KK BH 2002/415
KK BH 2002/415
2002.10.01.
Ingatlan-nyilvántartási bejegyzésre alkalmatlan az átruházni kívánt ingatlanhányadot pontatlanul megjelölő ajándékozási szerződés [1972. évi 31. tvr. 15., 17. §; Ptk. 240. §, 579. §].
Az 1993. december 20-án kelt ingatlan-ajándékozási szerződés szerint U. Györgyné ajándékba adta a felpereseknek a 079/A. hrsz.-ú ingatlanának 34%-át, 50-50%-os arányban.
A földhivatal az 1994. január 11-én – ingatlan- nyilvántartási átvezetés céljából – benyújtott kérelmet nyilvántartásba helyezte az ajándékozó tulajdonjogának bejegyzéséig, mert az ajándékozó földtulajdonához kárpótlási árverésen jutott.
A földhivatal 1998. május 29-én hiánypótlási felhívást bocsátott ki, mivel az ajándékozó az ingatlan 617/1847 részének tulajdonjogát szerezte meg, és így a szerződés módosítása vált szükségessé, ugyanis a százalékos arányban meghatározott ingatlanhányadra tulajdonjog az ingatlan- nyilvántartásba nem jegyezhető be. Kérte továbbá a felek személyi azonosító adatainak közlését, és jelezte azt is: az ajándékozó közölte a földhivatallal, hogy 1994. március 21-én ,,a szerződést visszavonta''.
A földhivatal utóbb határozatával a felperesek tulajdonjog-bejegyzés iránti kérelmét elutasította, mert a hiánypótlási felhívásnak nem tettek eleget.
A felperesek 1998. július 23-án ,,ajándékozási szerződés módosítása'' megnevezésű okiratot nyújtottak be a földhivatalhoz, amelyben kijelentették, hogy az 1993. december 20-án létrejött szerződésük az ingatlan egészéhez viszonyítva 2/6 részre vonatkozott, melyet fejenként 1/6-1/6 arányban szereztek meg. Ezt az okiratot az ajándékozó nem írta alá.
Az elutasító határozat ellen előterjesztett fellebbezésükben jogban való járatlanságukra hivatkoztak, és a módosító okiratra tekintettel kérték tulajdonjoguk bejegyzését.
Az alperes másodfokú határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta.
A felperesek keresetükben tulajdonjoguk bejegyzését kérték az ajándékozás címén megszerzett ingatlanhányadra. Arra hivatkoztak, hogy az ajándékozási szerződést csupán ,,pontosították'' a július 20-án kelt okiratban, feltüntetve a tulajdoni részarányt és a személyi számokat. Ez az okirat teljes bizonyító erejű magánokirat, mert két tanú is aláírta, ügyvéd ellenjegyezte. Okiratuk az ajándékozási szerződéssel együtt érvényes, és bejegyzésre alkalmas. Utaltak arra is, hogy az ajándékozó egyoldalú nyilatkozattal nem vonhatta vissza a szerződést.
Az elsőfokú bíróság a felperesek keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. (a továbbiakban: Inytvr.) 15. §-ának (1) bekezdésére és 17. §-ának (1), (2) bekezdésére, továbbá az Inytvr. végrehajtására kiadott 27/1972. (XII. 31.) MÉM rendelet (a továbbiakban: Inyvhr.) 76. §-a (1) bekezdésének a), c) és f) pontjára, 10. §-ának (1) és (2) bekezdésére és 88. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette, hogy a perbeli ügyben az ajándékozási szerződés ingatlan-nyilvántartási szempontból érvénytelennek minősült, mert a megszerzendő ingatlanhányad pontatlan megjelölése miatt alkalmatlan volt ingatlan-nyilvántartási átvezetésre. Ezen tartalmi hiányosság csak szerződésmódosítással, azaz új okirat készítésével lett volna korrigálható.
Az ingatlan-ajándékozási szerződés írásba foglalására az ingatlan-adásvételi szerződésre meghatározottak az irányadók. A XXV. számú PED III. pontja szerint a szerződés akkor tekinthető írásba foglaltnak, ha a szerződési nyilatkozatát mindkét fél aláírta. Ebből az következik, hogy az 1998. július 20-án kelt ,,Ajándékozási szerződés módosítása'' megnevezésű okirat az ajándékozási szerződés módosításaként nem fogadható el, mert azt az ajándékozó nem írta alá. Tehát – a felperesi érveléssel ellentétben – a két okirat együtt sem szolgálhat ingatlan-nyilvántartási bejegyzés alapjául. A Ptk. 240. §-ának (1) bekezdése értelmében a felek közös megegyezéssel módosíthatják szerződésüket, a módosítás alakiságára pedig az alapszerződésre előírtak az irányadóak.
A megyei bíróság szerint az ,,Ajándékozási szerződés módosítása'' megnevezésű irat a felperesek kereseti érvelésével ellentétben nem tekinthető az alapszerződés pontosításának. Egyrészt az okirat megnevezése is módosítást tartalmaz, másrészt a felperesi álláspont elfogadása mellett a felek korlátlanul jogosultak lehetnének az alapszerződést egyoldalúan módosítani, ami ellentétes a Ptk. 240. §-ának (1) bekezdésével. Továbbá az ingatlanhányad pontos megjelölése az okiratban az Inyvhr. 76. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetve az Inyvhr. 10. §-a szerint lényeges tartalmi elem, amelyet csak módosító szerződéssel lehetett volna korrigálni.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperesek fellebbeztek, annak megváltoztatását és a kereseti kérelmük szerinti döntés meghozatalát kérték. Arra hivatkoztak, hogy az ajándékozó az ajándékozási szerződést annak keltezése óta nem támadta meg, ugyanakkor 1993. december 20-án minden tekintetben az akkori jogszabályoknak – a Ptk. 580-582. §-ainak – megfelelő ajándékozási szerződés jött létre. Minden további, a hiánypótlásban kért adatmódosítás a későbbi földmérési, illetve jogszabály-változási következmények által válhatott szükségessé. Ekként – álláspontjuk szerint – az a körülmény, hogy a kárpótlással szerzett tulajdont valaki elajándékozta, de annak bejegyzését megelőzően ugyanazon tulajdon regisztrált adatai megváltoztak, nem teszi szükségessé az ajándékozási szerződés módosítását, hiszen nyilvánvaló, hogy az ajándékozó tulajdonszerzéséhez képest a későbbi földkimérés során változott a megjelölés.
Nem vitatható, hogy az ajándékozó akarata ugyanarra a földterületre terjedt ki, hiszen a változott adatot éppen a földhivatal bonyolításában történt földmérés produkálta. Ily módon vitatták, hogy szükséges-e az egyébként azonos terület-részarány adatainak módosítása, nem követhető-e az a megoldás, hogy az ajándékozó nevére került terület kerül a megajándékozottak nevére, hiszen senki sem vitatta – és az eredeti ajándékozási okirat 1. pontja is világosan tartalmazta –, hogy az ajándékozó tulajdonát képező teljes hányadra vonatkozott a szerződés.
Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság részletesen feltárta, és ítélete indokolásában megfelelő alapossággal rögzítette az ügyben irányadó tényállást, továbbá abból helyes jogi következtetést vont le. A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróságnak a közigazgatási eljárásban kibocsátott hiánypótlási felhívás szükségességére, és az annak elmaradása miatt alkalmazott jogkövetkezmény jogszerűségére vonatkozó jogi álláspontjával.
Kiemeli a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ajándékozási szerződés keltezésének időpontjában az ajándékozási szerződés tárgyát képező ingatlan ingatlan-nyilvántartási szempontból nem állt az ajándékozó tulajdonában, az ajándékozó tulajdonszerzése az ingatlan-nyilvántartáson csak a szerződés létrejöttéhez képest közel 5 évvel később nyert átvezetést. Ekkor kerültek pontos meghatározásra az ingatlan adatai (térmértéke, AK-értéke). Ezen körülmények, továbbá az, hogy az ajándékozási szerződés százalékos arányban tartalmazta az ajándékozó tulajdoni illetőségét és a felperesek szerzését – szemben az Inyvhr. 10. §-ának (1) és (2) bekezdésében foglalt követelményekkel – a szerződés módosítását, és ennek keretében pontosítását tették indokolttá.
Helyesen fejtette ki a megyei bíróság, hogy a Ptk. 240.
§-a törvényi lehetőséget teremt a szerződés közös megegyezéssel történő módosítására. Az ingatlan esetében kötelező írásbeliségre [Ptk. 579. § (2) bekezdés] tekintettel ez a szerződés módosítására is irányadó. A megajándékozottak részéről 1998. július 20-i keltezéssel történt egyoldalú, írásba foglalt ,,nyilatkozat'' nem minősülhet a szerződés módosításának, ahhoz ugyanis – akárcsak az alapszerződés megkötésekor – az ajándékozó szerződéses nyilatkozata is elengedhetetlenül szükséges. Ebből következően a szerződés módosítása – elnevezésétől függetlenül – nem tekinthető az 1993. december 20-án kötött ajándékozási szerződés közös megegyezéssel történt, a Ptk. kritériumainak megfelelő módosításának, ezért ingatlan- nyilvántartási bejegyzésre az Inytvr. 15. §-ának (1) bekezdése és 17. §-ának (1) bekezdése szerint nyilvánvalóan alkalmatlan.
A fellebbezésben foglaltakra utalással megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a földhivatalnak nem feladata – az ingatlan adataiban utóbb bekövetkezett változás esetén sem – a szerződő felek akaratának ,,kikövetkeztetése'', feltételezett szándékra a bejegyzési eljárásban nem hagyatkozhat. A földhivatalnak eljárása során az Inytvr. és az Inyvhr. rendelkezései alapulvételével kell eljárnia. Az ingatlan-nyilvántartáson tulajdonosváltozás átvezetésére csakis a vonatkozó jogszabályok maradéktalan betartása és betartatása – tehát a hozzá a bejegyzés alapjául benyújtott okiratok eszerinti vizsgálata – alapján kerülhet sor. A perbeli ügyben a felperesek által megszerzendő ingatlanhányad pontatlan szerződési meghatározására – mint lényeges tartalmi hiányosságra – tekintettel a változás átvezetése az ingatlan-nyilvántartáson nem volt elvégezhető.
Minderre figyelemmel jogszerűen és megalapozottan döntött a megyei bíróság a kereset elutasításáról, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf.VI.37.088/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás