PK BH 2002/398
PK BH 2002/398
2002.10.01.
A biztosító mentesülése a bejelentési kötelezettség megsértése és a titoktartási kötelezettség alóli felmentés megtagadása miatt [Ptk. 536. §, 544. § (1) és (2) bek., 548. §; Pp. 164. § (1) bek.].
A felperes 1997. január 25. napján a 33. számú főútvonalon a Volkswagen típusú tehergépjárművel – feltehetőleg elalvás következtében – nekiütközött az út jobb oldalán álló Mercedes típusú személygépkocsinak. Ennek következtében mindkét jármű megsérült. A Mercedes gépkocsi ügyében a felperes kötelező felelősségbiztosítása alapján a Garancia Biztosító Rt.-nél indult kárrendezési eljárás, amelynek során azon K. I. és K. L. szakértők végeztek vizsgálatokat.
A Volkswagen gépkocsit ért sérülésekkel kapcsolatban az 1996. augusztus 8. napján kötött casco biztosítási szerződés alapján a felperes keresetében 1 600 000 Ft tőkének, valamint törvényes kamatainak a megfizetése iránt támasztott igényt az alperessel szemben.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását indítványozta. Azzal védekezett, hogy a felperes a kárt szándékosan okozta, mert a két gépjármű sérüléseit egymással nem látta beazonosíthatónak.
A másodfokú bíróság a peres felek fellebbezései folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság keresetnek részben helyt adó döntését megváltoztatta, és a felperes kérelmét teljes terjedelmében elutasította. Megállapította, hogy a Ptk. 556. §-ának (1) bekezdésében meghatározott mentesülési ok bizonyítása a perben a Pp. 164. §-ának (1) bekezdésére figyelemmel az alperes kötelezettsége volt. Úgy foglalt állást, hogy K. I., valamint K. L. szakértőknek a Mercedes gépkocsival kapcsolatos szakvéleményét a perben a bizonyítékok köréből ki kellett rekeszteni, mert azok a Garancia Biztosító Rt előtti kárrendezési eljárásban keletkeztek, és olyan adatokra vonatkoztak, amelyek biztosítási titok tárgyát képezték, és amelyekre nézve a titoktartás alól a felperes nem adott felmentést. A jelen peres eljárás során kirendelt K. I. igazságügyi szakértő véleményét viszont azért nem találta alkalmasnak tényállás megállapítására, mert a baleseti mechanizmus elemzéséhez szükséges adatok nem álltak rendelkezésre. Kiemelte ezek közül, hogy K. I. jelentős deformációt mutató fényképfelvételt készített a Volkswagen kormánykerekéről, amely alkatrész K. I. szakértőnek már nem állt rendelkezésére, noha annak vizsgálata az ütközési mechanizmus rekonstruálása érdekében elengedhetetlen lett volna. Rámutatott, hogy a felperes által egyoldalúan szolgáltatott hiányos adatokból készült szakértői vélemény viszont az ítéleti döntés megalapozására nem alkalmas. Kifejtette, hogy a felperes a titoktartási kötelezettség alóli felmentés megtagadásával elzárta a szakértői bizonyítást e nélkülözhetetlen adatoktól, az alperest pedig attól, hogy bizonyítási kötelezettségének eleget tehessen. A felperes ezen elzárkózó magatartását a per egyéb adataival egybevetve úgy értékelte: abban a felperest az motiválta, hogy a perbeli gépjárművek ütközése valós körülményeinek tisztázására ne kerülhessen sor. Ilyen körülmények között pedig a keresetnek még a részben történő teljesítésére sem látott lehetőséget.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet tartalmilag annak hatályon kívül helyezése és a kereset teljes terjedelmében történő teljesítése iránt. Ebben kifejtette, hogy a károsult szándékos magatartásával összefüggő tények és körülmények bizonyítása a perben a biztosító kötelezettsége. Rámutatott, hogy a perbeli esetben ennek az alperes nem tudott eleget tenni. Hangsúlyozta, hogy e szándékosság alátámasztására még közvetett módon sem szolgálhat az a körülmény, hogy a titoktartás alól nem adta meg a felmentést. Utalt arra, hogy ezzel kapcsolatban a titok jogosultját még indokolási kötelezettség sem terheli. Állította, hogy a baleset elalvás miatt következett be, és azzal kapcsolatban a felperesnek sem szándékossága, sem pedig gondatlansága nem állapítható meg.
Az alperes érdemi felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson kívül bírálta el, amelynek során megállapította, hogy az nem alapos.
A felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést tartalmilag abban jelölte meg, hogy a biztosítási titoktartás alóli felmentés megtagadása önmagában nem szolgálhat a biztosító mentesülésének alapjául [Pp. 270. § (1) bekezdés]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. § (2) bekezdés].
A perben nem vitás tényállás szerint a felek között a Ptk. 536. §-ának (1) bekezdése és a Ptk. 548. §-a által szabályozott vagyonbiztosítási szerződés jött létre. A peres felek között az sem volt vitás, hogy a szerződésben meghatározott biztosítási esemény, a töréskár bekövetkezett. A felek között a perben abban a kérdésben bontakozott ki jogvita, hogy a biztosító mentesülésének törvényben meghatározott feltételei fennállnak-e. Mindkét korábban eljárt bíróság, valamint a felperes is helyesen mutatott rá, hogy a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján ezzel kapcsolatban a bizonyítás kötelezettsége az alperest terhelte. Helyesen észlelte a másodfokú bíróság, hogy az alperest ennek a kötelezettségnek a teljesítésében a felperes akadályozta azzal, hogy a baleset bekövetkezésének mechanizmusára vonatkozó lényeges adatoktól a titoktartási kötelezettség alóli felmentés megtagadásával őt elzárta. A felperes e magatartását azonban helyesen a Ptk. 544. §-ában foglaltak alapulvételével kellett értékelni.
A Ptk. 544. §-ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a biztosítási esemény bekövetkezését a szabályzatban megállapított idő alatt a biztosítónak be kell jelenteni, a szükséges felvilágosításokat meg kell adni, és lehetővé kell tenni a bejelentés és a felvilágosítások tartalmának ellenőrzését. Ennek elmulasztásához a Ptk. 544. §-ának (2) bekezdése olyan jogkövetkezményt fűz, hogy a biztosító kötelezettsége nem áll be, amennyiben a biztosított az előző bekezdésben előírt kötelezettségeket nem teljesíti, és emiatt lényeges körülmények kideríthetetlenekké válnak.
A perben nem vitás tényállás szerint a felperes Volkswagen típusú tehergépkocsijával ismeretlen okból nekiütközött az út jobb oldalán álló Mercedes típusú személygépkocsinak. A Mercedesben keletkezett károk megtérítésére a Volkswagenre kötött felelősségbiztosítási szerződés keretében került sor, amelynek során részletes adatfeltárásra, kárfelmérésre, szakértői vélemények beszerzésére került sor.
A Volkswagenben keletkezett károk megtérítését a felperes az alperessel kötött casco biztosítási szerződés alapján igényelte. Ezzel kapcsolatban ugyancsak szakértői bizonyításra került sor. A bíróság által kirendelt igazságügyi szakértőnek azonban nem álltak rendelkezésére olyan lényeges adatok, amelyek alapján megnyugtató módon állást foglalhatott volna a káresemény bekövetkezésének okával, mechanizmusával és károsító hatásával kapcsolatban. E hiányosságnak az volt az oka, hogy a felperes a titoktartási kötelezettség alóli felmentés megtagadásával megakadályozta a felelősségbiztosítási eljárás során feltárt adatoknak a jelen perben történő felhasználását. Ezzel tartalmilag a felperes egyrészt nem adta meg a biztosítónak a káreseménnyel kapcsolatos szükséges felvilágosításokat, másrészt nem tette lehetővé a megadott felvilágosítások tartalmának ellenőrzését. E magatartásával pedig megsértette a Ptk. 544. §-ának (1) bekezdésében foglalt tájékoztatási kötelezettségét, amely a Ptk. 544. §-ának (2) bekezdése szerint kellő alapul szolgált a biztosítónak a helytállási kötelezettség alóli mentesüléséhez. Ezért nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a keresetnek még a részben történő teljesítésére sem látott lehetőséget.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VIII.22.251/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás