PK BH 2002/481
PK BH 2002/481
2002.12.01.
Ha a csereszerződést a bíróság hozza létre, annak hatálya az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjában kezdődik. [Ptk. 208. § (3) bek.].
A felperesek az 1996. április 24-én kelt – utóbb jogerős közbenső ítélettel előszerződésnek minősített – okiratban tartalmilag abban állapodtak meg az alperessel, hogy az alperes által kiválasztott három darab p.-i zártkerti ingatlanból kialakítandó ingatlant elcserélik az alperes É.-n, O. u. 34. szám alatt levő ingatlanára akkor, ha a telekösszevonás megtörténik és a felperesek megszerzik az elcserélendő p.-i ingatlan tulajdonjogát, illetve haszonélvezeti jogát. Ez végül csak 1999. február 3-án történt meg. Az alperes az előszerződéssel lekötött é.-i ingatlanát az 1996. augusztus 20-ai csereszerződéssel elcserélte a perben nem állt D. L.-val és D.-né L. M.-val egy, az utóbbiak tulajdonában levő p.-i zártkerti ingatlanra.
A felperesek keresetükben az alperessel 1996. április 24-én kötött előszerződés alapján az ingatlan-csereszerződés létrehozatalát és tartalmának megállapítását, valamint az alperes 3 720 877 forint kártérítés megfizetésére való kötelezését kérték. Kárigényüket arra alapították, hogy az alperessel történt szerződéskötés elhúzódása miatt a tervezett vállalkozásukat nem tudták beindítani, így elestek annak hasznától, a már beszerzett gépek tárolása pedig költségekkel járt. Káruk merült fel a p.-i ingatlan megszerzésével és kialakításával kapcsolatban is.
Az elsőfokú bíróság ítéletével létrehozta a peres felek között az é.-i, illetve a p-i ingatlanra vonatkozó csereszerződést, megállapítva annak tartalmát. Egyebekben a felperesek keresetét elutasította. Felhívta a földhivatalt, hogy az é.-i ingatlan vonatkozásában a D. házaspár széljegyként feltüntetett tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmét törölje. Az ítéleti indokolás szerint az alperes azáltal, hogy a felperesekkel kötött megállapodást követően D.-kel is csereszerződést kötött, lényegében kétszer cserélte el a telkét. D.-ék ugyan birtokba léptek, de nem jóhiszeműen, tulajdonjoguk pedig csak széljegyként került feltüntetésre, így a Ptk. 117. §-ának (4) bekezdése értelmében a korábbi szerző felperesek alappal igényelhették a szerződés létrehozását és tulajdonjoguk bejegyzését. A felperesek kártérítési keresetét megalapozatlannak találta az elsőfokú bíróság, mert a felperesek nem bizonyították, hogy tényleg vállalkozást kívántak létrehozni és ha igen, akkor azzal milyen haszonra tettek volna szert. A p.-i ingatlannal kapcsolatos kiadások által pedig a felperesek nem károsodtak, hiszen a tulajdonszerzés a felperesek érdekében állt.
A mindkét peres fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság részben megváltoztatta az elsőfokú ítéletnek a szerződés tartalmát megállapító egyes rendelkezéseit, a perben nem állt D. házaspárra vonatkozó földhivatali felhívást pedig mellőzte. Egyebekben – így az általa is bizonyítatlannak tekintett kártérítési kereset elutasítása tekintetében – helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A jogerős ítélet ellen a felperesek, az alperes, valamint a D. házaspár terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Ez utóbbi két felülvizsgálati kérelmet a Legfelsőbb Bíróság hivatalból elutasította, az alperesét azért, mert felhívás ellenére nem gondoskodott jogi képviseletéről, a D. házaspárét pedig azért, mert mint perben nem állt személyek felülvizsgálati kérelem előterjesztésére nem voltak jogosultak.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben mindkét fokú ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő ítélet meghozatalát, másodlagosan pedig új eljárás elrendelését kérték. Álláspontjuk szerint a szerződést létrehozó ítéleti rendelkezés hiányos, mert nem jelölték meg az eljárt bíróságok, hogy mely időponttól kezdődő hatállyal hozták létre a szerződést. Ezt az időpontot a felperesek szerint a p.-i telekrendezés befejezésének időpontjában, de legkésőbb 1996. október 30. napjában kellett volna a bíróságoknak megállapítani. Sérelmezték, hogy a másodfokú bíróság mellőzte a D.-ék tulajdonjog-bejegyzési kérelmének törlésére irányuló földhivatali megkeresést, hiszen a bíróság ítéletével létrehozott csereszerződés ingatlan-nyilvántartási szempontból meg kell hogy előzze a D.-ék és az alperes közötti szerződést. A felperesek szerint megalapozatlanul utasították el az eljárt bíróságok a felperesek kártérítési keresetét. A bíróságok eleve elvetették a felperesek vállalkozóvá válásának lehetőségét, és ennek következtében nem is bonyolódtak bele a kárigény vizsgálatába. Végül sérelmezték, hogy a személyesen eljárt és részben pernyertes felperesek javára a bíróságok nem ítéltek meg perköltséget.
Előrebocsátja a Legfelsőbb Bíróság, hogy a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül. A felperesek felülvizsgálati kérelme nyilvánvalóan nem irányult a szerződés létrehozására irányuló keresetüknek helyt adó ítéleti rendelkezés ellen, így a peres felek között a csereszerződést létrehozó elsőfokú és az azt helybenhagyó másodfokú ítéleti rendelkezés törvényességét a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A csereszerződés bíróság által történő létrehozatalának időpontjával kapcsolatos felperesi érvelés nem helytálló, mert a bíróság visszaható hatállyal nem hozhat létre szerződést. A Ptk. 208. §-ának (3) bekezdése alapján létrehozott szerződés – ennek külön kimondása nélkül is – értelemszerűen az ítélet jogerőre emelkedésének időpontjától kezdődő hatállyal jön létre. Perben nem állt személyekre nézve az ítélet nem tartalmazhat rendelkezést, így a D. házaspárra vonatkozó földhivatali felhívást jogszabálysértés nélkül mellőzte a másodfokú bíróság. Megalapozottan és kellően megindokoltan utasították el az eljárt bíróságok bizonyítatlanság okán a felpereseknek a csereszerződés megkötésének elhúzódása miatt előterjesztett kártérítési keresetét. Alaptalanul állítják a felperesek, hogy a bíróságok a kárigénnyel kapcsolatban nem folytatták le a szükséges bizonyítást. A felperesek által felajánlott, rendelkezésre álló bizonyítékokat az eljárt bíróságok okszerűen értékelték akként, hogy azok nem alapozzák meg a kárigény alaposságát. E körben a Legfelsőbb Bíróság csak utal az elsőfokú bíróság által kifejtett és a másodfokú bíróság által is egyetértett helyes indokokra. A felperesek részéről további bizonyítási indítvány nem volt a perben. Az alperes részéről egyébként sem lehetett szó a végleges csereszerződés megkötésével kapcsolatban kárigényt megalapozó késedelemről, hiszen a felperesek csak nem sokkal az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőzően, az 1999. február 3-ai ingatlan-nyilvántartási bejegyzéssel váltak az általuk csereként felajánlott p.-i ingatlan tulajdonosává, illetve haszonélvezőjévé. Alaptalanul vitatják a felperesek a perköltség viselésével kapcsolatos ítéleti rendelkezéseket is. A felperesek a kártérítési kereset tekintetében pervesztesek lettek, így meg kell téríteniük a jogi képviselővel eljárt alperes első- és másodfokú eljárási költségét, amelynek mértékét is helyesen, a jogszabályi kereteken belül állapították meg az eljárt bíróságok. A jogi képviselő nélkül eljárt felperesek javára viszont pernyertességük arányában sem volt perköltség megítélhető, mivel ilyen költségük nem merült fel. Téves ugyanis a felülvizsgálati kérelemben kifejtett azon érvelés, amely szerint a személyesen eljárt fél ugyanolyan összegű perköltség megítélésére tarthat igényt, mintha jogi képviselővel járt volna el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezéseit hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VI.22.378/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás