GK BH 2002/364
GK BH 2002/364
2002.09.01.
I. A kötelezett az engedményestől kapott értesítés esetén jogszerűen tarthat igényt az engedményezés megtörténtének hitelt érdemlő igazolására. Ezért nem róható terhére, ha annak megtörténtéig az engedményes részére nem teljesít [Ptk. 200. § (1) bek., 328. § (2), (3) és (4) bek., 329. § (1) bek.].
II. Az engedményest az engedményező ellen indult felszámolási eljárás kezdő időpontjáig illeti meg a biztosítéki célú engedményezési szerződés alapján az a jog, hogy az engedményezett követelésből az engedményezővel szemben követelését közvetlenül kielégítse, az adóstól a tartozást beszedje [Ptk. 328. §; 1991. évi IL. tv. 38. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét – amely 13 613 978 Ft és ennek kamatai megfizetésére irányult – elutasította. Az ítélet indokolása szerint az alperesnek több számlatartozása állt fenn az E. H. Faktorház Rt.-vel (a továbbiakban: Faktorház) szemben. A Faktorház a felperessel kötött kölcsön- és folyószámlahitel-szerződés alapján a felperes által biztosított kölcsönökből faktoringtevékenységet folytatott, ennek keretében vásárolta meg a P. P. Rt-nek az alperessel szembeni követelését. A kölcsön- és folyószámlahitel-szerződésekhez engedményezési megállapodás is kapcsolódott, amelyben a Faktorház a faktoringszerződések alapján keletkező követeléseit a felperesre engedményezte. Az engedményezési szerződés 1. sz. függeléke a D. P.-től járó 20 millió forint és 10 millió forint faktoringszerződés-keretösszeget is tartalmazta. A felperes a Faktorházzal kötött kölcsön- és folyószámlahitel-szerződéseket azonnali hatállyal felmondta, az 1996. december 20-án kelt levelében az alperest az engedményezésről értesítette, és a levélben a követeléseket (4 számla) megjelölte. A Faktorház 1996. december 23-án kelt levelében pedig azt közölte az alperessel, hogy ellene jogerős végzéssel elrendelt felszámolási eljárás indult, a felperessel kötött engedményezési szerződésnek nevezett szerződéseket felmondta, az alperes joghatályosan csak a Faktorháznak teljesíthet. Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján megállapította, hogy a felperes a perbeli követelések szerződéssel történt megszerzését nem bizonyította. A függelékként csatolt faktoringszerződések keretösszegei nem egyeznek a perbeli követeléssel, abban az alperes nem szerepel. Az engedményezés érvényességéhez szükséges, hogy az egyértelműen tartalmazza az adott követelés tartalmát és terjedelmét. A felperesnek az alpereshez intézett értesítéséből nem lehetett megállapítani, hogy az milyen követelésre vonatkozik. Kártérítés jogcímén is alaptalan a felperes keresete, mert nem minősül jogellenesnek az alperesnek az a magatartása, hogy a felszámoló felhívására a Faktorháznak teljesített.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, annak megváltoztatását és az alperes kereset szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy az engedményezési szerződéssel és az írásos számlaösszesítő becsatolásával – amelyre az engedményezés ténye rá volt vezetve – az engedményezést bizonyította. Az engedményezés megtörtént, ezt bizonyította a Faktorház felszámolójának az alpereshez intézett, 1996. december 23-án kelt levele is. A fellebbezéséhez csatolta az 1996. december 2-án kelt szerződésmódosítást, amely az alperest is megnevezve 30 millió forintban jelölte meg a faktoringszerződés keretösszegét. A felperes a fellebbezésében utalt a Legfelsőbb Bíróságnak a Faktorház és a felperes között folyamatban volt perében Gfv.X.31.608/1999/4. szám alatt hozott határozatában foglaltakra és több a Bírósági Határozatokban megjelent jogesetre. Álláspontja szerint az alperes mint kötelezett az engedményessel szemben nem hivatkozhat olyan kifogásra, amely az engedményező és az engedményes viszonyára vonatkozik. Az engedményezéssel a követelés jogosultja a felperes lett, az engedményezést az alperes felé a felperes megfelelően igazolta. Ezt követően az alperes csak a felperesnek teljesíthetett, függetlenül attól, hogy biztosítékú célú engedményezés történt, mert a nem fizetés ténye bekövetkezett. Az engedményezett követelés érvényesítése, ,,beszedése'' a felszámolás kezdő időpontjáig megtörtént.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Utalt a felperes által fent hivatkozott határozatra, amely kimondta, hogy az engedményezett követelések a Faktorház adós felszámolás alá vonható vagyonából nem kerültek ki, az engedményezés jövőbeni követelésre vonatkozott, az valójában olyan követelés volt, amely biztosítékul szolgált. Egyébként az engedményezésről az engedményes értesítette, így az alperes jogosult volt az eredeti jogosulthoz – Faktorházhoz – fordulni, az engedményezés megtörténtével kapcsolatban információt kérni.
A fellebbezés nem alapos.
A fellebbezés alapján a másodfokú bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az alperes – miután az 1996. december 20-án kelt értesítést a felperes engedményestől megkapta – a saját kockázatára teljesített-e a régi jogosultnak, s terheli-e az alperest fizetési kötelezettség a felperessel szemben.
A felperes a csatolt okiratokkal bizonyította, hogy a perbeli követelést a Faktorház Rt.-vel kötött engedményesi szerződéssel megszerezte. A Faktorház Rt. a P. P. Rt.-től megvásárolta az alperessel szemben fennálló számlaköveteléseket – ezt a faktoringtevékenységet a felperes finanszírozta –, és a Faktorház Rt. a megvásárolt követelést a kölcsönszerződés biztosítékaként a felperesre engedményezte. Az engedményezési szerződés függelékében meghatározott keretösszegnek nincs jelentősége, mert ez csak arra adott lehetőséget, hogy a Faktorház Rt. és a felperes között eddig az összeghatárig jöhettek létre az egyedi engedményezési ügyletek. Ez utóbbiak létrejöttét a csatolt számlaösszesítők bizonyítják. Az engedményezésnek a Ptk. 329. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az lett a következménye, hogy a felperes jogot szerzett arra, hogy az alperessel mint adóssal szemben a szerződés új jogosultjaként a megszerzett követelését érvényesítse.A Ptk. 328. §-ának (2) bekezdése értelmében azonban az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell. A (4) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy amennyiben a kötelezettet az engedményező értesíti, a kötelezett az értesítés után csak az új jogosultnak (engedményesnek) teljesíthet, az engedményestől származó értesítés esetén pedig a kötelezett követelheti az engedményezés megtörténtének az igazolását.
A perbeli esetben az engedményezésről az alperest a felperes mint engedményes értesítette az 1996. december 20-án kelt levelében. Az értesítésben utalt ugyan az ügyletszámokra és a követelés összegére, de – az alperes tagadásával szemben – nem bizonyította, hogy a Faktorház Rt. engedményező nyilatkozatával ellátott számlákat csatolta volna. Ez bizonyítottan csak 1997. január 30-án történt meg, amikor újabb, az alpereshez intézett levelében – telefonbeszélgetésre hivatkozva – az engedményezésről ismételten értesítette az alperest, és ekkor a levélhez már mellékleteket is csatolt. A felperes mint engedményes részéről való értesítéskor tehát nem volt igazolva az engedményezői nyilatkozattal az engedményezés megtörténte. Ugyanakkor a felperestől származó értesítéssel majdnem egyidőben – 1996. december 23-án – a Faktorház Rt. arról tájékoztatta az alperest, hogy a Faktorház Rt. ellen ezen a napon a bíróság jogerős végzése alapján a felszámolási eljárás megindult, a felszámoló a felperessel kötött ,,engedményezési szerződésnek nevezett'' szerződéseket felmondta, s ezért az alperes a perbeli számlaköveteléseket joghatályosan a Faktorház Rt. bankszámlájára teljesítheti. Arra is utalt a felszámoló, hogy az alperes az engedményestől kapott értesítés esetén az engedményezés megtörténtének igazolását követelheti, ennek hiányában saját veszélyére teljesíthet. A felmondás folytán az ,,engedményezés'' nem igazolt. Ilyen peradatok alapján a másodfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy az alperes az engedményezés megtörténtének a felperes részéről történő igazolására joggal tartott igényt, ennek hiányában nem volt köteles magát a kétszeres fizetés veszélyének kitenni [Ptk. 328. § (3) bek.]. A felperes a Faktorház engedményező nyilatkozatát – bizonyítottan – csak 1997. január 30-án kelt levelével küldte meg. E levélből kitűnően a felperesnek az alperessel szembeni követelése esedékessége 1997. január 31-e és február 14-e közé esett. Az engedményezés megtörténtének hitelt érdemlő igazolása és a követelés lejárata előtt az alperes a Ptk. 328. §-ának (3) bekezdése alapján nem volt köteles a felperes részére teljesíteni. Ezért nem róható az alperes terhére, hogy az 1996. december 20-án kelt értesítés alapján a felperes felé – a saját veszélyére – nem teljesített. Az engedményezés megtörténtének hitelt érdemlő igazolását (1997. január 30-án megküldött engedményezési nyilatkozatok) és a követelés lejártát megelőzően azonban a Faktorház Rt. engedményező ellen a felszámolási eljárás megindult. A felszámolási eljárás megindulása után azt is vizsgálni kellett, hogy a felperesnek az engedményezett követelés érvényesítésére vonatkozó alanyi joga megszűnt-e.
Ahogyan ezt a Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Gfv.X.31.608/1999/14. számú végzésében megállapította, a felperes és a Faktorház Rt. a közöttük létrejött kölcsönszerződések és folyószámlahitel-szerződés egyik biztosítékaként kötötték meg az engedményezési keretszerződéseket. Ezek az engedményezési keretszerződések jogszabályi tilalom hiányában érvényesen létrejöttek [Ptk. 200. § (1) bek.], s ezekben az engedményezőnek a faktoring adósokkal szembeni követelése – közöttük az alperessel szemben fennálló követelés is – nem a szerződések (kölcsön- és folyószámlahitel-szerződések) alapján fennálló tartozás teljesítéseként (mintegy felváltó szolgáltatásként) kerültek engedményezésre, hanem a teljesítés elérése végett, tehát az engedmény biztosítékként lépett a hiteltartozás mellé.
A biztosítéki célú engedmény esetén az engedményes arra szerez jogot, hogy az engedményezővel szembeni követelését – nem fizetése esetén – az átruházott követelésből kielégítse. Amennyiben azonban az engedményező teljesít, az engedményezett követelés már nem illeti meg. Vagyis a felperes mint engedményes az engedményezett követelést csak a Faktorház Rt. adóssal szembeni követelése kielégítése végett szedheti be. Ebből pedig az következik, hogy a biztosítéki célú engedmény osztozik a többi biztosíték jogi sorsában, így ha a hitelező felperes az engedményen alapuló követelését a felszámolás kezdő időpontjáig a kötelezettől nem szedte be, azzal az már nem rendelkezhet, mivel az adós Faktorház Rt. által biztosítékként engedményezett követelések az érvényesen létrejött engedményezési szerződés ellenére sem kerültek ki az engedményező felszámolás alá vonható vagyonából. Minthogy a felperes a Faktorház Rt. adóssal szembeni követelése biztosítékaként engedményezett követelésből a felszámolási eljárásra tekintettel már nem elégítheti ki a Faktorház Rt.-vel szembeni követelését, ezért azt sem igényelheti, hogy az alperes a részére teljesítsen. Az alperes tehát jogszerűen fizetett a felszámolás alá került Faktorház Rt.-nek, így mentesült a kétszeres fizetés alól.
A fentieket összegezve: a felperest a felszámolási eljárás kezdő időpontjáig illette meg a biztosítéki célú engedményezési szerződések alapján az a jog, hogy az engedményezett követelésekből az engedményezővel szembeni követelését kielégítse, az adóstól a tartozást beszedje. Az alperes az 1996. december 20-án kelt értesítés alapján a Ptk. 328. §-ának (4) bekezdése értelmében joggal igényelte az engedményezés megtörténtének az igazolását, ez pedig a felszámolási eljárás kezdő időpontja (1996. december 23.) után történt meg. A felszámolási eljárás megindulásával azonban a felperesnek a perbeli engedményezési szerződések alapján megszűnt az a joga, hogy a felszámolási eljáráson kívül az engedményezett követelésből kielégítést keressen [1991. évi IL. tv. 38. § (3) bek.], ugyanis az adós Faktorház Rt. által meghatározott célból nyújtott biztosíték a felszámolás körébe tartozó vagyon része. Ezért a felperes az alperessel szemben az engedményező ellen indult felszámolási eljárás után az engedményezésről szóló szabályszerű értesítés ellenére követelést már nem érvényesíthet.
A kifejtettek alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Gf.I.30.906/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás