606/B/2002. AB határozat
606/B/2002. AB határozat*
2006.01.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 23. § (1) bekezdésének „a nyilvánvalóan alaptalan indítványt pedig elutasítja” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 23. § (1) bekezdésének azon szövegrésze alkotmányossági vizsgálatát kérte, amely szerint az Alkotmánybíróság elnöke a nyilvánvalóan alaptalan indítványt elutasítja. Az indítványozó szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményét sérti, hogy az Alkotmánybíróság elnöke egy személyben hozhat elutasító döntést, mivel az Abtv. semmilyen további szabályt nem ad arra vonatkozóan, hogy mely ügyek tekinthetőek nyilvánvalóan alaptalannak. Az elnöki döntés így korlátok nélküli – véli az indítványozó. Az indítványozó szerint a jogbiztonság sérelmét csak „fokozza, hogy az elnöki elutasítással is beáll a res judicata”. Kifejtette végül, hogy a vizsgálni kért törvényi rendelkezés nem felel meg – szintén az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó – egyértelműségi elvárásnak sem. Az indítványozó álláspontjának alátámasztásául a 268/B/2000. AB határozathoz kapcsolódó párhuzamos indokolásból idézett.
II.
Az Alkotmány vonatkozó rendelkezése szerint:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
Az Abtv. vizsgálni kért szabálya értelmében:
„23. § (1) Az Alkotmánybíróság elnöke a nem jogosult által előterjesztett indítványt megküldi az indítványozásra jogosult szervnek, a nyilvánvalóan alaptalan indítványt pedig elutasítja.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság már több határozatában vizsgálta az eljárását érintő egyes Abtv.-beli rendelkezéseket, így többek között az – indítványozó által is hivatkozott – 268/B/2000. AB határozatban (a továbbiakban: Abh.) a jelen ügy tárgyát képező Abtv. 23. § (1) bekezdését is (ABH 2001, 1126.). Az Abh. a nyilvánvalóan alaptalan indítvány elnöki elutasítására felhatalmazó Abtv.-beli rendelkezést az Alkotmány 50. §-a, 57. § (1) bekezdése és 8. § (2) bekezdése vonatkozásában vizsgálta és azt állapította meg, hogy az Alkotmány ezen tételei és az Abtv. 23. § (1) bekezdése között nincs értékelhető összefüggés (ABH 2001, 1133.).
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja határozza meg a res iudicata fogalmát az alkotmánybírósági eljárásban. E szerint az Alkotmánybíróság az eljárást megszünteti, ha „az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani (»ítélt dolog«)”. (ABH 2003, 2076.) Jelen ügyben az indítványozó az Abtv. 23. § (1) bekezdésének vizsgálatát az Alkotmány 2. § (1) bekezdése alapján kéri, így az indítványban foglaltakat – az Abh. alapján – nem lehet ítélt dolognak tekinteni. Az Alkotmánybíróság ezért jelen ügyben érdemben járt el.
2. Az Alkotmánybíróság ítélkezési gyakorlata során több döntésében rámutatott, hogy az Alkotmánybíróság egyedüli és egyfokú sui generis jogintézmény (1350/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 619, 620.), az alkotmánybírósági eljárás sui generis eljárás, szabályai nem hasonlíthatók egyik nagy eljárási rendszerhez sem (315/E/2003. AB határozat, ABH 2003, 1590, 1593.). Az Abtv. 19. §-a kimondja, hogy a Pp.-nek kizárólag a jogi képviseletre, az anyanyelv használatának biztosítására, és a bírák kizárására vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni, de csak abban az esetben, ha az Abtv., illetőleg az Alkotmánybíróság ügyrendje eltérően nem rendelkezik. Az alkotmánybírósági eljárást – az Alkotmánynak az Alkotmánybíróságról szóló 32/A. §-án kívül – az Abtv. és az Ügyrend szabályozza. E szabályok közül a nyilvánvalóan alaptalan indítvány elnöki elutasításáról az Abtv. – jelen ügy tárgyát képező – 23. § (1) bekezdése, és az Ügyrend 24. § (1) bekezdés a) pontja szól. Az Alkotmánybíróság az 59/1993. (XI. 29.) AB határozatában hasonló jogintézményt vizsgált; megsemmisítette a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) azon rendelkezését, amely lehetővé tette, hogy a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítsa, ha a felperes követelése nyilvánvalóan alaptalan (ABH 1993, 353.). Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az alkotmánybírósági eljárás sui generis jellegéből következően jelen ügyben nem tekinthető irányadónak az 59/1993. (XI.29.) AB határozatban foglaltak. Az alkotmánybírósági eljárásban – az Abtv. és az Ügyrend szabályai alapján – a nyilvánvalóan alaptalan indítvány elnöki elutasítása és a Pp. említett rendelkezései között ugyanis nem lehet párhuzamot vonni. Erre a megállapításra jutott a fentebb említett Abh. is (ABH 2001, 1127, 1133.).
3. Az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó követelményekből az indítványozó két szempont alapján kéri az alkotmányossági vizsgálatot. Egyrészt – álláspontja szerint – sérül a jogbiztonság, mert korlátok nélküli elnöki döntéshez vezethet az indítványok nyilvánvalóan alaptalan indokok szerinti elutasítása. Másrészt – ezzel összefüggésben – azt állítja, hogy az „egyértelműség”, azaz a normavilágosságra vonatkozó alkotmányossági elvárások nem teljesülnek a „nyilvánvalóan alaptalan” megfogalmazásban.
3.1. Az Alkotmánybíróság következetesen képviselt álláspontja szerint a jogállamiság egyik alapvető követelménye, hogy a közhatalommal rendelkező szervek a jog által meghatározott szervezeti keretek között, a jog által megállapított működési rendben, a jog által a polgárok számára megismerhető és kiszámítható módon szabályozott korlátok között fejtik ki a tevékenységüket. [56/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 456.] Az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő ezen követelmény alapján az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg:
Az Abtv. 25. § (1) bekezdése meghatározza az alkotmánybírósági eljárásban a döntéshozó fórumokat, kimondja: „az Alkotmánybíróság teljes ülésben vagy háromtagú tanácsban jár el”. Az Abtv. 30. § szól arról, hogy mely ügyek tartoznak a teljes ülés hatáskörébe, a 31. § pedig, hogy mely esetekben járnak el háromtagú tanácsok. Az elnök az Abtv. 23. § (1) bekezdésébe foglalt jogkörét értelemszerűen csak az Abtv. 30. és 31. §-ai figyelembevételével gyakorolhatja. Az Abtv. 22. §-a meghatározza az indítvánnyal szembeni törvényi elvárásokat. Az Abtv. 23. § (1) bekezdésébe foglalt elnöki jogkör gyakorlása során figyelembe veendő, hogy az indítvány egyáltalán megfelel-e az Abtv. 22. § (2) bekezdésében előírt követelménynek (,,Az indítványnak a kérelem alapjául szolgáló ok megjelölésével határozott kérelmet kell tartalmaznia.”) Az Abtv. 23. § (1) bekezdése a tartalmi korlát pozitív megfogalmazását adja amikor kimondja: az elnök csak egyféle tartalommal (elutasítás) határozhat, mégpedig csak abban az esetben, ha az indítvány nyilvánvalóan alaptalan. A nyilvánvalóan alaptalan indítvány elnöki elutasíthatóságának sajátos funkciója van az alkotmánybírósági eljárásban. Az Ügyrend 22–23. §-ai szerint ugyanis a főtitkári előkészítő eljárás, s nem pedig a nyilvánvalóan alaptalan indítvány elnöki elutasítása tölti be az ún. hagyományos szűrőszerepet. Az Ügyrend 23. § (1) bekezdés a) pontja szerint a főtitkár ad tájékoztatást, hogy a beadvány nem minősül indítványnak; a b) pont értelmében tájékoztatja az indítványozót, ha az Alkotmánybíróságnak az ügyben nincs hatásköre; a c) pont szerint szűri a „res iudicata” kérelmeket; a d) pont alapján pedig arról ad tájékoztatást, hogy az érdemi eljárás törvényi feltételeinek nem megfelelő indítvány alapján az eljárás lefolytatására nincs törvényes lehetőség. Az Ügyrend 23. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a beadvány előterjesztője a főtitkár intézkedését nem fogadja el, a főtitkár az indítványt az elnöknek bemutatja. Az alkotmánybírósági eljárás ezen szakaszában említi az ügyrend a nyilvánvalóan alaptalan indítvány elutasításának lehetőségét: az Ügyrend 24. § (1) bekezdése szerint az elnök a bemutatott indítvány alapján dönt: a) az Abtv. 23. § (1) bekezdésének alkalmazása, illetőleg b) az előadó bíró kijelölése tárgyában. Amennyiben tehát az indítványozó a főtitkári választ nem fogadja el, az elnöknek történő bemutatás quasi „jogorvoslati” funkcióval is bír, mivel az elnök az indítványt érdemi eljárásra is utalhatja, de az indítvány tartalma alapján – a főtitkári intézkedést megerősítendő – dönthet úgy is, hogy a beadvány a nyilvánvalóan alaptalan kategóriába tartozik.
Az Abtv. és az Ügyrend fenti eljárási szabályai – továbbá az Abtv. 22. § (2) bekezdésében meghatározott indítványi követelmények – alapján megállapítható, hogy az Abtv. 23. § (1) bekezdésébe foglalt elnöki jogkör gyakorlásának – az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározottak szempontjából – megfelelően szabályozott helye (és szerepe) van az alkotmánybírósági eljárásban, nem jelent korlátok nélküli hatáskörgyakorlást.
Az Alkotmánybíróság felhívja a figyelmet arra is, hogy az alkotmányozó, s egyben a törvényhozó azáltal, hogy az alkotmánybírósági eljárást költség- és illetékmentesen, valamint bárki által – ügyvédi ellenjegyzés nélkül – kezdeményezhető eljárásként szabályozta [Alkotmány 32/A. § (3) bekezdés, Abtv. 21. § (2) és (4) bekezdés, 28. § (1) bekezdés], emiatt a hibás, alaptalan indítványozás lehetőségét is figyelembe vette, amikor biztosítani kívánta – az érdemi alkotmánybírósági eljárás védelmét szolgálandó – a nyilvánvalóan alaptalan indítványok elutasíthatóságát.
3.2. Megalapozatlan az az indítványozói felvetés is, amely a jogbiztonság sérelmét abban jelölte meg, hogy az elnöki döntéssel beáll a res iudicata. Az Abtv. 27. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, a (2) bekezdés értelmében pedig az Alkotmánybíróság határozata kötelező mindenkire nézve. Az Ügyrend – fentebb említett – 31. § c) pontja az „Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált” szófordulat használatával szintén az Alkotmánybíróság érdemi döntéseivel összefüggésben említi az „ítélt dolog” fogalmát. Megállapítható tehát, hogy az alkotmánybírósági eljárásban az „ítélt dolog” alapja az Alkotmánybíróság döntéshozó fórumainak, a teljes ülésnek és a háromtagú tanácsoknak [Abtv. 30. § (1) bekezdés és 31. § (1) bekezdés] az érdemi eljárás alapján hozott döntései. Az elnöki döntés tehát nem az Alkotmánybíróság döntése. Amennyiben az indítvány „nyilvánvalóan alaptalan”, ez fogalmilag zárja ki az ítélt dolog szabályának alkalmazhatóságát. [lásd pl. a 166/B/1991. AB elnöki végzést (ABH 1991. 990.), s e tárgyban a 852/B/1995. AB határozatot (ABH 2002, 724, 725–726.)]
3.3. Az Alkotmánybíróság a 3.1. és 3.2. pontokban kifejtettek szerint megállapította, hogy nem megalapozott az az indítvány, amely az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből fakadó jogbiztonság követelményének sérelmét abban látta, hogy az Abtv. 23. § (1) bekezdése alapján meghozott elnöki döntés korlátok nélküli. Az Abtv. és az Ügyrend elemzett szabályai alapján a „nyilvánvalóan alaptalan” fogalom megfelelően érthető és értelmezhető tartalmat hordoz, az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének sérelmét az Alkotmánybíróság ezért e tekintetben sem állapította meg.
Az Alkotmánybíróság végezetül megjegyzi, hogy az Alkotmány alapján a nyilvánvalóan alaptalan indítvány elnöki elutasíthatósága nem szükségképpeni eleme az alkotmánybírósági eljárásnak (azaz az Alkotmányból e jogintézmény léte kényszerítően nem következik), de a jelenlegi szabályozási módja az Alkotmány 2. § (1) bekezdésével nem is ellentétes.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Abtv. 23. § (1) bekezdésének „a nyilvánvalóan alaptalan indítványt pedig elutasítja” szövegrésze alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2006. január 17.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Kukorelli István s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás