PK BH 2002/353
PK BH 2002/353
2002.09.01.
I. A védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnése iránt indított eljárásban a védjegy magyarországi használatát a védjegy jogosultjának kell bizonyítania.
II. A bíróság a bizonyítékok mérlegelésével állapítja meg, hogy a védjeggyel összefüggő reklámtevékenység önmagában megfelelő védjegyhasználatnak minősül-e [1997. évi XI. tv., 117. § (1) bek.; 1969. évi IX. tv. 16. § c) pont, 18. §, 35. § (1) bek.; Pp. 164. § (1) bek., 206. § (1) bek.].
A kérelmező a jogosultja az 588 266 nemzetközi lajstromszámú, 1992. január 22-i elsőbbségű ,,MANPOWER'' ábrás védjegynek, amely a Nizzai Megállapodás szerint a 16., 35., 37., 40., és 41. osztályba sorolt áruk és szolgáltatások oltalmára vonatkozik.
Az ellenérdekű fél kérelmére a Magyar Szabadalmi Hivatal a védjegyről szóló 1969. évi IX. tv. (Vt.) 35. §-a alapján megállapította a fenti védjegyoltalom megszűnését azzal, hogy a kérelmező nem bizonyította a védjegynek az öt éven belüli használatát, és a védjegyhasználat elmulasztását sem mentette ki.
Az elsőfokú bíróság jogerős végzésével a kérelmezőnek az MSZH határozat megváltoztatása iránti kérelmét ugyancsak elutasította, és a kérelmezőt az ellenérdekű fél javára 4000 forint eljárási költség megfizetésére kötelezte.
A jogerős végzés a kérelem elbírálására a védjegyek és földrajzi árujelzők oltalmáról szóló 1997. évi XI. tv. 117. §-ának (1) bekezdése értelmében alkalmazandó 1969. évi LX. tv. (Vt.) 16. §-ának c) pontja, illetve 18. §-a és 35. §-ának (1) bekezdése alapján vizsgálta azt, hogy a védjegyoltalom megszűnése megállapítható-e. Arra a következtetésre jutott, hogy az ellenérdekű félnek a védjegyhasználat hiányára vonatkozó előadásával szemben a kérelmezőt terhelte annak bizonyítása, hogy a vitatott időszakban használta a védjegyét. Megállapította, hogy a reklámtevékenység – aminek megtörténtét a kérelmező az MSZH előtti és a bírósági eljárásban is állította – általában védjegyhasználatnak minősül, azonban a kérelmező által csatolt, a védjegyet feltüntető prospektusok a használat tényét önmagukban nem igazolják. A prospektusok léte ugyanis nem alkalmas annak bizonyítására, hogy azok mint reklámanyag el is jutottak a piac szereplőihez, akiknek így módjuk lett volna megismerni és az adott szolgáltatásokhoz kapcsolni a törölni kért védjegyet. A sokszorosítás igazolására csatolt számlák is csak a reklámanyag elkészítésének a tényét bizonyíthatják, de nem azt, hogy az anyagok szétosztásra is kerültek. Ezt érdektelen személyeknek kellett volna tanúsítani, ami azonban nem történt meg. A kérelmező ügyvezetőjének és tanácsadójának tanúkénti kihallgatását a Fővárosi Bíróság arra tekintettel mellőzte, mert tőlük elfogulatlan nyilatkozat nem volt várható.
A kérelmezőnek azt az állítását, hogy a védjegyet az üzleti levelezése során is használta, de azt iratselejtezésre hivatkozva nem tudta igazolni, nem tekintette a védjegyhasználatot bizonyító vagy a bizonyítás elmaradását kimentő ténynek azzal, hogy ez olyan mulasztás, amely a kérelmező terhére esik. Ebből azonban olyan következtetés is levonható, hogy a kérelmező a piacra lépését megelőző ,,alapos és gondos'' eljárást elmulasztotta, amikor a védjegyhasználat tényét igazoló levelezését megsemmisítette.
A jogerős végzés ellen a kérelmező nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben tartalmilag a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az MSZH határozatának a megváltoztatását és az ellenérdekű fél törlési kérelmének az elutasítását kérte. Állította, hogy a jogszabályi előírásoknak megfelelően a vizsgált időszakban – 1992. május 29-e és 1997. május 29-e között – használta a védjegyet, így az oltalom megszűnése nem következett be. Felülvizsgálati kérelmében a védjegy használatára vonatkozóan megismételte az alapeljárásban tett tényelőadásait, és hivatkozott az azok alátámasztására vonatkozó bizonyítékaira. Jogszabálysértőnek tartotta, hogy a bíróság mellőzte G. H. és P. L. tanúk kihallgatását, mert az iratokhoz csatolt írásbeli nyilatkozatukon túlmenően a releváns tényekre érdektelen és elfogulatlan tanúvallomást tehettek volna. Állította továbbá, hogy az általa folytatott reklámtevékenység megfelelő védjegyhasználtnak minősült, függetlenül attól, hogy nem vitásan más módon is lehetősége lett volna a védjegy használatára.
Az ellenérdekű fél a jogerős végzés hatályban való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a jogerős végzés helytállóan állapította meg, hogy a kérelmező a védjegy használatát nem bizonyította.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A védjegyoltalom használat hiánya miatti megszűnése iránt indított eljárásban a Fővárosi Bíróság a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az ellenérdekű fél állításával szemben a védjegy magyarországi használatát a kérelmezőnek mint a védjegy jogosultjának kellett bizonyítania. A kérelmező által a hivatal előtti eljárásban csatolt bizonyítékokat (magyar nyelvű, de keltezés nélküli prospektus, bécsi fénymásolást igazoló német nyelvű számlák és a kérelmező tulajdonosának, illetve vezetőjének a közjegyző által hitelesített, eskü alatt tett nyilatkozata) a jogerős végzés helytállóan és okszerűen mérlegelte. Azokból ugyanis kétséget kizáróan valóban nem következik, hogy a kérelmező Magyarországon az időszaki vásárokon és kiállításokon – a védjegyet tartalmazó prospektust osztogatva – használta a védjegyet reklámtevékenységként vagy a kérelmező cég szolgáltatásának bevezetéseként.
A kérelmező által csatolt bizonyítékok értékelése tehát a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését nem sértette, a mérlegelés okszerű és nem iratellenes, így nem minősíthető jogszabálysértőnek, azaz eredményes felülvizsgálatot a Pp. 270. §-a alapján nem alapozott meg.
Nem teszi a jogerős végzést megalapozatlanná, ezáltal jogszabálysértővé a Fővárosi Bíróságnak az az eljárása sem, hogy a kérelmező által megjelölt személyek tanúkénti kihallgatását mellőzte. A kérelmező az általa állított védjegyhasználat módjára mint releváns tényre vonatkozóan az eljárás során és megváltoztatási kérelmében is egyértelmű nyilatkozatot tett a képviselői útján. Ezeknek a személyeknek a tanúkénti kihallgatása valójában saját állításának megismétlését jelentené. Ebben az értelemben a megjelölt személyektől elfogulatlan és érdektelen, azaz objektív bizonyítékként értékelhető tanúvallomás valóban nem várható. E bizonyítás mellőzése ezért önmagában nem tette a Fővárosi Bíróság eljárását jogszabálysértővé, és nem minősül a jogerős végzés ebből eredően megalapozatlannak.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.IV.20.556/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás