KK BH 2002/35
KK BH 2002/35
2002.01.01.
Kötelmi igény önmagában nem elegendő a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási bejegyzéséhez, ha a bejegyzéshez szükséges alaki kellékek hiányoznak [Ptk. 295. §; 1972. évi 31. tvr. 15 § (1)–(2) bek.; 27/1972. (XII. 31.) MÉM r. 76. § (2) és (4) bek.; Pp. 327. § (2) bek.].
Az 1992. évi II. törvény (a továbbiakban: Ámt.) 28. §-a alapján a D. Minőségi Szabóipari Szövetkezet B.-i Részlegének dolgozói a szövetkezet szétválását kezdeményezték. Tekintettel arra, hogy a szétváláshoz szükséges közgyűlési hozzájárulás nem volt meg, 249 tag, a teljes B.-i üzem kivált a D. Minőségi Szabóipari Szövetkezetből. A szövetkezet 4 üzemegységében 1992. október 15-én tartottak rész- közgyűléseket, ahol is a vagyonmegosztásra vonatkozóan határozatokat hoztak. A kiváló tagok összessége megalakította az M. Ruházati Szövetkezetet. A szövetkezeti vagyon megosztására és csoportosítására készített javaslat szerint – melyet a vezetőség által megbízott előkészítő bizottság nevében N. Sándor és K. László írt alá – döntöttek a vagyonfelosztási arányról, valamint részletesen felsorolták a szövetkezet tárgyi eszközeit, közöttük a f.-i üdülőingatlant, melynek értékét 4 936 000 Ft- ban jelölték meg. A felek megállapodtak a f.-i dülő közös használatában, valamint 50-50%-os tulajdoni arányában.
A D. Minőségi Szabóipari Szövetkezet és az M. Ruházati Szövetkezet képviselői 1993. április 19-én emlékeztetőben rögzítették a két szövetkezet vagyonmegosztásával kapcsolatos vitás kérdéseket, ennek 8. pontjában ismételten az üdülőingatlan 50-50%-os tulajdoni és használati arányáról, és ugyanilyen arányú költségviseléséről állapodtak meg.
A két szövetkezet elnöke 1993. június 21-én jegyzőkönyvben rögzítette, hogy a vagyonmegosztás eredményre vezetett, és a jegyzőkönyv mellékletét képező dokumentációban foglaltaknak megfelelően a vagyonmegosztást 1993. június 21-i időponttal elfogadják.
Az M. Ruházati Szövetkezet 1993. január 14-én a Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-vel zálogszerződést kötött. Ezen időpontban az F.-en K. u. 8. szám alatt levő ingatlan 1/2 része még a D. Minőségi Szabóipari Szövetkezet tulajdonában volt az ingatlan-nyilvántartás szerint. Ezért a bank a zálogszerződéshez kérte a D. Szövetkezet hozzájáruló nyilatkozatát. A D. Szövetkezet képviseletében K. László elnök, valamint S. Lászlóné főkönyvelő hozzájáruló nyilatkozatot adott ki, amely szerint a fenti időpontban még a D. Szövetkezet tulajdonában lévő, de a vagyonmegosztás során fele részben az M. Ruházati Szövetkezet kezelésébe adott, a 125. tulajdonilap-számú, 24. hrsz.-ú, természetben az F.-en K. u. 8. szám alatt levő ingatlan 1/2 részére a D. Szövetkezet megadta a hozzájárulását, hogy a Kereskedelmi Bank Rt. 46 000 000 Ft erejéig zálogszerződést kössön az M. Szövetkezettel.
Ezt követően az M. Ruházati Szövetkezet 1993. február 5-én kérelemmel fordult a Körzeti Földhivatalhoz, melyben a vagyonmegosztó közgyűlési határozat alapján a tényleges tulajdoni helyzet ingatlan-nyilvántartási átvezetését, az ingatlanra vonatkozóan az M. Ruházati Szövetkezet 1/2 tulajdoni arányának bejegyzését, továbbá a Kereskedelmi és Hitelbank Rt. javára a jelzálogjog bejegyzését kérte. A tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét az M. Szövetkezet 1995. december 15-én megismételte.
A Körzeti Földhivatal (I. r. alperes) az 1995. december 15-én kelt határozatával az M. Szövetkezet javára vagyonmegosztás címén az üdülőingatlanra az 1/2 tulajdoni arányt bejegyezte.
Az elsőfokú határozat ellen a D. Szövetkezet fellebbezett, amelynek elbírálása során a megyei földhivatal (II. r. alperes) másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát, megváltoztatását és az M. Ruházati Szövetkezet tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmének elutasítását kérte: III. rendű alperesként perbe vonta az M. Szövetkezetet, majd a per során a III. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmétől elállt, kérte a per megszüntetését.
Az elsőfokú bíróság a II. rendű alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, a III. rendű alperes vonatkozásában pedig a pert megszüntette. Ítéletének indokolásában az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Inytvr.) 15. §-ában, valamint az Inytvr. végrehajtására kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Vhr.) 76. §-ában foglaltakra hivatkozással kifejtette, hogy az 1992. október 15-én megtartott részközgyűlések során az ún. 1. változatú, rövidített megszövegezésű Rkgy. l/1992/1. és Rkgy. 2/1992/1. számú határozatok születtek. A részközgyűlések során ismertetésre kerültek az 1992. szeptember 28-i vagyonfelosztási javaslatban foglaltak, és ezt követően a részközgyűlésen jelenlevők a javaslat alapján összességében szavazták meg a vagyoncsoport kialakítására tett javaslatot, illetve a b.-i és d.-i részleg közötti vagyonmegosztási arányt, nem részletesen az egyes vagyontárgyakról szavaztak. A jegyzőkönyv-kivonatokból megállapítható, hogy a részközgyűlési jegyzőkönyvet M. Mária jegyzőkönyvvezető, valamint V. Tiborné és F. Balázsné jegyzőkönyv-hitelesítők írták alá. A részközgyűlés elnökének aláírása nem szerepel egyik esetben sem. A meghallgatott tanúk vallomása szerint elnököt a részközgyűlések során nem választottak, technikai levezető elnökként N. Sándor ismertette a vagyonfelosztási javaslatokat, a jegyzőkönyveket azonban mint közgyűlési elnök nem írta alá.
A lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként megállapítható volt az is, hogy a két szövetkezet iratai között négy határozatváltozat volt fellelhető: a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem mellékletekkel, a cégbírósági bejegyző végzéssel együtt, az ún. második változatú, bővebb megszövegezésű, 1993. november 22-i keltű, N. Sándor által hitelesített és a D. Szövetkezet korábbi pecsétjével ellátott jegyzőkönyv-kivonattal együtt került becsatolásra. Ezen bővebb megszövegezésű Rkgy. l/1992/1. számú határozat alapján történt a tulajdonjog 1/2 részének bejegyzése az M. Szövetkezet javára, a perben felülvizsgálni kért határozatokkal. Ezen második változatú jegyzőkönyv-kivonatról állapította meg a városi ügyészség, hogy az tartalmában ugyan valódi – mert az érintett szövetkezetek közötti ténylegesen végbement vagyonmegosztásban foglaltaknak megfelel –, azonban N. Sándor magánokirat-hamisítás vétségét követte el, mert amikor a jegyzőkönyv-kivonatot hitelesítette, már nem volt a D. Szövetkezet elnöke, és nem volt jogosult annak pecsétjét használni, amelyről bebizonyosodott az is, hogy egy régebbi, használaton kívüli pecsét volt.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a közigazgatási határozatok kizárólag alakszerűségi szempontból jogszabálysértőek, a tulajdonjog bejegyzése olyan okirat alapján történt, amely a bejegyzés alapjául nem szolgálhatott.
Egyetértett az elsőfokú bíróság a felperes azon álláspontjával, hogy a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem mellékleteként csatolt részközgyűlési jegyzőkönyvkivonat, illetve Rkgy. l/1992/1. számú határozat nem tekinthető teljes bizonyító erejű magánokiratnak, mert nem felel meg a Vhr. 76. §-a (2) bekezdésének d) pontjában és (4) bekezdésében foglaltaknak. A bejegyzés alapjául szolgáló okiratot nem az arra jogosult írta alá, az aláírás nem szabályszerű, továbbá nem került igazolásra az sem, hogy az okiratot a nyilatkozattevő helyett meghatalmazott írta alá, és a meghatalmazáshoz szükséges alakszerűségi kellékek megvoltak.
A másodfokú közigazgatási szerv akkor járt volna el helyesen, ha az elsőfokú határozatot megváltoztatva a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet elutasítja kizárólag alakszerűségi kifogások miatt, ugyanis ezeket nem lehetett volna figyelmen kívül hagyni, az Inytvr. 15. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra tekintettel. Vizsgálni kellett volna továbbá a Vhr. 76. §-a (2) bekezdésének g) pontjában foglalt feltételeket is.
Az elsőfokú bíróság rámutatott: a bizonyítékok mind azt támasztották alá, hogy a vagyonmegosztás a felek között ténylegesen végbement, és az M. Ruházati Szövetkezetnek jogszerű igénye van az f.-i üdülőingatlan 1/2 tulajdoni hányadára. Amennyiben a D. Ruházati Szövetkezet nem adja ki a tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges – tartalmilag és alakszerűségi szempontból is hiteles – okiratot, az M. Ruházati Szövetkezet a Ptk. 295. §-a alapján kérheti, hogy a bíróság ítéletével pótolja a felperesi szövetkezet tulajdonjog bejegyzéséhez szükséges jognyilatkozatát.
Tekintettel arra, hogy a felperes a III. rendű alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelmétől elállt, a bíróság a pert e vonatkozásban megszüntette, és megjegyezte, hogy a III. rendű alperes nem közigazgatási szerv, így vele szemben közigazgatási per emiatt sem lett volna indítható.
A II. rendű alperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – helyes indokaira utalással – helybenhagyta.
Észlelte a megyei bíróság, hogy az elsőfokú bíróság tévesen III. rendű alperesként szerepeltette az M. Ruházati Szövetkezetet, holott 11. számú végzésével perbeli beavatkozását megengedte.
A jogerős ítélet ellen a II. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, megváltoztatását és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 116. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. Előadta, hogy mindkét bíróság tényként állapította meg, az alperesi beavatkozó megszerezte a perbeli ingatlan 1/2 tulajdoni hányadát. Több legfelsőbb bírósági eseti döntés rámutatott, hogy alakszerűségi, nem érdemi jogsértések nem hatályon kívül helyezési indokok. A tulajdonjog-bejegyzéshez alakilag kifogástalan okirat is rendelkezésre állt. Az eljárás során már ismert volt a városi bíróság másodfokú ítélettel helybenhagyott ítélete, ebben a perben a közigazgatási szerv kivételével ugyanazon felek között folyt azonos jogvitában a bíróságok a felülvizsgálni kért ítéletektől eltérő döntést hoztak.
Az alperesi beavatkozó a felülvizsgálati kérelemre tett észrevételében az alperesi érveléshez csatlakozott. Álláspontja szerint az Ámt. 33. §-ának (1) bekezdése szerint a kiváláshoz nem volt szükség a közgyűlés hozzájárulására, a Ptk. 116. §-ának (1) bekezdése alapján alanyi joga van az ingatlan-nyilvántartási bejegyzéshez.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a felülvizsgálati kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja. A Pp. 206. §-a szerinti bírói mérlegeléssel megállapított tényállás – ha az nem iratellenes vagy logikátlan – felülvizsgálata nem lehet eredményes. A felülvizsgálati eljárásban ugyanis felülmérlegelésnek nincs helye, nincs lehetőség a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére. A felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés. Az eljárt bíróságok a perben rendelkezésre állt okirati bizonyítékok értékelésével és mérlegelésével jutottak arra a jogi álláspontra, hogy azok alapján az alperesi beavatkozó által kért ingatlan-nyilvántartási bejegyzés nem volt teljesíthető.
Az elsőfokú bíróság részletesen és körültekintően feltárt tényállás alapján, okszerűen és logikai ellentmondástól mentesen vonta le azt a következtetést, hogy a vagyonmegosztás a felek között ténylegesen végbement, és az M. Ruházati Szövetkezetnek jogszerű igénye van az f.-i üdülőingatlan 1/2 tulajdoni hányadára. A bejegyzési kérelemhez csatolt részközgyűlési jegyzőkönyv-kivonat valódi tartalmú, de teljes bizonyító erejű magánokiratként mégsem fogadható el. A perbeli adatok szerint az M. Szövetkezetnek kötelmi igénye keletkezett arra, hogy a felperestől a tulajdonjog bejegyzésre alkalmas okirat kiadását – akár polgári peres úton is – követelje.
Az alperesi hatóságok részéről a tulajdonjog bejegyzése olyan okiratok alapján történt, amelyek arra alaki okokból nem voltak alkalmasak. Helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelem teljesítésére az Inytvr. 15. §-ának (1) bekezdése és a Vhr. 76. §-ának (2) és (4) bekezdése előírásainak megsértésével került sor.
A II. rendű alperes által a felülvizsgálati kérelemben előadott érveléssel ellentétben az Inytvr. 15. §-ának (1) és (2) bekezdése kötelező rendelkezésének megfelelő, a bejegyzés alapjául benyújtott okiratokkal szembeni alakszerűségi kifogások is akadályát képezik a tulajdonjog ingatlan- nyilvántartási átvezetésének. Ezek nem azonosak a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott eseti döntésekben foglalt eljárási szabálysértésekkel.
A felülvizsgálati kérelemben megjelölt Ptk. 116. §-ának (1) és (2) bekezdésével kapcsolatosan az elsőfokú bíróság részletesen kifejtette azt a jogi álláspontját, hogy az alperesi beavatkozó igényt tarthat tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartási bejegyzésére, annak feltételeit és módját is konkrétan ismertette. A jogerős ítélet ezen jogi okfejtésével a Legfelsőbb Bíróság is egyetért.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy közigazgatási perben az elsőfokú szerv perben állása szükségtelen, a felülvizsgálat tárgya a másodfokú, jogerős közigazgatási határozat, így a per alperese az ezt meghozó közigazgatási szerv [Pp. 327. § (2) bekezdése]. Az I. rendű alperes perbenállásának azonban a per érdemi eldöntésére vonatkozóan kihatása nem volt.
Mindennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. KFv.VI.27.199/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás