54/B/2002. AB határozat
54/B/2002. AB határozat*
2002.12.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény 5. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
A személyi jövedelemadó meghatározott részének az adózó rendelkezése szerinti felhasználásáról szóló 1996. évi CXXVI. törvény (a továbbiakban: Szf. tv.) 5. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása miatt kezdeményezték az Alkotmánybíróság eljárását. Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság az Szf. tv. 5. § (6) bekezdését semmisítse meg. A megsemmisítést az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 43. § (4) bekezdése alapján – a jogbiztonság és az indítványozó különösen fontos érdekére tekintettel – visszamenőleges hatállyal kérte az indítványozó. Az indítványozó álláspontja szerint a kifogásolt törvényi rendelkezés azért alkotmányellenes, mert kizárja az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot. Álláspontja szerint a megjelölt törvény általa felhívott rendelkezésében szereplő 30 napos határidő jogvesztő, mivel ha a közigazgatási szerv a határidő elmulasztása miatt előterjesztett igazolási kérelmét elutasítja, az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 40. §-a alapján nincs lehetőség fellebbezésre.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja.”
2. Az Áe. vizsgált rendelkezése:
„Igazolás
40. § (1) Aki a határnapon nem jelent meg, vagy a határidőt elmulasztotta, az eljáró szervnél igazolási kérelmet terjeszthet elő. Az igazolási kérelemről az a közigazgatási szerv dönt, amelynek eljárása során a mulasztás történt.
(2) Az igazolási kérelmet az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Ha a mulasztás az ügyfélnek később jutott tudomására, vagy az akadály később szűnt meg, a határidő a tudomásra jutástól, illetőleg az akadály megszűnésétől kezdődik.
(3) Az elmulasztott határnaptól, illetőleg az elmulasztott határidő utolsó napjától számított hat hónapon túl igazolási kérelmet nem lehet előterjeszteni.
(4) Határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelemmel egy időben pótolni kell az elmulasztott cselekményt is.
(5) Ha a közigazgatási szerv az igazolási kérelemnek helyt ad, az eljárást folytatja, és – az eljárás eredményétől függően – korábbi határozatát hatályában fenntartja, módosítja vagy visszavonja.
(6) Az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezni csak akkor lehet, ha a kérelem fellebbezési határidő elmulasztásának igazolására irányul.”
3. Az Szf. tv.-nek az indítvánnyal érintett rendelkezése:
„5. § (6) Az adóhatóság a magánszemélyek adóbevalláshoz, vagy az adóbevallást helyettesítő munkáltatói elszámoláshoz fűzött rendelkező nyilatkozatai alapján minden év szeptember 1. napjáig felhívja a 4. § (1) bekezdés szerinti kedvezményezettet a 4. § (2)–(3) bekezdésében meghatározottak 30 napon belüli teljesítésére. A határidő elmulasztása esetén az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló, többször módosított 1957. évi IV. törvény 40. § előírásai az irányadók.”
„7. § (5) Abban az esetben, ha a kedvezményezett a 4. § szerinti feltételek meglétét az 5. § szerinti eljárásban sikertelenül igazolja, illetőleg a 4. § (2)–(3) bekezdésében foglalt nyilatkozattételi és közlési kötelezettségét nem teljesíti, erről az adóhatóság határozatot hoz, amelyet a kedvezményezett kérelmére az a bíróság, amelynél a kedvezményezett nyilvántartásba vétele történt – ennek hiányában a kedvezményezett címe szerint illetékes bíróság – nemperes eljárásban 15 napon belül a feltételek fennállásának megállapítása esetén megváltoztathatja.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
A támadott törvényi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát az Alkotmánybíróságnak a jogorvoslathoz való jog, mint alkotmányos alapjog szempontjából kellett elvégeznie.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott törvényi rendelkezés azért sérti az Alkotmányban foglalt jogorvoslathoz való jogot, mert annak alapján a kedvezményezett az igazolási kérelmét elutasító határozattal szemben jogorvoslattal nem élhet.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában sokféle szempontból foglalkozott a jogorvoslati jog alkotmányos tartalmával. [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 27., 31.; 29/1999. (X. 6.) AB határozat, ABH 1999. 294., 298–299.; 957/B/1994. AB határozat, ABH 1999. 481., 482–483.]
A jelen vizsgálat szempontjából meghatározó elvi tételek szerint a jogorvoslathoz való jog lényegi tartalma a más szervhez, vagy ugyanazon szervezeten belüli magasabb fórumhoz fordulás lehetősége [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 27.]. „A jogorvoslathoz való alapjog biztosítását jelenti, ha az eljárásban a törvény garantálja az érintett számára, hogy ügyét, jogsérelmét végső soron az alapügyben eljáró szervtől különböző szerv bírálja el.” (513/B/1994. AB határozat, ABH 1994. 731., 734.) „Minden jogorvoslat lényegi, immanens eleme a jogorvoslás lehetősége, vagyis a jogorvoslat fogalmilag és szubsztanciálisan tartalmazza a jogsérelem orvosolhatóságát.” [23/1998. (VI. 9.) AB határozat ABH 1998. 182., 186.]
Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy az indítványban felhívott Szf. tv. 5. § (6) bekezdése nem zárja el a kedvezményezettet attól, hogy az adóhatóság ügydöntő határozatával szemben jogorvoslattal éljen. Az Szf. tv. kifogásolt rendelkezése a 30 napos törvényi határidő elmulasztása esetére ad lehetőséget a kedvezményezett számára, hogy az Áe. 40. §-a alapján a mulasztását igazolási kérelem előterjesztésével kimenthesse.
Az Szf. tv. egészének törvényi szabályozási rendszerét áttekintve megállapítható, hogy a törvény az adóhatóság érdemi (ügydöntő) határozatával szemben a kedvezményezett számára biztosítja a jogorvoslat lehetőségét, az erre vonatkozó szabályt az Szf. tv. 7. §-ának (5) bekezdése tartalmazza.
Az igazolási kérelem elutasítására a vizsgált esetben azért került sor, mert a kedvezményezett a törvényi 30 napos határidőt elmulasztotta. Az adóhatóságnak az Szf. tv.7. § (5) bekezdése értelmében azonban ez esetben is – ha ennek törvényi feltételei fennállnak – külön érdemi (ügydöntő) határozattal kell döntenie arról, hogy a kedvezményezett a törvényben meghatározott feltételek meglétét az erre irányuló eljárásban sikertelenül igazolta, illetőleg a törvény által megkívánt nyilatkozattételi és közlési kötelezettségét nem teljesítette. Ezen érdemi (ügydöntő) határozattal szemben a kedvezményezettet megilleti a jogorvoslati jog.
Az Szf. tv. utaló szabálya által felhívott Áe. 40. § (6) bekezdése alapján az igazolási kérelmet elutasító határozat ellen fellebbezésnek csak akkor van helye, ha a kérelem fellebbezési határidő elmulasztásának az igazolására irányul. Az eljárási szabályok körébe tartozó igazolás intézménye eleve kisegítő jellegű, melynek célja, hogy a határidőt elmulasztó ügyfél számára eljárási jellegű segítséget nyújtson a mulasztás hátrányos jogkövetkezményeinek elhárításához. Az igazolási kérelemnek helyt adó döntés esetén ugyanis az ügyfél olyan helyzetbe kerül, mintha nem mulasztott volna. Az igazolás tárgyában hozott határozat nem érdemi (ügydöntő) döntés, melyre tekintettel az igazolási kérelmet elutasító határozat elleni fellebbezés – fő szabály szerinti – kizártsága nem sérti a jogorvoslathoz való alkotmányos jogot.
Az Alkotmánybíróság ugyanis korábbi határozataiban már kifejtette azon álláspontját, hogy a jogorvoslathoz való jog immanens tartalma az érdemi (ügydöntő, az ügyfél helyzetét, jogait lényegesen befolyásoló) határozatok tekintetében a más szervhez vagy a magasabb fórumhoz fordulás lehetősége. A nem érdemi, nem ügydöntő határozat esetén ilyen felülvizsgálatot nem kötelező biztosítani. [5/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992. 27., 31.; 22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995. 108., 109.]
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján a jogorvoslathoz való alkotmányos jog sérelmét nem állapította meg, és ebből következően az Szf. tv. 5. § (6) bekezdésének megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2002. december 16.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás