KK BH 2002/464
KK BH 2002/464
2002.11.01.
A kisajátítással érintett ingatlanra vonatkozó perfeljegyzés ténye nem lehet akadálya a kisajátítási eljárásnak [Ptk. 578/G. §; 33/1976. (IX. 5.) MT r. 29. §].
A II. r. alperes 1996. szeptember 30-án benyújtott kisajátítási kérelmében kérte többek között a T. Magdolna tulajdonában álló ingatlanrész kisajátítását. A T. Magdolna tulajdonában álló 4/8-ad tulajdoni hányadra a felperes korábban a tulajdonjoga bejegyzését kérte, melyet a körzeti földhivatal az 1996. november 8-án kelt határozatával elutasított. A felperes pert indított az élettársi közös szerzés címén tulajdonjoga megállapítása iránt, a városi bíróság előtt folyó perben elrendelt perfeljegyzés tényét a körzeti földhivatal 1997. január 21-én jegyezte fel a T. Magdolna tulajdonában álló ingatlanrész tulajdoni lapjára.
A kisajátítási eljárás során mind az I. r. alperes, mind a II. r. alperes tudomással bírt a T. Magdolna tulajdoni illetőségére feljegyzett perindítás tényéről. Az I. r. alperes az 1997. augusztus 18-án kelt határozatával a II. r. alperes kisajátítási kérelmének helyt adva elrendelte többek között a T. Magdolna tulajdonában álló ingatlan 4/8-ad részének kisajátítását 3 450 000 Ft kártalanítási összeg ellenében. Az I. r. alperes a határozatát megküldte a felperes tulajdonjogának megállapítására indított pert tárgyaló városi bíróságnak.
A kártalanítási összeg megváltoztatása iránt T. Magdolna is pert indított a megyei bíróságon, a kártalanítási összeg bírói letétbe került.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata és hatályon kívül helyezése, az I. r. alperes új eljárásra kötelezése iránt. Keresetében sérelmezte, hogy a kisajátítási eljárásba ügyfélként nem vonták be a tulajdoni lapból kiderülő perfeljegyzés ellenére sem. A felperes a per során csatolta a városi bíróság 1998. március 4-án kelt ítéletét, melyben a bíróság T. Magdolna tulajdonában álló 4/8-ad rész 1/2-ed részére a felperes tulajdonszerzését megállapította élettársi közös vagyon címén. Az elsőfokú ítéletet a megyei bíróság az 1998. szeptember 30-án kelt és jogerős ítéletével helybenhagyta.
Az elsőfokú bíróság a felperes kereshetőségi jogát a Pp. 327. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással megállapította, keresetét érdemben vizsgálta, és azt elutasította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a kisajátításról szóló 1976. évi 24. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: tvr.) végrehajtására kiadott 33/1976. (IX. 5.) MT rendelet (a továbbiakban: R.) 29. §-ának a), b) és c) pontjai értelmében a felperes a kisajátítási eljárásban nem volt ügyfél, mert a kisajátítási eljárás folyamatban léte alatt a felperesnek nem volt olyan bejegyzett joga, amely ügyféli jogállását megalapozta volna. A felperes tulajdonjog-bejegyzési kérelmét a körzeti földhivatal jogerősen elutasította, az azt követően bejegyzett perindítás ténye pedig nem jogot keletkeztető tényként került bejegyzésre, ezért azt nem kellett a kisajátítási eljárás során figyelembe venni.
Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, melyben kérte az ítélet megváltozásával a keresetének megfelelő döntés hozatalát. Álláspontja szerint a perfeljegyzés tényéből eredően a hatóságnak vizsgálnia kellett volna, hogy ki minősül az ingatlan tulajdonosának. A széljegy jelezte, hogy tulajdoni igényt érvényesített, a tulajdonjog megállapítása iránti per érintette és érinthette a kisajátítási eljárás eredményét, ezért a kisajátítási eljárásban ügyfélként kellett volna őt bevonni. A tulajdonjogi perben hozott jogerős ítélet szerint a perbeli ingatlan 2/8-ad tulajdoni hányadát 1982. december 17-én megszerezte, ettől az időponttól tekinthető tulajdonosnak, ezért a kisajátítási eljárásban az ügyféli minőség megillette volna.
Az I. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, továbbá útiköltség, autópályadíj, valamint posta és egyéb levelezés költsége mint általános költség címén 70 500 forint összegű költsége megtérítését kérte. Hivatkozott arra, hogy a kisajátítási eljárás során hatályban volt, az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972, évi 31. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Iny. tvr.) 2. §-ának (1) bekezdése és 6. §-ának (2) bekezdése értelmében a felperesnek bejegyzett tulajdonjoga a kisajátítási eljárás során nem volt, a tulajdonjoga megállapítása iránt pert indított. Az e perben kért perfeljegyzés a kisajátítási eljárásban ismert volt, ennek ismeretében folytatták le a kisajátítási eljárást. A perfeljegyzés ténye azonban elidegenítési és terhelési tilalom joghatásával nem járt. A felperes a kisajátítási eljárás során nem volt ügyfél.
A II. r. alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, költségei megtérítésére nem tartott igényt.
A fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság teljes körűen feltárta a tényállást és abból mindenben megalapozott jogkövetkeztetést vont le. Az R. 29. §-ának b) pontja szerint kisajátítási eljárásban ügyfél az ingatlanért járó kártalanításra jogosult tulajdonos, c) pontja szerint pedig mind az, akinek az ingatlanra vonatkozó jogát a kisajátítás érinti (földhasználó, haszonélvező, bérlő, haszonbérlő, az ingatlan-nyilvántartásból kitűnő egyéb jogosult stb.). A felperesnek a kisajátítási eljárás során tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét a körzeti földhivatal jogerős határozattal elutasította, az ezt követően indított tulajdonjog-megállapítási perben eszközölt perfeljegyzés ténye nem volt akadálya a kisajátítási eljárás lefolytatásának. A perfeljegyzés csak azt jelezte, hogy a felperesnek tulajdonjoga megállapítására igénye volt, tényleges joga a Ptk. 578/G. §-ának (1) bekezdése alapján csak a jogerős ítélet meghozatalával keletkezett. Az élettársi közös vagyonszerzésre ugyanis nem vonatkozik az a törvényi vélelem, amely a házastársak esetében közös vagyonszerzést vélelmez a házassági életközösség idején szerzett vagyontárgyakra a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27. §-ának (1) bekezdése alapján. Élettársak esetében az együttélés alatt szerzett vagyon a szerzésben való közreműködésük arányában illeti meg az élettársakat, az élettársi együttélés alatt szerzett vagyon tulajdonjogának megállapítására és annak arányára vonatkozóan a felperesnek pert kellett indítania, a bíróság e perben tisztázta a tulajdonjogot és a szerzésben való közreműködés arányát.
Mindezek alapján a felperes a kisajátítási eljárás során ügyfélnek nem minősült, az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes határozata törvényes és megalapozott, és jogszerűen utasította el a felperes keresetét. A fentiek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Kf.V.39.705/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás