KK BH 2002/385
KK BH 2002/385
2002.09.01.
Az Országos Választási Bizottság állásfoglalása ellen jogorvoslatnak nincs helye [1997. évi C. tv. 34. § (2) bek. a) pont].
A kérelmezők beadványukban – V. Sándor beadványához csatlakozva – az Országos Választási Bizottságtól (a továbbiakban: OVB) annak megállapítását kérték, hogy a választások második fordulója előtt kiesett pártjelöltekre leadott szavazatok nem minősülnek töredékszavazatoknak, és az ezzel ellentétes gyakorlat törvénysértő.
Az OVB határozatában a kért állásfoglalás helyett a kérelmezők álláspontját javaslatnak tekintette, és azt elutasította. A határozat indokolása szerint a beadványban kifejtett jogértelmezés nem helytálló, mert az egyéni választókerületben történő visszalépés nem jelenti egyben a jelölt kiesését. Az egyéni választókerületi jelölt jogi helyzete nem kapcsolódik közvetlenül az országos listás mandátumok kiosztásának rendjéhez. A listaállítás joga ugyanis a jelölő szervezeteket illeti meg, ezért a lista jogi helyzete elválik az egyéni képviselőjelölt jogi helyzetétől. Utalva az országgyűlési képviselő választásáról szóló 1989. évi XXXIV. törvény (a továbbiakban: Vt.) 9. §-a (1) bekezdésének a) pontjára, megállapította, hogy amennyiben a jelölt a második forduló előtt visszalép, vagy a második fordulóban bármely okból nem vesz részt, ez az első fordulóban keletkezett töredékszavazatai országos listán történő beszámítását nem érinti. Az egyéni jelölt által az első fordulóban szerzett töredékszavatok nem az egyéni jelöltet, hanem az őt jelölő pártot illetik meg. Hangsúlyozta, hogy a kifejtettek alapján az OVB a töredékszavazatok kiszámításának eddigi gyakorlatát törvényesnek tekinti.
A kérelmezők kifogásukban az OVB határozatának megváltozatását, és annak megállapítását kérték, hogy az egyéni választókerületben a választások második fordulója előtt visszalépett pártjelöltek a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (a továbbiakban: Ve.) 58. §-a alapján kiesett jelöltek, és ezért az első fordulóban rájuk adott szavazatok a 69. § (4) bekezdésének c) pontjára tekintettel érvénytelenek, tehát töredékszavazatként nem vehetőek figyelembe. Hangsúlyozták, hogy a magyar választójogi törvények nem ismerik a visszalépés fogalmát. Aki a szavazás megkezdése előtt a jelöléstől írásban visszalép, az a törvény értelmében a jelölésről lemondott, a lemondott jelölt pedig kiesik, nevét a jelöltek nyilvántartásából, illetőleg a szavazólapról törölni kell. Álláspontjuk szerint az OVB jogszerűtlenül tesz különbséget a lemondás és a viszszalépés között. Rámutattak arra, hogy az OVB határozatának indokolása megtévesztő, ugyanis a töredékszavazatok törvényi fogalmát meghatározó Vjt. 9. §-a (1) bekezdésének a) pontja vonatkozásában szavazatokon érvényes szavazatokat kell érteni. Utaltak arra, hogy a második forduló előtt visszalépett pártjelölt első fordulós szavazatainak töredékszavazatként való figyelembevétele törvénysértő, és az egyenlő választójog alkotmányos követelményébe ütközik.
A kérelmezők kifogása érdemben nem bírálható el.
Az OVB határozatának indokolásában a határozathozatal alapjául a Ve. 34. §-a (2) bekezdésének h) pontját jelölte meg. E szerint az Országos Választási Bizottság megállapítja, hogy az országosan összesített töredékszavazatok alapján az országos listák jelöltjei közül kik szereztek mandátumot. Az OVB kifogással támadott döntésében azonban nem az országosan összesített töredékszavazatok alapján történő mandátum megállapításról határozott.
A döntés V. Sándor és a beadványához csatlakozó kérelmezők beadványát bírálta el, amely a kérelmezetti határozat rendelkező része szerint ,,a töredékszavazatok figyelembevételének módjára vonatkozó javaslatot'' tartalmazott. Sem V. Sándor, sem a kérelmezők beadványa, sem a kérelmezett határozata nem utalt konkrét, a választásokkal összefüggő törvénysértésre, a választási törvényeket sértő tevékenységre. Az OVB tehát nem egyedileg meghatározott választási ügyben benyújtott panaszról, illetve kifogásról döntött, hanem – mint az a határozatának indokolásából is egyértelműen kitűnik – a töredékszavazatok figyelembevételének módja vonatkozásában jogértelmezési kérdésben hozott állásfoglalást.
Az iratokból egyértelműen megállapítható, hogy V. Sándor nem terjesztett az OVB elé javaslatot, hanem egy választással kapcsolatos jogszabály-értelmezési vitában kérte az OVB álláspontját, pontosan megjelölve azt a jogi formát (állásfoglalás), amelyre a Ve. az OVB-nek erre hatáskört ad.
Az OVB-nek a Ve. 34. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint diszkrecionális jogköre állásfoglalás kiadása a választással kapcsolatos jogszabályok egységes értelmezése és az egységes joggyakorlat kialakítása érdekében.
Amennyiben az OVB úgy ítéli meg, hogy a jogszabály értelmezhetősége nem kétséges, ellentétes gyakorlat nincs, tehát az állásfoglalás fent megjelölt céljai annak kibocsátását nem indokolják, úgy az ilyen irányú kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja. Ez a döntése természetesen nem foglalkozik az adott jogszabályhely értelmezhetőségi lehetőségével, mert azt a kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása kizárja. A kifogásokkal támadott esetben azonban az OVB a kérelmezőtől eltérő jogi álláspontját, az adott jogszabályhely értelmezhetőségi lehetőségét részletesen indokolja, így formális megnevezésétől függetlenül a határozat tartalma szerint elbírálva a Ve. 34. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján állásfoglalásnak minősül.
A határozatban foglalt jogszabály-értelmezés nyilvánvalóan köti a választási eljárás résztvevőit, így az OVB-t is azon eljárása során, amelyben azt alkalmazza vagy alkalmazni fogja. Így álláspontja végső soron az adott eljárás során hozott érdemi határozat ellen benyújtott jogorvoslatban kifogásolható.
A fentiek értelmében tehát az OVB határozata – határozatként történt formai megjelölésével szemben – a Ve. 34. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján kiadott állásfoglalásnak minősül, mely ellen jogorvoslatnak helye nincs .
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a kérelmezők kifogásának érdemi elbírálását a Ve. 34. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján mellőzte, és a kifogásokat érdemi vizsgálat nélkül elutasította. (Legf. Bír. KVk.V.37.582/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás