52/E/2002. AB határozat
52/E/2002. AB határozat*
2006.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság elutasítja azt a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt, amely szerint az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény nem rögzít határidőt a kárpótlási jegyek felhasználására.
2. Az Alkotmánybíróság az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény 5. § (3) bekezdésével összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló eljárást megszünteti.
3. Az Alkotmánybíróság a jogértelmezésre irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó álláspontja szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében rögzített jogállamiság fogalmi elemét képező jogbiztonság elvét sértő jogalkotói mulasztás az, hogy az állam által az állampolgárok tulajdonában igazságtalanul okozott károk részleges kárpótlásáról szóló 1991. évi XXV. törvény (a továbbiakban: Kpt.) nem rögzít a kárpótlási jegyek bevonására határidőt, lehetővé téve, hogy az állam halogassa a kárpótlási jegyek bevonását. Az indítványozó azt is sérelmezi, hogy a Kpt. 5. § (3) bekezdése csak 1994. december 31-éig biztosított kamatot a kárpótlási jegyek után, e határidő elteltével azonban a kárpótlási jegyek elértéktelenednek. Az indítványozó álláspontja szerint mindez kiszolgáltatottá teszi a kárpótoltakat, illetve a kárpótlási jegy tulajdonosokat, jogbizonytalanságot okoz, sértve az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvét. Az indítványozó több tekintetben jogértelmezést is kért az Alkotmánybíróságtól.
II.
Az Alkotmány felhívott rendelkezései szerint:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
A Kpt. érintett rendelkezései szerint:
„5. § (1) A kárpótlás összegéről kárpótlási jegyet kell kiállítani.
(2) A kárpótlási jegy bemutatóra szóló, átruházható, a kárpótlás összegének megfelelő, az állammal szemben fennálló követelést névértékében megtestesítő értékpapír.
(3) A kárpótlási jegy 1991. augusztus 10. napjától 1994. december 31. napjáig kamatozik, a kamat mértéke a jegybanki kamat 75%-a.”
„7. § (1) Az állam biztosítja, hogy a kárpótlási jegyet annak birtokosa az e törvényben foglalt feltételekkel
a) az állami tulajdon privatizációja során értékesítésre kerülő vagyontárgyak, részvények, üzletrészek megvásárlására, továbbá
b) termőföld tulajdon megszerzésére
felhasználhatja.
(2) A kárpótlásra jogosult az e törvény alapján őt megillető kárpótlási jegyeket az állam tulajdonában álló, illetőleg az e törvény kihirdetése után az állam tulajdonából az önkormányzat tulajdonába ingyenesen kerülő lakás értékesítése során fizetőeszközként névértékben felhasználhatja.
(3) Az Egzisztencia Hitelről szóló jogszabály alapján történő hitelfelvétel, illetve privatizációs hitel igénylése esetén a kárpótlási jegyet névértéken saját erőként kell figyelembe venni.
(4) A kárpótlásra jogosult kérésére a kárpótlási jegy ellenében a társadalombiztosítás keretében – külön törvény rendelkezései szerint – életjáradék folyósítható.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az állam a Kpt. 7. §-ában kötelezettséget vállalt arra, hogy a kárpótlási jegyet birtokosa – az eredeti kárpótolt, vagy a kárpótlási jegyet megszerző más személy – felhasználhassa. Az indítványozó azt sérelmezi, hogy a törvény a kárpótlási jegyek bevonására nem szabott meg határidőt. Megközelítése szerint egy ilyen határidő rögzítése kikényszerítené, hogy az állam akkora vagyont (részvényt, üzletrészt, termőföldet) kínáljon fel a kárpótlási jegyek birtokosainak, ami valamennyi jegy bevonását lehetővé és egyben szükségessé teszi.
Eljárása során az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a kárpótlási jegyek döntő többsége már az 1990-es évek során felhasználásra került, ugyanakkor a költségvetési törvények az elmúlt években is megjelöltek előirányzatokat az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. ráfordításai között kárpótlási jegyek bevonására.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. § (1) bekezdése szerint – hivatalból vagy indítvány alapján – mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására kerül sor akkor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. A jogalkotó szerv jogszabály-alkotási kötelezettsége konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is fennáll, ha az alkotmányos alapjogok érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak, illetve, ha a hiányos szabályozás alapvető jog érvényesítését veszélyezteti. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] A vizsgált ügyben nincs olyan jogszabály, mely jogalkotási kötelezettséget írna elő a kárpótlási jegyek lejárati határidejének meghatározására. Olyan alkotmányos alapjog sincs, ami egy ilyen határidő rögzítését szükségessé tenné. Az állam dönthet a kárpótlási jegyek bevonása mellett – ezt egyes kárpótlási jegy birtokosok szintén rendelkezési joguk korlátozásának tekinthetnék – erre azonban az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó kötelezettsége nincs. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította.
2. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy 2002. július 8-án kelt, 1101/B/1998. AB határozatában a Kpt. 5. § (3) bekezdésének alkotmányosságát utólagos normakontroll keretében már vizsgálta (ABH 2002, 909).
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja alapján „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által már érdemben elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani. Az Alkotmánybíróság ezért megállapította, hogy a kárpótlási jegyek kamatozása vonatkozásában „res iudicata” esete áll fenn, így az indítvány ezen része tekintetében az eljárást – az érdemi vizsgálatot mellőzve – megszüntette.
3. Az indítványozó több tekintetben jogértelmezést kért az Alkotmánybíróságtól. Az Abtv. önálló jogértelmezési hatáskört nem ad Alkotmánybíróságnak. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság a jogértelmezésre irányuló indítványt az Ügyrend 29. § b) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2006. február 20.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Kukorelli István s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás