PK BH 2002/358
PK BH 2002/358
2002.09.01.
Az útépítéssel megnövekedett zajhatás és légszennyezés miatti – forgalmi érték csökkenésére alapozott – kártérítési igény elbírálása a lakó-, illetve üdülőövezetben fekvő ingatlanok esetében [Ptk. 100. §, 339. § (1) bek.].
A II-XVII. r. felperesek a holt-Tisza-parti üdülőövezetben a V. úton lévő, a XVIII. r. felperes pedig a lakóövezetben K. utca 45. szám alatt lévő ingatlantulajdonnal rendelkeznek.
Keresetükben az abból eredő káruk megtérítésére kérték a megyei állami közútkezelő közhasznú társaság alperes kötelezését, hogy a beruházásában felépült 4-es számú főút Sz. várost elkerülő szakasza, a Holt-Tiszán átvezető híd, valamint a 442-es számú út kereszteződésének kétszintes csomópontja kialakításával az ingatlanok forgalmi értéke csökkent.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében a II-XVIII. r. felperesek keresetét megalapozottnak tartotta, és az alperest a felpereseknek elkülönítve megállapított, különböző összegű kártérítés megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy rendelkezett a késedelmi kamatok megfizetéséről is.
A jogerős ítélet indokolása szerint az alperes az ingatlanok forgalmiérték-csökkenésében jelentkező károk megtérítésére a Ptk. 100. §-a és a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján köteles. A perbeli ingatlanokat hátrányosan érintette a zajártalom és a légszennyezettség. A környék az üdülőövezeti jellegét az építkezés, illetőleg a közút üzemeltetése folytán elvesztette. A jogerős ítélet szerint az a körülmény, hogy az alperes beruházása az építési engedélynek megfelelő volt, az állandó bírói gyakorlat alapján nem mentesíti az okozott kár megtérítése alól. A bíróság a jogerős ítéletben azt is megállapította, hogy az alperes nem tett meg minden tőle elvárhatót a kár elhárítása, illetőleg enyhítése érdekében. A jogerős ítélet szerint a zajterhelés az éjszakai órákban a megengedett mértéket meghaladja, és ezt a káros hatást a telepített védőerdő sem képes kiküszöbölni.
A jogerős ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, amely a XVIII. r. felperes kereseti kérelmének elutasítására irányult. Az alperes jogi érvelése szerint a XVIII. r. felperes ingatlana lakóövezetben fekszik, ezért a zajártalom és rezgésterhelési határértékek megállapításáról szóló 4/1984. (I. 23.) EüM rendelet 3-as számú mellékletében (2. pont) foglaltakat kell figyelembe venni, amelynek alapján a bíróság a jogerős ítéletben jogszabálysértő módon állapította meg, hogy a XVIII. r. felperes ingatlanán a zajterhelés meghaladja a megengedett mértéket.
A XVIII. r. felperesnek a bizonyítékok becsatolásával kiegészített felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott, róla szóló rendelkezésének hatályban tartására irányult. Érvelése szerint az ingatlan a lakóövezetben fekszik ugyan, azonban a földhivatali nyilvántartás szerint üdülőingatlannak minősül. A bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő éppen az öszszes körülmény megfelelő mérlegelése alapján állapította meg – a V. utcai ingatlanoktól eltérően – az alacsonyabb mértékű forgalmiérték-csökkenést. Az Sz.-i Városi Tanács VB műszaki osztálya által 1975. január 28-án kiadott igazolás alapján pedig a XVIII. r. felperes arra hivatkozott, hogy az ingatlan mindaddig üdülőteleknek minősül, amíg azon új felépítmény építésére nem kerül sor.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül [Pp. 275. § (2) bekezdés], és a Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján csak a jogerős ítélet meghozatala előtt lefolytatott bizonyítás anyagát vehette figyelembe, mert a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A bíróság a jogerős ítéletben helytállóan hivatkozott azokra a jogszabályokra, amelyek a XVIII. r. felperes keresetének elbírálására irányadóak. A kártérítés mértékének meghatározása szempontjából mindazoknak a körülményeknek jelentősége van, amelyek az ingatlan forgalmi értékét befolyásolják, és okozati összegfüggésben állnak az alperes útépítéssel kapcsolatos beruházásaival. A zajártalom az értékelt körülmények egyike, azonban e körben önmagában nem annak volt ügydöntő jelentősége, hogy a zajterhelés meghaladta-e a jogszabályban megengedett mértéket, hanem azt kellett értékelni, hogy a megnövekedett zajhatás és az egyéb körülmények az ingatlan forgalmi értékét csökkentették-e. A másodfokú bíróság az ítéletének indokolásában arra utalt, hogy az út megépítéséből eredő káros hatások a XVIII. r. felperes lakóövezetben elhelyezkedő ingatlanát is érintették. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a bíróság a jogerős ítéletben helytállóan indult ki abból, hogy a XVIII. r. felperes ingatlana üdülőként van nyilvántartva, és a tényleges használatra, valamint a környezetére figyelemmel a forgalmi értékét csökkentik mindazok a hátrányos változások, amelyek a nagyobb zajt és légszennyezettséget eredményezik, illetőleg a pihenést, az üdülést zavarják, vagy lehetetlenné teszik. A bíróság által kirendelt igazságügyi szakértő pedig a kiegészített és aggálytalan szakvéleményében az összes körülmény mérlegelésével állapította meg a XVIII. r. felperes ingatlana tekintetében bekövetkezett értékcsökkenés mértékét.
A kifejtettekre tekintettel a felülvizsgálati kérelemben megjelölt ok nem ad alapot a XVIII. r. felperes keresetének elutasítására, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezését a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése szerint tárgyaláson kívül meghozott ítéletével a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.III.21.410/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás