49/2002. (X. 11.) AB határozat
49/2002. (X. 11.) AB határozat1
2002.10.11.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság önkormányzati rendeleti előírások felülvizsgálatára irányuló kezdeményezés alapján meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Csongrád Város Önkormányzata Képviselő-testületének a lakások és helyiségek bérletéről és elidegenítéséről szóló 17/1997. (VI. 30.) rendelete 31. § (3) bekezdésének ,,a házkezelő állapítja meg, melyet'' szövegrész alkotmányellenes, ezért ezt az előírást megsemmisíti. Az Alkotmánybíróság e határozatának közzétételét követően a megsemmisítéssel érintett rendelkezés a következő szöveggel marad hatályban: ,,A házkezelő által biztosított külön szolgáltatások díját a lakbérrel egyidőben a tárgyhót követően kell megfizetni.''
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy Csongrád Város Önkormányzata Képviselő-testületének a lakások és helyiségek bérletéről és elidegenítéséről szóló 17/1997. (VI. 30.) rendelete 34. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért ezt a rendelkezést megsemmisíti.
3. Az Alkotmánybíróság Csongrád Város Önkormányzata Képviselő-testületének a lakások és helyiségek bérletéről és elidegenítéséről szóló 17/1997. (VI. 30.) rendelete 33. § (2) bekezdése törvényellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
A Csongrád Megyei Közigazgatási Hivatal vezetője – mivel a törvényességi ellenőrzés körében kiadott felhívásával a csongrádi képviselő-testület csak részben értett egyet – Csongrád Város Önkormányzata Képviselő-testületének a lakások és helyiségek bérletéről és elidegenítéséről szóló 17/1997. (VI. 30.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 31. § (3) bekezdésében ,,a házkezelő állapítja meg, melyet'' szövegrész, valamint a 33. § (2) bekezdése és a 34. § (1) bekezdése törvényellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.
A hivatalvezető álláspontja szerint az Ör. több vonatkozásában is ellentétes a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) előírásaival.
Az Ör. 31. § (3) bekezdését azért kifogásolta az indítványozó, mivel úgy vélte, hogy ez a szabályozás az Lt. 35. § (2) bekezdésével ellentétes módon, önkormányzati rendeleti szabályozás nélkül a házkezelőre bízza a külön szolgáltatások díjának megállapítását.
Az Ör. 33. § (2) bekezdése törvényellenességének megállapítására irányuló kezdeményezésében az indítványozó az Lt. 36. § (2) bekezdésének sérelmére hivatkozott. Az Ör. említett rendelkezése ugyanis ,,az általánostól eltérő, speciális szabályokat tartalmaz, amennyiben a gazdasági bizottság számára kíván lehetőséget biztosítani bizonyos körülmények megléte esetén, azok mérlegelésével a pályázaton kívüli helyiséghasznosításra''.
Az indítványozó az Ör. 34. § (1) bekezdését is támadta, s az Lt. 42. § (2) bekezdésével ütközőnek tekintette ezt az előírást, mivel az csak abban az esetben teszi lehetővé a bérleti jog átruházásához vagy cseréjéhez a hozzájárulás megadását, ha a bérlő a bérleti jogért pénzbeli térítést fizetett. Az indítványozó e rendeleti előírás tekintetében a jogbiztonság alkotmányos elvének megsértésére is utalt.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következőkre alapozta:
1. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése kinyilvánítja, hogy a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése pedig előírja, hogy a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
Az Lt. több tárgykörben rendeletalkotásra hatalmazta fel a helyi önkormányzat képviselő-testületét.
Az Lt. 3. § (1) bekezdés első mondata alapján a helyi önkormányzat tulajdonában lévő lakásra a tulajdonos önkormányzat – e törvény keretei között alkotott – rendeletében meghatározott feltételekkel lehet szerződést kötni. Az Lt. 35. § (1) bekezdése kimondja, hogy ,,a bérlő köteles megtéríteni a bérbeadó által nyújtott és a szerződésben – vagy más megállapodásukban – meghatározott külön szolgáltatás díját''. A 35. § (2) bekezdésének megfelelően ,,a külön szolgáltatás díját önkormányzati rendelet, illetőleg más jogszabály keretei között a bérbeadó állapítja meg''.
Az Ör. 31. § (3) bekezdése így rendelkezik:
,,A házkezelő által biztosított külön szolgáltatások díját a házkezelő állapítja meg, melyet a lakbérrel egyidőben a tárgyhót követően kell megfizetni.''
Az Lt. 2. sz. melléklete 17. pontja szerint a külön szolgáltatások körébe tartozik különösen a vízellátás és csatornahasználat biztosítása, a felvonóhasználat, a kapunyitás, a központi fűtés és melegvíz-ellátás, a közös használatra szolgáló helyiségekben lévő olyan berendezések használata, amelyek egyedi fogyasztása mérhető, valamint a rádió- és televízióadók vételének biztosítása.
Az Ör. a lehetséges külön szolgáltatások közül – a 32. §-ban – kizárólag a víz- és csatornadíjra vonatkozó szabályozást tartalmaz, s oly módon hatalmazza fel a házkezelőt e szolgáltatások díja megállapítására, hogy sem az igénybe vehető külön szolgáltatások körét, sem azok díját (díjfizetési módját, feltételeit) nem rögzíti.
A vázoltakból kitűnik: az Lt. 35. § idézett második bekezdése lehetővé teszi ugyan, hogy a külön szolgáltatások díját a bérbeadó (így a csongrádi önkormányzat esetében a bérbeadó nevében eljáró házkezelő) állapítsa meg, ezt az egyedi döntést azonban az önkormányzati tulajdonban lévő lakás esetében az önkormányzati rendeletben meghatározott keretek között lehet meghoznia a házkezelőnek.
Az Alkotmánybíróság már több döntésében felhívta a figyelmet arra, hogy az önkormányzat – ha az Lt. lehetővé teszi számára az egyedi döntések megalkotását, de ezek keretei, feltételei elfogadását az önkormányzati rendeletalkotás hatáskörébe utalja – nem mellőzheti a saját döntéshozatalát megalapozó normatív szabályok elfogadását. Az Alkotmánybíróság a vázolt alkotmányos igénynek nem megfelelő önkormányzati rendeleti szabályozásokat a jogbiztonság alkotmányos elve sérelmének tekintette. [63/1995. (X. 27.) AB határozat, ABH 1995. 527., 532.; 41/1996. (X. 4.) AB határozat, ABH 1996. 307., 310.]
Mivel az Ör. 34. § (1) bekezdése úgy tette lehetővé a házkezelő szerv számára a külön szolgáltatások díjának megállapítását, hogy nem alkotta meg az e döntést megalapozó normatív kereteket, ezért az Alkotmánybíróság a házkezelő szerv felhatalmazására utaló szabályozást – kifejezetten a döntés alapjául szolgáló önkormányzati rendeleti előírások hiánya miatt – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében védett jogbiztonság alkotmányellenes megsértésének minősítette, és megsemmisítette.
2. Az Ör. ugyancsak sérelmezett 34. § (1) bekezdése így rendelkezik:
,,Az önkormányzati helyiség bérleti jogának átruházásához vagy cseréjéhez hozzájárulás adható, ha a bérlő a bérleti jogért szerzéskor pénzbeli térítést fizetett.''
Az Lt. – a helyiségbérletre vonatkozó rendelkezések sorában – a 42. § (1) bekezdésében a következőket írja elő:
,,A bérlő a helyiség bérleti jogát a bérbeadó hozzájárulásával másra átruházhatja vagy elcserélheti. Az erre vonatkozó szerződést írásba kell foglalni.'' A 42. § (2) bekezdése pedig kinyilvánítja: ,,Önkormányzati helyiség esetén a hozzájárulás feltételeit önkormányzati rendeletben kell meghatározni. A hozzájárulás nem tagadható meg, ha a cserélő fél az önkormányzat rendeletében meghatározott feltételeket vállalja.''
A bemutatott jogszabályi rendelkezések összevetéséből kitűnik, hogy az Ör. vizsgált szabályozása a helyiségbérlet átruházását a rendeletében megállapított feltételhez kötötte, e feltételként azonban a bérleti jog megszerzésének időpontjában teljesített pénzbeli térítést határozta meg.
Az Alkotmánybíróság már több döntésében, így elvi jelleggel a 11/1992. (III. 5.) AB határozatban hívta fel a figyelmet a jogállamiságnak arra az alkotmányos követelményére, hogy – mivel a jogbiztonság szorosan a jogállamisághoz kapcsolódik – a jogbiztonság ,,az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy e jog egésze, egyes részterületei, és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára ... előre láthatóak legyenek''. (ABH 1992, 77., 84.)
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdése szerint ,,a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé''. ,,Következetes az alkotmánybírósági gyakorlat a tekintetben, hogy valamely jogszabály nem csupán akkor minősülhet az említett tilalomba ütközőnek, ha a jogszabályt a jogalkotó visszamenőlegesen léptette hatályba, hanem akkor is, ha a hatálybaléptetés nem visszamenőlegesen történt ugyan, de a jogszabály rendelkezéseit – erre irányuló kifejezett rendelkezés szerint – a jogszabály hatálybalépése előtt létrejött jogviszonyokra is alkalmazni kell.'' [57/1994. (XI. 17.) AB határozat, ABH 1994, 316., 324.]
A vázoltakból kitűnik, hogy az Ör. 34. § vizsgált (1) bekezdése differenciálatlan normatartalmat határozott meg, amelyben nem alkotott eltérő szabályozást az Ör. hatálybalépése előtt és az azt követően megszerzett helyiségbérleti jog cseréjére vonatkozóan. Ezáltal a helyiségbérleti jog átruházását olyan, múltbeli cselekményhez kötötte, amelynek mint feltételnek a teljesítésére az Ör. hatálybalépése előtt pénzbeli térítés nélkül helyiségbérleti szerződést kötött bérlőnek már nincs lehetősége. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az ilyen szabályozás ellentétes az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében védeni rendelt jogbiztonság követelményével, ezért e szabályozás megsemmisítésére került sor.
3. Az indítvány benyújtását követően a csongrádi képviselő-testület – a 44/2001. (XII. 18.) rendelete 6. §-ával – az Ör. 33. § (2) bekezdését módosította. A megváltozott jogi helyzetre tekintettel a hivatalvezető e rendelkezés tekintetében az indítványt visszavonta.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 20. §-a szerint az Alkotmánybíróság az arra jogosult indítványa alapján jár el. Tekintettel arra, hogy az indítványozó az Ör. 33. § (2) bekezdését illetően a kezdeményezést visszavonta, ezért az Alkotmánybíróság az említett rendelkezést érintően az eljárást megszüntette.
Az Alkotmánybíróság e határozatának közzététele az Abtv. 41. §-ában foglalt rendelkezésen alapul.
Alkotmánybírósági ügyszám: 905/H/1998.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás