BK BH 2002/418
BK BH 2002/418
2002.11.01.
A súlyosabb minősítés alá eső bűncselekmény kísérletébe beolvad az enyhébb minősítés alá eső befejezett bűncselekmény;
ezért az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete esetén a cselekmény nem minősül súlyos egészségromlást okozó testi sértés bűntettének [Btk. 16. §, 170. § (1), (4) bek., és (5) bek. 1. ford.].
Az elsőfokú bíróság a 2001. június 28. napján kihirdetett ítéletével a vádlottat életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt 2 év 8 hónapi börtönbüntetésre és 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A vádlott az általános iskola 8 osztályát végezte el, szakképzettséggel nem rendelkezik. 1999. október 12-től leszázalékolt nyugdíjas, havi nyugdíja 16 000 forint. A vádlott alkalmi munkavégzésből havi 20-25 000 forint jövedelemre tett szert. Nőtlen, gyermektelen, vagyontalan.
A vádlott bűnismétlő, mert 1983-tól kezdődően vagyon elleni és erőszakos bűncselekmények miatt a bíróságok 3 ízben ítélték végrehajtandó szabadságvesztésre. Utolsó két szabadságvesztés büntetését a bíróság 1990. július 26-án kelt, jogerőre emelkedett ítéletével összbüntetésbe foglalta, és mint különös visszaesővel szemben 6 év börtönbüntetést állapított meg, amelyből 1991. augusztus 6-án szabadult.
A vádlott a sértettet és annak a kiskorú gyermekét 1996-tól ismeri. A vádlott 1997-től a sértett lakásában volt albérlő. A sértettnek veleszületett csípőficama és dongalába van, ezért segítség nélkül sem járni, sem magát ellátni nem képes. A lakáshasználat fejében a vádlott a sértettnek segített az ellátásában, szexuális kapcsolat azonban nem alakult ki közöttük, élettársi kapcsolatban nem álltak egymással.
2000. évben hármójukon kívül a vádlott barátja is rendszeresen a sértett lakásában tartózkodott mint szívességi lakáshasználó, és segített a háztartás vezetésében. A lakásban a vádlottnak, a barátjának és a sértett lányának a szobában, míg a sértettnek a konyhában volt fekvőhelye. A vádlott és a sértett között gyakran volt vita, veszekedés, melynek során előfordult, hogy a vádlott megütötte a sértettet. A sértett sokszor kifogásolta, hogy a lánya alkalmanként – főleg amikor a vádlottnak vagy a barátjának a férfi ismerősei is a lakásban maradtak éjszakára – miért alszik egy ágyban a vádlottal.
A sértett 2000. április 18-án délután is ezt tette szóvá. Ez okból közte és a vádlott között szóváltás keletkezett, melynek során a vádlott a sértettet ököllel arcul ütötte. Az ütés következtében a magatehetetlen sértett a konyha kövezetére esett, ahol őt a vádlott több ízben fejbe rúgta. A rúgások egy része a sértett arcát érte. A bántalmazások után a mozgásra végképp képtelenné vált, vérző sértettet a vádlott az ágyba fektette, másnap a barátjával együtt lemosdatta, majd ez utóbbi személy – látva a sértett igen rossz állapotát – értesítette a mentőket.
A sértett a bántalmazása következtében a homlok- és a jobb oldali halántéktájon elmozdulás nélküli koponyacsonttörést, illetve a koponya átellenes oldalán ellencsapódásos jellegű agyroncsolódást szenvedett. A sérülés következtében azonban koponyaűri vérzés és így térszűkítő folyamat nem alakult ki, ezért a sértett a kórházi kezelés megkezdéséig nem került életveszélyes állapotba, azonban – figyelemmel a bántalmazás módjára és a támadott testtájékra – az életveszélyes sérülés bekövetkezésének a reális lehetősége fennállott, és ezzel a vádlott is tisztában volt.
A sérülés gyógytartama a nyolc napot meghaladja, ténylegesen mintegy három hónapra tehető. A bántalmazással összefüggésben a sértettnél az ún. organikus psyhosyndroma (szervi eredetű tünetegyüttes) kialakulása állapítható meg, mely önmagában 20%-os munkaképesség-csökkenést eredményezett nála.
A vádlott sem a cselekmény elkövetésekor, sem jelenleg nem szenved olyan elmekóros állapotban, amely őt korlátozta, vagy képtelenné tette volna cselekménye következményeinek felismerésére, illetve arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. A vádlott azonban alacsonyabb értelmi színvonalú, hiányosan szocializált, indulati-érzelmi zavarokkal küszködő személy, és ez a személyiségzavara a cselekmény elkövetését elősegíthette, megkönnyíthette.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész súlyosításért, a vádlott és a védője enyhítésért jelentett be fellebbezést.
A legfőbb ügyész fenntartotta az ügyészi fellebbezést, és az ítéletet részben megalapozatlannak tartva bizonyítási indítványt terjesztett elő, szakértői bizonyítás felvételét indítványozta a vádlott elmeállapotára, valamint a sértett sérülésére nézve. Miután a Legfelsőbb Bíróság a bizonyítási indítványnak nem adott helyt, a legfőbb ügyész a tényállás iratok alapján történő kiegészítését és a büntetés súlyosítását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a súlyosításra, illetve az enyhítésre irányuló fellebbezéseket nem találta alaposnak.
Az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, a tényállást helyesen állapította meg. A Legfelsőbb Bíróság azonban a tényállás részének tekinti az elsőfokú ítéletben a bizonyítékok értékelése körében foglaltakat is, mely szerint a sértettnek a rúgásoktól az orra és a szája is vérzett, másnap az ágyba vizelt és székelt, valamint össze is hányta magát.
A vádlott elmeállapotára nézve rendelkezésre állt szakvélemény, amelyet a bíróság értékelt, a sértett sérüléseire nézve a bíróság a nyomozás során beszerzett szakvélemény mellett még újabb orvosszakértői véleményt is beszerzett, így a sértett sérülései vonatkozásában is megalapozott a tényállás.
Az elsőfokú bíróság helyes következtetést vont le a vádlott bűnösségére, és a vádlott cselekményét a büntető anyagi jogi szabályoknak megfelelően minősítette.
A Legfelsőbb Bíróság a minősítés indokolását annyiban helyesbíti, hogy mellőzi az ítéletnek azt a megállapítását, mely szerint a ,,bíróság a vádlott cselekményét a Btk. 170. §-ának (4) bekezdésében foglaltak szerint is minősítette''. Ez ugyanis egyrészt ellentétes az ítélet rendelkező részével – ahol kizárólag az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete szerepel –, másrészt érdemben sem helyes. Általános elv ugyanis, hogy a súlyosabb minősítésű bűncselekmény kísérletébe beleolvad az enyhébb minősítésű befejezett bűncselekmény, elveszítve önállóságát. Annak a körülménynek, hogy a sértett súlyos egészségromlást szenvedett, a büntetés kiszabása körében van jelentősége, csökkenti ugyanis az életveszélyt okozó testi sértés bűncselekményével kapcsolatban a kísérleti szakban maradás enyhítő hatását.
Az elsőfokú bíróság a büntetést befolyásoló tényezőket egyébként helyesen sorolta fel.
A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetés neme és mértéke is törvényes, az szükséges és egyben elegendő is a büntetési cél eléréséhez, nem találta tehát alaposnak sem a súlyosításra irányuló ügyészi, sem pedig az enyhítésre irányuló, a vádlott és a védő által bejelentett fellebbezést.
Mivel az elsőfokú ítélet egyéb rendelkezései is megfelelnek a törvénynek, a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.I.2499/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás