424/B/2002. AB határozat
424/B/2002. AB határozat*
2003.09.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény 138. § (2) bekezdés h) pontja alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a közpénzek felhasználásával kapcsolatos, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatára irányuló indítványt, valamint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló 1995. évi XCVIII. törvény egésze alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó állítása szerint a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló 1995. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Tvm.) 138. § (2) bekezdése sérti az Alkotmány 20. § (2) bekezdését, amely szerint az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik. A kifogásolt szabályozás az indítványozó érvelése szerint azért ütközik az Alkotmány hivatkozott szakaszába, mert annak formai és tartalmi hibái a közpénzek ellenőrzés nélküli elköltését teszik lehetővé. Az indítványozó szerint mindez úgy valósult meg, hogy a jogalkotó csalással és megtévesztéssel módosította a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköreiről szóló 1991. évi XX. törvény (a továbbiakban: Hkc. tv.) 138. § (2) bekezdés h) pontját.
Ezzel összefüggésben az indítványozó a Tvm. egésze alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte.
Az indítványozó továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is indítványozta, mivel nézete szerint a jogalkotó nem szabályozta a közpénzek csak közcélokra történő felhasználhatóságát. Egy ilyen törvény létezése az indítványozó szerint ellenőrizhetőbbé tenné a lobbitevékenységet és kevesebb lehetőség adódna az egyedi elbírálásra és korrupcióra. A vélelmezett jogalkotói mulasztás az indítványozó állítása szerint sérti az Alkotmány 10. § (2) bekezdését, 20. § (2) bekezdését, a 61. § (1) bekezdését, a 70/A. § (3) bekezdését, továbbá a 9. § (1) és (2) bekezdéseit.
Az indítványozó szerint a jogalkotónak a közpénzek felhasználását szabályozó törvény megalkotására irányuló kötelezettségére az Alkotmány 7. § (1) bekezdése, a 10. § (1) bekezdése, a 35. § (1) bekezdése valamint a 78. § (2) bekezdése ad felhatalmazást.
II.
Az indítvány által érintett jogszabályhelyek a következők:
„7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„10. § (1) A magyar állam tulajdona nemzeti vagyon.
(2) Az állam kizárólagos tulajdonának, valamint kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg.”
„20. § (2) Az országgyűlési képviselők tevékenységüket a köz érdekében végzik.”
„35. § (1) A Kormány
a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait;”
„61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.”
„70/A. § (3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„78. § (2) A Kormány köteles az Alkotmány végrehajtásához szükséges törvényjavaslatokat az Országgyűlés elé terjeszteni.”
„138. § (2) A képviselő-testület adóügyi feladata és hatásköre:
h) megállapítja – a gépjárműadóról szóló törvény keretei között – a belföldi gépjárműadó tételeit.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Hkc. tv. vizsgált rendelkezése – mely szerint a képviselő-testület megállapítja a belföldi gépjárműadó tételeit – nem áll alkotmányos szempontból értékelhető összefüggésben az Alkotmány 20. § (2) bekezdésében foglaltakkal. Az Alkotmány hivatkozott rendelkezése a szabad mandátum elvét fogalmazza meg, amellyel kapcsolatban a 2/1993. (I. 22.) AB határozat kimondta: „A szabad mandátum lényege, hogy a képviselő és a választók közötti jogi függőség a választás után megszűnik. A képviselő tehát nem utasítható, és a képviselő egyetlen kérdésben sem köteles a választók véleményét kikérni. A képviselő a parlamentben szabadon, meggyőződése és lelkiismerete alapján foglal állást, adja le szavazatát. Tevékenységéért és szavazatáért a választók a megbízatás ideje alatt felelősségre nem vonhatják, azaz mandátuma a parlament teljes idejére szól, a választók által meg nem rövidíthető.” (ABH 1993, 33, 38.)
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. (698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717., 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.)
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt az Alkotmány 20. § (2) bekezdése vonatkozásában elutasította.
Mivel az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 22. § (2) bekezdése értelmének megfelelő határozott kérelmet az indítvány nem tartalmaz sem a közpénzek felhasználásával kapcsolatos, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, sem a Tvm. egésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozóan, az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü határozat 29. § d) pontja alapján az Alkotmánybíróság az ilyen tartalmú indítványokat a rendelkező részben foglaltaknak megfelelően visszautasította.
Budapest, 2003. szeptember 1.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Holló András s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, alkotmánybíró
az aláírásban akadályozott
Dr. Bagi István
alkotmánybíró helyett
Dr. Cúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné Dr. Vasadi Éva s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás