BK BH 2002/346
BK BH 2002/346
2002.09.01.
A felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett megvalósul, ha a gazdálkodó szervezet vezetőjének tudomása van a felszámolási eljárás megindításáról, az ezt elrendelő végzés közzétételéről, ennek ellenére a jogszabályban előírt kötelezettségeinek az ott előírt határidő alatt nem tesz eleget, és ezáltal a felszámolás eredményét – akár eshetőleges szándékkal – meghiúsítja [Btk. 290. § (5) bek.; 1986. évi 11. tvr. 15. § (4) bek.; 1991. évi IL. tv. 31. §, 82. § (2) bek.].
A kerületi bíróság az 1998. április 14. napján kelt ítéletével a terheltet a felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntett miatt ellene emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az 1990. december 20-án kelt társasági szerződéssel a terhelt és két társa létrehozták a F. Filmgyártó és Forgalmazó Kft-t. A cégbíróság 1991. október 4. napján kelt végzésével elrendelte a kft. nyilvántartásba vételét, melynek ügyvezető igazgatója a a terhelt volt.
Az M. F. Vállalat jogi képviselője 1991. december 12. napján felszámolási eljárás lefolytatására irányuló kérelmet terjesztett elő a bíróságon a társaság ellen. A bíróság gazdasági kollégiuma 1994. november 4. napján kelt végzésével megállapította a kft. fizetésképtelenségét. Az 1995. május hó 29. napján hozott végzésével pedig elrendelte a kft. felszámolását és a végzésnek a Cégközlönyben való közzétételét. Felszámolóként a R. Rt.-t jelölte ki. A bíróság felszámolás közzétételét elrendelő végzése 1995. június 22. napján jelent meg. A terhelt és a R. Rt. képviseletében eljáró felszámolóbiztos találkozására az 1995. október 12. napján megtartott felszámolási nyitó értekezleten került sor. Ott a terhelt előadta, hogy a cég 1991 év végétől nem folytat tevékenységet, tevékenységzáró mérleg nem készült. Egyben vállalta, hogy 1995. október 27. napjáig átadja a felszámolónak az alábbi iratokat: bankszámlaszerződést, csekkfüzetet, házi pénztárt, a bélyegzőket, korábbi bírói végzéseket, leltárt, az utolsó APEH- és TB- vizsgálati jegyzőkönyvet, a tartozások és kinnlevőségek listáját, fizetési meghagyásokat. Vállalta továbbá, hogy megkísérli a volt főkönyvelő segítségével a tevékenységzáró mérleg elkészítését.
A terhelt a kft. volt könyvelője részére 1995. november 15. napján adott meghatalmazást, amely szerint a nevezett a kft. felszámolási eljárásában helyette és nevében eljárjon, és teljes joggal képviselje. A felszámolóval történő következő találkozón a terhelt helyett a kft. volt könyvelője jelent meg, és megbeszélte a felszámolóbiztossal a felszámolás érdemi megindítása érdekében elvégzendő feladatokat, egyben vállalta, hogy a szükséges iratokat 1996. január 30-i határidővel elkészíti. A főkönyvelő a felszámolóbiztossal történt egyeztetéseiről, anyagok átadásáról folyamatosan tájékoztatta a terheltet.
A felszámolóbiztos 1996. június 10. napján feljelentést tett a terhelt mint az F. Kft. volt ügyvezetője ellen arra hivatkozással, hogy a nevezett többszöri sürgetése ellenére a felszámolás lefolytatásához szükséges iratokat nem bocsátotta a rendelkezésére. Közölte, hogy a felszámolás az iratok hiánya miatt nem bonyolítható le, ezért 1996. június 13. napján kelt levelében a bíróságtól a kft. egyszerűsített felszámolásának elrendelését kérte. Az említett bíróság gazdasági kollégiuma 1996. július 9. napján meghozott végzésével elrendelte a kft. egyszerűsített felszámolási eljárását azzal, hogy a végzés előzetesen végrehajtható.
Az eljárt elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése kapcsán a következő álláspontra helyezkedett. A terhelt terhére rótt bűncselekmény szándékos bűncselekmény, amiből következik, hogy az elkövető szándékának át kell fognia az eredményt is. Nevezetesen a felszámolás eredményének részben vagy egészben történő meghiúsítását, vagyis azt, hogy a hitelezők a törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek. A terhelt az adott esetben minden tőle telhetőt megtett annak érdekében, hogy a felszámolási eljárás lefolytatható legyen. Az a körülmény pedig, hogy a meghatalmazás alapján eljáró volt főkönyvelőtől a felszámolóbiztos megkapta-e vagy sem az iratokat, a terhelt büntetőjogi felelősségét nem érinti. Következésképpen a bűnösség megállapítására nem kerülhet sor.
Az ügyészi fellebbezés kapcsán eljárt másodfokú bíróság az 1999. október 5. napján hozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta: a terheltet bűnösnek mondta ki felszámolás eredményének meghiúsításával járó csődbűntettben, ezért 3 hónapi – végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett – börtönbüntetésre ítélte. Kötelezte a jövőben felmerülő bűnügyi költség megfizetésére.
Az elsőfokú bíróság által hiánytalanul megállapított tényállást pontosította a felszámolást elrendelő végzés közzétételének időpontjával. Ezzel a kiegészítéssel a másodfokú bíróság a kerületi bíróság által megállapított tényállást irányadónak elfogadta. Megállapította, hogy az elkövetés időpontjára tekintettel a felszámolási eljárást az 1986. évi 11. tvr. alapján kellett lefolytatni. E jogszabály 15. §-ának (5) bekezdése félreérthetetlenül csak a gazdálkodó cég vezető tisztségviselőjére ró kötelezettséget, így többek között a közzétételtől számított 30 napon belül leltárral alátámasztott zárómérleg, eredmény-kimutatás és adóbevallás elkészítését és a felszámoló részére történő átadását. A gazdálkodó szervezet vezetője felel az előírások betartásáért, így meghatalmazott bevonásával a kötelezettségei és a felelőssége nem szűnnek meg. A volt főkönyvelő nyomozati eljárásban tett kijelentései szerint tőle a terhelt sem leltár, sem mérleg készítését nem kérte, noha tudta, hogy a felszámolási eljárás lefolytatásához arra szükség van, de ezeket a dokumentumokat nem is tudta volna elkészíteni.
A fentiekből a másodfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a terhelt a tényállásban rögzített magatartásával – mindenekelőtt azzal, hogy az iratokat a jogszabály és a felszámoló által megállapított határidő alatt nem bocsátotta a felszámoló rendelkezésére – szándékosan meghiúsította a felszámolási eljárás sikeres lefolytatását.
A másodfokú bíróság ítélete ellen a terhelt védője terjesztett elő felülvizsgálati indítványt a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján anyagi jogszabálysértésre hivatkozva. A sérelmezett ítélet hatályon kívül helyezését és a terhelt bűncselekmény hiányában történő felmentését kérte.
Az indítvány indokait két körben terjesztette elő. Részben arra hivatkozott a védő, hogy az adott ügyben a felszámolási eljárás megindítására az 1986. évi 11. tvr. hatálya alatt került sor. A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról az 1991. évi IL. törvény (Cstv.) 1992. január 1-jén lépett hatályba. Jóllehet a jelen ügyben az eljárást a korábbi jogszabály értelmében kellett volna lefolytatni, a vádemelésre ennek ellenére – jogsértő módon – a Cstv. 31. §-ában írt kötelezettségek megszegése miatt került sor. Utalt a védő a továbbiakban arra, hogy a Btk. 290. §-ában szabályozott csődbűntett tényállása – amelyet az 1992. XIII. törvény iktatott be 1992. április 1. napi hatállyal – kerettényállás. Ennek tartalmát a törvénymódosítás miniszteri indokolása szerint a Cstv. rendelkezései töltik ki, hiszen éppen ennek a jogszabálynak fokozott biztosítása érdekében került sor a csődbűntett törvényi tényállásának a bevezetésére. Miután – a védelmi álláspont szerint – a csődbűntett kerettényállását kitöltő Cstv. a jelen ügyben a terheltre nem alkalmazható, az annak megszegését szankcionáló csődbűntett megállapításának sem lehet helye, mert kerettényállás esetén keretjogszabály nélkül a büntetőjogi felelősségre vonás sem képzelhető el.
Ezen túlmenően a másodfokú bíróság a megállapított tényállásból helytelenül következtetett a terhelt bűnösségére azért is, mert a büntető anyagi jogtól idegen, objektív felelősséget állapított meg, amikor a terheltnek fel nem róható magatartásért is a nevezett mulasztását és bűnösségét állapította meg.
A legfőbb ügyész a megtámadott másodfokú határozat hatályban tartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a jelen ügyben úgy foglalt állást, hogy a jogerős ítéletben rögzített elkövetési magatartást figyelembe véve az eljárt másodfokú bíróság nem sértett anyagi jogszabályt, amikor a terhelt bűnösségét megállapította.
Nem találta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványban előadottakat, mindenekelőtt azt az állítást, amely szerint a csődbűntett kerettényállását a Cstv. tölti ki tartalommal, ebből következően a terhelt az 1986. évi 11. tvr.-ben (Ftvr.) előírt kötelezettségek megszegése miatt nem vonható felelősségre. Nem értett egyet a szándékosság hiányára vonatkozó védelmi érveléssel sem. A Btk. 290. §-ának (5) bekezdésében írt bűntettet az követi el, aki a felszámolás elrendelését követően a jogszabályban előírt beszámolási, leltárkészítési vagy egyéb tájékoztatási kötelezettségének nem tesz eleget, és ezzel a felszámolás eredményét részben vagy egészben meghiúsítja. A törvény ,,a jogszabályban előírt kötelezettségének nem tesz eleget'' kitételt használja elkövetési magatartásként, magát a jogszabályt azonban nem határozza meg. Ez a jogszabály jelenleg valóban a Cstv., ám a felszámolási eljárásra vonatkozó korábbi jogszabály (az Ftvr.) a gazdálkodó szervezet vezetőjére nézve ugyanígy előírt kötelezettségeket. A Cstv. 82. §-ának (2) bekezdése egyébként úgy rendelkezik, hogy a hatályba lépésének időpontjában folyamatban levő eljárásokra a korábbi jogszabályok az irányadóak. Az adott ügyben tehát éppen a Cstv.-ben foglalt felhatalmazás alapján került sor a felszámolási eljárásról szóló 1986. évi 11. tvr. (Ftvr.) rendelkezéseinek az alkalmazására, amely nem ütközik a visszaható hatály tilalmába, mert a felrótt magatartás mind az elkövetés, mind az annak elbírálása idején hatályban volt büntető jogszabály és az annak tartalmát kitöltő igazgatási norma szerint is bűncselekmény.
A terhelt mint a gazdálkodó szervezet vezetője az Ftvr. 15. §-ának (4) bekezdésében írt rendelkezéseket szegte meg. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a nevezett tudott a felszámolási eljárás megindításáról, továbbá a felszámolást elrendelő végzés közzétételéről, ennek ellenére a hivatkozott jogszabály által előírt határidőben kötelezettségét – amely a leltárral alátámasztott mérleg és eredménykimutatás szolgáltatására vonatkozott – nem teljesítette. Ezzel a felszámolás eredményét eshetőleges szándékkal meghiúsította. A terheltnek jogában állt ugyan meghatalmazást adni a felszámolási eljárás kapcsán arra, hogy a kft. volt főkönyvelője helyette és a nevében eljárjon, de ezáltal a személyéhez kötődő kötelezettségek a meghatalmazottra nem szálltak át, azok továbbra is őt mint a gazdálkodó egység vezetőjét terhelték.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott másodfokú határozatot hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.IV.1098/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás