PK BH 2002/435
PK BH 2002/435
2002.11.01.
A polgármesteri hivatal a közúti forgalom szervezése, a jelzőtáblák, jelzőlámpák elhelyezése során a közhatalom gyakorlása körében szervező, intézkedő tevékenységet lát el [Ptk. 339. §, 349. §; 1990. évi LXV. tv. 8. § (4) bek.; 1/1975. (II. 5.) KPM-BM r. 28. §; 20/1984. (XII. 21.) KM r. 2. § (1) bek., 5. § (3) bek.].
Az I. r. felperes házastársa, a II.-III. r. felperesek édesapja – P. I. – 1992. szeptember 1-jén személygépkocsi vezetőjeként közlekedési balesetet szenvedett, és sérüléseibe belehalt. A baleset úgy következett be, hogy az egyenrangú utak kereszteződésénél nem biztosított elsőbbséget a neki jobbról érkező – T. Z. által vezetett – tehergépkocsinak.
A tehergépkocsi vezetője ellen indult nyomozást a hatóság megszüntette. Határozatának indokolásában megállapította P. I. felelősségét a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet (KRESZ) 28. §-a (1) bekezdésének a) pontjában foglaltak megsértése miatt. A megyei főügyészség a határozatával az elsőfokú hatóság határozatának indokolását kiegészítette. Megállapította, hogy miután a P. utca korábban földút volt, és a kiépített betonút műszaki átadás-átvétele 1992. augusztus 31-én történt meg, a ténylegesen megváltozott forgalmi helyzetre figyelemmel indokolt lett volna a közlekedés résztvevőinek tájékoztatása a közlekedés biztonságát jelentősen befolyásoló körülményről, ,,egyenrangú útkereszteződés'' jelzőtábla kihelyezésével. Ez a forgalomszervezési hiányosság közrehatott a baleset bekövetkezésében annak ellenére, hogy a KRESZ 28. §-a jelzőtábla hiányában is egyértelműen rendelkezik az elsőbbségi szabályokról.
A felperesek módosított keresetükben 46 000 forint vagyoni és 1 000 000 forint nem vagyoni kár megtérítésére kérték a megyei jogú város polgármesteri hivatala alperes kötelezését arra hivatkozással, hogy forgalomszervezési mulasztás terheli, mert a ténylegesen megváltozott forgalmi rendet nem jelezte jelzőtáblával, és ezzel a baleset bekövetkezésében 50%-ban közrehatott.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, mert az volt az álláspontja, hogy az ,,egyenrangú útkereszteződés'' jelzőtábla elhelyezése nem volt kötelező, és ezért mulasztás sem terheli.
A bíróság jogerős ítéletével kötelezte az alperest 46 000 forint vagyoni kártérítés és ennek 1992. szeptember 1-jétől járó kamata, továbbá az I. r. felperesnek 150 000 forint, a II. és III. r. felpereseknek személyenként 200 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére azzal, hogy a II. és III. r. felperesek javára megítélt összeget az alperes gyámhatósági fenntartásos betétkönyvbe köteles elhelyezni. A bíróság ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Tényként megállapította, hogy a balesetet megelőzően a H. utca szilárd burkolatú út volt, az abba betorkolló P. utca pedig földburkolatú. Ebből következően a H. utcán közlekedő járműveknek elsőbbsége volt a P. utcán közlekedőkkel szemben. A P. utca szilárd burkolattal való kiépítésével az utak egyenrangúvá váltak. Az útkereszteződésben azonban semmiféle közlekedési jelzőtáblát nem helyeztek el, holott az utak forgalomszabályozásáról és a közúti jelzések elhelyezéséről szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet (R.) 5. §-ának (3) bekezdése értelmében az elsőbbségi viszonyok megváltozása esetén erre utaló jelzésekkel a figyelmet – legalább három hónapig – fel kell hívni. Az alperes mint az út kezelője e kötelezettségének nem tett eleget. Akkor ugyanis, amikor 1992. szeptember 1-jén az utat átvette – hacsak ideiglenes jelleggel is –, jeleznie kellett volna a forgalomban részt vevők számára, hogy az elsőbbségi viszonyok megváltoztak, és ebben a kereszteződésben most már nem a H. utcán közlekedő járműveknek van elsőbbségük, hanem a P. utcáról érkező járműveknek. Erre utaló jelzőtáblát azonban az alperes nem helyezett ki, és e mulasztása a hatósági feladatok ellátása során tanúsított tevékenység elmulasztását jelenti, egyben megalapozza a Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése, illetőleg 339. §-a alapján a kártérítési felelősségét.
A peradatok szerint P. I. alapvető KRESZ-szabályt sértett, mert az egyenrangú utak kereszteződésében nem adott elsőbbséget a jobb kéz felől érkező járműnek, de ha az alperes eleget tesz a forgalmi rend megváltozására felhívó tábla kihelyezése iránti kötelezettségének, akkor e tábla mintegy 60-70 méterről észlelhető, és a megengedett 50 km/óra sebességet feltételezve a 26-27 méteres féktávolságra figyelemmel a baleset elkerülhető lett volna. A baleset bekövetkezéséért tehát P. I. és az alperes is felelős, közrehatásuk aránya pedig azonos.
A vagyoni károk összegét az alperes elismerésére is figyelemmel a bíróság 92 000 forintban állapította meg, és ebből az alperest a közrehatás arányában 46 000 forint megfizetésére kötelezte. A nem vagyoni károk körében a Ptk. 354. §-ának a baleset bekövetkezésekor hatályos szövegét figyelembe véve megállapította, hogy a felperesek személyiségi joga, ezen belül a családhoz való tartozás, az abban való együttélés joga sérült, ezért nem vagyoni kárpótlásra jogosultak. θgy látta, hogy e sérelem orvoslására az I. r. felperes esetében 150 000 forint, míg a II. és III. r. felperesek esetében személyenként 200 000 forint alkalmas.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a kereset elutasítása érdekében az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a bíróságok által megállapított tényállás téves, iratellenes, logikailag ellentmondó és a bizonyítékok okszerűtlen mérlegelésén alapul. Megítélése szerint a bíróságok tévesen mérlegelték a jelzőtábla kihelyezésével kapcsolatos kötelezettsége körében a bizonyítékokat, így a megyei főügyészség határozatában és a P. út műszaki átadás-átvételéről készült jegyzőkönyvben foglaltakat. A baleset ugyanis 1992. szeptember 1-jén 11 óra 45 perckor, egyenrangú utak kereszteződésében következett be, ekkor azonban a szilárd burkolatú út átadása még ideiglenes jelleggel sem történt meg. Az át nem vett útszakaszra vonatkozóan figyelemfelhívó kötelezettségének nem is tehetett volna eleget, ezért vétkes mulasztásának ténye nem állapítható meg, és a R. 5. §-ának (3) bekezdésében foglaltak nem alkalmazhatóak. Közútkezelői kötelezettsége nem lehet független az út szerződésszerű átadásától, így kárfelelőssége az 1992. július 31-től szeptember 1-jéig terjedő időben nem áll fenn. A kivitelezőnek kellett volna megtiltani az út használatát mindaddig, amíg a műszaki átadás nem történt meg, tehát a kár bekövetkezéséért a kivitelező a felelős.
Az R. 5. §-ának (3) bekezdésében foglalt három hónapos időtartam csak a jogszerűen lefolytatott műszaki átadás- átvételtől kezdődhet, tehát a baleset időpontjában mulasztása nem volt, és így a Ptk. 339. §-ára alapított kárigény sem alapos. Veszélyt jelző tábla kihelyezése (R. 36.1 pontja) az adott időpontban szükségtelen volt, a jobbkéz-szabály a közlekedők számára nyilvánvaló és a R. 15.3 pontja szerinti ,,egyenrangú útkereszteződés'' jelzőtábla kihelyezésére sem volt jogszabályi kötelezettsége. Néhai P. I. kellő körültekintéssel és figyelmes vezetéssel a veszélyhelyzetet elkerülhette volna, és így a baleset nem következett volna be.
A felperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 8. §-ának (4) bekezdése szerint a települési önkormányzat köteles gondoskodni a helyi közutak fenntartásáról. E feladata körében rendelte meg 1992. tavaszán a P. utcában a földút betonozását, és a kivitelezőnek a munkaterületet átadta. A kivitelező a munkát 1992. július 31-én befejezte, az útépítés során kihelyezett jelzőtáblákat beszedte, és ezzel egyidejűleg a kiépített betonúton a forgalom megindult. A betonút kiépítése azonban azzal a következménynyel járt, hogy a H. utca és a P. utca kereszteződésében megváltoztak az elsőbbségi viszonyok. Egyenrangú útkereszteződés jött létre, amelyben a korábbi forgalmi rend megváltozott, és ez a ténykérdés független volt a kiépített betonút hivatalos műszaki átadásától.
Az alperes mint a közút kezelője a R. 2. §-ának (1) bekezdése értelmében felelős az utak forgalomszabályozásáért, valamint a közúti jelzések elhelyezéséért és fenntartásáért. Akkor tehát, amikor a kivitelező a munkaterületről levonult, és az alperes a kiépített utat a közúti forgalom számára megnyitotta – vagy megnyitását az átadás-átvételi eljárás előtti időben elnézte – anélkül, hogy az elsőbbségi viszonyok megváltozására utaló jelzéseket elhelyezett volna, elmulasztotta az R. 5. §-ának (3) bekezdésében előírt kötelezettségét. Ez a mulasztása pedig – a jogerős ítélet helyes megállapítása szerint – a baleset bekövetkezésében közrehatott.
Az alperes kártérítési felelőssége a közútkezelői kötelezettségének elmulasztásához kapcsolódik, e kötelezettsége pedig az elsőbbségi viszonyok megváltozásával bekövetkezett. Alaptalanul hivatkozott tehát az alperes a felülvizsgálati kérelmében arra, hogy a balesetért a kártérítési felelőssége nem áll fenn, mert a baleset időpontjában a betonút átadása még ideiglenes jelleggel sem történt meg.
Az alperesnek az elsőbbségi viszonyok megváltozására utaló jelzésekkel kellett volna felhívnia a közlekedők figyelmét, ezért nincs jelentősége annak, hogy a R. forgalomszabályozási műszaki szabályzata az egyenrangú útkereszteződés (15.3 pontja), illetőleg a veszélyt jelző tábla (36.1 pontja) elhelyezését milyen konkrét esetekben teszi kötelezővé. Lehetősége lett volna ugyanis egyéb veszélyt jelző tábla kihelyezésével utalni a veszély jellegére (36. 17 pont) .
A kivitelező felelősségére pedig nem hivatkozhat, mert ez a kérdés a perben nem merült fel, így a felülvizsgálati eljárásnak sem lehet a tárgya [Pp. 270. § (1) bek., 275. § (1) bek.].
Nem tévedtek tehát a bíróságok, amikor az alperes mulasztása folytán a kártérítési felelősségét megállapították, és a közrehatás mértékének figyelembevételével kármegosztást alkalmaztak.
A felülvizsgálati eljárásban nem volt vitás, hogy az alperes a közúti forgalom szervezése, a jelzőtáblák, jelzőlámpák elhelyezése során a közhatalom gyakorlása körében szervező-intézkedő tevékenységet látott el, így az ennek elmulasztásából eredő károk megtérítésére a Ptk. 349. és 339. §-ának szabályai az irányadóak.
A felperesek javára megítélt kár összegét az alperes a felülvizsgálati kérelmében kifejezetten nem támadta; a megítélt összeg arányban áll a felpereseket ért sérelem mértékével, és megfelel a hasonló ügyekben kialakult ítélkezési gyakorlatnak is.
Miután a bíróságok a tényállást a jogvita eldöntéséhez szükséges mértékben felderítették, ennek során a rendelkezésre álló bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának megfelelően mérlegelték, és a mérlegelés eredményét meghatározó indokok tarthatók, a jogerős ítélet megalapozatlansága nem állapítható meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.X.21.050/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás