GK BH 2002/454
GK BH 2002/454
2002.11.01.
Az adós bank elleni felszámolási eljárásban a többször módosított Csődtörvény (Cstv.) rendelkezéseit az 1996. évi CXII. törvényben (Hpt.) foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Ebből következően a számlatulajdonos hozzájárulása nélkül leemelt összeg visszafizetésére irányuló hitelezői követelést a többször módosított Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába kell sorolni [1991. évi IL. tv. (Cstv.) 57. § (1) bek. d), f) és g) pont; 1996. évi CXII. tv. (Hpt.) 55. § (3) bek., 59. § (1) bek., 177. § (1) bek., 183. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 41/13. sorszámú végzésével kötelezte a felszámolót, hogy a hitelező igényét 8 025 000 Ft összegben vegye nyilvántartásba, és sorolja be az 1991. évi IL. törvény 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába, az ez után 1998. december 14-től járó késedelmi kamatot pedig sorolja a ,,g'' pontba. A hitelező ezt meghaladó követelését a bíróság elutasította.
Végzésének indokolásában utalt arra, hogy az adós felszámolását 1999. január 19-én indította meg, amelynek közzététele a Cégközlöny 1999. február 25-i számában történt meg. Az R. G. Korlátolt Felelősségű Társaság hitelezői igényt jelentett be a felszámolóhoz több jogcímen, ezek többségét a felszámoló nem fogadta el, az elfogadott követelés tekintetében pedig beszámítási jogával élt. A hitelező ez ellen ,,kifogást'' terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság a 8 025 000 Ft összegű igény kivételével az igényeket mint alaptalanokat elutasította.
A 8 025 000 Ft összegű igény abból eredt, hogy a hitelező bankszámláját az adós vezette. Az adós az R. Részvénytársaságtól megvásárolt egy olyan összegű követelést, amely megegyezett a hitelező bankszámláján lévő összeggel, és 1998. december 14-én azt leemelte a számláról. A hitelező álláspontja szerint az adós bank jogtalanul inkasszálta az összeget, és ezért felszámolási vagyonon kívüli igénybejelentés megjelöléssel terjesztette elő a tőkeösszeg, valamint a mindenkori jegybanki alapkamat kétszeres összegének megfizetésére irányuló igényét. Az elsőfokú bíróság a követelést alaposnak találta. Megállapította, hogy az adós faktorált követeléssel rendelkezett, annak behajtására azonban az az eszköz, amellyel élt, nem volt alkalmas. A követelés vásárlására lehetősége van a banknak, ettől kezdve azonban nem mint bank, hanem mint követeléssel rendelkező hitelező köteles eljárni. Emiatt a bank a követelésnek a számláról való közvetlen leemelésével nem a jogszabályoknak megfelelően járt el, így megsértette a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) 55. §-ának (3) bekezdésében és az 59. § (1) bekezdésében írt rendelkezéseket. A számláról való leemeléssel a bank a hitelezőnek kárt okozott. Amennyiben a felszámolása nem lenne folyamatban, a bank köteles lenne a leemelt pénzösszeget a hitelező számlájára visszautalni. A felszámolásra tekintettel azonban a hitelezői igényt nyilvántartásba kell venni, és azt a jelen ügyben alkalmazandó, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló, lényegesen az 1997. évi XXVII. törvénnyel is módosított 1991. évi IL. törvény (többször mód. Cstv.) rendelkezéseinek megfelelően kell kielégíteni. A jogvitabeli esemény a felszámolás megindulása előtt történt, tehát a felszámolás kezdő időpontjában a hitelezőnek az adóssal szemben nem bankszámlaszerződésből eredő követelése, hanem kártérítési igénye állt fenn. Erre tekintettel a hitelezői igényt nem a Hpt. 183. §-ának (1) bekezdésében meghatározott betétes igényként kell kezelni, hanem kártérítési követelésként, így a besorolása a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába történhet, a késedelmi kamatot pedig a ,,g'' pontba tartozóan kell nyilvántartásba venni.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen a hitelező nyújtott be fellebbezést. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a részbeni megváltoztatását. Elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy az inkasszós eljárás jogellenességére tekintettel felszámolási vagyonon kívüli igényt érvényesít, ezért a követelt összeget mint idegen vagyont ki kell adni részére. Amennyiben e kérelme nem teljesíthető, másodlagosan kérte a követelésének a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába való besorolását. Hivatkozott ezzel kapcsolatban a Hpt. 183. §-ának (1) bekezdésére.
A fellebbezésre a felszámoló észrevételt tett. Kérte az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását. Hivatkozott arra, hogy az adós ,,a hitelezőtől engedményezés útján érvényesített'' 8 025 000 Ft-ot nem kezelte elkülönített számlán, az nem is tekinthető a felszámolási vagyontól külön álló vagyonnak, emiatt a követelést csak a felszámolás körébe tartozó vagyonból lehet kiegyenlíteni. Úgy azt a felszámoló hitelezői igényként igazolta vissza. Miután a hitelező felszámolási eljárás keretében kártérítési igényt érvényesít, amennyiben azt a felszámoló elismeri, a kielégítési sorrend előírásaira figyelemmel a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének f) pontjába tartozóan kell nyilvántartásba venni, a késedelmi kamatot pedig a g) pontba kell besorolni.
A hitelező fellebbezése részben alapos.
Az elsőfokú bíróság a rendelkezésére állt adatok alapján helyesen állapította meg a tényállást, részben téves azonban az arra alapított jogi döntése.
A hitelező a fellebbezésében csupán a 8 025 000 Ft összegű hitelezői igényének a besorolását támadta. Elsődlegesen kérte igénye külön vagyoni jellegét megállapítva, annak részére való kiadását besorolás nélkül. E vonatkozásban helyesen döntött az elsőfokú bíróság akkor, amikor a kérelem teljesítésére nem látott lehetőséget. A hitelező követelése pénzkövetelés, az tehát nem kerülhet máshonnan kiegyenlítésre, mint a felszámolás körébe tartozó vagyonból. Helyesen utalt arra a felszámoló, hogy a követelés nem került elkülönített számlára, így az adós vagyonának részévé vált. Ebből következik, hogy a felszámolónak azt hitelezői igényként kellett besorolnia, és a többször mód. Cstv. 57. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kielégítési sorrend szerint kell a kielégítéséről gondoskodni.
Alapos viszont a hitelezőnek a hitelezői igény besorolásával kapcsolatos fellebbezési támadása. Az adós felszámolása a Hpt. 177. §-ának (1) bekezdése alapján van folyamatban. Ebből eredően a többször mód. Cstv. rendelkezéseit az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Helytállóan hivatkozott a hitelező a Hpt. 183. §-ának (1) bekezdésére. Eszerint a Hitelintézet felszámolása során a betét elhelyezésből eredő követeléseket a Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába kell sorolni; e követelések egyenrangúak. Ez utóbbi kitétele a jogszabálynak pedig azt jelenti, hogy bármilyen nemű követelések között nem tesz különbséget a jogszabály, a követelést sorrendiségre tekintet nélkül a fenti jogszabályhely szerint kell besorolni. Tévedett az elsőfokú bíróság abban, hogy a hitelező igényét kártérítésből eredő követelésnek minősítette. Mint ahogyan a Legfelsőbb Bíróság a Bírósági Határozatok 1994. évi 10. számában 552. sorszám alatt közzétett eseti döntésében hangsúlyozta, a bankszámlaszerződés megszegése a bank részéről azáltal, hogy a számlatulajdonos hozzájárulása nélkül teljesít kifizetést a számláról, önmagában a kifizetett összegnek megfelelő mértékű kártérítést nem von maga után. Az adott ügyben a hitelező az adós által jogtalanul inkasszált 8 025 000 Ft, valamint annak késedelmi kamata visszafizetése iránti követelését mint felszámolási vagyonon kívüli követelést érvényesítette a bejelentésében. Fellebbezésében is csupán másodlagosan terjesztette elő a hitelezői igényét. Ebből eredően tehát nem kártérítési igényt érvényesített, hanem a számlájáról leemelt összeg és annak kamata visszatérítését kérte. Önmagában a leemelés nem jelent károsodást, mert a visszakövetelés joga megilleti a hitelezőt, és annak a teljesítési lehetősége fennáll. A követelés érvényesítése esetén, amennyiben annak kártérítés a jogalapja, meg kell jelölni a felmerült kárt, annak a megjelölt káreseménnyel való okozati összefüggését bizonyítani kell. Ez pedig a jelen esetben a hitelező részéről nem került bejelentésre, így az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a hitelezői kérelmen.
A fentiekre figyelemmel a másodlagos fellebbezési kérelem tehát alapos. Emiatt a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság végzésének nem fellebbezett részét nem érintve, fellebbezett rendelkezését a többször mód. Cstv. 6. §-ának (2) bekezdése folytán megfelelően alkalmazandó Pp. 259. §-ára utalással, a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján részben megváltoztatta, s a felszámolót a hitelező tőkekövetelésének a többször mód. Cstv. 57. §-a (1) bekezdésének d) pontjába tartozóként való nyilvántartásba vételére kötelezte, az elsőfokú végzésnek a hitelező késedelmi kamat megtérítése iránti igényének a besorolására vonatkozó rendelkezését pedig helybenhagyta.
(Legf. Bír. Fpk.VIII.30.720/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás