PK BH 2002/392
PK BH 2002/392
2002.10.01.
A valótlan tényközlés jogkövetkezményei alól a sajtót nem mentesíti, hogy korábban a tényekről valósághűen is beszámolt [Ptk. 78. §, 84. § (1) bek. a)-e) pont, 339. § (1) bek., 355. § (4) bek.; Pp. 163. § (3) bek., 206. § (1) bek.].
A jogerős ítélet megállapította, hogy az alperes által kiadott hetilap 1999. február 27-i számában ,,Sötét zsaruk'' címmel, ,,Rendőrségi korrupció'' alcímmel megjelent cikkének ,,...illetve azok, amelyekben valamilyen hivatali visszaélés miatt folyik az eljárás, mint pl. H. L. menesztett rendőrkapitány ellen, akit egyebek mellett azzal gyanúsítottak, hogy jogtalanul engedett el szabálysértési bírságokat'' megállapításai megsértették H. L. felperes jó hírnevét. Kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedése után 30 napon belül a hetilapban, saját költségén tegye közzé az ítélet által meghatározott nyilatkozatot. Kötelezte továbbá, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 500 000 forintot, valamint ennek 1999. február 27-től a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát.
A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a felperes 1991-től 1997-ig rendőrkapitány volt. 1997. július 16-ával saját elhatározásából nyugdíjba vonult, munkaviszonya azonban a munkáltatójával történt közös megegyezés alapján szűnt meg. A felperessel szemben 1997-ben hivatalos személy által elkövetett vesztegetés és hivatali visszaélés bűncselekménye miatt indult büntetőeljárást a nyomozóhivatal 1998. április 30-án kelt határozatával bűncselekmény hiányában megszüntette. Erről az alperes által kiadott újság az 1998. május 26-i számában ,,Elejtett rendőrvád'' címmel tudósított.
A fentieket követően jelent meg a perbeli újságcikk, amely statisztikai adatok elemzésével a rendőri korrupció jelenségével, a rendőrök által elkövetett gazdasági, hivatali bűncselekményekkel foglalkozott, utalva arra, hogy az utóbbi években az ilyen cselekmények miatt sorra gyanúba keveredtek magas rangú rendőrtisztek, tábornokok is. Ennek alátámasztására közli a cikk, hogy ,,pl. H. L., a menesztett rendőrkapitány ellen is hivatali visszaélés miatt folyik az eljárás, akit egyebek mellett azzal gyanúsítottak, hogy jogtalanul engedett el szabálysértési bírságokat''.
A jogerős ítélet álláspontja szerint az alperes azzal a valótlan tényállításával, hogy a sajtóközlemény megjelenésekor a felperessel szemben még folyamatban volt a büntetőeljárás, és hogy a felperest az állásából menesztették, megsértette a felperesnek a Ptk. 75. §-ának (1) bekezdésében, illetve a Ptk. 78. §-ában védett személyhez fűződő jogát. Ezért a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a jogsértést megállapította, és a c) pont alapján kötelezte az alperest megfelelő elégtétel adására. A Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja, illetve a Ptk. 355. §-ának (1) és (4) bekezdése alkalmazásával kötelezte az alperest a jogsértés elkövetése miatt nem vagyoni kár megfizetésére is. A jogerős ítélet szerint a Pp. 163. §-ának (3) bekezdése értelmében köztudomású tényként megállapítható volt, hogy a felperes mint pályakezdő ügyvéd hátrányokat szenvedett azáltal, hogy személyét korábbi beosztása alatt elkövetett korrupciós bűncselekményekkel alaptalanul összefüggésbe hozta az alperes. Mindez a nem vagyoni kárigényét megalapozta, és annak összegét a jogerős ítélet a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján mérlegeléssel állapította meg.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes kérte az ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresetének az elutasítását. Álláspontja szerint a sajtóközlemény kifogásolt része nem azt állítja, hogy a felperes ellen a sajtóközlemény megjelenésének időpontjában folyik a büntetőeljárás, hanem azt, hogy a felperes ellen korábban folyamatban volt eljárás tárgyává tett cselekmény jellemzőbb elkövetési mód, mint a korrupciós bűncselekmények. A sajtóközlemény múlt időben közölte, hogy a felperest ,,gyanúsították'', és egyben egy korábbi lapszámra utalva jelezte azt is, hogy e múlt idejű eljárásról az újság már korábban beszámolt. A tényt, hogy a felperes ellen büntetőeljárás volt folyamatban, a felperes sem vitatta, így az alperes valótlan tényt nem közölt. A ,,menesztett'' kifejezés nem sértő, nem lealacsonyító, csak arra utal, hogy a felperes elöljárói szorgalmazták a felperes távozását, amit a felperes is elismert. Végül jogalap hiányában alaptalannak tartotta kártérítő felelőssége megállapítását is azzal, hogy a kár felmerülése és az okozati összefüggés végképp nem nyert bizonyítást.
A felperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte, lényegében annak helyes indokai alapján.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Ptk. 78. §-án alapuló személyiségvédelmet igényelheti az, akire vonatkozóan sértő és valótlan tényt állítanak, híresztelnek vagy való tényt hamis színben tüntetnek fel. Miután a személyiségvédelem objektív [Ptk. 84. § (1) bek. a)-d) pont], jogkövetkezményeinek alkalmazása független attól, hogy a valótlan és sértő tényállítás megtételét mi motiválta, ezért a felperes keresete alapján vizsgálandó kérdés az volt, hogy az alperes tudósítása a felperessel kapcsolatban milyen tényeket tartalmazott, azok sértőek-e, és megfelelnek-e a valóságnak.
A jogerős ítélet helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy az alperes a kifogásolt sajtóközleményben mind a felperessel szemben korábban folyamatban volt büntetőeljárásról, mind pedig a felperes munkaviszonyának megszűnésével kapcsolatban valótlanul, a felperest sértő módon tudósított. A sajtóközlemény a felperes elleni büntetőeljárást valóban annak alátámasztására ismerteti, hogy az ügyészségi nyomozók véleménye szerint a magas rangú rendőrtisztek elleni büntetőeljárások tárgyára nem a korrupció, hanem inkább a gazdasági vagy hivatali visszaélés a jellemző. A felperes azonban nem ezt az ügyészi véleményt kifogásolta, hanem azt, hogy e tétel alátámasztására az alperes valótlanul azt közölte, hogy a sajtóközlemény megjelenésének időpontjában vele szemben még folyamatban van a büntetőeljárás. Téves tehát az alperesnek az az álláspontja, hogy a felperesre vonatkozó tényközlés nem történt.
A tényközlés tartalmát tekintve is helyes a jogerős ítélet megállapítása. Abból, hogy a sajtóközleményben a felperesre vonatkozóan a ,,gyanúsítottak'' múlt idejű kifejezés szerepel, az olvasó nem szerezhetett arról tudomást, hogy a felperessel szemben a büntetőeljárás valójában már megszűnt, azt bűncselekmény hiányában megszüntették. Az újságcikk ugyanis egyidejűleg jelen időben arról tudósít, hogy a felperessel szemben milyen bűncselekmény miatt ,,folyik az eljárás''. Ez a megfogalmazás ezért csak azt a következtetést engedi, hogy a sajtóközlemény megjelenésekor hivatali visszaélés miatt folyik az eljárás a felperessel szemben, vagyis őt ezzel a bűncselekménnyel gyanúsították. A felperes által kifogásolt tényközlés tehát az, hogy vele szemben még folyik az eljárás. Ezzel pedig nincs tartalmi ellentmondásban a ,,gyanúsítottak'' kifejezés, mert abból a való tényt – a büntetőeljárás felperes elmarasztalása nélküli befejeződését – nem lehet megállapítani. Nem teszi lehetővé az olvasó számára a való tény megismerését az sem, hogy a sajtóközlemény (egy zárójelben szereplő dátummal) utal arra, hogy a felperes ügyéről az alperes által kiadott hetilap 1998. május 16-i számában már beszámolt. Ebből nem állapítható meg, hogy e tudósításnak mi volt a tartalma. A felperes számára sértő és valótlan jelentéstartalmú tényközlés jogkövetkezményei alól pedig a sajtót nem mentesíti, hogy korábban a tényekről valósághűen is beszámolt.
A büntetőeljárásról szóló közlés tehát valótlan és sértő volt, így ebben a vonatkozásban a jogerős ítélet a személyhez fűződő jog megsértését helyesen állapította meg.
A való tényt, nevezetesen azt, hogy a felperesnek a munkaviszonya (közalkalmazotti jogviszonya) a rendőrségnél megszűnt, mégpedig saját kérésére, a munkáltatóval történő közös megegyezés alapján, a sajtóközlemény hamis színben tünteti fel, amikor azt közli, hogy a felperest ,,menesztették''. E kifejezés ugyanis a kifogásolt szövegkörnyezetben egyértelműen arra utalt, hogy a hivatali bűncselekménnyel gyanúsított és büntetőeljárás alatt álló felperest emiatt, ezzel összefüggésben távolította el munkáltatója. Ez pedig a valóságnak nem felelt meg, így attól függetlenül sérti a felperes személyhez fűződő jogát, hogy esetleg a felperes elöljárói szorgalmazták a felperes távozását.
Az alperes megsértette a felperes személyhez fűződő jogát, azaz olyan jogellenes magatartást tanúsított, amely miatt a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja révén alkalmazandó Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján kártérítő felelőssége a felperesnek okozott nem vagyoni hátrányokért megállapítható.
A jogerős ítélet helyesen mérlegelte a felperes személyes körülményeit, ezen belül azt a tényt, hogy pályakezdő ügyvédként a felperesnek szembesülnie kellett egy negatív közhangulattal, egy elmarasztaló értékítélettel, amelyet a közvélemény a visszaéléseket elkövető egykori rendőri vezetők ellen tanúsít. Ez a közhangulat a bizalmi viszonyon alapuló ügyvédi tevékenység megkezdését, az új hivatás gyakorlását a felperes számára megnehezítette. Amint arra a Legfelsőbb Bíróság már több eseti döntésében rámutatott, a Pp. 163. §-ának (3) bekezdése alapján a jogsértés jellegéből és körülményeiből a bíróság azt a tényt, hogy a személyhez fűződő jog megsértése miatt a sérelmet szenvedett személyt érte olyan nem vagyoni hátrány, amely a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján a nem vagyoni kárpótlás iránti keresetet megalapozza, további bizonyítás nélkül, köztudomású tényként valónak fogadhatja el. A perbeli esetben a jogerős ítélet a feltárt körülményeket helytállóan értékelve, köztudomású tényként a felperest ért hátrány bekövetkezését helyesen állapította meg. A jogerős ítélet a nem vagyoni kártérítés összegéről a Pp. 206. §-ának (3) bekezdése alapján mérlegeléssel döntött. A felülvizsgálati kérelem e mérlegelés jogszabálysértő jellegére nem adott elő értékelhető indokot.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján. (Legf. Bír. Pfv.IV.22 127/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás