Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

36/2002. (VII. 19.) AB határozat

36/2002. (VII. 19.) AB határozat1

2002.07.19.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendelet törvényellenességének és alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Budapest Kőbányai Önkormányzatának az önkormányzat tulajdonában álló közutak és a közutak részét képező járdák burkolatbontási tilalmának, valamint a felbontott burkolatok helyreállításának szabályozásáról szóló 13/1998. (III. 24.) sz. önkormányzati rendelete törvényellenességének és alkotmányellenességének megállapítása iránt benyújtott indítványt elutasítja.
Ezt a határozatát az Alkotmánybíróság a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Budapest Fővárosi Közigazgatási Hivatal vezetője az Alkotmánybírósághoz benyújtott indítványában kérte Budapest Kőbányai Önkormányzatának az önkormányzat tulajdonában álló közutak és a közutak részét képező járdák burkolatbontási tilalmának, valamint a felbontott burkolatok helyreállításának szabályozásáról szóló 13/1998. (III. 24.) sz. önkormányzati rendelete (a továbbiakban: Ör.) törvényellenességének és alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozó álláspontja szerint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdésébe ütközik, hogy az Ör. olyan társadalmi viszonyokat rendez, amelyek már a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) által szabályozottak, s sem a Kkt., sem annak végrehajtására kiadott 30/1988. (IV. 21.) MT rendelet (a továbbiakban: Kktvhr.), sem a közutak igazgatásáról szóló 19/1994. (V. 31.) KHVM rendelet (a továbbiakban: Kir.) szabályai nem adnak felhatalmazást arra, hogy az önkormányzatok e körben további helyi rendeletet alkossanak. Véleménye szerint a képviselő-testület egyáltalán nem írhat elő normatív szabályt a közút felbontása vagy helyreállítása tekintetében, mivel a hatályos jogszabályok alapján az ilyen jellegű döntések meghozatala a közút kezelője – vagyis a jegyző – hatáskörébe tartozik egyedi, hatósági határozat formájában. S azzal, hogy a képviselő-testület általános jelleggel, normatív rendeletében állapította meg ezeket a szabályokat, sérelmet szenved az állampolgárok jogorvoslathoz való joga is, mivel önkormányzati rendelet ellen – szemben a jegyző egyedi határozatával – rendes jogorvoslati útnak vagy bírósági keresetnek nincs helye. Ezért az Ör. – az indítványozó szerint – sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését és az 57. § (5) bekezdését.
II.
1. Az Alkotmány szerint:
,,44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.''
,,57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.''
2. Az Ötv. alapján:
,,16. § (1) A képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.''
3. A Kkt. indítvánnyal érintett rendelkezései:
,,8. § (1) A közúti közlekedéssel összefüggő állami és önkormányzati feladatok:
c) a közúti közlekedési hatósági feladatok ellátása; ...
h) a közúthálózat fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése.''
,,9. § (2) A közúti közlekedéssel összefüggő önkormányzati feladatok ellátásáról a helyi önkormányzat képviselő-testülete gondoskodik.''
,,29. § (1) Utat létesíteni, korszerűsíteni (a továbbiakban együtt: építeni), a forgalom részére átadni, megszüntetni, elbontani a közlekedési hatóság engedélye alapján szabad.''
,,29. § (5) A helyi (kivéve a fővárosi önkormányzat tulajdonában levő) közutak részét képező járdák és gyalogutak építésének, korszerűsítésének és megszüntetésének (elbontásának) engedélyezése a települési – a fővárosban a kerületi – önkormányzat jegyzőjének hatáskörébe tartozik.
(6) A fővárosi kerületi önkormányzatok tulajdonában levő közutak építésének, korszerűsítésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének (elbontásának) engedélyezése a fővárosi önkormányzat főjegyzőjének hatáskörébe tartozik.
(7) A fővárosi önkormányzat tulajdonában levő közutak építésének, korszerűsítésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének (elbontásának) engedélyezése a Fővárosi Közlekedési Felügyelet hatáskörébe tartozik.
(8) Ha a közút építésével a járda építése összefügg, ezek engedélyezése a helyi közút építésére hatáskörrel rendelkező közlekedési hatóság feladata.''
,,33. § (1) A közút kezelői:
c) a helyi közutak tekintetében a helyi önkormányzat; a koncessziós szerződés alapján működtetett helyi közutak és műtárgyaik tekintetében a koncessziós társaság, illetőleg a 9/B. § (3) bekezdése szerint szerződés alapján azzal megbízott gazdálkodó szervezet;''
,,34. § (1) A közút kezelője köteles gondoskodni arról, hogy a közút a biztonságos közlekedésre alkalmas, közvetlen környezete esztétikus és kulturált legyen.''
,,36. § (1) A közút felbontásához, annak területén, az alatt vagy felett építmény vagy más létesítmény (a továbbiakban együtt: építmény) elhelyezéséhez, a közút területének egyéb nem közlekedési célú elfoglalásához (a továbbiakban együtt: nem közlekedési célú igénybevétel) a közút kezelőjének a hozzájárulása szükséges. A hozzájárulásban a közút kezelője feltételeket írhat elő.''
4. A Kir. indítvánnyal érintett rendelkezése:
,,6. § (1) A közút nem közlekedési célú igénybevételéhez (a továbbiakban: igénybevétel) szükséges közútkezelői hozzájárulás iránti kérelmet a 3. számú melléklet szerint a közút kezelőjénél kell előterjeszteni.''
5. A helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény (a továbbiakban: Htv.) szerint:
,,92. § (10) A közút kezelőjén a helyi közutak tekintetében
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság eljárása során elsőként a Kkt., a Kktvhr. és a Kir., illetőleg az Ör. tárgyi hatályára vonatkozó rendelkezéseket vetette össze. A Kkt., a Kktvhr. és a Kir. rendelkezései alapján e jogszabályok rendelkezéseit az országos és helyi közutakra, valamint a közforgalom rendelkezésére álló magánutakra, továbbá a közutak műtárgyaira és tartozékaira nézve kell alkalmazni. Az Ör. tárgyi hatálya – az önkormányzat illetékességi területén belül – csak az önkormányzat tulajdonában álló közutakra és ezeknek a közutaknak a részét képező járdákra terjed ki. A Kktvhr. és a Kir. a Kkt. végrehajtására irányuló rendelkezéseket tartalmaz. Az Ör. a Kkt. 34. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettség teljesítésére az Ötv. 16. § (1) bekezdésében foglalt felhatalmazás alapján került megalkotásra. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése szerint a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot. Az Alkotmánybíróság már a 47/1995. (VI. 30.) AB határozatában megállapította, hogy az önkormányzat rendelete nem alkotmányellenes pusztán amiatt, mert törvény nem ad kifejezett felhatalmazást a helyi önkormányzat számára a rendeletalkotásra. A képviselő-testület ugyanis az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontjában biztosított alapjogával élve is alkothat rendeletet, amikor is a jogalkotási felhatalmazása magából az alaptörvényből ered. (ABH 1995. 510., 512.) A Kkt. 8. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott feladatok ellátásáról a 9. § (2) bekezdése alapján a helyi önkormányzat képviselő-testülete gondoskodik.
Téved az indítványozó, amikor a Kkt. 36. § (1) bekezdéséből és a Htv. 92. § (10) bekezdéséből levezetve azt állítja, hogy a képviselő-testület azért nem állapíthat meg normatív szabályt a közút felbontása vagy helyreállítása tekintetében, mivel a jegyző egyedi, hatósági határozatában dönt a hozzájárulás megadásáról vagy megtagadásáról és annak feltételeiről, valamint a Kkt. nem ad felhatalmazást e körben még további önkormányzati rendeletalkotásra. A Kkt. 33. § (1) bekezdés c) pontja főszabályként meghatározza, hogy a közút kezelője a helyi közutak tekintetében a helyi önkormányzat, és a Htv. 92. § (10) bekezdés b) pontja tételesen meghatározza, melyek azok az esetek, amikor nem az önkormányzat, hanem – a főszabálytól eltérően – a jegyző az, aki a közút kezelőjeként eljár. A Kkt. 29. § (5)–(8) bekezdései külön nevesítik is azokat az eseteket, amikor a jegyző (főjegyző), illetőleg a Fővárosi Közlekedési Felügyelet jár el közlekedési hatóságként, amelynek során egyedi, hatósági döntéseket hoz. Az Ör. azonban nem ezt a hatósági jogkört vonja el a jegyzőtől (főjegyzőtől), hanem mint ,,tulajdonos'' önkormányzat a saját tulajdonában lévő közutak vonatkozásában a Kkt. 8. § (1) bekezdés h) pontjában meghatározott önkormányzati feladat (a közúthálózat fejlesztése, fenntartása, üzemeltetése) ellátásának biztosítására tartalmaz normatív szabályozást.
Nem minősül alkotmányellenesnek az olyan tartalmú önkormányzati rendeleti szabályozás, amely magasabb szintű jogszabály által rendezett és bizonyos feltételek mellett lehetővé tett tevékenységgel szemben körülhatárolt területi kiterjedtséggel megszorító feltételeket állapít meg anélkül, hogy a magasabb szintű jogszabály lehetőséget biztosító rendelkezéseinek érvényesülését általános jelleggel – az önkormányzat egész illetékességi területére kiterjedő érvénnyel – megakadályozná. A vizsgált esetben az önkormányzat illetékességi területén körülhatárolt területi jelleggel, a saját tulajdonában lévő közutakra kiterjedően állapított meg a központi szabályozást kiegészítő helyi szabályokat az Ör. megalkotásával. Az Alkotmánybíróság a 17/1998. (V. 13.) AB határozatában már rámutatott: ,,Az Alkotmánybíróság 1991 óta következetes gyakorlata szerint ugyanis ha valamely magatartást az országos szintű jogszabályok kifejezetten megengednek, akkor azt a képviselő-testület nem tilthatja meg az egész illetékességi területére kiterjedő érvénnyel. Annak azonban nincs akadálya, hogy az önkormányzati rendelet a város vagy község egyes övezeteire (földrajzilag pontosan meghatározott részeire, egyes utcáira, meghatározott objektumok körzetére) vonatkozó tilalmat vagy korlátozást állapítson meg. Ugyanúgy az sem alkotmányellenes, ha az önkormányzati rendelet a helyi lakosság érdekében, ugyancsak egyes övezetekre kiterjedő érvénnyel, szigorúbb korlátozást vagy tilalmat állapít meg, mint azt az országos jogszabály általános érvénnyel tette. (2219/H/1991. AB határozat; ABH 1992. 716–718; 958/H/1993. AB határozat; ABH 1994. 781–784.)'' (ABH 1998. 155., 157–158.) Amíg az önkormányzat nem hozta meg saját rendeletét, az általános országos előírások (Kkt., Kktvhr. és Kir.) érvényesültek a kerület illetékességi területén is, s az Ör. megalkotását követően az önkormányzat tulajdonában lévő közutak vonatkozásában ezek az előírások kiegészültek az Ör. rendelkezéseivel. Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatában megállapította: ,,önmagában véve az, hogy a társadalmi viszonyok meghatározott körét országos érvényű jogszabály a szabályozási körébe vonta, nem akadálya az önkormányzati rendeletalkotásnak. Ha ugyanis helyi közügyről van szó, az önkormányzati testület közvetlenül az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésében biztosított jogkörében – külön törvényi felhatalmazás hiányában is – jogosult az országos szintű szabályozással nem ellentétes, ahhoz képest kiegészítő jellegű helyi jogalkotásra''. (ABH 1998. 155.) Az önkormányzat a tulajdonában álló közutak és a közutak részét képező járdák meghatározott időszakra történő (november 15-étől március 15-éig, illetőleg új építés esetén öt év) burkolatbontási tilalmának, valamint a felbontott burkolatok helyreállításának szabályozásával közhatalmi megbízatásának tesz eleget, mint a közutak – Kkt. 33. § (1) bekezdés c) pontja szerinti – kezelője, közérdekű lakossági igényeket elégít ki, és elősegíti a közműveket üzemeltető gazdálkodó szervezetek munkájának összehangolását útburkolatbontással járó rekonstrukciók esetén. Az Ör. az általános tilalom elrendelése mellett tartalmazza azonban azokat az eseteket is, amelyek kivételt képeznek a burkolatbontási tilalom alól. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Ör. az indítványozó által hivatkozott országos érvényű jogszabályokhoz képest kiegészítő jellegű, helyi közügynek minősülő eseteket szabályozott, s ezért az nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Az Ör. alkotmányossága megítélésénél az Alkotmánybíróság tekintetbe vette azt a körülményt is, hogy az Ötv. 8. § (1) bekezdése a helyi önkormányzat feladataként említi a helyi közutak fenntartásáról való gondoskodást. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásban elutasította.
2. Az indítványozó véleménye szerint – mivel az Ör.-rel szemben a rendes jogorvoslati útnak vagy bírósági keresetnek nincs helye – törvénysértő az, hogy az Ör. általános jelleggel tagadja meg a közútkezelői hozzájárulást a bontási tilalom elrendelésével, illetőleg általános jelleggel szabja meg a hozzájárulásának egyes feltételeit.
Az Ör. mint normatív szabályozás nem vonja el a közlekedési hatóság hatáskörét, a jegyző (főjegyző), valamint a Fővárosi Közlekedési Felügyelet ugyanis az Ör. rendelkezéseit a Kkt., Kktvhr. és a Kir. szabályaival együttesen, általános jelleggel köteles figyelembe venni az államigazgatási eljárás keretében az egyedi ügyben hozandó döntése során. Az Ör. – ugyanúgy, mint a hivatkozott központi jogszabályok – mind a közlekedési hatóság, mind a kérelmező ügyfél előtt előre ismert, illetőleg megismerhető, valamint általános jelleggel szabályozza az önkormányzat tulajdonában lévő közutakon végezhető munkákat. Így az ügyfél számára is tervezhető és kiszámítható a tervezett útburkolat-bontási vagy -helyreállítási munka ideje, módja és lehetősége. Az Ör. szabályozása nem váltja ki a közlekedési hatósági eljárást. Az útburkolat-bontási és -helyreállítási munkálatokat megelőzően kötelező az eljárás lefolytatása, amikor is a Kkt. 29. § (5)–(8) bekezdéseiben meghatározott hatáskörrel rendelkező közlekedési hatóság a központi és helyi jogforrásokban meghatározott általános szabályok figyelembevételével adott egyedi ügyben, az összes körülményt mérlegelve hozza meg döntését. Az Ör. nem helyettesíti a közlekedési hatóság általi – a Kkt. 36. § (1) bekezdésében meghatározott – egyedi hozzájárulás kiadását, amely hozzájárulás ellen a kérelmező ügyfélnek – a számára kedvezőtlen döntés esetén – az államigazgatási eljárási szabályoknak megfelelően a jogorvoslati lehetősége nyitva áll. A fentiekből következően az Alkotmánybíróság álláspontja szerint nem sérül az Alkotmány 57. § (5) bekezdésben biztosított jogorvoslathoz való jog. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt e vonatkozásában is elutasította.
Az Alkotmánybíróság határozatának a Magyar Közlönyben való közzétételét annak elvi jelentőségére tekintettel rendelte el.
Alkotmánybírósági ügyszám: 986/B/2000.
1

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére