PK BH 2002/395
PK BH 2002/395
2002.10.01.
Részletvétel esetén az árképzés részét képező kamat mértéke nem a kamatkikötésre vonatkozó szabályok, hanem legfeljebb az egyenértékűség elvének megsértése címén támadható [Ptk. 201. § (2) bek., 232. § (2) és (3) bek.].
Az 1994. december 30-án létrejött adásvételi szerződés alapján a felperes egy Suzuki személygépkocsit adott el az alperes részére összesen 1 940 488 forint vételárért, amely összeg 881 488 forint kereskedelmi kölcsön után fizetendő kamatot tartalmazott. Az alperes a szerződéskötéskor 109 000 forintot fizetett meg, és vállalta a fennmaradó vételár 48 hónap alatt történő kifizetését. Az alperes 1995. november hónaptól kezdődően nem, illetve csak részben teljesített, és mivel később sem tudott fizetni, ezért 1996. március 25-én a gépjárművet visszavitte az eladó által megbízott kereskedőhöz. A kereskedő 1996. május 7-én 850 000 forintért értékesítette a SUZUKI-t. A felperes elvégezte a szerződés 32. pontja szerinti elszámolást, és felszólította az alperest 248 617 forint megfizetésére. Miután ennek az alperes nem tett eleget, a fenti összeg megfizetése iránt kereseti kérelmet terjesztett elő. Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Többek között kérte megállapítani, hogy a szerződésben foglalt kamatkikötés semmis, a kamat összege ugyanis meghaladja a törvényes mértéket.
Az elsőfokú bíróság a többször megismételt eljárásban meghozott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Az ítélet jogi indokolásában megállapította, hogy az alperes semmisségre vonatkozó kifogása megalapozott. A Ptk.-nak a szerződéskötés idején hatályban lévő 232. §-a (2) és (3) bekezdése szerint a kamat mértéke – ha jogszabály kivételt nem tesz, vagy a felek alacsonyabb mértékben nem állapodtak meg – évi 20%. A jogszabály eltérő rendelkezése hiányában a kamat kikötése az évi 20%-ot meghaladó részében semmis. A felperes a vételhez 950 000 forint hitelt nyújtott, és erre az összegre 881 488 forint kamatot követelt, amely meghaladja a Ptk. szerinti mértéket. A törvényes mértékű kamattal számolva az alperesnek a felperessel szemben tartozása nem állhat fenn, miután a felperes a szerződéssel összefüggésben összesen 1 438 716 forinthoz jutott.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperes részére 248 616 forintot, ennek 1996. június 21-től a kifizetésig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatát kitevő kamatát, valamint a perköltséget. Mellőzte az elsőfokú bíróság azon megállapítását, amely a felek közötti szerződés 4. pontjában meghatározott kamatkikötés részbeni semmisségére vonatkozott. Álláspontja szerint a szerződéses vételár egységes egészként került megállapításra, nem bontható szét alapárra és kamatra. Ennek következtében nincs olyan kamatösszeg, amelynek semmisségét egyáltalán vizsgálni lehetett volna. Miután az alperes a szerződés megkötésekor vállalkozó volt, ezért késedelmi kamatként a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzata szerinti összeget köteles megfizetni.
A megyei bíróság megállapította azt is, hogy az alperes szerződésszegést követett el, a felperes részéről jogszerűen történt a felmondás. Az alperes az adásvételi szerződés elszámolásra vonatkozó 32. pontját nem támadta meg, így az elszámolást ezen pont alapján kell elvégezni. A felperes által közölt számadatok ennek megfelelnek, a felperes alappal igényli az alperestől a szerződés felmondásáig terjedő időszakra járó részleteket, illetve ezek késedelmi kamatait. Az alperest előtörlesztési kamatkedvezményben részesítette, ezért a keresetben érvényesített alperesi tartozás ténylegesen fennáll.
Az alperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet iratellenes és jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy az adásvételi szerződésben szereplő vételár megbontható a felperes által nyújtott hitelre, valamint az azt terhelő kamatokra. Ezt a bontást maga a szerződés is tartalmazza. A tőke, a négy éves futamidő, valamint a kamat összegének ismeretében megállapítható a kamat mértéke is. Helytálló az elsőfokú bíróság ítéletének azon megállapítása, hogy a szerződésben kikötött kamat ellentétes a Ptk. 232. §-ának (2) bekezdésével, ezért a Ptk. 232. §-a (3) bekezdésének megfelelően a törvényes 20%-ot meghaladó részében a kamatkikötés semmis. Szerinte az eredeti tőkeösszeg évi 20%-os kamattal terhelhető 15 hónap időtartamra, mert 48 hónap helyett 15 hónap alatt bonyolódott le az ügylet. Ellenkező elszámolási mód alapján a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének polgári jogi alapelve sérülne meg. Megjegyezte, hogy a felperes a gépkocsi újraértékesítése során nem a szerződésnek megfelelően járt el, a gépkocsit forgalmi értéke alatt adta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, a kérelemben megjelölt jogszabálysértések fennállása szempontjából vizsgálja felül. Ezért a perben azt vizsgálta, megfelel-e a szerződés 4. pontja a Ptk. 232. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltaknak, megállapítható-e a szerződés ezen pontjának részbeni semmissége, ebben a jogkérdésben melyik bíróság döntött helytállóan.
A felülvizsgálati eljárás eredménye alapján azt kellett megállapítani, hogy a szerződés 4. pontja a gépjármű vételárát határozza meg, ez pedig a szerződésnek egy lényeges tartalmi eleme. Helyesen foglalt állást a másodfokú bíróság abban, hogy a felek között nem kamatkikötés történt, hanem a vételár mint egységes összeg meghatározása. A vételár összegén belül a kereskedelmi kölcsön kamatának megfelelő összeg az árképzés egyik eleme. A szerződés tehát csak az egyenértékűség elvének megsértésére hivatkozással – a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján – lett volna megtámadható.
A vételáron belül a felek megjelölték a kereskedelmi kölcsön után fizetendő kamat összegét, de ez abból a tényből következik, hogy a szolgáltatás és ellenszolgáltatás időben elválik egymástól. Az eladó valójában kereskedelmi hitelt nyújtott, és a felek ezt vették figyelembe a vételár kialakításánál. Ez a hitelezés, árképzés nem azonos a Ptk. 232. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglalt kamatkikötéssel, ezért a fenti jogszabályok megsértésére az alperes alaptalanul hivatkozott.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság jogerős határozatát hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VII.22.667/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás