PK BH 2002/57
PK BH 2002/57
2002.02.01.
A házastársi vagyonközösséget kizáró vagyonjogi szerződés a házastárs korlátozott helytállási kötelezettségét kizárja [Csjt. 27. § (1) és (2) bek., 30. § (2) bek.; Ptk. 200. § (1) bek.; Pp. 206. § (1) bek., 215. §].
A felperes 1995 augusztusában 1 500 000 forint kölcsönt nyújtott az alperes házastársának, B. Cs.-nak azzal, hogy egy év alatt kamatokkal együtt 2 175 000 forintot kell visszafizetnie. Az alperes házastársa a kölcsönt csak részben fizette meg, ezért a városi bíróság fizetési meghagyást bocsátott ki ellene 1 105 000 forint tőke és ennek 1995. augusztus 1-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamata erejéig. A fizetési meghagyás 1996. szeptember 18-án ellentmondás hiányában jogerőre emelkedett.
Az óvónőként dolgozó alperes 1990. május 3-án kötött házasságot B. Cs.-val. Házastársa egyéni vállalkozóként, illetve gazdasági társaság tagjaként mezőgazdasági gépkereskedéssel és italbolt üzemeltetésével foglalkozott.
Az 1995. június 15-én kötött szerződéssel a házastársi vagyonközösséget megszüntették; az alperes és házastársa között az életközösség csak később, 1996 októberében szakadt meg, amikor az alperes a házasságból született gyermekével együtt elköltözött.
A városi bíróság az 1998. február 18-án jogerőre emelkedett ítéletével a házasságot felbontotta.
A felperes fizetési meghagyás kibocsátását kérte a kötelezett ellen 1 105 000 forint és járulékai iránt annak kimondásával, hogy a tartozásért B. Cs.-val a Csjt. 30. §- ának (2) bekezdése alapján egyetemlegesen felelős. Az alperes ellentmondása folytán az eljárás perré alakult át.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a városi bíróság jogerős fizetési meghagyása alapján a felperest megillető 1 105 000 forintot és ennek 1995. augusztus 1. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os késedelmi kamatát 15 napon belül B. Cs. kötelezettel egyetemlegesen fizesse meg a felperesnek. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az alperes és házastársa életközössége a kölcsönszerződés megkötésének idején fennállt, ugyanakkor a felperesnek a kölcsönügylet létrejöttekor nem lehetett tudomása arról, hogy ahhoz az alperes nem járult hozzá, ezért a kölcsönszerződést a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése szerint az alperes hozzájárulásával kötött ügyletnek kell tekinteni. Ebben a körben utalt arra is: az alperes terhére értékelte azt a körülményt, hogy nem adta meg a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződést készítő ügyvéd számára a titoktartás alóli felmentést.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a keresetet elutasította. A jogerős ítélet indokolása szerint az 1995. június 15-én kötött szerződéssel az alperes és házastársa a Csjt. 27. §-ának (2) bekezdése alapján a házassági életközösség tartamára megszüntette a vagyonközösséget, ezért megszűnt a Csjt. 30. §-ának (2) bekezdésében írt vélelem, azaz a házastárs korlátozott felelőssége a házastársa által kötött ügyletért [Csjt. 30. §-ának (2) bekezdése].
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását. Felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy a házastársak közötti magánokirat nem akkor készült, mint ahogy azt a keltezés feltünteti, az okirat későbbi elkészítésének célja az volt, hogy az alperes mentesüljön a házastársi vagyonközösség vélelmén alapuló egyetemleges felelőssége alól. Sérelmezte, hogy az okirat keletkezésének körülményeit az eljárt bíróságok nem vizsgálták. Álláspontja szerint az a tény, hogy az alperes megtagadta az okiratot szerkesztő ügyvéd titoktartás alóli felmentését, önmagában is arra utal, hogy az okirat valótlan, és ugyanezt erősítik az okiratban tett egyéb megállapítások.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos, mert a jogerős ítélet nem jogszabálysértő.
A felülvizsgálati kérelem lényegében a jogerős ítéletben a bizonyítékok értékelése alapján megállapított tényállást vitatja. Az adott esetben a bíróság a helyes tényállás megállapítása érdekében a perben rendelkezésre álló bizonyítékokat egybevetette, és ezek mérlegelése során helytállóan állapította meg, hogy az alperes és házastársa az életközösség fennállása alatt a Csjt. 27. §-ának (2) bekezdése szerinti szerződéssel megszüntette a házastársi vagyonközösséget. A Csjt. 27. §-ának (2) bekezdése ugyanis nemcsak az életközösség megszakadása után, hanem annak tartamára is lehetőséget biztosít a házastársak számára a vagyonközösség megszüntetésére. Ez utóbbi esetben szigorúbb alakiságok mellett kell a szerződést megkötni. Az alperes és házastársa által aláírt, ügyvéd által ellenjegyzett megállapodás a Csjt. 27. §-ának (3) bekezdése szerinti kötelező alakiságok mellett jött létre.
A jogi képviselővel eljáró felperes a kereset jogalapjaként a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerint fennálló vélelmet jelölte meg, és következetesen az alperes által becsatolt okirat ,,alaki és tartalmi valótlanságára'' hivatkozott. A Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése alapján a szerződés tartalmát a szerződő felek határozzák meg, a Csjt. erre vonatkozóan semmiféle korlátozó rendelkezést nem tartalmaz. Miután pedig házassági vagyonjogi szerződést az életközösség időtartamára bármikor (a jövőre nézve is) lehet kötni, ezért súlytalan a felperes érvelése, amely szerint az életközösség a szerződéskötés után is fennállt. Felülvizsgálati kérelmében állította, hogy a vagyonjogi szerződés csak formailag, utólag szerkesztve, az igénye kijátszása céljából jött létre. Ez a jognyilatkozat tartalma szerint a színlelt szerződés semmisségére, esetleg annak fedezetelvonó jellegére történő hivatkozás, azonban ennek megállapítására a felperes az elsőfokú eljárásban kereseti kérelmet nem terjesztett elő, így a másodfokú bíróság a Pp. 215. §-ában meghatározott korlátok között eljárva hozhatta meg ítéletét.
A felülvizsgálati eljárásban a kereset megváltoztatására szintén nincs lehetőség, ezért a szerződés színleltségével, illetve fedezetelvonó jellegével a Legfelsőbb Bíróság sem foglalkozhatott; a jogerős ítélet csak olyan kérdésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amely az első- és másodfokú eljárásnak is tárgya volt.
A jogerős ítéletben a másodfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint értékelve, megalapozottan – iratellenesség vagy okszerűtlen mérlegelés nélkül – állapította meg a tényállást, és abból jogszabálysértés nélkül vonta le azt a jogi következtetést, hogy a kölcsönügylet létrejöttekor a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti közös vagyon vélelme nem érvényesült. Az előterjesztett keresetre figyelemmel ezért a per adataival egybevetett mérlegelése alapján a másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor nem tulajdonított döntő jelentőséget annak, hogy az alperes az okiratot szerkesztő ügyvéd részére a titoktartási kötelezettség alól megadott felmentését később visszavonta.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése értelmében tárgyaláson kívül meghozott ítéletével a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.I/A.21.493/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás