PK BH 2002/431
PK BH 2002/431
2002.11.01.
Nem sért személyhez fűződő jogot a közigazgatási szerv, ha a fél vagyoni viszonyait illetően a személyes költségmentesség iránti kérelem elbírálása végett hivatalból tájékozódik [Ptk. 75. § (1) bek., 76. §, 78. § (1) bek.; 1957. évi IV. tv. 26. § (1) bek., 90. § (1) bek.; Pp. 206. § (1) bek.].
A jogerős ítélet a felperes személyhez fűződő jog megsértésének megállapítására és elégtételadásra irányuló keresetét elutasította.
A jogerős ítélet alapját képező tényállás értelmében a felperes haszonélvezeti jogával terhelten a felperes kiskorú gyermekei ingatlanokat vásároltak. A tulajdon-átruházás kapcsán felmerült illetékfizetési eljárásokban a felperes jogorvoslati kérelemmel élt, egyúttal költségmentesség engedélyezése iránt is kérelmet terjesztett elő.
A megyei közigazgatási hivatal I. r. alperes az illetékkiszabási ügyben a felperes költségmentesség iránti kérelme miatt környezettanulmány készítésére kérte fel a felperes állandó lakóhelye szerint illetékes Polgármesteri Hivatal Pénzügyi és Gazdasági Ügyosztályát. A megkeresés az alábbiakat tartalmazta:
,,Z. L. ... megyénkben már több ingatlant vásárolt. Minden ingatlan szerzése problémás, jogorvoslati eljárás keretében bonyolódik. Az eljárásokhoz (államigazgatási, bírósági) minden esetben költségmentességet kért és kapott, tekintettel arra, hogy Önök nemleges adóigazolásokat adtak ki. Állítólag nevezett munkanélküli, gépkocsival, saját lakóházzal (lakóházakkal) rendelkezik. A megyében megszerzett ingatlanok alapján nem tartjuk indokoltnak a költségmentesség biztosítását. Kérem, hogy szíveskedjen környezettanulmányt készíteni nevezett lakhelyén, és csak az igazolt és nem az elmondott körülményeit rögzíteni, valamint a nyilvántartásuk szerint meglévő vagyontárgyait feltüntetni szíveskedjen.''
A jogerős ítélet álláspontja szerint az I. r. alperes, – illetve a II. r. és a III. r. alperesek mint az I. r. alperes ügyintézői – a megkeresésben foglaltakkal a felperes személyhez fűződő jogait nem sértették meg. Az I. r. alperesnek mint közigazgatási hatóságnak kötelessége volt az 1957. évi IV. tv. 26. §-ának (1) bekezdése alapján a tényállás tisztázása. A megkeresés ennek érdekében került megfogalmazásra, és annak tartalmát hivatalos eljárás keretében kizárólag a másik közigazgatási hatóság alkalmazottai ismerhették meg. A jogerős ítélet rámutatott arra is, hogy a megkeresés való tényeket tartalmazott. A felperes gyermekeinek ugyanis a megyében több ingatlana is van, és tulajdonszerzésükkel kapcsolatban jogorvoslati eljárásra is több alkalommal sor került. A megkeresésnek az a része, amely a felperes nyilatkozatában elhangzott adatokban való kételkedést tükrözi, az ügyintéző véleményét tartalmazza. Ez azonban nem minősül aránytalanul kirívónak, indokolatlanul bántónak vagy lealázónak, ezért személyiségvédelmet ez sem alapozott meg.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a keresetnek történő helyt adás érdekében a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet azért törvénysértő, mert a perben eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékokat okszerűtlenül mérlegelték. A jogerős ítélet figyelmen kívül hagyta a megkeresett bíróság eljárása során felvett jegyzőkönyvben szereplő tanúvallomást. Ezzel a jogerős ítélet a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezést megsértette. Ennek eredménye az, hogy a jogerős ítélet az alperesek eljárását indokolatlanul kedvezően értékelte.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérték.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján nem törvénysértő.
A Ptk. 75. §-ának (1) bekezdése szerint a személyhez fűződő jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani. A Ptk. 76. §-a értelmében a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti a becsület és az emberi méltóság megsértése, míg a Ptk. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is. E rendelkezések alapján személyiségvédelmet a valótlan, sértő tényállítás, illetve a kifejezésmódjában indokolatlanul sértő, bántó vélemény alapozhat meg. A rendeltetésszerű joggyakorlás azonban személyiségvédelmet nem indokol.
Az államigazgatási (közigazgatási) hatóságnak az a feladata, hogy az előtte folyamatban lévő ügyben az eljárás rendjének megfelelően járjon el, érdemi döntését a reá vonatkozó jogszabályok alapján hozza meg. Ebből következik, hogy abban az esetben, ha az államigazgatási hatóság az előtte folyamatban lévő ügyben a reá vonatkozó anyagi és eljárási szabályok által meghatározott keretek között vizsgálódik, személyhez fűződő jogot nem sért meg.
Az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. tv. (Áe.) 26. §-ának (1) bekezdése értelmében a közigazgatási szerv köteles a határozathozatalhoz szükséges mértékben a tényállást tisztázni. Ha ehhez a rendelkezésre álló adatok nem elegendőek, hivatalból vagy kérelemre bizonyítási eljárást folytat le. Az Áe. 90. §-ának (1) bekezdése alapján a közigazgatási szerv indokolt esetben teljes vagy részleges személyes költségmentességet engedélyezhet. A hivatkozott ügyben a felperes költségmentesség engedélyezése iránt terjesztett elő kérelmet, ezért a fenti rendelkezések alapján az I. r. alperesnek hivatalból is kötelessége volt a felperes kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyainak tisztázása és ezzel összefüggő figyelemfelhívás megtétele a megkeresett hatósághoz. Akkor tehát, amikor az említett körülmények tisztázása érdekében az I. r. alperes a felperes állandó lakóhelye szerint illetékes közigazgatási szervet környezettanulmány lefolytatása érdekében megkereste, a felperes személyhez fűződő jogait nem sértette meg. Ezt a jogerős ítélet helyesen állapította meg.
A megkeresett bíróság útján tanúként kihallgatott W. J. az adózás rendjéről szóló törvény alapján azt a véleményét fejezte ki, hogy a megkeresés törvénysértő volt. A tanúnak a jogszabály alkalmazására vonatkozó véleménye azonban nem tényállítás, ezért azt a bizonyítékok mérlegelése során a bíróságnak nem kell értékelnie.
A jogerős ítélet a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy az I. r. alperes illetve képviseletében a II. és III. r. alperesek mint ügyintézők a szükséges keretekben vizsgálódtak, ezért a jogerős ítélet a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésében írt rendelkezést sem sérti.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.IV.21 857/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás