GK BH 2002/451
GK BH 2002/451
2002.11.01.
Ha az adós a felszámolása iránti kérelem tárgyává tett követelést az eljárás alatt teljes egészében kifizeti, fizetésképtelensége arra hivatkozással nem állapítható meg, hogy a tőke után felszámított, de az eredetileg nem vitatott számlában nem szereplő, az eljárásban pedig már vitatott kamatot nem fizette meg [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 27. § (2) bek. a) pont és (4) bek.].
Az adós gazdálkodó szervezet ellen a hitelező 1999. február 12-én nyújtott be felszámolás iránti kérelmet. Az elsőfokú bíróság az 1999. október 13-án kelt 15. sorszámú végzésében az adós gazdálkodó szervezet fizetésképtelenségét megállapította, felszámolását elrendelte, és felszámolóként az M. Rt.-t kijelölte. Kötelezte az adóst arra, hogy az állam javára fizessen meg 40 000 Ft elsőfokú eljárási illetéket, fizessen meg továbbá a hitelező részére 15 000 Ft közzétételi díjat és 5000 Ft ,,perköltséget''.
Végzésének indokolásában tényként állapította meg, hogy a felek 1998. március 12. napján megállapodást kötöttek. E megállapodás 4. pontjában az adós kötelezettséget vállalt arra, hogy a hitelező tulajdonában lévő, a h.-i 0149/5 helyrajzi szám alatt nyilvántartott ingatlanon a megállapodás szerint létesített és engedélyezett vezetékjog fejében, legkésőbb 1998. június 30-ig bezárólag, az erről kiállított számla alapján, a számlában feltüntetett módon és határidőben megfizet mindösszesen: 2 000 000 Ft + áfa összeget.
A hitelező 1998. június 24. napján kiállította az adóssal szemben az 1998. június 30-i fizetési határidejű 2 000 000 Ft + 500 000 Ft áfát tartalmazó számláját. Az adós a kiállított számla alapján nem teljesített fizetést. A hitelező 1998. október 20-án kelt teljesítésre való felszólítása is eredménytelen volt.
Az elsőfokú bíróság az eljárásban csatolt bizonyítékok alapján arra a következtetésre jutott: az adós nem bizonyította, hogy a követelést a felszámolása iránti kérelem kézhezvétele előtt akár írásban, akár szóban vitatta volna. Ezért az adós fizetésképtelenségét az 1991. évi IL. törvény 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján megállapította, egyúttal felszámolását elrendelte.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az adós fellebbezéssel élt. Ebben tartalmilag az elsőfokú végzés megváltoztatását és az eljárás megszüntetését kérte. Arra hivatkozott, hogy álláspontja szerint az elsőfokú eljárásban kellőképpen bizonyította, miszerint a követelést vitatta. Ennek ellenére a fellebbezés benyújtását megelőzően a 2 500 000 Ft-ot, ezen túlmenően az elsőfokú végzésben szereplő 5000 Ft költséget és 15 000 Ft közzétételi díjat 1999. november 1. napján megfizette a hitelezőnek. Ennek bizonyítására csatolta a bankfiókja által kiállított számlakivonatot, mely szerint 2 520 000 Ft-tal megterhelték az adós számláját a hitelező javára. Megjegyezte, hogy ezt a fizetést tartozatlan fizetésnek tartja, és visszatérítése iránt polgári peres eljárást kíván indítani. Hivatkozott arra, hogy a megfellebbezett végzésnek mindenképpen törvénysértő az a része, amely a közzétételi díj megfizetésére őt kötelezte, miután annak befizetése a hitelező kötelezettsége.
A hitelezőnek az adós fellebbezésére tett észrevétele az elsőfokú végzés helybenhagyására irányult. Arra hivatkozott, hogy az adós az elsőfokú végzés kézbesítését követően valóban átutalta részére a fellebbezésében említett 2 520 000 Ft összeget. Ezzel azonban a felszámolás iránti kérelem alapját képező hitelezői igényt nem elégítette ki. Az adóssal közölt és bejelentett hitelezői igénye ugyanis 2 500 000 Ft összegű tőke és ennek 1998. július 1. napjától a kifizetés napjáig járó, a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfelelő késedelmi kamata. A Ptk. 293. §-ának alkalmazásával az adós által teljesített összeget elsődlegesen a költségekre, aztán az addig esedékessé vált kamatra, majd a fennmaradó részt a tőke csökkentésére számolta el. Ily módon az adósnak a hitelezővel szemben továbbra is 1 115 685 Ft összegű tartozása maradt fenn, amely tartozás megfizetésére a mellékelten csatolt, 1999. november 8. napján kelt 344/99.számú levelében felszólította. Ezt az egyenlegközlést az adós szintén nem vitatta.
A fellebbezés az eljárás főtárgya tekintetében az alábbiak szerint alapos.
A hitelező a felszámolás iránti kérelmét 1999. február 12-én nyújtotta be, és azt az elsőfokú bíróság az adós részére 1999. március 26-án kézbesítette.
A felszámolás iránti kérelem alapjául szolgáló 126 847 számú számla fizetendő összegként összesen 2 500 000 Ft-ot tartalmazott. Abban a késedelmi kamat felszámítására történt utalás, de maga a számla a késedelmi kamat felszámítását nem tartalmazta. A késedelmi kamat megfizetésére a hitelező csak a fellebbezésre tett észrevételéhez csatolt, l999. november 8-án kelt levelében szólította fel az adóst, az elsőfokú végzés keltét, valamint az elsőfokú végzés alapjául szolgáló követelés 1999. november 1-jén történt teljesítését követően. Ekként a késedelmi kamatkövetelés nem szolgálhat a felszámolás iránti kérelem alapjául, mert az adós magát a teljes követelést a felszámolás iránti kérelemre tett érdemi nyilatkozatában már vitatta, s a 2 520 000 Ft-ot is csak jogfenntartással teljesítette a fizetésképtelensége megállapításának elkerülése érdekében. Ekként a hitelező késedelmi kamat iránti követelése vitatott követelésnek minősül.
A jelen felszámolási eljárásra alkalmazandó, többször – lényegesen az 1993. évi LXXXI. és az 1997. évi XXVII. törvénnyel – módosított 1991. évi IL. törvény (többször módosított Cstv.) 27. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében a bíróság az adós fizetésképtelenségét akkor állapítja meg, ha nem vitatott, vagy elismert tartozását az esedékességet követő 60 napon belül nem egyenlítette ki. A többször módosított Cstv. 27. §-ának (4) bekezdése értelmében, ha az adós nem fizetésképtelen, a bíróság az eljárást soron kívül megszünteti.
Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges tényállást helyesen állapította meg, és arra alapítottan érdemben helytálló határozatot hozott. Az adós azonban az elsőfokú végzés kézhezvételét követően a felszámolás iránti kérelem alapjául szolgáló követelést 1999. november 1-jén kiegyenlítette. Ezért a fizetésképtelensége megállapításának feltételei még a jogerős határozat meghozatalát megelőzően megszűntek. Erre tekintettel a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy az adós nem fizetésképtelen. A megváltozott tényállásra tekintettel az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta a többször módosított Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése szerint megfelelően alkalmazott Pp. 259. §-a és a 253. § (2) bekezdése alapján, s az eljárást soron kívül megszüntette.
Az adós azonban a felszámolás iránti kérelem benyújtására okot adott. Ezért a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság végzésének az adóst az állam javára elsőfokú eljárási illeték, továbbá a hitelező javára elsőfokú eljárási költség megfizetésére kötelező rendelkezését. Mellőzte azonban az adós kötelezését a 15 000 Ft közzétételi díj megfizetésére, figyelemmel arra, hogy az eljárás soron kívüli megszüntetése folytán a közzétételre nem kerül sor. Ebből következően pedig a hitelező az Igazságügyi Minisztériumtól jogosult visszaigényelni a befizetett közzétételi költségtérítést.
Az adós fellebbezése az eljárás főtárgya tekintetében alapos volt. Ezért a másodfokú bíróság a hitelezőt kötelezte a feljegyzett fellebbezési eljárási illeték megfizetésére az illetékekről szóló, többször módosított 1990. évi XCIII. törvény (It.) 62. §-a (1) bekezdésének i) pontja, a 47. § (3) bekezdése, valamint a 64. § szerint alkalmazott 6/1986. (VI. 26.) IM. rendelet 13. §-ának (2) bekezdése és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján. A hitelező kötelezése az adós fellebbezési eljárási költségének megfizetésére a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén, továbbá a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet l. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontján, valamint (2) bekezdésén alapul. (Legf. Bír. Fpk.VI.33.628/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás