PK BH 2002/352
PK BH 2002/352
2002.09.01.
Személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása indokolatlanul bántó, a becsületet és emberi méltóságot sértő kijelentések esetén [Ptk. 75. § (1) bek., 76. § (1) bek., 84. § (1) bek. e) pont, 339. § (1) bek., 355. § (4) bek.; Pp. 206. § (1) bek.].
A jogerős ítélet a felperes személyhez fűződő joga megsértésének megállapítására és az alperesek 100 000 forint nem vagyoni kártérítés egyetemleges megfizetésére kötelezése érdekében előterjesztett keresetét elutasította.
A jogerős ítélet alapját képező tényállás értelmében a Társasházközösség az 1997. augusztus 22-i közgyűlésén a felperest közös képviselővé, az alpereseket pedig a számvizsgáló bizottság tagjaivá választotta. A közgyűlés kötelezte a közös képviselő felperest, hogy negyedévente adjon számot tevékenységéről a számvizsgáló bizottság számára, a bizottságot pedig arra, hogy a felperes tevékenységét a számlák figyelembevételével ellenőrizze. A felperes 1998. február 25-ére rendkívüli közgyűlést hívott össze. A közgyűlés határozatképtelensége ellenére a megjelentek a társasház közös ügyeiről tanácskoztak. A tanácskozáson elhangzott kijelentéseket, nyilatkozatokat a felkért jegyzőkönyvvezető, P. Z.-né jegyzőkönyvben rögzítette. A jegyzőkönyv adatai szerint a tanácskozás során a II. r. alperes a megjelent tagokkal közölte, hogy a számvizsgáló bizottság a vizsgálatot elvégezte, észrevételeit jegyzőkönyvben összegezte. Az ebben foglaltakra hivatkozással arról tájékoztatta a megjelenteket, hogy a B-V. lakásba történt radiátor-beszerelésről a bizottság megállapította: ,,a radiátor a házé, jogtalan volt a (magán)lakásokba történő beszerelésük.'' A III. r. alperes ekkor kijelentette: ,,javasolom, gondolkodjon el, mert a két radiátor elsíbolása szabálytalan volt''. A felperes e nyilatkozatokra reagálva kijelentette: az I. r. alperes – aki a felperest megelőzően volt a társasház közös képviselője – csalt, és ezt be is bizonyítja. A felperes bűnösségét – ez utóbbi kijelentése miatt – a H. városi bíróság ítéletével rágalmazás vétségében megállapította, és vele szemben 15 000 forint pénzbüntetést szabott ki. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az eljárást megszüntette, és a felperest (a vádlottat) megrovásban részesítette.
A jogerős ítélet a lefolytatott bizonyítási eljárás (a kihallgatott tanúk vallomása) alapján – a közgyűlésen felvett jegyzőkönyv adataival ellentétben – arra a következtetésre jutott, hogy az 1998. február 25-i közgyűlésen az alperesek valótlan tényt nem állítottak, a felperes emberi méltóságát, becsületét sértő kijelentéseket nem tettek. A számvizsgáló bizottság tagjaiként a felperes közös képviselői tevékenységét kritizálták ugyan, a kijelentéseik azonban nem voltak aránytalanul túlzóak vagy bántóak, ezért a felperes személyiségvédelmet e kijelentések miatt nem igényelhetett. A felperes nem vagyoni kártérítés iránti igénye jogalapját és összegszerűségét sem bizonyította, ezért a másodfokú bíróság a felperes keresetét elutasította.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a keresetnek történő helyt adás, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Pp. 196. §-ának és a Pp. 197. §-ának (2) bekezdésében írt rendelkezéseket, mert figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes becsületét sértő kijelentések megtörténtét teljes bizonyító erejű magánokirat, a jegyzőkönyv igazolja. Az okiratban foglalt megállapításokkal szemben a bizonyítás az alpereseket terhelte. A tanúként kihallgatott személyek a közgyűlésen elhangzottakra nem emlékeztek, érdemben azonban nem cáfolták a jegyzőkönyv megállapításait, ezért a bíróságnak a jogsértés megállapítása körében a jegyzőkönyv tartalmát figyelembe kellett volna vennie. A jogerős ítélet a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül is mérlegelte, amikor a jegyzőkönyv tartalmát ítélete meghozatalakor figyelmen kívül hagyta.
Az alperesek a jegyzőkönyv adatai szerint a felperesről valótlan tényt állítottak, amikor a radiátorok ,,elsíbolásával'' vádolták. Állításukat indokolatlanul bántó, megalázó módon hozták – nagyobb létszámú közösség előtt – nyilvánosságra, ezzel a felperes emberi méltóságát is megsértették. Álláspontja szerint az alperesek akarategységben tettek reá nézve jogsértő megállapításokat, mert a III. r. alperes kijelentését a jelenlévő I. és II. r. alperes nem cáfolta. Emiatt a jogsértést mindhárom alperes megvalósította. Az alperesek jogsértése miatt a lakóközösség körében tevékenysége kérdésessé vált, azaz nem vagyoni hátrányt szenvedett. A jogerős ítélet ezért sérti a Ptk. 78. §-ának (1) bekezdésében, illetve a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) és e) pontjában, továbbá a Ptk. 354. §-ában írt rendelkezéseket.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.
A jogerős ítélet az alábbiak szerint részben jogszabálysértő.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A bizonyítékok mérlegelése akkor törvénysértő, ha a bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékokból okszerűen nem következő, logikailag ellentmondásos következtetésre jut, vagy iratellenes megállapítást tesz.
A társasház 1994. február 28-án kelt alapító okiratának 26. pontja értelmében a társasház közgyűléséről az elnök, valamint két jelenlévő tulajdonostárs által aláírt jegyzőkönyvet kell készíteni. A felek, illetve a társasház rendelkezései szerint készített jegyzőkönyv magánokiratnak minősül. Azt az alperesek maguk sem vitatták, hogy a (határozatképtelen) közgyűlésről a jegyzőkönyv az alapító okirat előírásainak megfelelően készült. A jegyzőkönyvet ugyanis a közgyűlésen megválasztott jegyzőkönyvvezető és két tulajdonostárs (hitelesítő) írta alá. Nem állították azt sem, hogy a jegyzőkönyv meghamisított adatokat tartalmaz. Figyelemmel arra, hogy a jegyzőkönyv felvételére az alapító okirat rendelkezései szerint került sor, annak bizonyítása, hogy a jegyzőkönyv valótlan adatokat, nyilatkozatokat tartalmaz, a Pp. 197. §-ának (2) bekezdése értelmében az alpereseket terhelte.
P. Z.-né jegyzőkönyvvezető tanúkénti kihallgatása során úgy nyilatkozott, hogy ,,nem emlékszem, hogy olyan kijelentés elhangzott volna, hogy a felperes ellopott vagy elsíbolt volna bármit''. Hasonlóképpen nyilatkozott K. M., M. H. I., K. I.-né és B. B. is. A jegyzőkönyvvezető és a jegyzőkönyv hitelesítői ugyanakkor nem adtak magyarázatot arra, hogy a jegyzőkönyv a kifogásolt kijelentést miért tartalmazza. E tanúvallomások ezért nem alkalmasak annak cáfolására, hogy a jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozatok elhangzottak. A jegyzőkönyv tartalmát ugyanis utóbb sem módosították. A jogerős ítélet tehát okszerűtlen következtetéssel állapította meg azt, hogy a közgyűlésről felvett jegyzőkönyv – az alperesek nyilatkozatait illetően – valótlan adatokat tartalmaz.
A Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. E jogok a törvény védelme alatt állnak. A Ptk. 76. §-a értelmében a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti a becsület és az emberi méltóság megsértése.
E rendelkezés alapján a személy becsületét, emberi méltóságát az a vélemény, bírálat sérti, amely kifejezésmódjában indokolatlanul bántó, megalázó.
A perben rendelkezésre álló adatokból egyértelműen megállapítható volt, hogy a felperes közös képviselőként hozzájárult ahhoz, hogy a társasház közös tulajdonában álló két radiátort magánlakás(ok)ba szereljék fel. Ezért abban a kérdésben kellett állást foglalniuk a perben eljárt bíróságoknak, hogy a felperes magatartásának a III. r. alperes jegyzőkönyvbe foglalt véleménye szerinti minősítése, nevezetesen az, hogy a felperes ,,elsíbolta a radiátorokat'', jogsértő volt-e vagy sem. E vizsgálódás során nem hagyható figyelmen kívül, hogy a köznyelv az ,,elsíbolta'' szónak olyan tartalmat tulajdonít, amely szerint az érintett személy a kérdéses vagyontárgyat saját céljára használta fel, azaz eltulajdonította.
Az adott esetben azonban egyértelműen megállapítható, hogy a felperes a radiátorokat nem saját maga számára biztosította, hanem azoknak a társasházban lévő, két rosszul fűtött önkormányzati lakásban való felszereléséhez járult hozzá. E magatartásnak a III. r. alperes által történt minősítése – az öncélú, jogellenes felhasználásra utalással – indokolatlanul bántó volt, azaz a III. r. alperes e kijelentésével a felperes becsületét, emberi méltóságát megsértette. A jogerős ítélet ezért jogszabálysértően utasította el a felperesnek a III. r. alperessel szemben előterjesztett és a jogsértés megállapítására irányuló keresetét.
Az I. és a II. r. alperesek azonban nem tanúsítottak jogsértő magatartást, mert ők a felperes becsületét sértő kijelentést nem tettek. Az a magatartásuk, hogy a számvizsgáló bizottság tagjaiként kifogásolták a közösség érdekeivel ellentétes magatartást, és ezt a közgyűlésen kifejezésre juttatták, a jogszabályban előírt kötelezettségük volt. Az a körülmény pedig, hogy a III. r. alperes sértő kijelentésétől nem határolódtak el, személyiségvédelmet önmagában nem alapozott meg. Azt pedig a felperes sem állította, hogy az I. és a II. r. alperesek a jegyzőkönyvben szereplő kijelentéseken túl személyét sértő kijelentést tettek volna. Nem sértett tehát jogszabályt a jogerős ítélet akkor, amikor a felperesnek az I. és a II. r. alperessel szemben előterjesztett keresetét elutasította.
A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint. A Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése kimondja: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. E rendelkezés alapján a kártérítési felelősség megállapításához három feltétel együttes fennállásának bizonyítása szükséges: a jogellenes (felróható) magatartás, a kár és a kettő között fennálló releváns okozati összefüggés. A III. r. alperes által megvalósított jogsértés (jogellenes magatartás) a kártérítési felelősség egyik eleme. Azt azonban a felperes a perben nem igazolta, hogy e jogellenes magatartással okozati összefüggésben őt a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdésében meghatározott nem vagyoni hátrány érte. (A felülvizsgálati kérelemben megjelölt Ptk. 354. §-át az 1993. évi XCII. tv. hatályon kívül helyezte.) A felperes ugyanis személyesen úgy nyilatkozott, hogy az életvitelében a közgyűlés óta semmiféle változás nem történt. Nem vagyoni hátrány állítása és bizonyítása nélkül a felperes nem vagyoni kártérítés iránti igénye megalapozatlan volt.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a III. r. alperessel szemben hozott rendelkezését a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával részben hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a jogsértést a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján megállapította.
A jogerős ítélet egyéb rendelkezéseit jogszabálysértés hiányában a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.IV.20.100/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás