GK BH 2002/370
GK BH 2002/370
2002.09.01.
A számlázási kötelezettség elmulasztása olyan jogosulti késedelem, amelyre tekintettel a kötelezettel szemben a késedelem jogkövetkezményei – így a felszámolási eljárás megindítása – nem alkalmazhatóak [Ptk. 302. § b) pont; 1991. évi IL. tv. (Cstv.) 24. § (1) bek., 27. § (2) bek. a) pont; Pp. 8. § (1) bek., 164. § (1) bek.].
A hitelező 1999, március 3-án előterjesztett kérelmére indult felszámolási eljárásban az elsőfokú bíróság a 11. sorszámú végzésével az 1991. évi IL. törvény 27. §-ának (4) bekezdése alapján az adós fizetésképtelenségének hiányában az eljárást megszüntette, és a hitelezőt 40 000 forint eljárási illeték megfizetésére kötelezte az állam javára. Végzésének indokolásában megállapította: a hitelező nem bizonyította, hogy a H/1. alatt csatolt angol nyelvű iraton annak aláírásakor az ár is fel volt tüntetve, és az adós ügyvezetője annak magyar nyelvű szövegét is megismerte. Nem bizonyította továbbá, hogy a szolgáltatást az adós javára teljesítette, s a magyar nyelvű számlát és felszólító levelet az adós átvette. A hitelező által megjelölt követelés összege sem egyértelmű.
E végzés ellen a hitelező élt fellebbezéssel, melyben elsődlegesen az elsőfokú bíróság határozatának a megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését kérte. A fellebbezési álláspont szerint az adós az 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján fizetésképtelen, mert az általa cégszerűen aláírt, pecséttel ellátott megrendelést a hitelező teljesítette, az adós pedig nem fizetett. Az adós a követelést a felszámolási eljárás lefolytatása iránti kérelem átvétele előtt nem vitatta, azt csupán az eljárás során kezdte támadni. A hitelezőnek nincs tudomása a katalógus visszaküldéséről. Nincs kizárva idegen nyelvű szerződések megkötése. A teljesítés igazolása nem előfeltétele a felszámolási eljárásnak, erre vonatkozó hiánypótlási felhívást a hitelező a bíróságtól nem kapott. Nincs jogszabályi kötelezés a magyar nyelvű számlára, illetve felszólító levélre. Az adósnak, ha tévedett, ezt közölnie kellett volna a hitelezővel, vagy meg kellett volna támadnia szerződési nyilatkozatát, ezt azonban nem tette. A felszámolási eljárásban erre nem hivatkozhat.
Az adós a fellebbezésre tett észrevételeiben az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a követelésről az első bírósági végzés kézbesítésekor értesült, így azt korábban vitatni nem állt módjában. A hitelező által küldött katalógust nem vette át. A hitelező ügynöke ingyenes katalógus készítéséről tájékoztatta, az aláírt idegen nyelvű lapon ár nem szerepelt.
A fellebbezés annyiban alapos, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján az ügyben megalapozott határozat nem hozható.
A jelen eljárásra irányadó a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1993. évi LXXXI. törvénnyel, valamint az 1997. évi XXVII. törvénnyel módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) 24. §-ának (1) bekezdése akként rendelkezik, hogy ha a felszámolási eljárás megindítását a hitelező kéri, a kérelmében meg kell neveznie az adós tartozásának jogcímét, a lejárat (esedékesség) időpontját és annak rövid ismertetését, hogy az adóst miért tartja fizetésképtelennek. Amennyiben a bíróság érdemi vizsgálat nélkül nem utasítja el a kérelmet, megvizsgálja az adós fizetésképtelenségét. Az eljárás alapján akkor állapítja meg az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét, ha bizonyításra került, hogy a többször mód. Cstv. 27. §-ának (2) bekezdésében felsorolt három fizetésképtelenségi ok közül legalább egy fennáll. Egyéb fizetésképtelenségi okok mellett fizetésképtelen az az adós gazdálkodó szervezet, amely a nem vitatott vagy elismert, lejárt tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki (többször mód. Cstv. 27. § (2) bekezdés a) pont]. Ebből következően a bíróságnak a fizetésképtelenség vizsgálata során állást kell foglalnia abban, hogy fennáll-e a hitelező követelése, eltelt-e az esedékessé válástól 60 nap, elismerte-e vagy vitatta-e az adós a felszámolási eljárásról való tudomásszerzése előtt a követelést. A többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 164. §-ának (1) bekezdése értelmében pedig a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság valónak fogadja el. A Pp. 8. §-ának (1) bekezdése pedig azt mondja ki, hogy a bírósági eljárás nyelve a magyar.
Az adott ügyben a hitelező nem csatolta a kérelméhez a H/2. alatti számla és a H/3. alatti fizetési felszólítás magyar nyelvű fordítását. Nem igazolta, hogy ezeket az iratokat az adósnak az eljárás megindítása előtt megküldte. Az adós által elismert fizetési kötelezettség teljesítésére való felszólítás ugyan valóban nem feltétele a felszámolási eljárás kezdeményezésének, miután azonban erre kérelmében a hitelező hivatkozott, az adós pedig tagadta ennek az átvételét, szükséges annak igazolása, hogy e felszólítás az adós részére megküldésre került. A számla megküldésének elmaradása viszont azzal a jogkövetkezménnyel jár, hogy nem következik be az adós késedelme. A bírói gyakorlat – ahogyan arra a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatokban 1996. évben 109. sorszámú eseti döntésében is rámutatott – a számlázási kötelezettség elmulasztását jogosulti késedelemnek [Ptk. 302. § b) pont] tekinti. Mindez a szolgáltatás esedékessé válását nem érinti, a késedelem jogkövetkezményei – a jelen esetben a felszámolás – azonban a jogosulti késedelemre figyelemmel nem alkalmazhatóak. Tekintettel az adós nyilatkozatára szükséges annak igazolása, hogy a hitelező a számlát az adósnak megküldte. Igazolnia kell továbbá a hitelezőnek azt is, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségét – szemben az adós előadásával – teljesítette.
Az elsőfokú bíróság tévedett akkor, amikor az eljárást annak hiányában szüntette meg, hogy a hitelezőt felhívta volna az említett bizonyítékok csatolására. A bíróság ugyanis csak e bizonyítékok ismeretében dönthet arról, hogy a fizetésképtelenség törvényi feltételei megvalósultak-e. A megalapozott döntéshez a bizonyítási eljárás viszonylag nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott határozatát a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően követendő Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, s az elsőfokú bíróságot újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.
A megismétlésre kerülő eljárásban az elsőfokú bíróságnak fel kell hívnia a hitelezőt, hogy csatolja a számla és a fizetési felszólítás magyar nyelvű fordítását; igazolja, hogy ezeket az iratokat az adósnak megküldte, továbbá igazolja a szerződésszerű teljesítést. Ezt követően a bíróságnak meg kell küldenie az iratokat az adósnak nyilatkozattételre. Szükség esetén foganatosítani kell a felek személyes meghallgatását is. A bizonyítási eljárás lefolytatását követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy megalapozott határozatot hozzon az ügyben. (Legf. Bír. Fpk.VIII.32.254/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás