560/B/2002. AB határozat
560/B/2002. AB határozat*
2003.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 49/C. § (6) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá perben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
Indokolás
I.
A Bács-Kiskun Megyei Bíróság az 5. P. 21.150/2001. számú ügy felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordult, mert az előtte folyamatban lévő eljárásban az alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességét észlelte.
Az irányadó tényállás szerint a felperes osztalékadó alapját a telek értékével is növelte. Mivel a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) 11. számú melléklet II. 2. f) pontja alapján a telekérték után nem számolható el értékcsökkenés, ezért az eljárt adóhatóságok a telek bekerülési értékét nem vették figyelembe osztalékadó alapot csökkentő tételként, hanem a vállalkozói osztalékalapot megnövelték a telek értékével.
Az indítványozó bíró szerint, ha a telekre fordított kiadás nem csökkenti a vállalkozói osztalékalapot, azt eredményezi, hogy a kiadás után is adózni kell.
Az indítványozó bíró szerint az Szja tv. 49/C. § (6) bekezdésének a) pontja a fentebb kifejtett indokok miatt sérti az Alkotmány 70/I. §-át.
II.
A bírói kezdeményezéssel érintett jogszabályhelyek:
Az Alkotmány érintett szakaszának az indítvány benyújtásakor hatályos szövege a következő volt:
„70/I. § A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
Az Alkotmány 70/I. §-ának 2002. december 23-ától hatályos szövegét a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2002. évi LXI. törvény állapította meg.
Az Alkotmány indítvánnyal érintett jelenleg hatályos szövege a következő:
„70/I. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni.”
Szja tv. :
A 49/C. § (6) bekezdése a) pontja szerint:
„Az adózás utáni vállalkozói jövedelem és a (2)–(3) bekezdésben említett tételek együttes összege, legfeljebb annak mértékéig csökkenthető
a) a tárgyi eszköz, a nem anyagi dolog értékéből az adóévben elszámolt értékcsökkenési leírást meghaladó összeggel, ha az értékcsökkenési leírást az egyéni vállalkozó az adóévben kezdte el;”.
11. melléklet II. 2. f) pontja szerint
„f) A bányaművelésre, a hulladéktárolásra igénybe vett földterület, telek és a melioráció kivételével nem számolható el értékcsökkenési leírás a földterület, a telek, a telkesítés, az erdő, a képzőművészeti alkotás beszerzési ára, az előállítási költsége után. Amennyiben a tárgyi eszközhöz telek is tartozik, a telek beszerzési költségét el kell különíteni.”
III.
A bírói kezdeményezés nem megalapozott.
A közteherviselés fő szabályát az Alkotmány 70/I. §-a rögzíti. E rendelkezés a jogalany számára a közterhekhez való, jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelő hozzájárulás kötelezettségét írja elő. Az Alkotmány tehát a közterhekhez való hozzájárulás tekintetében csak azt a követelményt támasztja, hogy az feleljen meg a kötelezett jövedelmi és vagyoni viszonyainak, vagyis álljon azokkal arányban. (1558/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 506, 507.)
Az Alkotmánybíróság a 448/B/1994. AB határozatában a társasági adó-szabályok vonatkozásában megállapította, hogy „a jogalkotó feladatkörébe tartozik a társasági adó alapjául szolgáló nyereségösszeg, az ennek kialakításához szükséges számviteli, adótechnikai szabályok, az adó alapját csökkentő és növelő tételek megállapítása, meghatározása is.” (ABH 1994, 724, 725.)
Egy személyi jövedelemadóval kapcsolatos határozatában az Alkotmánybíróság arra mutatott rá, hogy mivel az Alkotmány a közteherviselés szabályának meghatározásakor nem ad további felhatalmazást, így annak meghatározása, hogy mi minősül jövedelemnek, a jogalkotás feladatkörébe tartozik. (579/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 503, 504.)
A hatályos Szja tv. szerint az egyéni vállalkozó – akkor is, ha bejegyeztette magát egyéni cégként – az Szja tv. 49/B. § rendelkezései szerint megállapított vállalkozói adóalapja után vállalkozói személyi jövedelemadót, vállalkozói osztalékalapja után az osztalékból származó jövedelemből e törvény szerint előírt adót fizet, vagy az e törvényben és az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvényben meghatározott feltételekkel átalányadózást választhat.
A vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazó egyéni vállalkozó az e tevékenységéből származó vállalkozói bevételét az Szja tv. 4. és a 10. számú melléklet rendelkezései szerint, a vállalkozói jövedelmét a vállalkozói bevételből – legfeljebb annak mértékéig, figyelembe véve az Szja tv. 49/B. § (2)–(7) bekezdés rendelkezéseit is – a vállalkozói költség levonásával határozza meg.
A vállalkozói személyi jövedelemadó a vállalkozói bevételt csökkentő tételek, valamint a vállalkozói bevételt meghaladó vállalkozói költségek figyelembevétele után fennmaradó összeg 18%-a.
A vállalkozói osztalékalapot az adózás utáni vállalkozói jövedelemből kell megállapítani. A jogalkotó a 49/C. § vonatkozásában is meghatározott jövedelmet csökkentő és növelő tényezőket, amely tényezők az adóalany által fizetendő adó összegét befolyásolják.
Az Alkotmánybíróság az 1484/B/1995. AB határozatban a következőkre mutatott rá:
„Az Alkotmány 70/I. §-a az arányos közteherviselés általános kötelezettségét határozza meg, amely szerint a Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. E hozzájárulás módját és mértékét az irányadó külön törvények (adó, illeték stb.) határozzák meg. A költségelszámolásra vonatkozó szabályozás az adóköteles jövedelem megállapításához kapcsolódik, amelyet nem az említett alkotmányi előírás, hanem az egyes adónemekre vonatkozó törvények állapítanak meg. A törvényhozó az adóköteles jövedelemre és a költségek elszámolására vonatkozó szabályokat – az Alkotmány keretei között – mérlegelési jogkörében állapítja meg. Az Alkotmánybíróság már több határozatában rámutatott arra, hogy amíg a közterhekhez való hozzájárulás az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettség, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. [pl. 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
A jogalkotónak tehát széles körű jogosítványa van – többek között – arra is, hogy meghatározza a jövedelmek adóztatásánál mit von adóalapba, illetőleg mit ismer el adóalapot csökkentő tényezőnek. Éppen ezért az adóalanynak nem minden kiadása minősül adójogi szempontból költségnek, csupán az, amelyet az adótörvény ilyennek ismer el. A költségek közül az Szja tv. az adóalap meghatározásánál is így jár el, amikor adóalap csökkentő tényezőként meghatározott költségeket elismer. A kiválasztás szempontjait, célját, gazdaságosságát, megfelelőségét, igazságosságát az Alkotmánybíróság nem vizsgálhatja, mert erre hatásköre nincs.” (ABH 2001, 838, 841, 842, 843.)
„Az Alkotmánybíróság szerint önmagában az sem alkotmányellenes, ha a jogalkotó a költségek elszámolását feltételekhez köti, vagy annak lehetőségét kizárja.” (1533/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 575, 578.)
Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó által támadott Szja tv. 49/C. § (6) bekezdés a) pontja és azzal összefüggésben az Szja tv. 11. számú melléklete II. 2. f) pontja azon rendelkezése, amely szerint a telek után nem számolható el értékcsökkenés és így a telek értéke nem csökkenti, hanem növeli az osztalékadó alapját, nem ütközik az Alkotmány 70/I. §-ának rendelkezésébe.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglaltak szerint a bírói kezdeményezést elutasította.
Budapest, 2003. március 31.
Dr. Németh János s. k.,
az alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Cúcz Ottó s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás