BK BH 2002/46
BK BH 2002/46
2002.02.01.
A társtettesként, fegyveresen elkövetett emberrablás nem minősül különösen súlyos hátrányt okozó bűntettnek, ha az elkövetők a foglyul ejtett sértettet néhány órán át tartják fogva, és azalatt a részükről bántalmazásra, durva fenyegetésre vagy sanyargatásra nem került sor [Btk. 175/A. § (2) bek. b) pont és (3) bek. a) pont].
A megyei bíróság a 2000. szeptember 22-én kelt ítéletével az I. r. és a II. r. vádlottakat bűnösnek mondta ki társtettesként, fegyveresen elkövetett, különösen súlyos hátrányt okozó emberrablás bűntettében, valamint lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettében, ezért halmazati büntetésül az I. r. vádlottat 11 évi fegyházbüntetésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra; a II. r. vádlottat 9 évi fegyházbüntetésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ítélet ellen az ügyész mindkét vádlott terhére súlyosításért, valamint a közúti járművezetéstől eltiltás mellékbüntetés kiszabása végett; a vádlottak és a védőik téves minősítés miatt és enyhítésért jelentettek be fellebbezést.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal annyiban tartotta fenn, hogy indítványozta a vádlottakkal szemben hosszabb tartamú fegyházbüntetés és közügyektől eltiltás kiszabását.
A védők a bejelentett perorvoslatokat fenntartották. Annak a jogi álláspontjuknak adtak hangot, hogy a vádlottak a sértettel szemben a fogva tartáskor emberségesen viselkedtek, a fogva tartás időtartama is csak kb. 3 óra volt, vagyis nem olyan hosszú, amely a különösen súlyos hátrány minősített esete megállapítását indokolná. Kiemelték, hogy már a személyi szabadságától megfosztás és a gépkocsiban szállítás idején is kérésére a fejére húzott csuklyát meglazították és a gépkocsi ablakát lehúzták, a fogva tartás helyén is vele kíméletesen bántak. Ezért a minősítés megváltoztatását és a büntetés mérséklését indítványozták.
A védelmi fellebbezés részben, a minősítést érintően alapos.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítélet felülbírálata során megállapította, hogy a megyei bíróság a büntetőeljárást a perrendi szabályok betartása mellett folytatta le, eleget tett ügyfelderítési kötelezettségének, a büntetőügy valamennyi ténybeli és jogi minősítésének alapjául szolgáló, valamint a büntetés kiszabására vonatkozó enyhítő és súlyosító hatással bíró tényeket megvizsgálta, és értékelése körébe vonta. Meggyőzően és elemzően adott számot a vádlottak bűnösségre is kiterjedő, ugyanakkor részeseményeket vitató védekezésének cáfolatáról. A vádlottak vallomásai egymást kiegészítik, ugyanakkor összhangban állanak a sértett mindvégig egybehangzó, élményszerű és meggyőző vallomásával. A megyei bíróság mérlegelő tevékenységéről részletesen számot adott, indokolási kötelezettségét a szükséges mértékben teljesítette. Ezért a rendelkezésre álló ítéleti tényállás megalapozott.
A tényállásból okszerűen vont következtetést a megyei bíróság a vádlottak bűnösségére. Helytálló mindkét vádlott cselekményének a lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntettekénti minősítése, mivel a vádlottak hatósági engedély nélkül szereztek meg lőfegyvereket, lőszereket, és azokat a lefoglalásig birtokukban tartották. Az I. r. vádlott a tényállásból kitűnően még 1989. nyarán – amikor vállalkozóként járt Törökországban – vásárolta a lőfegyvert, és azt töltényekkel együtt Magyarországra hozva lakásán tartotta a cselekmény elkövetéséig, a II. r. vádlott pedig 1997-ben vásárolta a használtcikk piacon a lőfegyvert és a lőszert, amelyeket a birtokában tartott, és amelyekkel a vádlottak a súlyos megítélésű személy elleni bűncselekményt végrehajtották. Cselekményeik önálló tettesként megvalósított, lőfegyverrel és lőszerrel visszaélés bűntetteként minősülnek, ahogy azt az elsőfokú bíróság is törvényesen minősítette.
A vállalkozó sértett sérelmére elkövetett erőszakos személy elleni bűncselekmény jogi megítélésében azonban a megyei bíróság részben tévedett.
A történeti tényállásban részletezett eseménysort törvényesen minősítette emberrablás bűntettének, mivel a vádlottak előre eltervezett módon a sértettet a személyi szabadságától erőszakkal megfosztották akként, hogy csuklyát húztak a gyanútlan, gépkocsija felé tartó sértett fejére, majd az álarcban levő vádlottak fegyverrel kényszerítették a sértettet saját gépkocsijába, és a II. r. vádlott családi házának pincéjébe hurcolták. A pincében a sértettet megbilincselt kezénél fogva lánccal a mennyezethez erősítették. Itt először 20 millió, majd 5 millió forint készpénzt követeltek tőle szabadon bocsátása fejében. Kb. 3 órás fogva tartás után szabadon bocsátották, megismételve a pénzkövetelést, az élete elleni fenyegetés kilátásba helyezésével. A vádlottak azzal is tisztában voltak – a sértett családi, anyagi, vagyoni körülményei részletes kifürkészése révén –, hogy a vállalkozó egyedülálló, ezért ahhoz, hogy a pénzhez hozzájussanak, szükségük volt a sértett szabadon bocsátására. Közölték, hogy az általuk megjelölt helyen és időben kell a pénzt átadnia, és a rendőrséghez ne forduljon. Az emberrablás végrehajtása során mindkét vádlott a birtokában lévő, engedély nélkül tartott fegyvert is felhasználta a fenyegetés komolyságának biztosítékaként. Ekként a Btk. 175/A. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberrablás bűntettének a törvényi tényállása maradéktalanul megvalósult.
A minősítő körülmények közül a hivatkozott § (2) bekezdés b) pontja szerinti fegyveres elkövetést az elsőfokú bíróság törvényesen állapította meg, tévedett azonban a (3) bekezdés a) pontja szerinti minősítő körülmény, a különösen súlyos hátrány megállapításában. Az emberrablásnak különösen súlyos hátrányt okozva történő elkövetése magában foglalja azokat az eseteket, amelyek a személyi szabadság megsértése körében is fellelhetőek. Értékelni kell a sértett életkorát, fizikai, pszichikai állapotát, továbbá azt, hogy milyen testi, lelki traumát, kínzást, gyötrelmet okozott a cselekmény megvalósítása. Körültekintő értékelést igényel a jogellenes fogva tartásnak az időtartama (e körben a sértett hosszan tartó nélkülözésének kitétele, emberi méltóságának megalázása), a fogva tartás körülményeinek (állandó életveszélyes fenyegetés, sanyargatás) a véghezvitele.
Az adott tényállásból kitűnően a sértettet mintegy 3 órán keresztül tartották fogva. Önmagában a sértett elrablása, megbilincselése, helyzetének kilátástalansága, a sértettben – előadása szerint is – halálfélelmet eredményezett. A fogva tartás alatt azonban a vádlottak részéről bántalmazás, durva fenyegetés, sanyargatás nem történt, összhatásában a cselekmény végrehajtásának, véghezvitelének módja nem volt olyan kirívóan durva, amely az 5 évtől 15 évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztést is lehetővé tevő minősítő körülmény megállapítását indokolná. Vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság azt a megalapozott megállapítást is, hogy a sértett a cselekményt követően szorongásos alvászavarral, félelemérzéssel jellemezhető ún. krónikus poszttraumás állapotba került, amely az orvosi ellenőrzést indokolná. Az iratokból azonban az is kitűnik: a sértett elhárítja az orvosi segítséget, ezért állapota az elsőfokú eljárás tartama alatt változatlan volt, de ez az állapot – várhatóan – nem lesz végleges. A törvényhozó a legsúlyosabb büntetéssel fenyegetettséget megalapozó, különösen súlyos hátrányt okozó elkövetéskénti minősítést esetén az adott körülmények között végrehajtott cselekménynél lényegesen durvább, hosszabb ideig tartó, szinte kegyetlen elkövetési mód esetén tartja szükségesnek.
Az adott bűnügyben az eset összes körülményét értékelve, a vádlottak magatartását, a sértett állapotát is mérlegelve, a kifejtettekre tekintettel e minősítő körülmény nem valósult meg. A Legfelsőbb Bíróság ezért az emberrablás bűntettének különösen súlyos hátrányt okozva történő minősítő körülményét mellőzte, helyt adva a védelem ez irányú perorvoslatának.
A büntetés kiszabása körében az elsőfokú bíróság az enyhítő és a súlyosító tényezőket helyesen sorolta fel, súlyuknak megfelelően értékelte, és a megváltozott minősítéshez képest is arányos törvényes fő- és mellékbüntetéseket szabott ki. A kiszabott büntetések arányban állnak a cselekmény kiemelkedő tárgyi súlyával, és maradéktalanul kifejezésre juttatják a vádlottak személyi társadalomra veszélyességét. Törvényes és differenciált a két vádlott személyi társadalomra veszélyességében megmutatkozó különbség is az I. r. vádlott kezdeményező szerepében, a büntetett előéletében. Az I. r. vádlott terhére nem hagyható figyelmen kívül, hogy barátját, a büntetlen előéletű II. r. vádlottat a saját anyagi helyzetének megoldása – pénz szerzése – érdekében vonta be a súlyos bűncselekménybe.
A II. r. vádlott a helyesen rögzített személyiségi jellemzők mellett pszichiátriai kezelésre is szorult. E személyiségi jegyekre, valamint az eset összes körülményére tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a II. r. vádlottal szemben a Btk. 45. §-ának (2) bekezdését alkalmazva állapította meg, hogy vele szemben a törvényben előírt fegyház fokozatnál eggyel enyhébb: börtönben végrehajtandó szabadságvesztéssel is biztosított a büntetési cél. Ezért a büntetés-végrehajtási fokozatot a II. r. vádlott javára megváltoztatta.
A kifejtettekre tekintettel a megyei bíróság ítéletét megváltoztatta, egyéb törvényes rendelkezéseit pedig helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.V.89/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás