BK BH 2002/426
BK BH 2002/426
2002.11.01.
Nem valósul meg a bitorlás bűntette, ha a terhelt olyan terméket állít elő, és hoz forgalomba, amely a szerzői jogról szóló törvény értelmében nem tekinthető szellemi alkotásnak [Btk. 329. § (1) és (2) bek.; 1999. évi LXXVI. tv.].
A városi bíróság a 2000. június 4. napján kelt ítéletével a vádlottat a bitorlás bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott férjezett, férje vállalkozó. a vádlott szakképzettsége tanítónő, a D. Bt. beltagja és üzletvezetője, főiskolai végzettségű, büntetlen előéletű.
A vádlott 1996. augusztus 16. napjától mint a társaság beltagja irányítja a D. Bt. tevékenységét. A társaság tevékenységi körébe tartozik a játék- és sportszergyártás, valamint a vegyescikk-nagykereskedelem. A D. Bt. 1998. év elején határozta el, hogy zsinóros elven működő készségfejlesztő játékot fog gyártani és forgalmazni. A játékot a vádlott férje korábban egy külföldi játékkiállításon ismerte meg. A D. Bt. 1998. évben ,,Zseniképző I. és II.'' néven összesen 2000 darab játékot gyártott le, és a játékok forgalmazása 1998. év végén megkezdődött. A D. Bt. által forgalmazott termékek mind külső, mind pedig belső formájukban, nagyságukban, az ábrák elhelyezkedésében, mind pedig a használat módjában azonos jegyeket mutatnak a P. Könyvkiadó Kft. által gyártott és BANDOLα, SUPER BANDOLα, valamint BANDOLINα néven forgalomba hozott készségfejlesztő játékokkal.
A fentiek miatt a P. Kft. beperelte a D. Bt.-t. Kereseti kérelmében azt állította, hogy a D. Bt. tevékenysége sérti a társaságuknak mint versenytársnak az érdekeit, kérte a bíróságot, hogy tiltsa el az alperest a jogsértő magatartástól, valamint a további jogsértéstől, kérte továbbá azt is, hogy a bíróság kötelezze az alperest az általa forgalmazott termék jogsértő jellegétől történő megfosztására, a termékek megsemmisítésére, továbbá kártérítési igényt is bejelentett. Végezetül kérte, hogy a bíróság ideiglenes intézkedésként rendelje el az alperesnél készleten levő termékek bírósági lefoglalását.
A gazdasági peres eljárás során a gazdasági bíróság 1999. június 22. napján meghozott ítéletében az ideiglenes intézkedést hatályon kívül helyezte, a felperest 50 000 forint perköltség megfizetésére kötelezte. A fenti ítélet nem jogerős, tekintettel arra, hogy az ellen a felperes, a P. Könyvkiadó Kft. fellebbezést jelentett be.
A városi ügyészség vádindítványában a vádlottat a Btk. 329. §-a (1) bekezdésének a) pontjába ütköző bitorlás bűntettével vádolta a gazdasági bíróság ítéletében megállapított tények alapján.
A városi bíróság bizonyítottság hiányában hozott felmentő ítélete szerint a Btk. 329. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a bitorlás bűntettét az valósítja meg, aki más szellemi alkotását sajátjaként tünteti fel, és ezzel a jogosultnak vagyoni hátrányt okoz, a (2) bekezdés szerinti értelmező rendelkezés szerint pedig szellemi alkotás az irodalmi, tudományos és művészeti alkotás, a találmány, a használati minta, az ipari minta, a mikroelektronikai felvezető termék tipográfiája és az újítás. A Btk. törvényi tényállásából is kiderül, hogy ez a bűncselekmény kizárólagosan szándékosan valósítható meg, a szándékosság fajtái közül is kizárólag egyenes szándékkal lehet elkövetni. Ezen túlmenően a törvény alanyi oldalához tartozik, hogy a motívumot, az anyagi hátrány okozását feltételül szabja e bűncselekmény megállapíthatóságánál.
Az adott ügyben a bíróság álláspontja szerint nincsen minden kétséget kizáróan bizonyítva az, hogy a fenti termék gyártásának megkezdésekor, illetve a forgalomba hozatal megkezdésekor a vádlott kívánta a magatartásának következményeit azáltal, hogy a terméket a sajátjaként tüntette fel, azzal a céllal, hogy ezzel másnak, a jogosultnak vagyoni hátrányt okozzon. Az adott esetben ugyanis nem olyan termékről van szó, mint pl. a Coca-cola vagy egyéb, mindenki számára egyértelműen felismerhető termék vagy szellemi alkotás, találmány (pl. a Rubik kocka), amelyekre vonatkozóan közismert az, hogy ezek a termékek védelem alatt állnak.
A bíróság megjegyzi, hogy a bűncselekmény megvalósulásának a védelem alatt állás ugyan nem feltétele, de e termékek, találmányok közismertsége azt is feltételezi, hogy ezek más jogtulajdonában vannak. A jelen esetben játékról, egy zsinóros elven működő készségfejlesztő játékról van szó, amely külföldön forgalomba került korábban is, és a D. Bt. ennek kezdte meg a magyarországi forgalmazását, gyártását. Ekkor, tehát a termék gyártásának megkezdésekor, illetve a forgalomba hozatal megkezdésekor a vádlott magatartásához leginkább a gondatlanságnak is az enyhébb változata, a hanyagság áll a legközelebb, mivel a magatartásának lehetséges következményeit azért nem látta előre, mert a tőle elvárható figyelmet, körültekintést – a Szabadalmi Hivatal megkeresését – elmulasztotta, bár ha ezt időben megteszi, valószínűleg a cselekményét akkor is elköveti, tekintettel arra, hogy ez a termék semmiféle védelem alatt nem állott, illetve nem áll.
A vádlott magatartására a későbbiek során pedig végképp nem jellemző az egyenes szándékú elkövetés, mert tudomást szerzett a másik érdekelt piaci létezéséről, ezzel tárgyalást folytatott, illetve szabadalmi ügyvivőt bízott meg a kutatás elkészítésével. Ez nem olyan magatartás, amely arra utal, hogy előre látja a cselekménye következményeit, sőt azokat kívánja is.
Magatartására az is jellemző, hogy amikor a másik fél beperelte a gazdasági bíróság előtt, akkor tudomásul vette a bíróság ideiglenes intézkedését, és elállt a termék további forgalmazásától. Szintén az egyenes szándék fennállásának hiánya állapítható meg abból is, hogy a termék gyártásához az engedélyt beszerezte.
Mindezek alapján tehát, mivel a bíróság a vádlott vonatkozásában a szándékosságot minden kétséget kizáróan nem találta bizonyítottnak, őt a vád és annak törvényes következményei alól felmentette.
Az ítélet ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vádlott terhére, bűnösségének a bitorlás bűntettében való megállapítása és vele szemben pénzbüntetés kiszabása érdekében. Hivatkozott arra: az elsőfokú bíróság a tényállásában rögzítette azt, hogy a D. Bt. – melynek beltagja, illetve képviselője a vádlott – által forgalmazott ,,Zseniképző I. és II.'' elnevezésű készségfejlesztő játék mind külső, mind belső formájában, nagyságában, az ábrák elhelyezkedésében, illetve a használat módjában azonos jegyeket mutat a P. Könyvkiadó Kft. által gyártott és a BANDOLα, SUPER BANDOLα, valamint BANDOLINO néven forgalmazott készségfejlesztő játékkal. E megállapításon túlmenően azonban az elsőfokú bíróság ítéletében – ügyészi bizonyítási indítvány ellenére – nem foglalkozott azzal, hogy a vádlott által gyártott, illetve forgalmazott ,,Zseniképző I. és II.'' játék mint termék minek minősül.
Álláspontja szerint tévedett az elsőfokú bíróság, amikor arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott esetében a szándékos cselekmény nem bizonyítható, csupán gondatlanul járt el, amikor a D. Bt. által gyártott termék forgalmazása előtt elmulasztotta megkeresni a Szabadalmi Hivatalt. Megítélése szerint – minthogy a bitorlás nem célzatos bűncselekmény – eshetőleges szándékkal is elkövethető. Álláspontja szerint a D. Bt. által gyártott és forgalmazott termék vonatkozásában a vádlott más szellemi alkotását sajátjaként tüntette fel, ezáltal a jogosultnak – a sértettnek – vagyoni hátrányt okozott, így büntetőjogi felelőssége a bitorlás bűntettében megállapítható.
A megyei főügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását, a vádlott bűnösségének bitorlás bűntettében való megállapítását és vele szemben pénzbüntetés kiszabását indítványozta.
A vádlott és a védője az elsőfokú bíróság ítéletét tudomásul vették, a másodfokú tárgyaláson annak helybenhagyását kérték. A védő szerint a P. Kft. által gyártott és forgalomba hozott készségfejlesztő játék Magyarországon semmilyen jogi védelem alatt nem áll, a megyei bíróság által lefolytatott bizonyítás adatai alapján a vádlottat bűncselekmény hiányában kérte felmentettnek tekinteni.
A megyei bíróság a felülbírálat során azt állapította meg, hogy az elsőfokú bíróság ítélete részben – a Be. 239. §-a (2) bekezdésének b) pontjában megjelölt okból – megalapozatlan, ugyanis az elsőfokú bíróság nem tisztázta, hogy a P. Kft. által gyártott és BANDOLα, SUPER BANDOLα és BANDOLINα néven forgalomba hozott készségfejlesztő játék a bitorlás törvényi tényállásában meghatározott elkövetési tárgynak, nevezetesen szellemi alkotásnak minősül-e. A megyei bíróság az ítélet részbeni megalapozatlanságának kiküszöbölése érdekében a Be. 240. §-a alapján bizonyítást rendelt el, melynek keretében megkereste a Magyar Szabadalmi Hivatalt, valamint a Szerzői Jogi Szakértői Testületet.
A megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a bizonyítás adatai alapján, a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában biztosított jogkörében az alábbiakkal egészíti ki.
A P. Könyvkiadó Kft. védjegyoltalmat szerzett a BANDOLα megjelölésre Magyarországon. A P. Könyvkiadó által forgalmazott BANDOLα, BANDOLINα, SUPER BANDOLα készségfejlesztő játékok iparjogvédelmi oltalomban Magyarországon nem részesültek, e termékekre ilyen bejelentést nem tettek, és az oltalmat nem szerezték meg.
A BANDOLα játék – szerzői jogi szempontból – ipari tervezőművészi alkotás lehetne, azonban a játék nem rendelkezik művészi szempontból olyan egyéni, eredeti, sajátos jelleggel, amely a szerzői jogi védelmet megalapozhatná. Közömbös, hogy BANDOLα játék díszítőelemeinek egyike-másika esetleg művészi alkotásnak lenne minősíthető, szerzői jogi szempontból a tárgy összbenyomása az irányadó. Ha a BANDOLα szerzői jogi védelmet élvezhetne is, a Zseniképző játék nem lenne az előbbi utánképzésének tekinthető, mert a két tárgy összbenyomása nem azonos. Az így kiegészített tényállás a felülbírálat során irányadó volt.
A megyei bíróság által elrendelt bizonyítás adataiból az állapítható meg, hogy a jelen eljárás tárgyát képező, a P. Könyvkiadó Kft. által gyártott és BANDOLα, SUPER BANDOLα és BANDOLINα néven forgalomba hozott készségfejlesztő játék szerzői jogi szempontból nem minősül szellemi alkotásnak, nem esik szerzői jogi védelem alá, ebből az következik, hogy nem elkövetési tárgya sem a bitorlás, sem a Btk. 329/A. §-ában meghatározott szerzői és szomszédos jogok megsértése bűncselekménynek.
A Btk. 329. §-ának (2) bekezdése meghatározza, hogy szellemi alkotás az irodalmi, tudományos és művészi alkotás, a találmány, a használati minta, az ipari minta, a mikroelektronikai félvezető termék topográfiája és az újítás. Az 1999. évi LXXVI. törvény az irodalom, a tudomány, a művészet alkotásait védi. A BANDOLα szerzői jogi szempontból ipari tervezőművészi alkotás lehetne, de nem rendelkezik művészi szempontból olyan egyéni, eredeti, sajátos jelleggel, amely a szerzői jogi védelmet megalapozhatná.
A BANDOLα néven Magyarországon forgalomba hozott készségfejlesztő játék neve védjegyoltalomban részesül, azonban a vádlott nem használta a BANDOLα nevet az általa gyártott és forgalomba hozott játék esetében, így a védjegyoltalmat nem sértette meg.
Eltérően a városi bíróság jogi álláspontjától, nem szándékos elkövetés bizonyítottsága hiányában, hanem a Btk. 329. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt tényállási elem, – szellemi alkotással visszaélés, károkozás – hiányában tekintette felmentettnek a vádlottat. Ezért a tényállásbeli és indokolásbeli kiegészítéssel és helyesbítéssel a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság l.Bf.1152/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás