PK BH 2002/482
PK BH 2002/482
2002.12.01.
Korlátozott lakáshasználatot eredményező károkozás miatt érvényesített vagyoni és nem vagyoni kárigény elbírálásának szempontjai [Ptk. 339. § (1) bek., 355. § (4) bek.].
Az I-II. r. alperesek 1997-ben vásárolták meg a perbeli lakóépület tetőterét, és ott építkeztek. A lakóház cseréptetejét 1997 novemberében megbontották, és a felperesek III. emeleten levő 1,5 szobás lakásának nagyszobája felett alakították ki a lakás nyitott teraszát. A felperesek bejelentésére az önkormányzat városüzemeltetési osztályának képviselője 1997. december 12-én helyszíni ellenőrzést tartott, és az ügyintéző megállapította, hogy a felperesek lakásának nagyszobájában 2 db 30x40 cm-es nagyságú beázási nyom található. Az önkormányzat jegyzője az 1997. december 31-én kelt határozatával felszólította az építtető alpereseket a tetőtéri ingatlanon a terasz vízszigetelésének elvégzésére. Az alperesek a munkát elvégeztették; ezt az 1998. január 15-én tartott helyszíni szemrevételezés során a városüzemeltetési iroda képviselője megállapította.
A felperesek 1998. január 21-én újabb beázást jelentettek az önkormányzatnál. A városüzemeltetési iroda megbízottja az újabb szemle alapján megállapította, hogy a korábbi beázási folt még nagyobb lett, felülete felhólyagosodott, és az ellenőrzés ideje alatt is folyamatosan csöpögött a víz. Az elkészített szigetelés tehát nem megfelelő, illetőleg a kivitelező nem szüntette .meg a hiba valódi okát. A jegyző az 1998. január 22-én kelt határozatával 20 000 forint pénzbírságot szabott ki, és kötelezte az alpereseket a tetőterasz szigetelésének elvégzésére 1998. január 26-ig. Az I-II. r. alperesek a határozatban foglaltaknak eleget tettek. A városüzemeltetési iroda képviselője 1998 áprilisában ellenőrizte a munkát, amikor az ideiglenes fedést a teraszról lebontották az I-II. r. alperesek. Ekkor nagyobb mennyiségű víz szétöntése után beázást nem tapasztaltak.
felperesek már a folyamatban levő perben bejelentették, hogy 1998. december 15-16-án újból beázott a lakásuk. A városüzemeltetési iroda ekkor előírta az alperesek részére a kúpcserepek végének lezárását és a terasz bádogszegélyének tömítését. Ezt az I-II. r. alperesek elvégeztették, a munkát a hatóság 1999 márciusában ellenőrizte, és annak elvégzését megállapította.
A felperesek módosított keresetükben a nagyszoba károsodásának kijavításával és a lakás korlátozott használatával járó vagyoni, valamint a családi életükben jelentős események méltóképpen való megünneplésének elmaradásával kapcsolatos nem vagyoni kárigényüket érvényesítették, és az alperesek egyetemleges marasztalását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a III. r. biztosító társaság alperessel szemben a keresetet elutasította, de az I-II. r. alpereseket egyetemlegesen kötelezte 204 500 forint és ebből 124 500 forint után 1998. november 1-jétől, míg 30 000 forint után 1998. szeptember 1-jétől járó késedelmi kamat megfizetésére. Ezt meghaladóan a felperesek keresetét az I-II. r. alperesekkel szemben is elutasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, és az I-II. r. alpereseket további 105 000 forint és ennek 1998. július 15-től járó kamata megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan az ítélet fellebbezett részét azzal hagyta helyben, hogy a marasztalás összegét 204 500 forintról 216 500 forintra, ezen belül 124 500 forintról 136 500 forintra, az elsőfokú ítéletben megjelölt kamatfizetés kezdő időpontjának a változatlanul hagyása mellett kijavította.
A másodfokú bíróság is tényként állapította meg, hogy az I-II. r. alperesek építkezése során a felperesek lakásának nagyszobája többször, 1997. december 12-én, 1998. június 21-én és 1998. december 15-én beázott, az elvégeztetett javítási munkák ellenére. A javítás költségét 50 000 forintban határozta meg azzal, hogy ennek megfizetésével a felperesek oldalán gazdagodás nem következett be, mert az 1996-ban elvégzett festés ellenére már 1997 decemberében ismét szükségessé vált a javítás. A felperesek lakásának használata a beázás miatt korlátozott volt, a felperesek a nagyszobát nem tudták használni, és arra kényszerültek, hogy a félszobában lakjanak. Miután a lakáshasználatnak vagyoni értéke van, a felperesek károsodása megállapítható. Azt azonban a rendelkezésre álló bizonyítékok nem erősítik meg, hogy a felperesek március végétől október elejéig, hét hónapon át állandó jelleggel a hétvégi házukban tartózkodtak. A korlátozott lakáshasználattal felmerülő kárigényüket ezért erre az időszakra is érvényesíthetik. A családi eseményeknek az otthonukban való megünneplése, az e körben kialakult szokásuk pedig bizonyított volt, és a születésnapok sorából kiemelkedő hetvenedik, illetőleg az ötvenedik házassági évforduló megünneplésének az elmaradása mindenképpen olyan hátrány, amely azoknak más helyszínen való megtartása esetén is fennállana. Az I-II. r. alperesek ezért a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján kötelesek a felperesek 291 500 forint vagyoni és 30 000 forint nem vagyoni kárának a megtérítésére.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát az I-II. r. alperesek kérték. A jogszabálysértést az ítélet megalapozatlanságában jelölték meg. Álláspontjuk szerint a bíróságok a tényállást iratellenesen állapították meg, és a megalapozatlan tényállásból téves jogi következtetéseket vontak le. Arra hivatkoztak, hogy a felperesek lakásában csak 1997. novemberétől 1998. január 21-ig terjedő időben volt beázás, és az ebből eredő károk kijavítására 30 000 forint megtérítése indokolt. Ennek megfizetését vállalták. A további javítási költség megítélésével azonban a felperesek alaptalanul gazdagodnának. A nem vagyoni kárigényük is alaptalan, mert a családi ünnepek elmaradása nem hozható okozati összefüggésbe a lakás beázásával, de 1998. nyarán már megfelelő szellőztetéssel, illetőleg a beázási hiba kijavításával a nagyszoba rendeltetésszerű használatra alkalmassá tehető lett volna. A lakás korlátozott használhatósága miatt indokolatlan a vagyoni kár megítélése is, mert emiatt a felperesek vagyonában mérhető csökkenés nem volt, és elmaradt haszon sem mutatható ki. Vitatták az I-II. r. alperesek a felperesek lakásában 1998 decemberében tapasztalt penészesedésnek az 1997 novemberében bekövetkezett beázással való okozati összefüggését, és utaltak a bizonyítás anyagára. Iratellenesnek tartották a jogerős ítéletnek azt a ténymegállapítását, hogy korabeli iratok bizonyítják az 1998. június 21-i és 1998. december 15-i beázásokat. Kérték ezért a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek kárigényének 30 000 forint feletti elutasítását.
A felperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése alapján csak a felülvizsgálattal támadott részében vizsgálta.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A perben rendelkezésre álló bizonyítékokból egyértelműen megállapítható, hogy az I-II. r. alperesek építkezése folytán a felperesek lakása károsodott, és az egyébként szükségesnél korábban vált indokolttá az újrafestése. A felperesek a károsodást megelőző évben végeztették el a lakásuk festését, így az előrehozott helyreállítási munka műszaki értelemben sem jelentene előnyt, jogilag pedig azért nem eredményezne gazdagodást, mert a kijavítás összes költsége a felperesek vagyonát nem alap nélkül, hanem a károkozás folytán növelte, de csupán az eredeti helyzet kiegyenlítéseként. Nem tévedett tehát a bíróság, amikor az alpereseket a teljes javítási költség megfizetésére kötelezte.
A felperesek a beázás következtében a lakásuk nagyszobáját nem tudták használni, és arra kényszerültek, hogy a félszobában lakjanak. A lakás használata önmagában véve vagy másnak átengedve vagyoni érték, ezért korlátozott használata elmaradt vagyoni előny, s mint ilyen, megtérítendő kár, ha valaki a más jogellenes magatartása folytán a lakása egy részét nem tudja használni. Az I-II. r. alperesek kártérítési felelőssége ezért a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll amiatt, hogy károkozó magatartásuk folytán a felperesek lakáshasználata korlátozott volt. A jogerős ítélet valóban iratellenesen állapítja meg a korabeli iratokra hivatkozással az 1998 júniusában és decemberében bekövetkezett beázásokat, de ezeknek az elírásoknak azért nincs jelentőségük, mert a folyamatos beázás veszélye a szakértői véleményből kitűnően fennállott egészen addig, amíg az I-II. r. alperesek a kúpcserepek végét nem zárták le, és a terasz bádogszegélyét nem tömték be. A beázott felületnek pedig száradnia kellett, így a jogerős ítélet helyesen állapította meg a korlátozott lakáshasználat végső idejét. A beázás utáni azonnali festés sem szakmailag, sem a kármegelőzés körében nem volt elvárható a felperesektől, az I-II. r. alperesek által felajánlott javítás elfogadására pedig nem voltak kötelesek.
A jogerős ítélet korábban említett iratellenes ténymegállapítása és okszerűtlennek tűnő következtetése a mérlegelés eredményére nem hatott ki, és így nem alapozta meg a jogerős ítélet jogszabálysértő voltának megállapítását.
A nem vagyoni kárpótlás megítélése körében azonban tévedett a bíróság, mert a jeles születésnapok és a házassági évforduló méltó megünneplésének hiánya lehet ugyan hátrány, de nem jelent olyan személyiségi jogsérelmet, amely alapot adna a nem vagyoni kártérítés megítélésére. A nem vagyoni kárpótlás a személyhez fűződő jogok megsértéséért járó felelősség alakzata, amelynek körében a jogellenesség a személyhez fűződő valamely jog megsértésében áll. Csak az a magatartás keletkeztet nem vagyoni kárpótlási igényt, ami jogellenes, tehát ami személyhez fűződő jogot sért. A felperesek esetében azonban olyan elszenvedett személyiségi jogi sérelem, amelynek pótlására nem vagyoni kártérítés megítélhető lenne, nem állapítható meg. Emiatt a javukra a Ptk. 355. §-ának (4) bekezdése alapján nem vagyoni kárpótlást megállapító jogerős ítélet jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság ezért ebben a részében a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a jogszabályoknak megfelelő új határozattal a felperesek nem vagyoni kárigényét elutasította. (Legf. Bír. Pfv.III.20.936/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás