BK BH 2002/349
BK BH 2002/349
2002.09.01.
I. A rágalmazás vétsége miatt előterjesztett magánindítvány elkésett, ezért a büntetőeljárás megszüntetésének van helye, ha azt a feljelentő az elkövetők kilétéről való tudomásra jutásától számított 30 napon túl terjesztette elő;az elkésettséget nem érinti, ha a feljelentő által indított munkaügyi perben a feljelentettek a tényállításaikat a tanúvallomás megtétele során megismétlik [Be. 9. § (2) bek., 12. (3) bek., 170. § (1) bek. c) pont; Btk. 31. § (1) bek., 179. § (1) bek.].
II. Rágalmazás miatti felelősségre vonásnak nincs helye, ha a tényállításokat polgári (munkaügyi) perben tett tanúvallomás során és az adott üggyel összefüggésben, szorosan az ügyhöz kapcsolódóan tették;ha az ilyen vallomások az ügy lényeges körülményére vonatkoznak, egyszersmind valótlanok, a polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntette valósul meg [Btk. 179. § (1) bek., 238. § (1) bek. és (5) bek. 1. tétel].
A városi bíróság a 2001. július 11. napján meghozott végzésével a B. J. feljelentése nyomán V. L. és társai ellen – rágalmazás vétsége miatt – indult büntetőeljárást megszüntette. A végzés indokolása szerint B. J. 2001. április 6. napján tett feljelentést V. L. és két társa ellen az említettek által 2000. november 16-án írt – a munkáltatónak címzett – ,,jelentés'' tartalma miatt, jóllehet kilétükről már 2000 november 20-án tudomást szerzett. A városi bíróság ezért büntethetőséget kizáró okot, időben előterjesztett magánindítvány hiányát állapította meg, minthogy a feljelentőnek attól a naptól számított 30 napon belül kellett volna a magánindítványt előterjesztenie, amikor az elkövetők kilétéről tudomást szerzett.
A végzés ellen a magánvádló jelentett be fellebbezést a következő indokokkal: 2000. november 20-án – amikor a munkáltató magához hívatta őt – a ,,jelentés'' tartalmát még nem ismerte meg pontosan, tehát nem tudta, melyek azok a tényállítások, amelyek a becsülete csorbítására alkalmasak. Ekkor még nem kívánt magánindítvánnyal élni, mert úgy érezte, hogy a ,,jelentés'' tartalma még nem olyan mértékben sértő, hogy az feljelentést indokolna; úgy vélte, a nevezett személyek ,,ekkor még nem követtek el bűncselekményt''. Amikor azonban 2001. március 8-án – a munkáltató által adott és a feljelentettek ,,jelentésén'' alapuló írásbeli figyelmeztetés hatályon kívül helyezése végett indított munkaügyi per bírósági tárgyalásán a feljelentettek megismételték az állításaikat, ő 30 napon belül előterjesztette a magánindítványát.
Hivatkozott a magánvádló arra is, hogy a munkaügyi bíróság is megállapította: a tanúvallomások ellentmondanak a ,,jelentésben'' írtaknak és önmaguknak is, valamint arra, hogy ,,a magánvádló jogosult megítélni, hogy mikor és kik követnek el ellene bűncselekményt''. Mindezek alapján a végzés ,,megváltoztatását'', az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására való utasítását indítványozta.
A fellebbezés alaptalan.
A városi bíróság végzésének indokolásában helyesen állapította meg a rendelkezésre álló – az ügy elbírálása szempontjából lényeges – tényeket, a döntés érdemben és a jogszabályi hivatkozások tekintetében is helytálló.
A megyei bíróság a magánvádló fellebbezésében írtakkal kapcsolatban a következőkre mutat rá:
1. B. J. magánvádló a 2001. április 6-án kelt és mellékletekkel kiegészített feljelentésében egyértelműen a feljelentettek 2000. november 16-án írt ,,jelentése'' miatt terjesztett elő magánindítványt. E ,,jelentés'' tartalmát pedig – mint fellebbezéséből is kitűnik – legkésőbb 2001. január 30-án, munkaügyi perének tárgyalásán megismerte, ehhez képest 2001. április 6-án tett feljelentése mindenképpen elkésett.
2. A szóban levő magánindítvány semmilyen utalást nem tartalmaz arra, hogy a magánvádló a feljelentetteknek a munkaügyi bíróságon tett vallomásait (azok tartalmát) is kifogásolná. A Be. 9. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság csak olyan cselekményről határozhat, amelyet a vád tartalmaz. A magánvádban a 2001. március 8-i cselekmény nem szerepel, ezért arról nem dönthetett az elsőfokú bíróság, és nem dönthet a fellebbezési tanács sem, mert vádkiterjesztésnek a másodfokú eljárásban nincs helye.
3. A teljesség érdekében szükséges megjegyezni, hogy a következetes bírói gyakorlat szerint egy adott üggyel öszszefüggésben tett tanúvallomás – ha kizárólag és szorosan az ügyhöz kapcsolódik – nem járhat rágalmazás miatti büntetőjogi felelősségre vonással. Ellenkező esetben lehetetlenné válna a mindenkit – kivéve a mentességi joggal rendelkezőket – terhelő tanúvallomás-tételi kötelezettség teljesítése. Ha tehát a magánvádló a feljelentésében vád tárgyává tette volna a munkaügyi perben elhangzott tanúvallomásokat, akkor is meg kellene szüntetni az eljárást, vagy bűncselekmény hiányában felmentő ítéletet kellene hozni.
Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a tanú az ügygyel összefüggésben bármilyen (akár hamis) vallomást tehet: ha az általa elmondottak más becsületét csorbítják, egyszersmind az ügy lényeges körülményére vonatkozóan valótlanok, a Btk. 238. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és az (5) bek. 1. tétele szerint minősülő, polgári ügyben elkövetett hamis tanúzás bűntettének megállapítására kerülhet sor, e bűncselekmény miatt azonban – még ha annak alapos gyanúja megállapítható is – a büntetőbíróság magánvád alapján nem járhat el.
A megyei bíróság ezért tájékoztatja a magánvádlót, hogy – amennyiben bizonyítani tudja, hogy munkaügyi perében az ott tanúként kihallgatott feljelentettek vallomásai hamisak – feljelentést a nyomozásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező megyei ügyészségi nyomozó hivatalnál tehet.
4. Az, hogy a munkaügyi bíróság ellentmondásosnak ítélte a tanúvallomásokat, még akkor sem befolyásolhatná akár a magánvádas, akár az esetleges közvádas büntetőügyben az ügydöntő határozatot, ha a magánvádló által említett ítélet jogerős lenne, ám az adott esetben a magánvádló által becsatolt iratokban nincs nyoma a jogerősítésről szóló bírósági határozatnak.
A Be. 14. §-a szerint abban a kérdésben, hogy a terhelt követett-e el és milyen bűncselekményt, a büntetőügyben eljáró hatóságot a polgári perben – ezen belül a munkaügyi perben – hozott jogerős határozat tényállása sem köti. Ez a jelen esetben azt jelenti, hogy a nyomozóhatóság, az ügyészség és a bíróság is önállóan, valamennyi bizonyíték együttes értékelése alapján dönti el: megállapítható-e a feljelentettek terhére igazságszolgáltatás elleni bűncselekmény (hamis tanúzás).
5. Felmerülhetne az ügyben a Btk. 235. §-ának a) pontja szerinti, fegyelmi vétségre vonatkozó hamis vád vétségének, illetve a Btk. 239. §-ában írt, fegyelmi ügyben elkövetett hamis tanúzás vétségének gyanúja is, ám ,,fegyelmi vétségről'' nem lehet szó akkor, ha az állított kötelességszegés a munkaviszonnyal összefüggésben történt. A magánvádlóval szemben alkalmazott munkáltatói figyelmeztetés büntetőjogi értelemben nem fegyelmi büntetés, az azt megelőző eljárás pedig nem fegyelmi eljárás.
6. A megyei bíróság tájékoztatja a magánvádlót arról is, hogy a rá vonatkozó – a feljelentett személyek által a munkáltató, illetve a bíróság előtt tett – tényközlések legfeljebb polgári jogi felelősséget alapozhatnak meg, feltéve, hogy valótlannak bizonyulnak. A jó hírnév megsértése miatti igények a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 78. §-ában, illetve 84. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint érvényesíthetőek, az alperesek lakóhelye, vagy az esetleges kár bekövetkezésének helye szerint illetékes bíróságon. A megyei bíróság ezért az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta. (Nógrád Megyei Bíróság Bf.389/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás