BK BH 2002/472
BK BH 2002/472
2002.12.01.
A hivatali helyzettel ,,egyéb módon visszaélve'' megvalósítja a hivatali visszaélés bűntettét az a rendőrségi nyomozó, aki az ugyanott nyomozati munkát végző munkatársának közvetíti az ismerősének azt a kérését, hogy a folyamatban levő és általa vezetett nyomozásból az ismerőse élettársát ,,hagyja ki'';
a bűncselekménynek ez az elkövetési fordulata ugyanis magában foglalja az elkövető hivatali helyzetének és kapcsolatának személyes célra való felhasználását, annak érdekében, hogy magának vagy másnak jogtalan előnyt szerezzen [Btk. 225. §].
A kerületi bíróság az 1998. november 27-én kelt végzésével a terhelttel szemben hivatali visszaélés bűntette miatt indított büntetőeljárást megszüntette, és őt megrovásban részesítette.
A másodfokon eljárt bíróság az 1999. április 14-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, a terheltet bűnösnek mondta ki hivatali visszaélés bűntettében, és ezért őt 5 hónapi börtönbüntetésre ítélte, amelynek a végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1993. október 1-jétől a kerületi rendőrkapitányság állományában, a Bűnüldözési Alosztály Gépjármű Csoportjában teljesített szolgálatot, nyomozóként.
A rendőrkapitányságon nyomozás indult biztosítási csalások alapos gyanúja miatt G. É. és társai ellen. A nyomozás vizsgálati munkáját S. K. rendőr zászlós végezte.
A vizsgálat kezdetén a terhelt F. A. kérésére felkereste S. K.-t azzal, hogy bizonyos személyek azt üzenik; amennyiben G. É.-t kihagyja az ügyből, akkor egy betörőbandát juttat helyette. F. A.-val a terhelt napi kapcsolatban állt, G. É. pedig F. A. élettársa volt.
S. K. vizsgáló a terhelt ajánlatát nyomban elutasította, mint ahogy a terhelt későbbi érdeklődése, illetve az iratokba betekintése iránti kérése elől is elzárkózott.
A jogi indokolás szerint a terhelt az ajánlat megtételekor hivatali helyzetével élt vissza, magatartása azt célozta, hogy a terhelt érdekkörébe tartozó személynek, F. A.-nak az élettársa kimaradjon az ügyből, tehát gyanúsítottként ne szerepeljen. A terhelt részéről F. A. kérésének közvetítése ezáltal megvalósította a Btk. 225. §-ában meghatározott hivatali visszaélés bűntettének a törvényi tényállását.
A másodfokú bíróság jogerős határozata ellen a terhelt védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok anyagi jogszabályt sértettek, amikor a terhelt büntetőjogi felelősségét megállapították. Az indítványban kifejtettek szerint a terhelt jogtalan előny szerzésére irányuló szándékára vont következtetésnek nincs ténybeli alapja; a terhelt nem fejtett ki tevékenységet a tanú befolyásolása érdekében; pusztán az üzenet átadása és az ügy iránti érdeklődés nem valósíthatja meg a bűncselekményt. A terhelt saját személyében nem akart előnyt szerezni G. É. részére, ő nem kért előnyt, ilyen irányú céljai nem voltak, csupán egy előnyt kérő tartalmú üzenetet közvetített, az üzenet átadása pedig a kollégák között természetes dolog. Úgy a felülvizsgálati indítvány bűncselekmény hiányában a terhelt felmentését célozta.
A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt alaptalannak találta, és a megtámadott határozat hatályban tartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványt a maga részéről sem látta alaposnak, nem értett egyet az indítványnak a büntető anyagi jog szabályainak sérelmét kifejtő érvelésével sem.
A Btk. 225. §-ában foglalt hivatali visszaélés bűntette elkövetési magatartásának hármas formájú – hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi vagy hivatali helyzetével egyébként visszaél – szabályozása azt a célt szolgálja, hogy a hivatalos személy kötelességszerű eljárásának bármilyen megsértése ezt a bűncselekményt megalapozza. A hivatali helyzettel történő egyéb visszaélés a hivatalos személy kötelességeinek legáltalánosabb megsértésére utal, e fogalom alá vonható tehát mindaz a tevékenysége, amelyet a hivatali helyzetével összefüggésben fejt ki; így az magába foglalja az elkövető hivatali pozíciójának, hivatali kapcsolatainak személyes célra való felhasználását is annak érdekében, hogy magának vagy másnak jogtalan előnyt szerezzen.
A felülvizsgálati indítvány érvelésével szemben a terhelt és S. K. ugyan munkatársak voltak, ám az adott ügy feldolgozásában a terhelt semmilyen formában nem vett részt. Úgy a terhelt személyes ismeretségi körébe tartozó személy kérésének tolmácsolása munkakapcsolatnak, tehát közös munkavégzés körébe eső közlésnek, információ közvetítésének nem tekinthető.
A bűncselekmény megvalósulása szempontjából közömbös, hogy a jogtalan előnyt a maga részére kéri, vagy az más személynél jelentkezne, és annak sincs jelentősége, hogy az ténylegesen bekövetkezett-e, vagy a kérést elutasították.
Az adott esetben a terhelt számára nyilvánvaló volt, hogy G. É. ,,kihagyása'' az ügyből büntetőjogi felelőssége alóli kibúvását célozza.
Mivel a jogtalan előny mint káros következmény nem eredményként, hanem az elkövető céljaként került a törvényi tényállásba, a célzat akkor állapítható meg, ha a hivatalos személyt a káros következmény elérésére törekvés vezette.
Mindezek alapján kétségtelen, hogy a terhelt a hivatali helyzetével visszaélve azért vette fel a kapcsolatot a munkatársával, hogy mintegy kívülről olyan magánjellegű üzenetet tolmácsoljon, mely egyértelműen az ügy érdemi elintézését érintette, és azonnali közvetlen előnyként G. É.-nál jelentkezett volna.
Úgy a terhelt konkrét, eljárás alá vont személy érdekében, más ügyébe illetéktelenül próbált beavatkozni.
A fentiekre figyelemmel a terhelt büntetőjogi felelősségének megállapítására a büntető anyagi jog szabályainak törvényes alkalmazásával került sor, így a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt felülvizsgálati ok nem bizonyult alaposnak, ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatokat hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.IV.2026/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás