567/B/2002. AB határozat
567/B/2002. AB határozat*
2008.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány ügyében meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 8. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány érkezett a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény (a továbbiakban: Ksztv.) 8. § (2) bekezdésének a) pontjával kapcsolatban.
Az indítványozó álláspontja szerint a fent említett rendelkezés sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, mert szerinte a Ksztv. 8. § (2) bekezdésének a) pontja ellentmond a helyi önkormányzati képviselők jogállásáról szóló 2000. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Ökjt.) 5. § h) pontjának. Az indítványozó indítványában előadja, hogy ha az önkormányzat alapít közhasznú társaságot, akkor a Ksztv. 8. § (2) bekezdés a) pontjában szabályozott összeférhetetlenségi esetkört kell alkalmazni. Az Ökjt. 5. § h) pontja azonban azt mondja ki, hogy önkormányzati képviselő nem lehet az önkormányzat tulajdoni részesedésével működő gazdasági társaság vezető tisztségviselője. A két törvényhely között az indítványozó ellentmondást lát, mert megítélése szerint a két törvény ugyanazt a kérdést (a helyi képviselő összeférhetetlensége önkormányzati részvétellel működő közhasznú társaságban) eltérő tartalommal szabályozza, hiszen az Ökjt. nem tiltja, hogy a helyi önkormányzati képviselő közhasznú társaság felügyelő bizottságának tagja legyen, míg a Ksztv. igen. Mindez szerinte sérti az Alkotmányban garantált jogállamiságot és az ebből következő jogbiztonság követelményét.
II.
Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezése:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
A Ksztv. vizsgált rendelkezése:
„8. § (2) Nem lehet a felügyelő szerv elnöke vagy tagja, illetve könyvvizsgálója az a személy, aki
a) a vezető szerv elnöke vagy tagja,”
Az Ökjt. érintett szabálya:
„5. § Az önkormányzati képviselő nem lehet: (...)
h) az önkormányzat tulajdoni részesedésével működő gazdasági társaság vezető tisztségviselője, igazgatótanácsának, igazgatóságának vagy vezető testületének, valamint a társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetője (vezérigazgatója),”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság már egy korai határozatában megállapította: „Az Alkotmánybíróság elvi éllel mutat rá arra, hogy meghatározott életviszonyok, illetőleg tényállások ellentétes – vagy az értelmezéstől függően ellentétes – törvényi rendezése önmagában nem jelent alkotmányellenességet. Az ilyen rendezés alkotmányellenessé csak akkor válik, ha az egyben az Alkotmány valamely rendelkezésének a sérelmével is együtt jár, vagyis, ha az ellentétes tartalmú szabályozás anyagi alkotmányellenességhez vezet, tehát például ha a rendelkezések valamelyike meg nem engedett diszkriminációt, egyéb alkotmányellenes helyzet megteremtését, vagy Alkotmányos alapjog korlátozását eredményezi. Két (vagy több) törvényi rendelkezés esetleges kollíziója folytán előálló értelmezési nehézség azonban magában véve még nem elegendő feltétele az Alkotmányellenesség megállapításának.” [35/1991. (VI. 20.) AB határozat (a továbbiakban: Abh.), ABH 1991, 175, 176.] Az indítványozó érvelése szerint a két törvényi rendelkezés között ellentmondás áll fenn, ezáltal sérül az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében biztosított jogállamiság, és ez a helyzet alkotmányellenességet eredményez. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban azt is megállapította, hogy „A törvényhozás valamely, az Alkotmány sérelmét nem jelentő hibáját általában jogalkalmazói jogszabály értelmezéssel kell feloldani, mert a jogalkalmazás hivatott eldönteni, hogy a konkrét jogviszonyokban az ellentétet (látszólagos ellentétet) hordozó rendelkezések közül melyik törvényhely alkalmazásával kell eljárni.” (Abh., ABH 1991, 175, 176.)
2. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta vajon a két jogszabály között fennáll-e az ellentmondás. A Ksztv. 2. §-a felsorolja a közhasznú szervezetek típusait, és a d) pontban meg is jelöli a közhasznú társaságot, mint a közhasznú szervezetek egyik típusát. A 8. § (2) bekezdésének a) pontjában szabályozott, mint a közhasznú szervezetekre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályt a közhasznú szervezetté nyilvánított közhasznú társaság esetében is alkalmazni kell. A Ksztv. hatálya ugyanis csak a közhasznú szervezetté nyilvánított szervezetekre terjed ki. A Ksztv. preambuluma szerint az Országgyűlés e törvényt „a nem kormányzati és nem haszonelvű szervezetek hazai hagyományainak megőrzése, társadalmi szerepük növelése, közhasznú működésük és gazdálkodásuk áttekinthetőbbé tétele, a közszolgáltatások terén végzett tevékenységük elősegítése, valamint az államháztartással való kapcsolatuk rendezése céljából” alkotta meg. Ennek érdekében a Ksztv. „meghatározza a közhasznú szervezetek típusait, a közhasznú jogállás megszerzésének és megszűnésének feltételeit, a közhasznú szervezetek működésének és gazdálkodásának rendjét, a nyilvántartás és beszámolás szabályait, valamint a működés és a vagyonfelhasználás törvényességi felügyeletére vonatkozó szabályokat.” (Ksztv. 1. §) A törvény 3. §-a értelmében a közhasznú szervezetté minősíthető szervezet a közhasznú jogállását a közhasznúsági nyilvántartásba vétellel szerzi meg. A Ksztv. támadott 8. § (2) bekezdés a) pontja az ilyen – közhasznúsági nyilvántartásba vétellel rendelkező – közhasznú társaságokra terjed csak ki, más közhasznú szervezetekre nem. A Ksztv. 26. § f) pontja szerint a törvény alkalmazása során legfőbb szerv alatt a közhasznú társaság és a nonprofit korlátolt felelősségű társaság taggyűlését, a nonprofit részvénytársaság közgyűlését, egyszemélyes nonprofit gazdasági társaság esetén pedig az egyedüli tagot vagy részvényest is érteni kell. Ennek alapján a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében rögzítette, hogy: „[a]z önkormányzat képviselője nem lehet a közhasznú társaság felügyelő-bizottságának tagja, ha a közhasznú társaság egyedüli tagja az önkormányzat.” (BH 2003. 382) Egy másik – adott esetben nem egyszemélyes, hanem két tagból álló közhasznú társaság ügyében született – eseti döntésében a Legfelsőbb Bíróság úgy foglalt állást, hogy „[n]incs jogi akadálya annak, hogy a közhasznú társaság felügyelő bizottsági tagja legyen annak a települési önkormányzatnak a képviselője, amely önkormányzat a közhasznú társaság tagja.” (BH 2005. 224.) A Legfelsőbb Bíróság szerint „a fenti [összeférhetetlenségi] jogszabályi rendelkezések kiterjesztő értelmezésére lehetőség nincs.” Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ksztv. 8. § (2) bekezdés a) pontja nem az indítványozó által megfogalmazott kiterjesztő tartalommal érvényesül a bírói gyakorlatban.
3. Az Ökjt. 5. § h) pontjában szabályozott összeférhetetlenségi szabály a Ksztv.-től eltérően kifejezetten a gazdasági társaságokra vonatkozik. Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a két törvényhely között nem fedezhető fel ellentmondás, az indítványozó szerinti kollízió. Az, hogy a helyi önkormányzati képviselők összeférhetetlenségi eseteit meghatározó Ökjt. szerint a gazdasági társaságok esetén a felügyelő bizottsági tagság önmagában nem kizárt, míg a Ksztv. szerint a közhasznú szervezetként nyilvántartásba vett, egyszemélyes közhasznú társaság esetén igen, nem tekinthető ellentmondásnak. A Ksztv. és az Ökjt. rendelkezései különböző helyzeteket szabályoznak, közöttük nem ellentmondás, hanem kiegészítő (kisegítő) viszony áll fenn, másként megfogalmazva: a két szabály lex generalis (Ökjt.) – lex specialis (Ksztv.) viszonyban áll egymással. Az Alkotmánybíróság emellett tekintettel volt az Abh.-ban megfogalmazottakra is: „[a]lkotmányellenesség megállapítására ezért törvényi rendelkezések kollíziója miatt csak akkor kerülhet sor, ha ezen alkotmányos elvek vagy jogok valamelyike megsérül annak folytán, hogy a szabályozás ellentmondása jogszabályértelmezéssel nem oldható fel és ez anyagi alkotmányellenességhez vezet, vagy ha a normaszövegek értelmezhetetlensége valamely konkrét alapjogi sérelmet okoz. Ennek hiányában azonban az azonos szintű normaszövegek lehetséges értelmezési nehézsége, illetőleg az értelmezéstől függő ellentéte, összeütközése önmagában nem jelent alkotmányellenességet.” (ABH 1991, 175, 176.)
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a Ksztv. 8. § (2) bekezdés a) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2008. április 29.
Dr. Bihari Mihály s. k., |
||||||||||
az Alkotmánybíróság elnöke |
||||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Balogh Elemér s. k., |
Dr. Bragyova András s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
Dr. Kukorelli István s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||||||||
|
||||||||||
|
Dr. Paczolay Péter s. k., |
Dr. Trócsányi László s. k., |
||||||||
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||||||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás