BK BH 2002/421
BK BH 2002/421
2002.11.01.
I. Az aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének minősül annak a cselekménye, aki az ismeretlen társaival együtt az előző napi vélt támadóját bosszúból nyolc napon túl gyógyuló sérülést okozva bántalmazza [Btk. 170. § (1) bek., (3) bek. 1. ford. 2. tétel].
II. A garázdaság bűncselekménye az aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés és az életveszélyt okozó testi sértés bűntetteivel bűnhalmazatban akkor állapítható meg, ha a másokban megbotránkozás vagy riadalom keltésére alkalmas, kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartás az említett jogi minősítés alá eső testi sértési cselekményektől elkülönülten valósul meg [Btk. 12. § (1) bek., 170. § (1) bek., (3) bek. 1. ford. 2. tétel, (5) bek. 1. ford., 271. § (1) és (2) bek. a) pont].
Az elsőfokú bíróság a 2000. szeptember 27-én kelt ítéletével a vádlottat társtettesként elkövetett, életveszélyt okozó testi sértés bűntette és súlyos testi sértés bűntette miatt halmazati büntetésül 3 évi börtönbüntetésre, valamint 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, a garázdaság vétsége miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A tényállás szerint a 43 éves büntetlen előéletű görög állampolgárságú vádlott üzletvezetőként dolgozik. Havi jövedelme kb. 100-120 ezer forint. A vádlott nőtlen, gyermektelen, eltartásra szoruló hozzátartozója nincs, vagyonnal nem rendelkezik.
A vádlott 1997. szeptember 24-én a késő esti órákban kb. 20-21 óra tájban kerékpárral közlekedett hazafelé, miközben az utcán egy közért elé ért. Az üzlet előtt többen is tartózkodtak, akik kutyákat sétáltattak. Az egyik kutya a vádlottat megugatta, majd rátámadt, mely támadást a vádlott rúgással hárította el, közben hangosan szitkozódva felelősségre vonta az ott tartózkodókat a kutya miatt. A vádlott magatartása és kijelentései következtében az ott tartózkodókkal heves szóváltásra került sor, amely tettlegességig fajult. Ennek során a jelenlevő személyek tettlegesen bántalmazták a vádlottat, miközben a vádlott is bántalmazta az ott levőket. Ennek során a vádlott egy személyt megütött, aki az ütéstől elesett. A társaság férfitagjai tovább bántalmazták a vádlottat, majd a bántalmazással felhagyva a helyszínről eltávoztak, míg a vádlott távozóban megfenyegette a többieket, hogy barátaival még vissza fog jönni.
A vádlott a tettlegesség során mindkét szeme alatt vérbeszűrődést, elmozdulás nélkül járó orrcsonttörést és különböző kisebb, enyhébb zúzott sérüléseket szenvedett, az orrcsonttörés gyógytartama a 8 napot meghaladta.
Másnap, vagyis 1997. szeptember 25-én a késő esti órákban a vádlott három ismeretlen társával megjelent a közért előtt.
Az üzletbe belépve a vádlott és ismeretlen társai nyomban ütlegelni kezdték az ott tartózkodó két személyt, miközben a vádlott rámutatott az egyik sértettre, közölve, hogy ,,ez is ott volt''. Ezt követően a vádlott ismeretlen társai a sértettet az üzletből a hajánál fogva kiráncigálták, majd az utcán többször, nagy erővel megütötték és az ütésektől földre kerülő sértettet megrugdosták. Ennek során a vádlott is nagy erővel a földön fekvő sértett hasába rúgott.
A helyszínen tartózkodó másik sértettet a vádlott ismeretlen társai ököllel bántalmazták, majd a vádlott a nála levő baseballütővel a sértett jobb bokájára ütött. Ezt követően a vádlott és ismeretlen társai bántalmaztak egy harmadik személyt is, majd valamennyien azzal a kijelentéssel távoztak a helyszínről, hogy minden nap vissza fognak jönni, és megtudják, hogy kik ők. Ezután valamennyien eltávoztak a helyszínről.
A bántalmazás következtében az egyik sértett a bal alsó 1-2-es fog kitörését, a bal szájzug sebzését, a jobb kulcscsont törését, hasi zúzódást, a másik sértett a jobb és a bal lebenyét elválasztó sövény szakadását, a lép repedését, a nyombél felső részének repesztett sérülését szenvedte el. Ezek a sérülések közvetlenül életveszélyesek voltak. A sérülések következtében a lép eltávolításra került, a máj szakadását varrták, azonban a műtéti szövődményként fellépő gyulladás és bélsérülés következtében a vastagbél kiszájadzásra került, és hasfali bélsipoly is keletkezett. Ennek következtében ennek a sértettnek az életveszélyes sérülései maradandó fogyatékosságot okoztak, és súlyos egészségromlást eredményeztek.
A bántalmazás következtében a másik sértett a mellkas zúzódásos sérüléseit, a vádlott ütése következtében pedig a jobb sípcsont hátsó peremtáji törését szenvedte el, amelynek gyógytartama a 8 napot meghaladta, mintegy 8-10 hét alatt, szövődménymentesen gyógyult.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a garázdaságban való bűnösség megállapításáért, téves minősítés miatt, súlyosabb minősítésért, a büntetés súlyosításáért; a vádlott és a védő elsődlegesen felmentésért, másodlagosan enyhítésért fellebbezett. A védő a másodfokú tárgyaláson a bizonyítás kiegészítését kérte, és az ítélet hatályon kívül helyezésére indítványt tett.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést a csoportosan elkövetett garázdaság bűntettének megállapítása végett bejelentett részében, továbbá a súlyos testi sértésnek az aljas indokból történt elkövetés szerinti minősítése végett, valamint a büntetés súlyosítása végett bejelentett részében tartotta fenn.
Az ügyészi fellebbezés részben alapos, ezzel szemben a védelmi fellebbezések alaptalanok.
Az elsőfokú bíróság a tényállást a bizonyítékok kellően megindokolt értékelésével állapította meg, az mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, ezért a Legfelsőbb Bíróság is elfogadta azt ítélkezése alapjául. Ez okból nem adott helyt a védő által kért bizonyítás- kiegészítési indítványnak. A védő a tanúk meghallgatását kérte. Csatolta az egyik tanúnak a közjegyző által hitelesített nyilatkozatát, ez azonban nem tartalmaz lényeges eltérést a nyomozati vallomásától. A két tanút a bíróságnak nem sikerült a tárgyalásra megidéznie, ezért a nyomozati vallomásukat ismertette.
Ugyancsak kérte a védő más szerológus szakértő meghallgatását. A Legfelsőbb Bíróság ezt sem látta szükségesnek, nem merült fel aggály az elsőfokú bíróságon eljárt szakértő véleményével kapcsolatban. A védő sem kérte az elsőfokú eljárásban újabb szakértő kirendelését.
Mivel a Legfelsőbb Bíróság a tényállást megalapozottnak találta, nem látta szükségét az ítélet hatályon kívül helyezésének.
Az irányadó tényállás alapján törvényes a vádlott bűnösségének a megállapítása. A felmentésre irányuló fellebbezések nem vezethettek eredményre, mert azok a bizonyítékok újraértékelésére irányultak, de ennek lehetősége a másodfokú eljárásban kizárt.
Részben tévedett az elsőfokú bíróság a vádlott cselekményének a minősítésénél, amikor a vádlott súlyos testi sértés bűntetteként értékelt cselekményét nem minősítette aljas indokból elkövetettnek.
A vádlott bosszúból bántalmazta az ügy sértettjét, mert előző napon, ugyanazon helyen őt is megverték, nem győződött meg azonban arról, hogy kik bántalmazták. Úgy a sértett bántalmazására azért került sor, hogy a vádlott a boszszúvágyát kielégítse. A vélt támadóinak megverését előre megszervezte, és abba több – ismertté nem vált – személyt is bevont. Úgy a cselekményét aljas indokból követte el, a Legfelsőbb Bíróság ennek megfelelően azt a Btk. 170. §-ának (3) bekezdése 1. fordulatának 2. tétele szerint minősülő aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének minősítette.
Nem értett egyet a Legfelsőbb Bíróság a legfőbb ügyésznek azzal az indítványával, hogy a vádlott 1997. szeptember 25-én megvalósított cselekményét garázdaság bűntettének is minősítse.
A vádlott és társai életveszélyt okozó testi sértést is megvalósítottak, amely súlyosabb bűncselekmény, mint a garázdaság bűntette. Ugyanez a helyzet az aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés esetében is. Ezért csak akkor kerülhetne sor a garázdaság bűntettének a megállapítására, ha a vádlott által elkövetett cselekmények a garázdaságtól elkülönülten nyertek volna elkövetést. Az adott esetben azonban a vádlott és társai az életveszélyt okozó testi sértés és az aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntetteivel időbelileg egybeesve tanúsították az erőszakos, garázda magatartást. Ezeknek a bűncselekményeknek az elkövetésével tanúsítottak közösségellenes magatartást, ezért a garázdaság bűntettének megállapítására nem kerülhetett sor.
Az elsőfokú bíróság lényegében helyesen állapította meg a vádlott terhére értékelendő súlyosító és a javára figyelembe jövő enyhítő körülményeket, azokat csupán annyiban kellett helyesbíteni, hogy az elsőfokú elbírálás óta további egy év telt el, és így az időmúlást nyomatékosabban kellett enyhítőként értékelni. Minderre figyelemmel az elsőfokú bíróság a büntetés céljának megfelelő büntetést szabott ki. Úgy annak enyhítésére vagy súlyosítására nem kerülhetett sor.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a minősítésre vonatkozó részében a fentiek szerint megváltoztatta, míg a megváltoztatással nem érintett rendelkezéseit helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.I.2840/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás