés módját és feltételeit, valamint a beszedett díj és pótdíj kedvezményezettjét – a Kormány által jóváhagyott elvek alapján rendeletben állapítsa meg.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként az alkotmányjogi panaszt az eljáró bíróságok által alkalmazott R1. 1. § (1) bekezdése, 2. § (1) és (2) bekezdései, 3. § (1) bekezdése és az 5. § (1) és (5) bekezdései tekintetében vizsgálta meg.
1.1. Az Abtv. 48. § (1) bekezdése értelmében alkotmányjogi panasz abban az esetben terjeszthető elő, ha az indítványozónak az alkotmányban biztosított joga alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán sérül. Az Alkotmánybíróság korábbi határozatában kimondta, hogy „az alkotmányjogi panasz az Alkotmányban szabályozott alapvető jogok védelmének eszköze, amely alapvető jogok rendeltetése az, hogy az államhatalommal szemben alkotmányos garanciákat teremtsenek az állampolgár, az egyén vagy egy közösség jogainak védelmére, cselekvési autonómiájának biztosítására” [65/1992. (XII. 17.) AB határozat, ABH 1992, 289, 291.].
A tulajdonhoz való jog szempontjából az Alkotmánybíróság megvizsgálta, hogy alkotmányellenes-e a támadott jogszabály, melyet az ügyben eljárt bíróságok alkalmaztak. Jelen ügyben megállapítható, hogy az indítvány benyújtásakor hatályos jogi szabályozás (R1.) az autópálya-matrica érvényességét a matrica és az igazolólap együttes meglétéhez köti. A jelenleg hatályos szabályozás szerint a matrica az ellenőrző szelvénnyel, vagy a vásárlás tényét igazoló bizonylattal együtt érvényes. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint annak meghatározása, hogy milyen feltételek mellett érvényes a szolgáltatás igénybevételére feljogosító matrica, valamint az ellenőrző szelvény, az Alkotmány keretei között a jogalkotó hatáskörébe tartozik.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nincs tényleges, érdemi és közvetlen alkotmányos összefüggés az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezések és az Alkotmány tulajdonhoz való jogra vonatkozó rendelkezése (Alkotmány 13. §) között.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint továbbá nincs érdemi és közvetlen alkotmányos összefüggés az indítványozó által támadott jogszabályi rendelkezések és az Alkotmány hivatkozott rendelkezései – a 2. § (1) bekezdése, a 7. § (2) bekezdése, valamint a 9. §-a – között sem, az alábbiak miatt. Ezen alkotmányi rendelkezéseknek az indítványozó által állított sérelme nincs összefüggésben az indítványozó konkrétan megjelölt ügyével, valamint az indítványozónak az Alkotmányban biztosított jogainak sérelme nem állapítható meg.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggések hiánya az indítvány elutasítását eredményezik [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.].
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította.
1.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránti kérelmet bírálta el.
1.2.1. Elsődlegesen az autópálya-használati díj természetét vizsgálta abból a szempontból, hogy az hatósági árasnak minősül-e, és ezáltal alkalmazható-e rá az Ártv.
Az Alkotmánybíróság a 19/2004. (V. 26.) AB határozatában kimondta, hogy „[a]z árak legfőbb szabályozója általában a piac és a gazdasági verseny. Habár a közgazdaságtudomány számos ármechanizmust, ártípust stb. megkülönböztet, az Ártv. alapvetően a hatósági ár – nem hatósági ár fogalmakat használja, s az „ár” alatt alapvetően azt az árat érti, amelyet a vevő, megrendelő fizet valamely áruért, szolgáltatásért. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban hatósági ár alatt azt az árat érti, amelyet az Ártv. hatósági árként meghatároz. Az árakra vonatkozó közvetlen kormányzati beavatkozás – az Ártv. preambuluma szerint – csak ott indokolt, ahol a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvényben (a továbbiakban: Tptv.) foglaltak nem elégségesek a káros versenykorlátozás és a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés megakadályozására. (...) A törvény hatálya nem terjed ki (...) a külön törvény felhatalmazása alapján szabályozott szolgáltatási díjakra; (...). Az Ártv. alapvető feladata a törvényhozó szándéka szerint, hogy a piacgazdaság körülményei között az árakba történő kormányzati beavatkozás kereteit kijelölje, valamint annak kinyilvánítása, hogy ahol a törvény nem ad felhatalmazást a beavatkozásra, ott a piaci verseny árkialakító szerepe az árakra vonatkozó közvetlen állami beavatkozással nem korlátozható.” (ABH 2004, 321, 335.)
Az Ártv. 1. § (2) bekezdésének b) pontja kimondja, hogy a törvény hatálya nem terjed ki a külön törvény felhatalmazása alapján szabályozott szolgáltatási díjakra.
Az Alkotmánybíróság a fentiekre tekintettel megállapította, hogy az autópályadíj – annak ellenére, hogy azt jelen esetben a miniszter állapította meg miniszteri rendeletben – nem tekinthető hatósági árasnak, ezért az Ártv. 1. § (2) bekezdésének b) pontjában foglalt kivétel alapján nem vonatkozik rá az Ártv.
1.2.2. Ezt követően az Alkotmánybíróság azt vizsgálta meg, hogy volt-e törvényi felhatalmazás az Rúj. megalkotására, amennyiben volt felhatalmazás, túllépte-e a felhatalmazást a jogalkotó.
A formai vizsgálat keretében az Alkotmánybíróság az alábbiakat állapította meg:
Az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 10. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetéseiből ellátandó feladatokhoz. Az Áht. 10. § (2) bekezdése szerint a fizetési kötelezettség elsősorban adó, illeték, járulék, hozzájárulás, bírság vagy díj formájában írható elő. Az Áht. 10. § (6) bekezdése szerint a díjat – ha törvény másként nem rendelkezik – a Kormány, illetve felhatalmazás alapján a miniszter rendelettel állapítja meg.
A Kkt. 33. § (2) bekezdés a) és b) pontjai, valamint a Kkt. 48. § (3) bekezdés g) pontja egybehangzóan úgy rendelkeznek, hogy a díjfizetéssel érintett országos közutakat – ideértve az erre irányuló koncessziós szerződés alapján működtetett országos közutat is – vagy azok egyes szakaszait, a díj, valamint megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj mértékét, a fizetés módját és feltételeit, valamint a beszedett díj és pótdíj kedvezményezettjét – a Kormány által jóváhagyott elvek alapján – a miniszter a pénzügyminiszterrel, illetve az adópolitikáért felelős miniszterrel egyetértésben, rendeletben állapítja meg.
A gazdasági és közlekedési miniszter feladat- és hatásköréről szóló 163/2006. (VII. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 1. § e) pontja szerint a gazdasági és közlekedési miniszter (...) a Kormány közlekedéspolitikáért felelős tagja.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a fentieknek megfelelően az Áht., valamint a Kkt. idézett szakaszai egyértelműen és kizárólagosan felhatalmazzák az ágazati (gazdasági és közlekedési) minisztert a közlekedéspolitika tekintetében kibocsátandó jogszabályok megalkotására. Ezen szabályok megalkotása az ágazati miniszternek nem csupán lehetősége, hanem jogszabályba foglalt kötelezettsége is. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy formai szempontból a kibocsátott miniszteri rendelet megfelel a jogalkotás alaki követelményeinek, tekintettel arra, hogy az megfelelő felhatalmazáson alapult.
Ezt követően az Alkotmánybíróság az Rúj.-at abból a szempontból vizsgálta, hogy az a tartalmi kérdések tekintetében nem lépi-e túl a felhatalmazó törvényi rendelkezés kereteit, nem sérül-e az Alkotmány 37. § (3) bekezdése.
A törvényi felhatalmazás az országos közutak, illetve azok egyes szakaszaira vonatkozó díjak mértékének, ezek megfizetésének elmaradása esetén a pótdíj mértékének, a fizetés módjának és feltételeinek, valamint a beszedett díj és pótdíj kedvezményezettjének meghatározására ad felhatalmazást.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a fenti jogszabályi rendelkezéseket figyelembe véve az autópályadíj olyan – az állam tulajdonában álló autópályák használatának ellenértékeként, a szolgáltatás igénybe vevője által, jogszabályban meghatározott módokon fizetendő – szolgáltatási díj, melynek mértékét és módját, valamint a befizetéssel kapcsolatos részletszabályokat a Kormány által meghatározott elvek alapján az ágazati miniszter, rendeletben határozhatja meg.
Az Alkotmánybíróság a támadott jogszabály alkotmányossági vizsgálata során megállapította azt is, hogy a jogalkotó hatáskörébe tartozik annak eldöntése, hogy hogyan alakítja ki közlekedés-politikáját és annak végrehajtásához milyen eszközöket vesz igénybe. A Kormány által jóváhagyott elveket a díjfizetési rendszerbe bevont úthálózat kiterjesztésének elveiről szóló 1008/2007. (II. 28.) Korm. határozat tartalmazza. Az Alkotmánybíróság utal arra, hogy az Abtv. alapján nem tartozik a hatáskörébe a kormány politikáját meghatározó elvek vizsgálata, továbbá mivel nem egy kötelezően igénybe veendő szolgáltatásról van szó az állampolgároknak lehetőségük van arra is, hogy az autópályák fizetős szakaszainak igénybevétele helyett más – nem díjköteles – utakat válasszanak.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogalkotó tartalmi szempontból sem lépte túl a felhatalmazó jogszabály által meghatározott kereteket, ezért az indítványt ebből az okból is elutasította.
1.3. Ezt követően az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz keretében előterjesztett mulasztás megállapítása iránti kérelemmel foglalkozott.
Az Alkotmánybíróság több határozatában vizsgálta az alkotmányjogi panasz elbírálására és a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatásköreinek összefüggéseit. E határozataiban megállapította, hogy az Abtv. 48. §-a szerint az alkotmányjogi panasz benyújtásának feltételei közé tartozik, hogy az Alkotmányban biztosított jog sérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következzék be. Ennélfogva mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány alkotmányjogi panaszként való előterjesztése az Abtv.-ből nem vezethető le. Ezért az Alkotmánybíróság – főszabályként – kizárta, hogy alkotmányjogi panasz alapján eljárva mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet vizsgáljon [1044/B/1997. AB határozat, ABH 2004, 1160, 1176.; 986/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 889, 900.; 27/2001. (VI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 252, 257.; 1105/D/2004. AB határozat, ABH 2005, 1316, 1326.; 1124/E/2004. AB határozat, ABH 2006, 1702, 1719.].
Ennek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességre irányuló indítványi rész- a fenti követelmények alapján – nem felel meg az Abtv. 48. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. §-ának e) pontja alapján a feltételeknek meg nem felelő indítványt az Alkotmánybíróság visszautasította.
2. Mivel az Alkotmánybíróság a jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasította, ezért a megsemmisíteni kért rendelkezés konkrét esetben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítvány vizsgálatát mellőzte (727/D/2000. AB határozat, ABH 2005, 931, 935–936.).
Budapest, 2007. július 2.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., Dr. Lévay Miklós s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k., Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás