PK BH 2002/483
PK BH 2002/483
2002.12.01.
A tagok megbízása alapján megrendelőként eljáró lakásépítő és -fenntartó szövetkezet felelőssége a vállalkozó hibás teljesítéséért, [1992. évi I. tv. 70. § (1) és (3) bek.; Ptk. 339. § (1) bek., 394. § (1) bek., 404. § (2) bek., 474. §].
Az I. r. alperesi szövetkezet – amelynek 1989. novemberétől tagja a felperes – a tagok megbízása alapján építtette a B.-n a T. úton lévő A., B., C. épületekből álló lakótömböt; megrendelőként a M. E. Kft.-vel kötött fővállalkozási szerződést. A felperes 1992. február 8-án költözött be lakásába, és rövid időn belül megállapításra kerültek az építési hibák, ezekért 200 000 forint került javára elszámolásra. A lakás használata során azonban a felperes további kivitelezői hibákat észlelt; zavarta továbbá lakásának rendeltetésszerű használatában az a körülmény, hogy a hálószobája felett a II. r. alperes tulajdonát képező lakásban a fürdőszoba falát az eredeti tervhez képest áthelyezték, emiatt a fürdőszoba zajai hallatszanak a hálószobában. Az I. r. alperes által átadott szobakönyvben a lakás belmagassága 2,7 m-nek volt feltüntetve, a valóságban pedig ennél kevesebb, csupán 2,6 méter.
A felperes módosított kereseti kérelmében az I. r. alperest összesen 1 775 068 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni a lakásban fennálló szavatossági hibák kijavítási költsége, értékcsökkenése és késedelmi kötbér címén. A fenti összegből a II. r. alperessel egyetemleges marasztalást kért a fürdőszobával kapcsolatosan 225 467 forint tekintetében. Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.
Az elsőfokú bíróság ítéletében 1 167 315 forint és ennek két részösszege után járó késedelmi kamata megfizetésére kötelezte az I. r. alperest, ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az I. r. alperes kártérítési felelősségét a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 70. §-ának (1) bekezdésére, valamint a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésére alapította. Megállapította, hogy az I. r. alperes a felperesnek jogellenesen kárt okozott, amelyet köteles megtéríteni. A jogvita elbírálásánál B. L. szakvéleményét vette figyelembe; nevezett szakértő kidolgozta a fürdőszoba kialakításával összefüggő értékcsökkenést 225 467 forint összegben, 1998. évi árakon a javítható kivitelezési hibákat 622 375 forintban, a ki nem javítható hibák miatti értékcsökkenést 230 626 forintban, végül az elmaradó és pótmunkákkal összefüggő el nem számolt összeget 88 847 forintban. Az ítélet indokolása szerint bár a felperes javára elszámolásra került 200 000 forint, ez mégsem jelenti a felek közötti polgári jogi egyezség létrejöttét, miután a későbbiekben további hibák jelentkeztek, és ezek fennállását a szakértő tényként megállapította.
A másodfokú bíróság az I. r. alperes fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletében az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatta, és az I. r. alperes által fizetendő összeget 1 078 468 forintra és kamatára leszállította. Egyetértett az elsőfokú bíróság jogi álláspontjával abban a kérdésben, hogy a II. r. alperes fürdőszobája szabálytalan megépítésével keletkezett értékcsökkenésért az I. r. alperest terheli felelősség. Az I. r. alperes volt az ingatlan építtetője, ehhez kellő szakapparátussal is rendelkezett, így a szabálytalan kivitelezést észlelnie kellett volna. A megvalósulási tervek ezt az állapotot mutatták, tehát e körben megállapítható, hogy az I. r. alperes nem úgy járt el, ahogy az tőle elvárható lett volna. A felperes az általa aláírt hibajegyzékben az ott felsorolt hibák ellentételezéseként fogadta el a 200 000 forintot, de nem mondott le minden további igényéről. A másodfokú bíróság az elmaradt és pótmunka címén megállapított összeg tekintetében találta alaposnak a fellebbezést a Ptk. 340. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással.
Az I. r. alperes a jogerős ítélet elleni felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását kérte. Indokolásul azt adta elő, hogy a jogerős ítélet sérti a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat, hiányoznak a kártérítés tényállási elemei; a kárt ugyanis nem az alperes okozta, hanem a kivitelező, nincs okozati összefüggés az alperes bonyolítói magatartása és a kár között, továbbá hiányzik az I. r. alperes részéről mind a jogellenesség, mind a felróhatóság. Kifejtette, hogy az I. r. alperes fokozott gondosságot tanúsított, mert a fővállalkozónak járó díjból 18 000 000 forint díjat visszatartott. A fővállalkozó csődbe ment, a kivitelezést nem fejezte be, a visszatartott pénzösszegből kellett a rendeltetésszerű használatra alkalmassá tételt elvégeztetni; az I. r. alperes nem tehető felelőssé a hibás teljesítésért. Miután a fővállalkozó megszűnt, nincs akivel szemben szavatossági igényeket lehet érvényesíteni, így a később fellelhető hibák tekintetében a felperes sem jogosult igényt előterjeszteni. Az I. r. alperes az építési szerződést saját nevében, de az építtető szövetkezeti tagok, így a felperes javára kötötte. A kivitelező kiválasztása során gondosságot tanúsított, mert több vállalkozó közül az építtetők jóváhagyása alapján kötötte meg a M. E. Kft.-vel az építési szerződést. Megismételte azt a korábbi állítását, hogy a II. r. alperes lakásában végeztetett munkákról nem volt tudomása, a tagok közvetlen megrendeléssel végeztették el a befejező munkákat, a kártérítés tényállási elemei itt is hiányoznak.
A felperes és a II. r. alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. A felperes hangsúlyozta, hogy kizárólag az I. r. alperessel áll jogviszonyban, neki fizette ki a vállalkozói díjat és a külön bonyolítói díjat is. Az I. r. alperes nem kellő gondossággal képviselte a tagok érdekeit, a felperes már 1991. július 29-én tájékoztatta az I. r. alperes műszaki vezetőjét a hálószoba feletti fürdőszoba kialakításáról.
A II. r. alperes szintén tagadta azt az I. r. alperesi állítást, hogy nem volt tudomása a válaszfalak áthelyezéséről. A kivitelezést az I. r. alperes végeztette, a II. r. alperesnek csak az I. r. alperessel áll fenn jogviszonya.
A felülvizsgálati kérelem az alábbi értelemben alapos.
Helyesen indult ki az elsőfokú bíróság abból a tényből, hogy a felperes az I. r. alperesi szövetkezet tagja, tehát a felek jogviszonyára alkalmazni kell a szövetkezeti törvény rendelkezéseit. Azt azonban mindkét eljárt bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes ugyanúgy, mint az I. r. alperes a társasháznak építtetője, vagyis megrendelője volt, ezért a kivitelezési hibákért a megrendelő szavatossági felelősséggel nem tartozhat. A Ptk. 404. §-ának (2) bekezdése alapján a megrendelőnek annyi kötelessége van, hogy a munkát időközönként ellenőrizze. A Ptk. vállalkozási szerződés általános szabályairól szóló 394. §-ának (1) bekezdése azonban kimondja, hogy nem mentesül a vállalkozó a felelősség alól, ha a megrendelő az ellenőrzést elmulasztotta, vagy nem megfelelően végezte el. A fenti rendelkezésekből következik, hogy az építés során elkövetett kivitelezési hibákért a vállalkozót lehet felelőssé tenni, a megbízottként szerződést kötő megrendelő pedig a kivitelezési hibák tekintetében önmagában az ellenőrzés elmulasztására tekintettel nem tehető felelőssé. A felperes valamennyi kártérítési igénye kizárólag kivitelezési hibával függ össze, a II. r. alperes lakásának tervtől eltérő kialakítását is a kivitelező hajtotta végre. Mindezek alapján helytállóan hivatkozott felülvizsgálati kérelmében az I. r. alperes arra, hogy a felperes kárát nem az I. r. alperes okozta, a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglalt tényállási elemek hiányában a felperes a kivitelezési hibák miatti kárigényét a megbízottal szemben nem érvényesítheti.
A felperes és az I. r. alperes jogviszonyában a tagsági jogviszony alapján lehet dönteni, és amennyiben fennállt a felek között külön megbízási szerződés is, akkor elsősorban a megbízási szerződés szabályai alapján. Meg kell vizsgálni, hogy fennáll-e az I. r. alperes részéről olyan jogellenes magatartás, amellyel esetleg a felperesnek – mint a szövetkezet tagjának, a tagsági jogviszonnyal összefüggésben – okozott kárt, és ez esetben lehet alkalmazni a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény 70. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat. Mind a fenti törvény 70. §-ának (3) bekezdése, mind pedig az I. r. alperes alapszabálya tartalmazza azt a kitételt is, hogy nem terheli a szövetkezetet felelősség, ha bizonyítja, hogy a kárt működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Az alapszabály hozzáteszi, hogy ebben az esetben a szövetkezet feladata, hogy a tagok érdekeinek képviseletében az igényt érvényesítse. Ebben a tekintetben a bíróságok a tényállást nem tisztázták. A per eddigi adataiból azt lehet megállapítani, hogy a felperes az I. r. alperessel mint megbízottal szemben az általa a felperes javára kötött építési szerződés megszegésével összefüggő kártérítési igényt érvényesített. Erre tekintettel pedig az I. r. alperes csak – a megbízotti kötelezettségének vétkes megszegése esetén – az ellenőrzési vagy a vállalkozó szerződésszegéséből eredő igények érvényesítésével összefüggő vétkes mulasztásából eredő kár megtérítéséért tehető felelőssé. Kártérítési felelőssége pedig nem a Ptk. 339. §-a alapján, hanem – a megbízási szerződéses jogviszonyra tekintettel a – a Ptk. 474. §-ában meghatározott szerződés megszegéséből eredően állhat fenn.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős határozatot az elsőfokú ítéletre is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az ügyben eljárt elsőfokú bíróságot utasította új eljárásra és új határozat meghozatalára. Az új eljárásban a fenti szempontoknak megfelelően kell feltárni a tényállást, meg kell állapítani, hogy az I. r. alperest az igényérvényesítés terén terheli-e mulasztás. (Legf. Bír. Pfv.VII.20.280/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás