PK BH 2002/361
PK BH 2002/361
2002.09.01.
Nincs akadálya annak, hogy a bíróság a villamosenergia-túlfogyasztást és annak mértékét a hibás mérőóra adataitól eltérően, szakértői vélemény és egyéb bizonyítékok alapján állapítsa meg [1991. évi XLV. tv; 1994. évi XLVIII. tv. 2. § (7)–(8) bek., 16. § (1) bek., 50. § (2) bek.; 34/1995.(IV. 5.) Korm. r. 1. sz. melléklet 13. § (1) bek., 16 § (1) bek.; 11/1996. (II. 27.) IkM. r. 3. § (7)–(8) bek.; Pp. 206. § (1) bek.].
A jogerős ítélet kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 789 433 forintot, valamint ennek 1997. október 22-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes közüzemi szerződés alapján villamos energiát szolgáltat az alperesnek. A fogyasztás mennyiségét a felperes tulajdonában álló fogyasztásmérő mérte, amellyel szerves egységet alkotott az arra szerelt ún. G-Max készülék, amely a teljesítménymaximumokat regisztrálta az alperes fogyasztásában. E készüléken a felperes 1997. szeptemberében két alkalommal állapított meg teljesítmény-túllépést 660, illetve 340 kW mértékben. Ennek megfelelően pótdíj fizetésére hívta fel az alperest, amit az alperes megtagadott azon az alapon, hogy a fogyasztásmérő hibás volta miatt a teljesítmény-túllépés és ebből eredően a pótdíjfizetési kötelezettsége nem bizonyított.
Az elsőfokú bíróság lényegében e védekezést elfogadva a mérésügyről szóló 1991. évi XLV. tv, illetve a 127/1991. (X. 9.) Korm. r., valamint a villamos energia termeléséről, szállításáról és szolgáltatásáról szóló 1994. évi XLVIII. tv. (VET) és a 34/1995. (IV. 5.) Korm. r. 1. sz. melléklete (VKSZ) 13. §-ának (1) bekezdése és különösen 16. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította a felperes keresetét, megállapítva, hogy a felperes fogyasztásmérője a perbeli időszakban hiteles mérésre nem volt alkalmas, így a felperes villamosenergia-díj, illetve -pótdíj megfizetése iránti követelésének alapjául a hibás fogyasztásmérő részét képező berendezés által mért adatok nem szolgálhattak.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság azonban a rendelkezésre álló bizonyítékokon túlmenően szakértői véleményt szerzett be, amely megállapította, hogy a fogyasztásmérő hibájától függetlenül a G-Max készüléken mért teljesítmény-túllépés valós értékként elfogadható, a műszakilag mért teljesítmény-túllépés megállapítható, és a pótdíjfizetési kötelezettség fennáll. Bár a szakértő ennek összegét csak 1997. szeptember hóra látta felszámíthatónak, a jogerős ítélet a 11/1996. (II. 27.) IkM. r. 3. §-ának (7) bekezdése alapján a szerződésben lekötött teljesítmények túllépése miatt a pótdíj mértékét a túllépés napszakának megfelelően a csatlakozási pontra vonatkozó éves alapdíj, illetve csúcsdíj szakértő által meghatározott éves mértékében állapította meg.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság keresetet elutasító ítéletének a helybenhagyását. Álláspontja szerint az 1994. évi XLVIII. tv. (VET) 16. §-ának (1) bekezdése alapján ha a fogyasztásmérő berendezés vagy annak valamely része hibásan mér, annak adatai számlázás alapjául nem szolgálhatnak. A perbeli esetben a G-Max készülékkel ellátott fogyasztásmérő hibásan mért, így a G-Max készülék által regisztráltakat pótdíj kiszabásának alapjául szolgáló tényleges mérési eredményként nem lehetett volna figyelembe venni. Vitatta ezt meghaladóan a marasztalás összegét is, állítva, hogy a szakértő (elfogadva a teljesítmény-túllépést) a pótdíj öszszegét a 11/1996. (II. 27.) IkM. r. 3. §-ának (8) bekezdése alapján az éves díj 1/12 részében, tehát a havi díj mértékében, 61 182 forintban helyesen állapította meg. Az éves díj ezért jogszabálysértően lett meghatározva.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
Az nem kétséges, hogy az alperes a teljesítmény-túllépés bizonyítottsága esetén a VET. 50. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján köteles pótdíjat fizetni. A perben alapvetően az volt a vitás, hogy az alperes terhére a felperes által állított időpontban és mértékben a villamosenergia-túllépés megállapítható-e. Az alperesnek az az álláspontja, hogy önmagában a hibás fogyasztásmérő tényéből következően a felperes attól is el lett volna zárva, hogy követelje a fogyasztástúllépés miatti pótdíjat, téves. A perben rendelkezésre álló okirati bizonyítékok és különösen a beszerzett szakértői vélemény a teljesítmény-túllépést és annak mértékét a G-Max készülék által regisztráltak alapján – függetlenül a mérőóra hibájától – megállapíthatóvá tette. A másodfokú bíróság mindezek mérlegelése (Pp. 206. §) eredményeként állapította meg azt, hogy a felperes az alperes terhére a villamosenergia-túllépéséből eredő pótdíjfizetési kötelezettséget és a túllépés mértékét bizonyította. E bizonyítékok mérlegelése és az erre alapított döntés jogszabálysértőnek nem minősíthető azon az alapon, hogy önmagában a hibás készülék alapján számlázásra általában nincsen lehetőség, mert a jogszabály nem zárja ki azt, hogy a számlázás alapját képező fogyasztást a szolgáltató egyéb módon bizonyítsa. A kereset jogalapja tekintetében tehát tévesen hivatkozott az alperes jogszabálysértésre.
Megalapozatlan az alperesnek a kereset összegszerűségét támadó kifogása is. A perben hivatkozott 11/1996. (II. 27.) IkM. r. 3. §-ának (7) bekezdése szerint a szerződésben lekötött teljesítmények túllépése esetén teljesítmény-túllépési pótdíjat kell fizetni, amelynek mértéke a túllépés napszakának megfelelően a csatlakozási pontra vonatkozó éves alapdíj, illetve csúcsdíj, amelyet a túllépés minden kW-jára meg kell fizetni. A jogszabály e rendelkezéséből tehát az következik, hogy a túllépési pótdíj mértéke az éves alapdíj, illetve csúcsdíj, és nem annak az egy havi része. A felülvizsgálati kérelemben hivatkozott (8) bekezdés ugyanis csak arra vonatkozik, hogy a VKSZ 2. §-a (7) bekezdésének b)-j) pontjai szerinti, a túllépéssel érintett egyes teljesítményfajták havi legnagyobb túllépése után a pótdíjat havonta kell megfizetni, és napszakonként kell felszámítani. E rendelkezés tehát nem a pótdíj mértékére, hanem (az egyes szabálytalan áramvételezések után járó) díj megfizetési módjára és felszámításának idejére vonatkozó szabály. Ebből pedig nem következik az, hogy a teljesítmény-túllépés miatt a (7) bekezdés alapján megállapított éves díjnak csak az 1/12. részét, azaz arra a hónapra eső részét kell megfizetni, amely hónapban a teljesítmény-túllépés bekövetkezett.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.IV.22.838/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás