PK BH 2002/397
PK BH 2002/397
2002.10.01.
A szerződés értelmezésével dönthető el, hogy a késedelmi kötbér kikötése vonatkozik-e a megrendelő díjfizetési késedelmére is. A díjfizetési késedelem esetére kikötött kötbérre egyébként a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni [Ptk. 207. § (1) bek., 247. § (2) bek.; 86/1990. (XI. 14.) Korm. r.].
Az alperes megrendelőként vállalkozási szerződést kötött 1996. júniusában a felperessel, és 1996. októberében a felperesi tagság mellett létrehozni szándékozott A. Kft.-vel. Ez utóbbi Kft.-t a cégbíróság nem jegyezte be. A vállalkozó a kórház épületének központfűtés-szerelési és építési, vakolatkészítési munkáit vállalta el. Mindkét vállalkozási szerződés 5. pontja azt tartalmazta, hogy a vállalkozó számláját a megrendelő annak kézhezvételétől számított 30 napon belül köteles kifizetni; amennyiben a megrendelő a számla kifizetését határidőre nem teljesíti, a vállalkozó jogosult a munkaterületről levonulni, és kárigénnyel fellépni. A 20. pont szankciókat tartalmazott: a felek megállapodtak abban is, hogy késedelmes teljesítés vagy közbenső szolgáltatás késedelmes teljesítése esetén a vállalkozói díjat mint kötbéralapot figyelembe véve a nem teljesítő, a késedelmes teljesítő napi öt ezrelék kötbért köteles fizetni. Az így kifizetett kötbér az esetleges kártérítés összegébe beszámít.
Az alperes a felperes több számláját késedelmesen egyenlítette ki. A felperes a 3 882 150 forint nettó összegű vállalkozói díj késedelmes kifizetése miatt 4 861 057 forint kötbért, míg az októberi vállalkozási szerződés alapján ki nem fizetett 1 590 926 forint nettó számlaösszeg késedelmes kiegyenlítése miatt 2 298 784 forint kötbért igényelt.
Az alperes a felperes kötbérszámláit nem fogadta el, annak mértékét túlzottnak tartotta. Válaszlevelében előadta, hogy pénztartozás késedelmes teljesítése esetére kötbér csak a törvényes kamatfizetési kötelezettség mértékéig köthető ki érvényesen, a Ptk. 247. §-ának (2) bekezdése szerint ugyanis a pénztartozás késedelmes megfizetése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni.
A felperes a bíróság által egyesített perekben összesen 7 159 841 forint kötbér és kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes elismerte, hogy a felperesnek késedelmi kamattal tartozik, de az évi 20%-os mértéket meghaladóan kérte a felperes keresetének elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletében 674 431 forint megfizetésére kötelezte az alperest, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a pénztartozási késedelem szankcionálására nem a kötbér, hanem a késedelmi kamat szolgál, pénztartozás esetére kötbér érvényesen nem köthető ki [Ptk. 247. § (2) bekezdése]. Erre figyelemmel az alperes fizetési kötelezettségét évi 20%-os kamatban határozta meg.
A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az ítéletet részben megváltoztatta, az alperes által fizetendő marasztalás összegét 1 399 801 forintra és ennek 1998. január l. napjától számított évi 20%-os kamatára felemelte. Egyetértett a felperesnek azzal az álláspontjával, amely szerint a szerződésekben kikötött napi öt ezrelék késedelmi kötbér vonatkozik mind a vállalkozó késedelmére, mind pedig a megrendelő késedelmes pénzügyi teljesítésére. A szerződéskötéskor hatályos Ptk. szabályai szerint a felek a késedelmi kamat mértékében szabadon állapodhattak meg, ezért érvényesnek tekintette a napi öt ezrelék mértékű kamatkikötést. Azt helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy pénztartozás késedelmes fizetése esetére kikötött kötbérre a késedelmi kamat szabályait kell alkalmazni, ez azonban azt jelenti, hogy a kikötött kötbért kamatnak kell tekinteni.
A Ptk. 301. §-ának (3) bekezdése alapján a bíróság a túlzott mértékű késedelmi kamatot mérsékelheti. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felek kamatkikötése túlzott volt, nem állt arányban a megrendelő késedelmes pénzügyi teljesítésével okozott hátránnyal. A felek nem jelöltek meg olyan méltányolható érdeket, amely a gazdasági életben egyébként a gazdálkodó szervezetek között általában irányadó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatát kitevő késedelmi kamat kikötését meghaladó mértékű kamat alkalmazását indokolná; különös tekintettel arra is, hogy a felek nem jelölték meg a szerződésben a kötbér felső határát sem. Erre tekintettel a bíróság a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres szorzatára mérsékelte az öt ezrelékes napi kamatot azon szerződés vonatkozásában, amelyet a peres felek 1996. június 25-én kötöttek. Az így megállapított kamat összege 1 147 879 forintot tett ki. A másik szerződés a Kft. cégbejegyzésének hiányában nem jött létre, de a felperes a polgári jogi társaság tagjaként kamatra igényt tarthat. A bíróság az alperesi ellenszolgáltatás késedelmének idejére évi 20%-os mértékű késedelmi kamatot állapított meg a Ptk. 237. §-ának (2) és 301. §-ának (1) bekezdése alapján. Az így megállapított összeg 251 922 forint, vagyis a két szerződés alapján felperest együttesen 1 399 801 forint összegű késedelmi kamat illeti meg.
A felperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében a marasztalás összegének 3 713 178 forinttal történő felemelését kérte. Álláspontja szerint a késedelmi kamatként kikötött kötbér nem volt túlzott mértékű, ezért a bíróság annak mérséklésével megsértette a Ptk. 301. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat. Véleményének alátámasztásául hivatkozott a Bírósági Határozatok 1992/260. számú határozatában foglaltakra, mely szerint a szerződésben a késedelmes teljesítés esetére napi 1%-os mértékű kötbér kikötése nem túlzott. Utalt arra, hogy az alperes az eljárás folyamán mérséklés iránti kérelmet nem terjesztett elő, még kísérletet sem tett arra, hogy késedelmét kimentse. Ennek az volt az oka, hogy késedelmére méltányolható indoka nem is volt. Megítélése szerint a mai gazdasági viszonyok között a felek által kikötött kötbér mértéke elfogadottnak tekinthető.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelemre tekintettel elsősorban azt vizsgálta, hogy a felek megállapodásában kikötött kötbér szankció vonatkoztatható-e a megrendelő fizetési késedelmére is, vagyis a kötbér tekinthető-e késedelmi kamatnak. A szerződés egészének és részletszabályainak összevetésével – a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdése szerinti szerződésértelmezéssel – a szavak általánosan elfogadott jelentése alapján azt kellett megállapítani, hogy a napi öt ezrelékes kötbérkikötés a megrendelő fizetési késedelmére nem vonatkoztatható. A fizetési késedelem jogkövetkezményeit ugyanis a szerződés 5. pontja külön határozta meg. A 20. pontban foglalt ,,késedelmes teljesítés'' pedig a szerződésszegés legáltalánosabb esetét, a vállalkozó határidőn túli teljesítését jelentette. Amennyiben a felek a fizetési késedelemre is kötbért kívántak volna kikötni, akkor azt külön felsorolják, mint ahogy azt tették pl. a közbenső szolgáltatás esetében, vagy belefoglalják a szerződés 5. pontjába.
Az alperes az 1998. július 8-án megtartott másodfokú tárgyaláson hivatkozott a fenti szerződésértelmezésre, de a bíróság ezzel ellentétes álláspontot foglalt el. A vállalkozási szerződés megfelelő értelmezésével tehát az állapítható meg, hogy a felek a megrendelő fizetési késedelmének esetére a kamat mértékére vonatkozó kikötést nem tettek, ezért a felperest a szerződéskötés idején hatályos 86/1990. (XI. 14.) Korm. rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a jegybanki alapkamat kétszeres szorzatának megfelelő mértékű kamat illeti meg. Miután ez a kamatmérték mint törvényes kamat nem lehet túlzott, ezért a perben fel sem merülhet a kamat mérséklésének kérdése. Bár a bíróság a felülvizsgálati eljárásban is kötve van a felek kérelméhez, de a téves jogalapon megítélt követelésnek ugyanazon téves jogalapon történő felemelésére a felülvizsgálati eljárásban nincs lehetőség.
A másodfokú ítélet a fentiek értelmében jogcímében téves, de összegszerűségében helyesnek bizonyult, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VII.22.618/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás