BK BH 2002/477
BK BH 2002/477
2002.12.01.
Az adócsalás miatt folyamatban levő ügyben a tárgyalási szakban a pótnyomozás elrendelése indokolt, ha az indítványozott tanúk lakó- és tartózkodási helyének a felkutatása, továbbá a vádban érintett több gazdasági társaságnál a számlakiállítással és a könyveléssel foglalkozó személyek felkutatása, valamint tanúkénti kihallgatása szükséges, amelyre a bírósági tárgyalási szakban nincs lehetőség [Be. 206. § (1)–(3) bek.].
A főügyészség 2001. március 20. napján kelt vádiratával adóbevételt különösen nagymértékben csökkentő adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt emelt vádat a vádlott és 7 társa ellen.
A megyei bíróság a bizonyítási eljárás során a 2001. július 10. napján megtartott tárgyaláson a végzésével pótnyomozást rendelt el, és az iratokat visszaküldte az ügyésznek.
A végzés ellen az ügyész fellebbezett.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartotta, és indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a pótnyomozást elrendelő végzést helyezze hatályon kívül, és utasítsa a megyei bíróságot az eljárás folytatására.
A fellebbezés nem alapos.
A legfőbb ügyész az átiratában lényegében a pótnyomozás szükségességét vitatta. Hivatkozott arra, hogy a pótnyomozás elrendelésével összefüggésben a bíróság által megjelölt tanúk írásbeli nyilatkozata a bíróság rendelkezésére áll, mely szerint a nevesített gazdasági társaságok a vádbeli cégeknek nem értékesítettek gázolajat, az igazságügyi könyv- és írásszakértői véleményekre tekintettel a megjelölt személyek tanúként felkutatása és kihallgatása szükségtelen.
A pótnyomozást elrendelő végzés 2. és 3. pontjában írt szempontok pedig túlmutatnak a jelen büntetőeljárás szükséges és lehetséges keretein.
A Legfelsőbb Bíróságnak mindenekelőtt abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a Be. 206. §-ának (3) bekezdésében meghatározott feltétel alapján a szükségesnek tartott kiegészítő bizonyítás lehetséges-e a tárgyaláson [Be. 206. § (1) bek.], vagy a tárgyaláson kívül történő bizonyítás felvétele [Be. 206. § (2) bek.] útján.
A Legfelsőbb Bíróság már több határozatában is rámutatott arra, hogy az elsőfokú bíróság szabad mérlegelési körébe tartozik annak eldöntése, hogy elrendeli-e a bizonyítás kiegészítését, mivel a tényállást nem találja kellően felderítettnek.
A Be. 206. §-ának (1) bekezdése első mondatában írt rendelkezésből következően a bizonyítás kiegészítésének elrendelése, a beszerzendő bizonyítékok köre nem vitatható. A bizonyítás kiegészítése szükségességének a vitatása ugyanis a már megszerzett bizonyítékok értékelését igényelné, erre pedig – az eljárás elsőfokú szakaszában – kizárólag az elsőfokú bíróságnak van módja.
A Legfelsőbb Bíróság ezért azt vizsgálta, hogy a pótnyomozást elrendelő végzésben felsorolt bizonyítási cselekmény – különösebb nehézség és az eljárás számottevő késleltetése nélkül – folytatható-e vagy sem.
Az elsőfokú bíróság a bizonyítás kiegészítését a tényállás teljes felderítése érdekében látta szükségesnek, és a végzésében részletesen kifejtette, valamint három pontban
összegezte a pótnyomozás keretében beszerzendő bizonyítékok körét. E cselekmények között szerepel az ügyész által indítványozott tanúk lakó- és tartózkodási helyének a felkutatása, a vádban szereplő érintett három gazdasági társaságnál a vádbeli időben a számlakiállítással és a könyveléssel foglalkozó személyeknek a felkutatása, valamint a tanúkénti meghallgatása is. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a büntetőjogi felelősség körében való döntés előfeltétele annak a kulcskérdésnek a bizonyítása, hogy a vádlottak az adóalanytól származóan vagy annak kikerülésével jutottak-e gázolajhoz. Tekintettel arra, hogy az említett bizonyítás köre igen széles, és a személyek felkutatása a tárgyaláson rendkívüli nehézségbe ütközne, valamint e nyomozati cselekményeknek a foganatosítására kiküldött bíró útján vagy már bíróság megkeresése által nincs lehetőség, ezért az elsőfokú bíróság az eljárási szabályoknak megfelelően járt el.
Mivel az elsőfokú bíróság részéről a Be. 206. §-ának (3) bekezdése alapján a pótnyomozás elrendelése indokolt volt, ezért a Legfelsőbb Bíróság a végzést helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.III.2356/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás