635/E/2002. AB határozat
635/E/2002. AB határozat*
2003.04.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására és kiegészítésére irányuló indítvány, valamint alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság az „Ipari Park” cím elnyerését szolgáló pályázati rendszer működtetéséről szóló 19/1997. (V. 14.) IKIM rendelet 2. § (2) bekezdésében „az ipari park létesülhet … zöld mezőn” szövegrész, valamint e rendelet 2. § (5) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság az „Ipari Park” cím elnyerését szolgáló pályázati rendszer működtetéséről szóló 19/1997. (V. 14.) IKIM rendelet 2. § (2) bekezdése és a 2. § (5) bekezdés e) pontja „pontosítására”, illetve kiegészítésére irányuló indítványt visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság az „Ipari Park” cím elnyerését szolgáló pályázati rendszer működtetéséről szóló 19/1997. (V. 14.) IKIM rendelettel összefüggésben mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt visszautasítja.
4. Az Alkotmánybíróság az ügyészég eljárása miatt benyújtott és a legfőbb ügyészt eljárás lefolytatásának kötelezésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó első beadványában az Ipari Park cím elnyerését szolgáló pályázati rendszer működtetéséről szóló 19/1997. (V. 14.) IKIM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (2) bekezdésében „a ipari park létesülhet … zöld mezőn” szövegrész, valamint a 2. § (5) bekezdés e) pont alkotmányellenességének megállapítását, megsemmisítését és e rendelkezések pontosítását, kiegészítését kérte.
Álláspontja szerint a támadott szabályozások nem felelnek meg az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogbiztonság elvének, továbbá hiányosak és ellentmondóak. Az indítványozó úgy vélte, hogy az R. kifogásolt előírásai a társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Taotv.) 4. § 19. pontjával, illetve az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Ét.) 36. § d) pontjával ellentétes módon lehetővé teszik az infrastrukturális beruházások nélküli, „zöldmezős területen” is ipari park létesítését.
Az indítványozó – személyes jogsérelmeire hivatkozással – alkotmányjogi panasznak nevezett kérelmet is előterjesztett az ügyészség alkotmánysértő tevékenysége miatt és a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény, valamint a 13/1994. (ÜK–12.) LÜ utasítás „összhangjának kialakulását, ezek pontosítását” kérte. Arra hivatkozott, hogy az ügyészség nem akadályozta meg a Dorogi Ipari Park kialakítását és a tulajdonát is érintő vízi létesítmények építésére rosszhiszeműen, engedély nélkül került sor.
Az indítványozó – az Alkotmány 57. § (5) bekezdésére tekintettel, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (2) bekezdése alapján – kezdeményezte „az eljárás hivatalból történő megindítását és ezzel jogorvoslati lehetőség biztosítását is … a konkrétan felsorolt ügyekben”. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezte az R. tekintetében, mivel az R. „előírásai szerint a gazdasági miniszter (normakontroll nélkül) szabad elhatározása alapján dönt a pályázatokról”, s az ügyészség törvényességi felügyeleti jogköre nem terjed ki az Ipari Park cím elnyerésére irányuló pályázatok elbírására.
Az indítványozó újabb, ugyancsak alkotmányjogi panaszként megjelölt kérelmet is benyújtott az ügyészség törvénytelen eljárása miatt és a legfőbb ügyészt alkotmányos kötelezettségei teljesítésére és törvényes eljárás lefolytatására kérte a Dorogi Ipari Parkkal kapcsolatos infrastrukturális beruházások engedély nélküli megvalósítása ügyében.
Az indítványozó az Alkotmány 2. § (1) bekezdése sérelmére, valamint az Alkotmány 7. §-ában, 13. §-ában, az 57. § (5) bekezdésében védett jogai és a 70/A. §-ban foglalt diszkriminációs tilalom megsértésére is hivatkozott.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.
Az Alkotmány 7. §-a a következőket állapítja meg:
„(1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.
(2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
Az Alkotmány 13. §-a kimondja:
„(1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet.”
Az Alkotmány 57. § (5) bekezdése így rendelkezik:
„A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot – a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan – a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatának elfogadott törvény korlátozhatja.”
Az Alkotmány 70/A. §-a a diszkrimináció tilalmára vonatkozik.
A Taotv. 4. § 19. pontja szerint az ipari park: „infrastruktúrával ellátott, jogszabályban meghatározott feltételekkel ipari vállalkozási célra kialakított, behatárolt terület, amely pályázati úton „ipari park” minősítést kap.”
Az Ét. 36. §-ának az indítványban hivatkozott d) pontja alapján építésügyi hatósági engedély a jogszabályok keretei között akkor adható, ha „az építmény rendeltetésszerű használhatóságához szükséges járulékos építmények, illetőleg jogszabályban meghatározott esetekben és módon a közlekedési hálózathoz való csatlakozás, valamint a közmű- és energiaellátás megvalósítása biztosított”.
Az R. 2. § (2) bekezdésének megfelelően „az Ipari Park cím elnyerésére pályázhat már meglévő, ipari park-szerűen működő, vagy az ipari park megvalósítását tervező (1) bekezdés szerinti szervezet, amely az e rendeletben és a pályázati kiírásban megfogalmazott követelményrendszernek megfelel. Az ipari park létesülhet rehabilitációs iparterületen vagy zöld mezőn.”
A 2. § (5) bekezdésének ugyancsak támadott e) pontja – a pályázat érvényességi követelményei, illetve az „Ipari Park” cím elnyerésének minimális feltételei körében – megállapítja: „a betelepülő/betelepült vállalkozások száma legalább 10, a létesítendő/meglévő munkahelyek (foglalkoztatottak) száma legalább 500 legyen, de a pályázat beadásakor már legalább öt vállalkozás az ipari park területén működjön vagy öt vállalkozás betelepülésére a Pályázó érvényes szerződéssel rendelkezzen, és ezek foglalkoztatotti létszáma legalább 100 legyen”.
III.
1. Az indítványozó a jogállamiság alkotmányos elve, a Taotv. és az Ét. idézett rendelkezései sérelmének tekintette, hogy az R. 2. § (2) bekezdése szerint ipari park zöld mezőn is létrejöhet.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmány 37. § (3) bekezdés első és második mondatába foglalt felhatalmazás alapján „a Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a Kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek”.
Az Alkotmánybíróság az indítványozó által támadott és hivatkozott előírások összevetése alapján megállapította, hogy azok eltérő tárgykört szabályoznak. Az R. 2. § (2) bekezdésének sérelmezett előírása az ipari park létrehozására vonatkozik, a 2. § (5) bekezdés e) pontja pedig e cím elnyerésének egyik feltételét határozza meg.
A Taotv. 4. § bemutatott 19. pontja a Taotv. alkalmazásában állapítja meg az ipari park fogalmát, az Ét. 36. § hivatkozott d) pontja az építésügyi hatósági engedély megadásának feltételeiről rendelkezik. Az a körülmény, hogy az R. lehetővé teszi az ipari park létrehozását zöld mezőn, nem jelenti az Ét.-ben, illetve más jogszabályokban előírt hatósági engedélyek mellőzését az ipari park működését illetően. Az R. támadott szabályozása, sem más rendelkezései ilyen előírást nem tartalmaznak.
Az Ipari Park cím nem mentesíti a beruházót a különböző létesítmények megvalósításához szükséges hatósági engedélyek beszerzésétől. Az R. 4. § (1) bekezdése szerint az Ipari Park cím elnyerése a jogszabályokban, valamint az elkülönített állami pénzalapok és célelőirányzatok felhasználásra vonatkozó rendeletekben és pályázati rendszerekben megfogalmazott támogatások és preferenciák elnyeréséhez, illetve igénybevételéhez előírt ipari park minősítés megszerzését jelenti.
Az R. 2. § (5) bekezdése pedig a cím elnyerésének számos feltételét állapítja meg, így – ezek körében – a c) pontban előírja, hogy „a terület az önkormányzati testület által jóváhagyott Település Rendezési Terv szerint kijelölt iparterület legyen, termőföld vagy mezőgazdasági művelés alatt álló belterületi föld céljának megfelelő felhasználása esetén a földügyi hatóság engedélye szükséges”.
Az R. 2. § (5) bekezdés g) pontja szerint a pályázónak rendelkeznie kell „a teljes beépítetlen terület környezeti állapotának tényfeltárását tartalmazó dokumentációval, szennyezettség esetén az elsőfokú környezetvédelmi hatóság által jóváhagyott kármentesítési programmal vagy az eredményes kármentesítés elvégzésének igazolásával”.
A vázoltakból kitűnik, hogy az R. sérelmezett szabályozása nem tartalmaz a Taotv. és az Ét. hivatkozott előírásaival ellentétes szabályozást, s ezáltal sem az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, sem az indítványozó által nem hivatkozott 37. § (3) bekezdését nem sérti.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az R. 2. § (2) bekezdése és a 2. § (5) bekezdés e) pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.
2. Az indítványozó az R. pontosítását, kiegészítését is kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság hatásköre az Abtv. értelmében nem terjed ki a jogszabály módosítására, így e tekintetben – az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat 29. § b) pontja alapján – az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.
3. Az Alkotmánybíróságnak a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló hatáskörét az Abtv. 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. § (1) bekezdése szerint, ha az Alkotmánybíróság hivatalból vagy bárki indítványára azt állapítja meg, hogy a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő, a mulasztást elkövető szervet – határidő megjelölésével – felhívja feladatának teljesítésére. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabály iránti igény – annak nyomán állott elő, hogy az állam jogszabályi úton avatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének lehetőségétől [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.]. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 232.].
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128; 15/1998. (V. 8.) AB határozat, ABH 1998, 132, 138.].
Az R.-rel összefüggésben kezdeményezett mulasztásos alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány azonban hiányos volt, mert nem tartalmazta megfelelően az Abtv. 49. § (1) bekezdésében előírt feltételek fennállásának indokait. Az indítványozó nem jelölte meg, hogy a rendeletalkotó mely felhatalmazásból eredő jogalkotási kötelezettségét mulasztotta el, vagy az Alkotmányból levezethető milyen tartalmú jogszabályi rendelkezések hiányoznak.
A fentiek alapján a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt az Alkotmánybíróság visszautasította.
4. Az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerint „Az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.” A 48. § (2) bekezdése alapján „Az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani [az Alkotmánybírósághoz]”. Az indítvány és a kiegészítő indítvány ebben a tekintetben is hiányos és az érdemi elbírálásra alkalmatlan. Az indítványozó nem bocsátott az Alkotmánybíróság rendelkezésére olyan okiratokat, amelyek az alkotmányjogi panasz elbírálásának alapjául szolgálnak, jogorvoslati lehetőségeinek kimerítését vagy azok hiányát nem igazolta.
5. A Legfőbb Ügyészség TLÜ. 1567/2002/6. sz. iratából kitűnik, hogy az indítványozó által sérelmezett ügyben a Legfőbb Ügyészség óvásokat emelt; az óvások eredményeként az Országos Vízügyi Igazgatóság hatályon kívül helyezte az ügyészség által támadott határozatokat. Az említett dokumentumból az is kitűnik, hogy az indítványozó kezdeményezésére vízügyi hatósági és polgári peres eljárás van folyamatban. Az indítványozó feljelentése alapján a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal nyomozást nem rendelt el, mert a feljelentés bűncselekményre utaló tényállást nem tartalmaz.
Az ügyész által kibocsátható óvással összefüggésben az Abtv. 39. §-a a következő hatásköri szabályt tartalmazza: „Ha a Kormány rendeleténél alacsonyabb szintű jogszabállyal, illetőleg az állami irányítás egyéb jogi eszközével szemben az ügyész – általános törvényességi felügyeleti jogkörében – óvást nyújtott be, amellyel az aktust kibocsátó szerv nem ért egyet, e szerv az óvást az Alkotmánybíróság elé terjeszti elbírálás végett, és erről az előterjesztés indokainak közlésével az ügyészt értesíti”.
Az indítványban említett kérelem ezt az eljárást nem alapozza meg. Az ügyészség eljárásának vizsgálatára és a legfőbb ügyész eljárásra való kötelezésére pedig az Alkotmánybíróságnak – sem az Abtv., sem más törvény szerint – nincs hatásköre.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt is visszautasította.
Budapest, 2003. április 14.
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás