BK BH 2002/45
BK BH 2002/45
2002.02.01.
Az emberölés kísérlete aljas indokból és különös kegyetlenséggel elkövetettként minősül, ha a vádlottak a sértett által lakott fabódét az abból való menekülés megakadályozása céljából elreteszelik, majd az építményt felgyújtják a sértett életének egyenes szándékkal való kioltása céljából [Btk. 166. § (2) bek. c) és d) pont, 16. §].
A megyei bíróság a 2000. március 8. napján meghozott ítéletével az I. r. és a II. r. vádlott bűnösségét társtettesként, különös kegyetlenséggel és aljas indokból elkövetett emberölés bűntettének a kísérletében állapította meg; ezért az I. r. vádlottat 12 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra; a II. r. vádlottat 10 évi fegyházbüntetésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte.
Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész az I. r. és a II. r. vádlottak terhére a büntetés súlyosításáért, míg a vádlottak és a védőik felmentésért fellebbeztek.
A legfőbb ügyész az ítélet ellen bejelentett fellebbezést fenntartotta, ugyanakkor bizonyítás felvételét indítványozta.
A bejelentett védelmi fellebbezések nem, a legfőbb ügyész indítványa részben, a következők szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének eleget tett, és a perrendi szabályoknak megfelelően folytatta le az eljárást.
Ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság észlelte, hogy az elsőfokú bíróság által a bizonyítékok mérlegelése útján megállapított tényállás kiegészítésre szorul, minthogy felületes adatokat tartalmaz, és az eljárási szabályok megsértéséből eredő hiányosságokat is pótolni szükséges, ezért a Legfelsőbb Bíróság a Be. 240. §-a alapján bizonyítást vett fel.
Az elsőfokú bíróság elmulasztotta az I. r. vádlott elé tárni és a tárgyalás anyagává tenni a nyomozás során gyanúsítottként tett beismerő vallomását, amely lényegében egyezik a sértett vallomásával.
A sértettel kapcsolatban – különös tekintettel arra, hogy a tárgyaláson nem lehetett kihallgatni – értékelni kellett volna a feltalálásakor, közvetlenül a sérelmére elkövetett cselekményt követően a meghallgatásáról készült rendőri feljegyzést, valamint az eljárás további szakaszaiban a vádlottaktól való félelmét tükröző rendőri jelentéseket. A Legfelsőbb Bíróság a fenti, az ítéleti tényállás hiányosságát és részbeni megalapozatlanságát eredményező okot megszüntette azáltal, hogy a másodfokú tárgyalás során ismertette az I. r. vádlott gyanúsítottkénti kihallgatásáról készült jegyzőkönyvet, a rendőri feljegyzést és az ezzel kapcsolatos jelentéseket.
A Legfelsőbb Bíróság a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma és a felvett bizonyítás alapján a következőkkel egészítette ki, illetve pontosította:
A vádlottak miután elhagyták a bódét, annak külső rácsajtaját behajtották, az I. r. vádlott a rácsajtó lakatpántjába egy vasdarabot tett, hogy a sértett ne tudja elhagyni a lakhelyét.
Az I. r. vádlott vásárolta meg a benzint a kútnál – amire a 300 forintot a II. r. vádlottól kapta –, majd visszamentek a sértett által lakott bódéhoz, a benzint a II. r. vádlott szétlocsolta, majd kérésére az I. r. vádlott próbálta gyufával meggyújtani, de ez nem sikerült. Ekkor a II. r. vádlott a bódé tetején levő kátránypapírt gyújtotta meg. Már égett a ház, amikor a helyszínt kb. 20 perccel később elhagyták.
Ezt követően a sértett a már égő házból úgy tudott kimenekülni, hogy az ajtó zárjának csavarjairól a belül levő anyacsavart lecsavarta, és a zárat kilökte.
A bizonyítékok értékelése körében az elsőfokú bíróság tévesen hivatkozott mindkét vádlottra, mikor az ,,ők'' megjelölést alkalmazta. A helyszínelésen ugyanis csak az I. r. vádlott volt jelen, aki bemutatta a bűncselekménnyel összefüggő helyet, és elmondta a cselekmény lefolyását. Az erről szóló jegyzőkönyvet az elsőfokú bíróság a tárgyalás anyagává tette, mikor azt az I. r. vádlott elé tárta. A két hatósági tanú az elsőfokú bíróság tárgyalásán is eszerint nyilatkozott.
A sértettnek a nyomozás során tett és a vádlottakkal történő szembesítésekor is fenntartott terhelő vallomását erősíti az a körülmény, hogy a sérelmére elkövetett cselekmény után megnevezte a II. r. vádlott személyében – akit egyébként ismert –, hogy ki bántalmazta.
A sértett a büntetőeljárás alatt a vádlottak családja részéről zaklatásnak és félelemnek volt kitéve, ezt a körülményt a nyomozó hatósággal is közölte, továbbá azt is, hogy nem kíván a bíróságon megjelenni.
A bíróság a jogszabályban előírtaknak megfelelően mindent megtett a sértett tartózkodási helyének a megállapítása érdekében, így a nyomozati szakban tett vallomásának a tárgyalás anyagává tett ismertetése megfelel a büntetőeljárási szabályoknak.
Az előbbiek szerint kiegészített és helyesbített ítéleti tényállást a Legfelsőbb Bíróság minden szempontból megalapozottnak találta. Az irányadó tényállás alapján a vádlottak bűnösségére vont következtetés okszerű.
Eképpen felmentő rendelkezések meghozatalára csak eltérő tényállás alapján kerülhetett volna sor, amelynek megállapítására a másodfokú eljárásban sem törvényi lehetőség, sem indok nem volt. A II. r. vádlottnak további tanú kihallgatására irányuló indítványa – amelyre korábban, a nyomozati szakban nem is hivatkozott – szükségtelen és indokolatlan, mert a bizonyítékok mérlegelése útján megalapozottan megállapított tényállás megváltoztatását úgysem eredményezhetné.
A vádlottak cselekményének a jogi minősítése megfelel az anyagi jog szabályainak, de az elsőfokú bíróság a cselekmény jogi minősítésével kapcsolatos indokolási kötelezettségének nem tett eleget. A vádlottak az I. r. vádlott által elkövetett cselekmény folytán a súlyosan, közvetlenül életveszélyesen sérült sértettre közös egyetértésben azért gyújtották rá a házát – amelynek ajtaját előzőleg elreteszelték, akadályozva az esetleges menekülését –, hogy a már véghezvitt bűncselekményt leplezzék, és – mivel a sértett ismerte a II. r. vádlottat – a felelősségre vonást elkerüljék. Ez a körülmény az emberölésnek aljas indok szerinti minősített esetét alapozza meg. A tűzhalál viszont – amit a vádlottak a sértettnek szántak – az állandó bírói gyakorlat szerint a különös kegyetlenség ismérveit valósítja meg, mert közismerten elviselhetetlen fájdalomérzettel jár, és az ilyen elkövetési mód a rendkívüli embertelenségre és brutalitásra utal.
A vádlottak a tényállásból következően egyenes szándékkal követték el cselekményüket.
A büntetés kiszabása körében irányadó alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket a megyei bíróság általában helyesen sorolta fel. A Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlott terhére értékelte a kezdeményező szerepét a sértett lakóhelyéül szolgáló bódé felgyújtásában.
Az előbbiekben változott bűnösségi körülmények ellenére a Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a vádlottakkal szemben az elsőfokú bíróság által kiszabott büntetések arányban állnak az általuk elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, társadalomra veszélyességével, a bűnösségük fokával és a büntetés kiszabása körében irányadó egyéb enyhítő és súlyosító tényezőkkel. Az említett körülmények sem a kiszabott büntetések súlyosítását, sem pedig azok enyhítését nem tették lehetővé.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – mindkét vádlott vonatkozásában – helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.IV.1784/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás