346/B/2002. AB határozat
346/B/2002. AB határozat*
2011.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
h a t á r o z a t o t:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja. a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42. § (2) bekezdése alkotmányellenességének
2. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42. § (2) bekezdésének az Alkotmány 70/E. §-ába ütköző alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok alapján indult eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény 42/D. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok alapján indult eljárást megszünteti.
4. Az Alkotmánybíróság a jogalkotó és jogalkalmazó szervek felhívására vonatkozó indítványt visszautasítja.
I n d o k o l á s
I.
Több indítvány érkezett az Alkotmánybírósághoz, melyben az indítványozók azt sérelmezték, hogy az egészségügyet, a gyógyszerellátást, a szociális ellátást érintő egyes törvények jogharmonizációs célú, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény, továbbá a társadalombiztosítási járulékfizetéssel és az egészségügyi hozzájárulással kapcsolatos törvények módosításáról szóló 2001. évi LXX. törvény (a továbbiakban: Mód.tv.) 42. § (3) bekezdése 2001. november 24. napjától megváltoztatta a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvénynek (a továbbiakban: Ebtv.) a terhességi gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj alapjául szolgáló átlagkeresetszámítás szabályait. Valamennyi indítványozó kifogásolta, hogy a módosítás következtében a terhességi gyermekágyi segély, valamint a gyermekgondozási díj megállapításánál már nem alkalmazható az Ebtv. 48. § (5) bekezdése, vagyis az a – táppénzalap számításánál ma is érvényesíthető – kedvező szabály, amely szerint, ha a jogosultnak azért nem volt meg a megelőző év alatt, vagy a jogosultság kezdő napját megelőzően a 180 naptári napi jövedelme, mert táppénzben, terhességi gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesült, az ellátás naptári napi összegét a korábban folyósított ellátás alapját képező összeg figyelembevételével lehet megállapítani, ha az a (4) bekezdés szerint megállapított összegnél kedvezőbb. Emiatt az indítványozók részére megállapított terhességi-gyermekágyi segély, és különösen a gyermekgondozási díj összege kevesebb lett, mint amire a korábbi szabályok alapján számítottak, tekintettel arra, hogy a szülést megelőzően hosszabb időszakú táppénzben, terhességi gyermekágyi segélyben, esetleg másik gyermek után kapott gyermekgondozási díjban részesültek, és így nem rendelkeztek 180 napi jövedelemmel.
Az egyik indítványozó példaként említi, hogy ha valaki a naptári év első napjaitól jogosult gyermekgondozási díjra, akkor a jogosultságot megelőző évre esik a terhességi gyermekágyi segély időtartama, és amellett már egy fél hónapos táppénzen töltött idő azt eredményezi, hogy nem lesz meg a 180 napi jövedelme. Ha pedig év végén válik a gyermekgondozási díjra jogosulttá, akkor az adott évben igénybevett terhességi gyermekágyi segély mellett hosszabb táppénz ellenére is – az előző naptári évben elért egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem naptári napi átlaga alapján – magasabb gyermekgondozási díjat kaphat. A hátrányos helyzetet az okozza, hogy itt már nem alkalmazható az Ebtv. 48. § (5) bekezdése, amely a korábban folyósított ellátás alapját képező összeg figyelembevételének lehetőségét biztosította. Az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezés a gyermekgondozási díj összegének megállapításában hátrányos megkülönböztetést okoz a jogosultak között annak alapján, hogy ki mikor szül, az év mely napján. Az indítványozó úgy vélte, hogy a rendelkezés az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdését sérti, és ezért kérte az Ebtv. 42/D. § (2) bekezdésének visszamenőleges hatályú megsemmisítését.
Másik indítványozó azt sérelmezte, hogy a Módtv. 42. § (3) bekezdéséből eredő kedvezőtlen szabályok már a törvény kihirdetése idején várandós anyákra is vonatkoznak. Az indítványozó hivatkozott az Alkotmány 70/E. §-ára, a 66. és a 67. §-ára, valamint a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatra.
A harmadik indítványozó is azt kifogásolta, hogy a sérelmezett rendelkezések kihirdetése és hatálybalépése között csak 30 nap telt el, így az érintettek részére nem volt biztosítva a megváltozott szabályokhoz való alkalmazkodáshoz szükséges idő, és ez sérti az Alkotmány 2. §-ában meghatározott jogállamiságot.
Egy másik indítványozó szintén azt kifogásolta, hogy a terhességi gyermekágyi segély és a gyermekgondozási díj alapját képező megváltozott szabályok a kihirdetést követő harmincadik napon léptek hatályba, így azok a szülők, akik a gyermeket a korábbi hatályos rendelkezések ismeretében vállalták, „szerzett jogoktól” estek el. Az új rendelkezések jövedelemkiesést okoztak, különösen a gyermekgondozási díj vonatkozásában akkor, ha előtte másik gyermek után terhességi gyermekágyi segélyben vagy gyermekgondozási díjban részesültek. Az indítványozó az Ebtv. 48. § (4) és (5) bekezdését is megjelölte, de valójában a terhességi gyermekágyi segély, illetve a gyermekgondozási díj megállapítását kifogásolta. Álláspontja szerint a módosítás következtében a kifogásolt rendelkezések az Alkotmány 2. §-ába, 15. §-ába, 16. §-ába, a 66. § (2) bekezdésébe, és a 67. § (1) bekezdésébe ütköznek. Az indítványozó az Alkotmánybíróság több határozatára hivatkozott, amelyek az Alkotmány általa megjelölt szakaszaival kapcsolatosak, és véleménye szerint a sérelmezett rendelkezések a felhívott határozatokban meghatározott követelményeknek nem felelnek meg.
Az ötödik indítvány az Ebtv. módosított 42. § (2) bekezdését az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésébe ütközőnek tartja. A módosítás következtében figyelmen kívül hagyott 48. § (5) bekezdése biztosította volna álláspontja szerint a jogegyenlőséget, így azonban a teherbeesés, illetve szülés időpontja alapján diszkrimináció történik.
A hatodik indítványozó is az Ebtv. módosított 42. § (2) bekezdését, valamint 42/D. § (2) bekezdését tartotta alkotmányellenesnek. Sérelmezte, hogy az édesanyáknak az előző gyermek születését követően nem áll módjukban munkába állni, a feltételként előírt 180 napi jövedelmet megszerezni, és ezért akkor a később megszületett gyermek után csökkentett ellátást kapnak. Álláspontja szerint a sérelmezett rendelkezések az Alkotmány 67. § (1) bekezdésébe, valamint a 70/A. §-ába ütköznek. Az indítványozó csatolta a Fővárosi és Pest Megyei Egészségbiztosítási Pénztár Ellenőrzési Főosztályának, valamint az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium Tájékoztatási és Civil Kapcsolat Főosztálya tájékoztató levelét. Az indítványozó javaslatot tett a kifogásolt jogszabály szövegmódosítására, a régi szabályok visszaállítására, és kérte az Alkotmánybíróságtól panaszának kedvező elbírálását, valamint, hogy a törvényalkotást és a jogalkalmazókat az alkotmányellenes helyzet megszüntetésére, az érintett jogszabályok megfelelő módosítására és családbarát jogalkalmazásra utasítsa.
A hetedik indítványozó is azzal érvelt, hogy a módosítás következtében sérül az egyenlő elbírálás elve, mert hátrányos megkülönböztetés éri azt az édesanyát, aki az év első és 180. napja között szül, azzal szemben, aki az év második felében szül. Ezért javasolta a korábbi szabályozás visszaállítását.
Az indítványozók a kifogásolt rendelkezések visszamenő hatályú megsemmisítését kérték.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat – azok tárgyi összefüggésére tekintettel – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.; a továbbiakban: Ügyrend) 28. § (1) bekezdése alapján egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„15. § A Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét.”
„16. § A Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit.”
„66. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében.
(2) A Magyar Köztársaságban az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani.”
„67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.”
2. Az Ebtv. kifogásolt rendelkezései az indítvány benyújtásakor:
„42. § (2) A terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a 48. § (1)–(3) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani.”
„42/D. § (2) A gyermekgondozási díj alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a 48. § (1)–(3) bekezdése szerint kell megállapítani.”
3. Az Ebtv. érintett rendelkezései az indítvány elbírálásakor:
„42. § (2) A terhességi gyermekágyi segély alapjául szolgáló jövedelem naptári napi átlagát a 48. § (1)–(3) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani.”
„42/D. § (2) A gyermekgondozási díj alapjául szolgáló naptári napi átlagkeresetet a 48. § (2)–(5) bekezdése szerint kell megállapítani.”
„48. § (1)
(2) A táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért, pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem (a továbbiakban: jövedelem) naptári napi átlaga alapján kell megállapítani.
(3) Ha a biztosított a (2) bekezdésben megjelölt időtartam alatt nem rendelkezett legalább 180 naptári napi jövedelemmel, a táppénz összegét a táppénzre jogosultság kezdő napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlaga alapján kell megállapítani. A 180 naptári napi jövedelmet legfeljebb a táppénzre jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári év első napjáig lehet figyelembe venni, ha a biztosítási idő folyamatos. A folyamatos biztosítási idő [46. § (7) bek.] megszakítása esetén a táppénz alapjaként a megszakítást megelőző jövedelmet nem lehet figyelembe venni.
(4) Ha a biztosított a (2)–(3) bekezdésben (irányadó időszakban) táppénzalapként meghatározott jövedelemmel nem rendelkezik, táppénzét – az (5) bekezdésben foglaltak kivételével – a jogosultság kezdő napján érvényes minimálbér alapulvételével kell megállapítani, kivéve, ha a szerződés szerinti vagy a tényleges jövedelme a minimálbért nem éri el. Ez esetben a táppénz alapja a szerződés szerinti, ennek hiányában a tényleges jövedelem.
(5) Ha a biztosítottnak azért nem volt a (2)–(3) bekezdés szerint figyelembevehető jövedelme, mert táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesült, a táppénz naptári napi összegét a korábban folyósított ellátás alapját képező összeg figyelembevételével kell megállapítani, ha az a (4) bekezdés szerint megállapított összegnél kedvezőbb.”
III.
Az indítványok nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „ha az indítványozó egy új rendelkezés tartalmának alkotmányellenességét állítja, akkor az Alkotmánybíróság nem az új rendelkezést hatálybaléptető, hanem a módosítás révén az új rendelkezést magába foglaló (inkorporáló) jogszabály alkotmányellenességét vizsgálja meg”. [8/2003. (III. 14.) AB határozat, ABH 2003, 74, 81.; 11/2003. (IV. 9.) AB határozat, ABH 2003, 153, 160.; 51/2004. (XII. 8.) AB határozat, ABH 2004, 679, 683.; 28/2005. (VII. 4.) AB határozat, ABH 2005, 290, 297.] Ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányossági vizsgálatot jelen ügyben is az indítványozók által támadott Mód.tv. 42. § (3) bekezdése helyett az új rendelkezéseket magába foglaló Ebtv. 42. § (2) bekezdésével, valamint 42/D. § (2) bekezdésével kapcsolatban végezte el.
2. Az Alkotmánybíróság az eljárás során megállapította, hogy az Ebtv. 42/D. § (2) bekezdését a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény, valamint egyes szociális tárgyú törvények módosításáról szóló 2009. évi törvény 55. § (2) bekezdés a) pontja az indítványok benyújtását követően módosította. A módosítás során a 42/D. § (2) bekezdésében az „(1)–(3)” szövegrész helyébe a „48. § (2)–(5)” szövegrész lépett. Ennek következtében a gyermekgondozási díj alapjául szolgáló naptári napi átlagkereset számításánál ismét figyelemmel kell lenni – az indítványozók által hiányolt – 48. § (5) bekezdésére, mely szerint, ha a biztosítottnak azért nem volt táppénzalapként figyelembevehető jövedelme, mert táppénzben, terhességi-gyermekágyi segélyben, gyermekgondozási díjban részesült, akkor a táppénz naptári napi összegét a korábban folyósított ellátás alapját képező összeg figyelembevételével kell megállapítani, ha az a (4) bekezdés szerint (a minimálbér alapul vételével) megállapított összegnél kedvezőbb.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabályként csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett, illetőleg módosított jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatára az Alkotmánybíróság hatásköre csak akkor terjed ki, ha annak alkalmazhatósága az eldöntendő kérdés. (335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261.) Az Alkotmánybíróság a módosított vagy hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét kivételesen, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-ában foglalt bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz esetében, [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.] valamint akkor vizsgálja, ha a hatályát vesztő jogszabály helyébe lépő jogszabály azonos rendelkezési környezetben szintén tartalmazza a sérelmezett rendelkezést. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.)
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványokban felvetett alkotmányossági probléma – az indítvány benyújtását követő módosítás következtében – az Ebtv. 42/D. § (2) bekezdése tekintetében már nem áll fenn, mert a jogalkotó ismét visszaállította a gyermekgondozási díj számítási alapja tekintetében a korábbi kedvező szabályokat, így az indítványok e részükben tárgytalanná váltak. Az okafogyottá vált indítványok tekintetében az Alkotmánybíróság az eljárást az Ügyrend 31. § e) pontja alapján megszüntette.
3. Az Alkotmánybíróság korábban alkotmányjogi panasz alapján már vizsgálta az Ebtv. 42. § (2) bekezdését, ezért elsőként abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy az indítványok tárgya nem minősül-e „ítélt dolognak”.
Az Ügyrend 31. § c) pontja szerint az Alkotmánybíróság megszünteti az eljárást, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását.
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor res iudicata, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan ,azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő, mint egy korábban elbírált ügyben. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítvány más okra, más alkotmányossági összefüggésre hivatkozik, az Alkotmánybíróság az indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 5/2002. (II. 22.) AB határozat, ABH 2002, 78, 81.]
Az Alkotmánybíróság által felülvizsgált alkotmányjogi panaszban az indítványozó szintén azt támadta, hogy az Ebtv. módosítása következtében a gyermekágyi segély összegének megállapításánál az Ebtv. 48. § (5) bekezdésének rendelkezése nem alkalmazható, és így annak összegét a minimálbér kétszerese figyelembevételével állapították meg számára, mert nem rendelkezett a szülést megelőzően 180 napi járulékalapot képező jövedelemmel. Az indítványozó a kifogásolt rendelkezésnek az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe és a 70/E. §-ába ütközését állította.
Az Alkotmánybíróság eljárása során a 870/D/2007. AB határozatában azt állapította meg, hogy a kifogásolt rendelkezésnek az Alkotmány 70/E. §-ával való ellentéte nem állapítható meg, és – utalva a korábbi határozataiban foglaltakra – arra mutatott rá, hogy az Alkotmány 70/E. §-ából nem következik az államnak kötelezettsége a terhességi-gyermekágyi segély összegének a táppénz szabályokkal megegyező szabályozására, és arra, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyezetteknek járulékfizetés nélkül, korábbi jövedelmükkel megegyező ellátást biztosítson. Hangsúlyozta, hogy a szociális biztonsághoz való jog nem csak a társadalombiztosítás útján valósítható meg, és az indítványt elutasította. (ABH 2009, 2173, 2181.)
Jelen eljárásban az indítványozók a fenti határozatban már elbírált jogszabályi rendelkezéssel azonos jogszabályhely alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány ugyanazon rendelkezésére, azonos összefüggésre hivatkozva kérték. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ebtv. 42. § (2) bekezdésének az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése sérelmére alapított alkotmányellenessége tekintetében az indítványok tárgya „ítélt dolognak” minősül, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást ebben a vonatkozásban az Ügyrend 31. § c) pontja alapján megszüntette.
Az Alkotmánybíróság a 870/B/2007. AB határozatában az Ebtv. 42. § (2) bekezdésének az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközését is vizsgálta. Az indítványozó azzal érvelt, hogy a terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultat a kifogásolt rendelkezés hátrányosan megkülönbözteti a táppénzre jogosultakkal szemben azáltal, hogy eltérő módon történik az ellátás alapjául szolgáló jövedelem naptári napi átlagának a meghatározása. Az Alkotmánybíróság a vizsgálat során megállapította, hogy a táppénzre jogosultak – függetlenül attól, hogy a táppénz is az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásai körébe tartozik – nem tekinthetők egy csoportba tartozóknak a szülési szabadságon lévő terhességi-gyermekágyi segélyben részesülőkkel, ezért diszkrimináció fel sem merülhet amiatt, hogy más a két ellátásnál a jövedelem naptári napi átlagának a meghatározása. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt elutasította. (ABH 2009, 2173, 2180.)
Az alkotmányjogi panaszban az Alkotmánybíróság a terhességi-gyermekágyi segély alapja számításának új szabályait a táppénzre vonatkozó szabályozással összehasonlításban vizsgálta. A jelen indítványok más összefüggésben, – nevezetesen a teherbeesés, illetve a szülés időpontja szerinti megkülönböztetésben – állították az alkotmányellenességet, emiatt „ítélt dolog” az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése tekintetében nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezés érdemi vizsgálatát elvégezte.
4. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány e rendelkezését a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. A megkülönböztetés tilalma arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba, azonos tisztelettel és körültekintéssel, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztásának szempontjait meghatározni. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatában ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között tett a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül különbséget. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342–344.; 39/2001. (X. 19.) AB határozat, ABH 2001, 691, 696.]
Az indítványozók azt állították, hogy a kifogásolt rendelkezés hátrányosan különbözteti meg az ellátásra jogosultakat a teherbeesés, illetőleg a szülés időpontja szerint, mivel kedvezőtlenebb helyzetbe kerülnek azok, akik az év első felében szülnek.
Az Ebtv. 42. § (2) bekezdése arról rendelkezik, hogy a terhességi-gyermekágyi segély alapjául szolgáló jövedelem naptári napi átlagát a 48. § (1)–(3) bekezdésében foglaltak szerint kell megállapítani. E rendelkezések értelmében a jogosultság kezdő napját közvetlenül megelőző naptári évben elért pénzbeli egészségbiztosítási járulék alapját képező jövedelem naptári napi átlaga alapján kell megállapítani az ellátás összegét, de ha a biztosított abban az évben nem rendelkezett legalább 180 napi jövedelemmel, akkor a jogosultság kezdő napját megelőző 180 naptári napi jövedelem napi átlaga alapján kell eljárni.
Az indítványozók problémáját az okozta, hogy nem rendelkeztek az ellátás alapjának megállapításához szükséges 180 napi jövedelemmel, és azt kifogásolták, hogy a módosítás eltörölte a korábban folyósított ellátás (táppénz vagy másik gyermek után kapott gyermekgondozási díj) alapját képező összeg figyelembevételének a lehetőségét. Ezért a minimálbér figyelembevételével megállapított ellátásuk összege az igénybevevők által számítottnál, illetőleg a korábban folyósított másik ellátásnál kevesebb lett.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kifogásolt rendelkezés a terhességi–gyermekágyi segély összege alapjául szolgáló jövedelem napi átlaga kiszámítására vonatkozó utaló rendelkezés, amely a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó jogalanyok között nem tesz különbséget, az azonos szabályozási körön belül nem alkalmaz eltérő megoldást. Minden terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultra ugyanazokat a feltételeket állapítja meg, és nem tartalmaz eltérő rendelkezést sem a teherbeesés, sem pedig a szülés időpontja tekintetében, márpedig a diszkrimináció szempontjából alkotmányossági korlátot ez jelentene. Az pedig, hogy a minden jogosultra vonatkozó feltételeknek egyesek nem felelnek meg, és a korábbi kedvező szabály már nem alkalmazható, nem teszi a normát diszkriminatívvá. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint „[n]em tekinthető alkotmányellenesnek (…) egy adott juttatásra való jogosultság feltételét nevesítő olyan szabályozás, amely minden érintettre nézve egységesen került meghatározásra.” [979/B/1999. AB határozat, ABH 2003, 1132, 1142.] Tekintettel arra, hogy az Ebtv. 42. § (2) bekezdése ugyanazokat a feltételeket határozza meg ugyanazon személyi kör tekintetében, így eltérő szabályozás hiányában az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének sérelme nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat e tekintetben elutasította.
5. Az Alkotmánybíróság nem látta megalapozottnak az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének sérelmét sem. Az Alkotmánybíróság már a 2100/B/1991. AB határozatában rámutatott arra, hogy az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére nem állapított meg alanyi jogot, hanem általános állami célkitűzést és törekvést fogalmazott meg a jogegyenlőség megvalósítását, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedések kilátásba helyezésével. (ABH 1992, 554, 557.) E célkitűzés megvalósítását szolgáló állami intézkedések tartalmának kialakítása azonban – alkotmányos keretek között – a hatáskörrel rendelkező állami szervek mérlegelésétől függ. Az Alkotmánybíróság 725/B/1991. AB határozatában utalt arra is, hogy „a különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét nem egy-egy jogszabály vagy állami intézkedés, hanem a jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani, illetve az állam ilyen módon járulhat hozzá az esélyegyenlőtlenség megteremtéséhez, vagy legalábbis az egyenlőtlenségek csökkentéséhez.” (ABH 1992, 663, 664.) Az indítványozók által támadott rendelkezés és az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető érdemi összefüggés nem áll fenn. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 19/2004. (V. 26.) AB határozat, ABH 2004, 321, 343.], ezért az indítványokat az Alkotmánybíróság e tekintetben is elutasította.
6. Az Alkotmánybíróság ezt követően megvizsgálta azokat a kifogásokat, amelyek egyrészt azt sérelmezték, hogy a megváltozott rendelkezés kihirdetése és elfogadása között csak 30 nap telt el, így az érintetteknek nem volt biztosítva a megváltozott szabályokhoz való alkalmazkodáshoz szükséges idő, másrészt a már várandósokra is vonatkozik, ezért „szerzett jogot” von el, emiatt úgy vélték, hogy a kifogásolt rendelkezés az Alkotmány 2. § (1) bekezdését is sérti.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a jogszabály hatálybalépése kapcsán az új rendelkezések alkalmazására való felkészülési időt alkotmányos követelményként határozta meg. [7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 47.; 28/1992. (IV. 30.) AB határozat, ABH 1992, 155, 156–159.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 196.]
A 28/1992. (IV. 30.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy a jogbiztonság követelménye a jogszabály hatálybalépése időpontjának megállapítására vonatkozóan azt a kötelezettséget hárítja a jogalkotóra, hogy kellő időt biztosítson a jogszabály szövegének megismerésére, a jogalkalmazó szervek számára a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez, a jogszabállyal érintett szervek és személyek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak a jogszabály rendelkezéseihez. (ABH 1992, 155, 157.) Az Alkotmányíróság eddigi gyakorlata során a felkészülési idő hiánya miatt akkor állapította meg valamely jogszabály alkotmányellenességét, ha az szerzett jogot korlátozott, a korábbihoz képest úgy állapított meg hátrányosabb rendelkezést, illetőleg oly módon hárított fokozott kockázatot a címzettekre, hogy a megismerés és a felkészülés lehetőségének hiánya sérelmet okozott az érintettek számára, akadályozta a jogalkalmazót a jogszabály alkalmazásában. [7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 47.; 43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 188, 196.; 44/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 203, 207.; 723/B/1998. AB határozat, ABH 1999, 795, 799–800.; 1025/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1456, 1459–1460.] Az Alkotmánybíróság azonban azt is hangsúlyozta, hogy az alkotmányellenesség csak a jogszabály alkalmazására való felkészülést szolgáló időtartam kirívó, a jogbiztonságot súlyosan veszélyeztető vagy sértő elmaradása, illetőleg hiánya miatt állapítható meg. [7/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 45, 47.]
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ebtv. 42. § (2) bekezdésének a kihirdetést követő 30. napon történő hatályba léptetése tekintetében a jogbiztonság kirívó és súlyos sérelme nem állapítható meg, önmagában ez nem okozza a jogbiztonság sérelmét, mert alkalmazása nem hárított terheket sem a jogalanyokra, sem a jogalkalmazóra. Az Alkotmánybíróság ezt követően azt vizsgálta, hogy a rendelkezés „szerzett jogot” sért-e, a terhességi–gyermekágyi segély alapját képező jövedelem napi átlagának alapját meghatározó korábbi szabályozás olyan „várománynak” tekinthető-e, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének védelme alatt áll.
Az Alkotmánybíróság több határozatában utalt arra, hogy „[a] jogbiztoság és a szerzett jog alkotmányos védelme nem értelmezhető akként, hogy a múltban keletkezett jogviszonyokat soha nem lehet alkotmányos szabályozásokkal megváltoztatni.” [515/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 976, 977.; 495/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1382, 1390.] Nem sérti a jogbiztonság követelményét a jogosultság feltételeinek jövőre vonatkozó olyan átalakítása sem, amely jövőbeni jogosultak számára esetleg hátrányos következményekkel jár. (174/B/1999. AB határozat, ABH 2005, 870, 878.)
Az Alkotmánybíróság 731/B/1995. AB határozatában azt is megállapította, hogy a jogszabályok hátrányos megváltoztatása csak akkor ellentétes a „szerzett jogok” alkotmányos oltalmával, ha a módosítás a jog által már védett jogviszonyok lefolyásában idéz elő a jogalanyokra nézve kedvezőtlen változtatást. (ABH 1995, 801, 805.)
Az Alkotmánybíróság az indítványozók által is hivatkozott 43/1995. (VI. 30.) AB határozatában azt mondta ki, hogy nem lehet a családok által megszokott, ismert és kiszámítható ellátási rendszert és a hozzájuk fűződő várományokat alkotmányosan megfelelő indok nélkül egyik napról a másikra lényegesen megváltoztatni. E határozatában kimondta, hogy „a járulék fejében járó szolgáltatás megvonása vagy jogalapjának kedvezőtlen megváltoztatása az alapjogi sérelem ismérvei szerint bírálható el”, azokban az esetekben azonban „ahol a biztosítási elem nem játszik szerepet, (…) a jogbiztonság követelményei alapján kell eldönteni a szociális ellátásokba való beavatkozás alkotmányosságát.” (ABH 1995, 188, 191, 193, 196.)
Az Alkotmánybíróság a kifogásolt rendelkezéssel kapcsolatban azt állapította meg, hogy a jogalkotó konkrét jogviszonyokba nem avatkozott be, a már terhességi-gyermekágyi segélyre jogosultak helyzetén nem változtatott. A jogalkotó a jövőre vonatkozólag sem vonta meg a járulék fizetése fejében a szülés esetére ígért – terhességi-gyermekágyi segély ellátásra való – jogosultságot. A kifogásolt rendelkezés az ellátás összegének számítási módját szabályozza, a korábbi főszabályt változatlanul hagyva azt a kedvezményt vonja meg a hatályba lépésétől kezdődően igényjogosultakká válóktól, hogy a járulékfizetés nélküli táppénz, tehességi-gyermekágyi segély vagy gyermekgondozási díj igénybevétele miatt elmaradt, előírt jövedelem hiányában az előző ellátás alapját lehessen figyelembe venni az új jogcímen járó ellátás összegének a kiszámításánál.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a kifogásolt rendelkezés olyan várományt nem hiúsít meg, amely a szerzett jogok alkotmányos védelme alatt állna. Az Alkotmányból nem következik a jogalkotónak olyan kötelezettsége, hogy a járulékfizetési kötelezettség nélkül az érintetteknek egy korábbi biztosítási időszak jövedelme figyelembevételével kellene a terhességi-gyermekágyi segély összegét megállapítani. Az Ebtv. 42. § (2) bekezdése e tekintetben az Alkotmány 2. § (1) bekezdését nem sérti, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
7. Az indítványozók szerint az Ebtv. 42. § (2) bekezdése ellentétben áll az Alkotmány 15. §-ával, 16. §-ával, 66. § (2) bekezdésével, valamint a 67. § (1) bekezdésével is.
Az Alkotmány 15. §-a az államnak a házasság és a család védelmére vonatkozó kötelességét fogalmazza meg, „azt az államcélt, hogy a törvényhozó jogszabályok megalkotása útján részesítse védelemben a házasság és a család intézményét.” [7/2006. (II. 22.) AB határozat, ABH 2006, 181, 207.] Az Alkotmány 16. §-a szintén állami kötelezettséget állapít meg az ifjúság létbiztonsága, oktatása és nevelése, valamint érdekeinek védelme tekintetében. Az Alkotmány 66. § (2) bekezdése szerint az anyáknak a gyermek születése előtt és után külön rendelkezések szerint támogatást és védelmet kell nyújtani. Az Alkotmány 67. § (1) bekezdése a gyermek alapvető jogairól szól, egyidejűleg a család, az állam és a társadalom alapvető kötelezettségeit megszabva. Ezek a rendelkezések az állam intézményvédelmi kötelezettségét alapozzák meg, amelyek a legkülönbözőbb állami kötelezettség-teljesítésekben nyilvánulnak meg, amelyek formája, módja és mértéke az alkotmányi rendelkezésekből nem következik. Ezekből az alkotmányos védelmi kötelezettségekből nem vonható le olyan kötelezettség, hogy az állam köteles lenne a terhességi-gyermekágyi segély összegének megállapításánál a korábban alkalmazott szabályokat fenntartani. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ebtv. 42. § (2) bekezdésének az Alkotmány 15. §-ára, 16. §-ára, a 66. § (2) bekezdésére, valamint a 67. § (1) bekezdésére alapított sérelme nem áll fenn, ezért az indítványokat e tekintetben is elutasította.
8. Az Alkotmánybíróság az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította a jogalkotó és jogalkalmazó szervek felhívására irányuló indítványt, mert erre az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 1. §-a, illetőleg 1. § h) pontja alapján megalkotott egyéb törvény alapján nincs hatásköre.
Budapest, 2011. május 9.
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Bragyova András s. k., |
Dr. Holló András s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Kiss László s. k., |
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||
|
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||
|
|
||||||||
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
||||||||
|
az Alkotmánybíróság elnöke, |
||||||||
|
az aláírásban akadályozott |
||||||||
|
Dr. Stumpf István |
||||||||
|
alkotmánybíró helyett |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás