PK BH 2002/356
PK BH 2002/356
2002.09.01.
A telki szolgalom szerződéssel történő alapítása esetén a szerződésben meghatározott cél alapján kell elbírálni azt, hogy a megszüntetés feltételei fennállnak-e, vagy sem [Ptk. 166-170. §].
A perbeli két ingatlan B. üdülőterületi részén a H. út és a S.-köz közötti területen fekszik a hegyoldalban, a terület a S.-köz irányából a H. út felé erősen lejt.
Az S.-köz a K. erdő szélén kialakított gyalogösvényként az ott végződő ingatlanok tulajdonosai által is használt volt. Ez az 1931-es megosztási tervben már közútként szerepelt, útként történő tényleges funkcionálását 1969-től az I. és II. r. alperesek sem vitatják. A jelenlegi önkormányzati szándék ennek az útnak három méter széles zsákutcává alakítására irányul a Z. lépcső merőleges vonaláig. Ezt azonban a felperesek által a közterületre emelt rézsű is akadályozza.
A perbeli két ingatlan egy jószágtest volt, 1964-ben került sor a középvonalon a H. úttal párhuzamos megosztására és a felső terület eladására. A megkötött adásvételi szerződés 5. pontjában a felek az értékesített felső önálló ingatlan javára és a visszamaradt alsó ingatlan terhére átjárási útszolgalmi jogot alapítottak gyalogos megközelítésre. Ennek kialakított és az akkori telekkönyvi térképen feltüntetett helyén együtt hozták létre azt a lépcsősort a jelenlegi, az I., II. r. alperesek tulajdonában lévő ingatlan baloldali telekhatára mellett, amelyről a szolgáló telek is bejárható volt.
A ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztése folytán a felperes ingatlana 2777, míg az I. és II. r. alpereseké 2766 helyrajzi számot kapott, a szolgalmi teher bejegyzése azonban elmaradt. A 2777 számú ingatlan a felperes, a III., IV. és az V., VI. r. alperes tulajdona, a 2776. hrsz.-ú ingatlan pedig az I. és II. r. alpereseké. A jelen per megindítása előtt az I. és II. r. alperes a lépcsőt az ingatlanán átépítette, és annak a felperes ingatlanára átnyúló szakaszát lezárta.
A kereset az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztése során vétett hiba folytán fel nem tüntetett útszolgalmi jog viszszajegyzésére irányult. Az I., és II. r. alperes által a szomszédos ingatlan valamennyi tulajdonosának alpereskénti perbevonásával külön megindított perben a kereset tárgya az útszolgalom megszüntetése volt, ennek a jelen perhez történő egyesítése folytán ez az igény viszontkeresetként került elbírálásra.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetének helyt adott, és elrendelte a B. 2777 alatti ingatlan javára, illetve. 2776. hrsz. alatt felvett ingatlan terhére az ingatlan-nyilvántartásba az átjárási szolgalmi jog visszajegyzését. Egyidejűleg azonban ezt a visszajegyezni rendelt szolgalmi jogot megszüntette, és elrendelte a Földhivatal megkeresését a változásoknak az ingatlan-nyilvántartáson történő átvezetése iránt.
Az ingatlan-nyilvántartás újraszerkesztési hibája folytán törölt szolgalom visszajegyzése tárgyában az ítélet első fokon jogerőre emelkedett, a fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság kizárólag a visszajegyzett szolgalmi jog megszüntethetőségének kérdését vizsgálta. Ebben a részében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az alperesek viszontkeresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ténybeli álláspontja az volt, hogy a 2777. hrsz.-ú ingatlan az I. és II. r. alperesek 2776.
hrsz.-ú ingatlanán keresztül kizárólag gyalogosan, az ott létesített lépcsősoron át közelíthető meg. Ilyen gyalogos megközelítésre azonban nemcsak a szolgáló telken keresztül van mód. A 2. lépcsősor felől az arra merőlegesen nyíló S.-közön át, illetve az ellentétes oldalról ugyancsak az S.-közön az Á. utca felől a gyalogos megközelítési lehetőség egyaránt fennáll. A 2777. hrsz.-a ingatlan tehát az S.-köz felől közterülettel határos, így a rendeltetésszerű használatához a 2776. hrsz. alatti ingatlant terhelő 1 m széles gyalogos átjárási szolgalmi jog fenntartására nincs szükség.
Ezzel a megközelítéssel szemben a másodfokú bíróság arra mutatott rá, hogy a telki szolgalom szerződéssel történő alapítása esetén a szerződésben meghatározott cél alapján kell elbírálni azt, hogy a megszüntetésnek a feltételei fennállnak-e avagy sem. Azt kell tehát vizsgálni, hogy a szerződésben meghatározott cél eléréséhez továbbra is szükség van-e a telki szolgalomra, vagy a körülmények megváltozása folytán ez a cél a továbbiakban a szolgalom fenntartása nélkül is elérhető-e. A másodfokú bíróság által az ebben a körben megállapított tényállás szerint a szolgalom alapításakor a S.-köz gyalogos közlekedésre ugyanúgy igénybe vehető és alkalmas volt mind a Z. lépcső, mind az Á. út felől, mint jelenleg. Az S.-közzel párhuzamos alsó H. útra a kijutás mindkét megközelítési móddal kerülőt jelent az I. és a II. r. alperesek ingatlanán kialakított és azt terhelő szolgalmi út igénybevételéhez képest. A szolgalom létesítése mindezekre figyelemmel kényelmi okokat szolgált, mégpedig a gyalogos megközelítés kényelmét biztosította. Ehhez képest a fenntartásának indoka sem szűnt meg azzal, hogy időközben az S.-köz kedvezően megváltozott, és a felperes ingatlana az S.-köz kezdetéig az egyik irányból gépkocsival is megközelíthetővé vált. Éppen ezért volt a másodfokú bíróságnak az az álláspontja, hogy a létesítési célhoz, nevezetesen a gyalogos megközelítés kényelmi szempontjaihoz képest a körülményekben nem állt be olyan változás, amely a szolgalom megszüntetését indokolná. Ezért hozta meg a másodfokú bíróság az elutasító döntését.
A másodfokú bíróságnak a szolgalom megszüntetése tárgyában hozott elutasító rendelkezése ellen az I. és II. r. alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítélete vonatkozó részének helybenhagyása iránt.
A felperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, a III., IV., valamint az V., VI. r. alperesek a felperessel azonos indítványt tettek.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a jogszabálysértés megvalósulhat az anyagi jog megsértésében avagy olyan eljárási szabálysértésben, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
Az I. és II. r. alperesek a felülvizsgálati kérelmüket döntően a tényállás helytelen megállapítására, ebben a keretben a bíróság által elkövetett mérlegelési hibára alapították és arra utaltak, hogy a szolgalom fenntartását kényelmi okkal nem lehet indokolni.
Önmagában a bizonyítékok mérlegelésének a kérelmezőre sérelmes eredménye azonban nem lehet felülvizsgálati kérelem alapja. Eredményes előterjesztésre csak abban az esetben van lehetőség, ha a mérlegelési körbe vont, hivatkozott bizonyítékok iratellenesek vagy ellentmondóak, az ellentmondások feloldatlanok, és emiatt a megállapított tényállás okszerűtlen, lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
A jelen esetben azonban a bíróság a jogerős ítélet meghozatala előtt minden olyan felajánlott bizonyítást lefolytatott, amelynek az ügy érdemi elbírálása szempontjából jelentősége lehet. Az így rendelkezésre álló bizonyítási anyag egészének alapos és hibátlan, részleteiben is indokolt helyes mérlegelésével állapította meg a tényállást, és az azon alapuló jogi döntése mindenben megfelel a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések helyes értelmezésének.
Mindezekhez képest a Legfelsőbb Bíróság csupán a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel emeli ki a következőket.
Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság – az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával szemben – arra, hogy különbséget kell tenni a szükségképpeni útszolgalom létesítése, illetve a között, ha az átjárási szolgalmi jogot a felek szerződése hozta létre. Ez utóbbi esetben ugyanis – a másodfokú bíróság helyes iránymutatásának megfelelően – a szolgalom alapításának a célját és az alapítás időpontjában fennálló, ténylegesen figyelembe vett körülményeket kell vizsgálni, és ezekhez képest kell és lehet megállapítani azt, hogy változott-e oly mértékben az alapításkor figyelembe vett helyzet, amely az alapítási célnak megfelelően már nem indokolja a szolgalom változatlan tartalmú fenntartását (Ptk. 166. § – 170. §).
Ehhez a kiemeléshez képest helytálló volt a másodfokú bíróságnak az a – bizonyítás anyagának okszerű mérlegelésével tett – megállapítása, amely szerint a korábban egységes ingatlannak az S.-köz és a H. út között elterülő teljes területe megosztásakor a hegyoldal felső részére eső, a gyalogosan akkor is járható S.-közzel határos ingatlan – uralkodó telekként – a hegy alsóbb régiójában fekvő ingatlanra – mint szolgáló telekre – azért kapott gyalogos átjárási jogot a szolgáló telek teljes hosszában kialakított 1 méter széles lépcsősoron, mert ez nem jelentett kerülőt a H. útra történő közvetlen kijutáshoz, és ezzel a Balaton egyszerűbb gyalogos megközelítéséhez. Helyesen utalt a másodfokú bíróság arra is, hogy ennek a gyalogos megközelítésnek a kényelme és az ezzel elérni kívánt cél azóta sem változott, mert a gyalogos megközelítés lehetősége a Z. lépcsőn és az S.-közön, illetőleg az ellentétes oldalról is az Á. utcán és a S.- közön az alapítás idejében ugyanúgy fennállott, mint jelenleg. Az alapítási cél – a kényelmi szempont fenntartása – ugyanúgy megkívánja jelenleg is a szolgalmi út igénybevételét, mint ahogyan az az alapítás idején ezt a megoldást indokolta. Nem tekinthető érdektelennek a jelen ügyben annak a szomszédos ingatlantulajdonosnak a tanúvallomása, akire az I., II. r. alperesek úgy hivatkoztak, mint aki az S.-köz tényleges bejárhatóságát csupán 1969-től igazolta. Ez a tanú azonban a vallomásában azt is előadta, hogy a perbeni ingatlanok mellett húzódó, eredetileg ugyancsak a H. út, illetőleg az S.-köz által határolt egységes ingatlanuk az 1969-es tulajdonszerzését követően a H, úttal és az S.-közzel párhuzamosan a felezővonalában ugyancsak megosztásra került. Kényelmi okokból az alsó ingatlan terhére és a felső ingatlan javára az S.-közi gyalogos megközelítés lehetősége ellenére a gyalogos megközelítésre átjárási szolgalmi jogot alapítottak, hasonló nyomvonalon és ugyanolyan terjedelemben, mint ahogyan az az I. r. és a II. r. alperesek ingatlanán a jogelődök idejében megtörtént. Ehhez képest ez a kényelmi szempontú szolgalomalapítás megfelelt a helyben követett gyakorlatnak is.
A fentiek kiemelésével a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.I/A.21.781/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás