640/B/2002. AB határozat

640/B/2002. AB határozat^*

2007.02.28.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről szóló 3/2002. (II. 22.) KÖM rendelet 4. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítására, és a 4. számú melléklet, valamint a rendeletben a 4. számú mellékletre hivatkozások megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

Az indítványozó a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről szóló 3/2002. (II. 22.) KÖM rendelet (a továbbiakban: KÖM r.) 4. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítását, és a 4. számú melléklet, valamint a rendeletben a 4. számú mellékletre történő hivatkozások megsemmisítését kérte. Az indítványozó szerint a KÖM r. 1., 2. és 3. számú mellékleteiben meghatározott mérési módszerek és kibocsátási határértékek az alkotmányos elvárásoknak megfelelnek, az európai országokban érvényben lévő hasonló előírásokkal harmonizálnak. A 4. számú mellékletben engedélyezett kibocsátási határértékek azonban az Alkotmány 18. §-át és a 70/D. §-át sértik, „engedélyt adva indokolatlan és szükségtelenül magas környezetszennyezésre, gyakorlatilag a legmagasabb szintű környezetvédelem helyett gyenge védelmet engedélyezve.” Az indítvány utal arra, hogy a hulladékok és a veszélyes hulladékok égetésére égetőműveket hoztak létre, amelyek a 3. számú mellékletben foglalt kibocsátási határértékek betartásával égetnek. Hulladék és veszélyes hulladék azonban „együttégetőkben” is égethető, ahol a 4. számú melléklet szerinti magasabb kibocsátási határértékek következtében lényegesen nagyobb környezetszennyezés engedélyezett, mint az erre a célra épített égetőművekben történő égetéssel. A környzetvédelmi hatóság magasabb értékekre is adhat engedélyt, ha a kibocsátás nem a hulladékégetésből származik. Álláspontja szerint a jogszabályi előírástól a hatóság eltérhet, ennek azonban alkotmányos garanciája az eltérés feltételeinek pontos meghatározása. Az indítványozó szerint a hulladék és veszélyes hulladék égetésére épített égetőművek a szigorú kibocsátási határértékek betarthatósága érdekében fajlagosan drágábbak és magasabb költséggel működtethetők, mint az együttégetésre alkalmas ipari termékek előállítására épített üzemek. Ebből következően, az együttégetők az égetést kedvezőbb áron vállalhatják, mivel az esetek jelentős részében a hulladék vagy fokozottan veszélyes hulladék megsemmisítési díján felül energiához is jutnak, amit további kiadás nem terhel. Így az égetőművek esélytelenebbek az együttégetőknél, ezért az indítványozó szerint a kifogásolt rendelkezés sérti az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének rendelkezését is.

Az Alkotmánybíróság beszerezte a környezetvédelmi és vízügyi miniszter véleményét.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

„18. § A Magyar Köztársaság elismeri és érvényesíti mindenki jogát az egészséges környezethez.”

„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) (...)

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti”

„70/D. § (1) A Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez.

(2) Ezt a jogot a Magyar Köztársaság a munkavédelem, az egészségügyi intézmények és az orvosi ellátás megszervezésével, a rendszeres testedzés biztosításával, valamint az épített és a természetes környezet védelmével valósítja meg.”

2. A KÖM r. 4. számú melléklete:

„A légszennyező anyagok kibocsátási határértékeinek meghatározása hulladék együttégetése esetében

1. Összkibocsátási határértékek és a vonatkoztatási oxigéntartalom számítása

A következő képletet kell alkalmazni minden olyan esetben, mikor a „C” összkibocsátási határértéket nem tartalmazzák ezen melléklet táblázatai. A hulladék együttégetése során keletkező füstgázban lévő minden egyes légszennyező anyagra és szén-monoxidra az összkibocsátási határértéket a következő képlettel kell kiszámítani:

V_hulladék:	kizárólag a hulladék égetéséből származó füstgáz térfogatárama [Nm^3/h] mértékegységben, mely az engedélyben meghatározott legkisebb fűtőértékű hulladékból kiindulva, ezen rendelet által megadott feltételekre vonatkoztatva kerül kiszámításra. Amennyiben a veszélyes hulladék égetéséből származó hő az együttégető műben felszabaduló összes hőmennyiségnek kevesebb, mint 10%-át teszi ki, a Vhulladék számítását azon elméleti hulladék mennyiséggel kell végezni, amelynek elégetése során a felszabaduló hő a rögzített értékű összes hőbevitel 10%-át teszi ki.
C_hulladék:	a 3. számú mellékletben szereplő, égetőművekre vonatkozó kibocsátási határértékek az érintett légszennyező anyagokra és szénmonoxidra [mg/m³], dioxinokra és furánokra [ng/m³] mértékegységben.
V_techn.:	Füstgáz térfogatárama [Nm³/h] mértékegységben, amely a mű technológiájából ered, ideértve a műben eredetileg használt, engedélyezett tüzelőanyagok égetését (kivéve a hulladékot), amelyet a hatályos jogszabálynak megfelelően a szóban forgó technológiára előírt oxigéntartalom alapján határoznak meg. (Amennyiben nincs ilyen jogszabály, a füstgázban lévő valós, a technológia számára szükségtelen mennyiségű, levegővel történő hígítás nélkül mért oxigéntartalmat kell vonatkoztatási alapként alkalmazni.) Az egyéb vonatkoztatási feltételeket ezen rendelet előírásai szerint kell figyelembe venni.
C_techn.:	Kibocsátási határértékek, amelyeket meghatározott ipari tevékenységekre ezen melléklet táblázatai tartalmaznak, illetve ilyen táblázatok vagy értékek hiányában a műből származó füstgázban lévő érintett légszenynyező anyagokra és szén-monoxidra vonatkozó, az adott technológián belül az eredetileg tervezett és engedélyezett tüzelőanyagok (kivéve a hulladékot) égetésére, hatályos jogszabályban vagy előírásban meghatározott kibocsátási határértékek [mg/m³], dioxinokra és furánokra [ng/m³] mértékegységben. (Ilyen szabályozás hiánya esetén az engedélyben rögzített kibocsátási határértékeket kell alkalmazni. Amennyiben az engedély nem tartalmaz ilyen értékeket, a valós tömegkoncentrációkat kell alkalmazni.)
C:	Összkibocsátási határértékek, amelyeket meghatározott ipari tevékenységekre és meghatározott légszennyező anyagokra ezen melléklet táblázatai tartalmaznak, illetve ilyen táblázatok vagy értékek hiányában a szén-monoxidra és az érintett légszennyező anyagokra vonatkozó összkibocsátási határértékek, amelyek az ezen rendelet megfelelő mellékleteiben lefektetett kibocsátási határértékeket helyettesítik [mg/m^{3], dioxinokra és furánokra [ng/m3] mértékegységben.}

A vonatkoztatási oxigéntartalmat a meghatározott állapotjellemzőkre történő vonatkoztatásnál, a következő képlet segítségével kell kiszámítani:

Ov:	Vonatkoztatási oxigénkoncentráció, térfogatszázalékban.
O_hulladék:	Vonatkoztatási oxigénkoncentráció a hulladékégetés esetében, térfogatszázalékban.
O_techn.:	Vonatkoztatási oxigénkoncentráció a technológiai folyamat esetében, térfogatszázalékban.
V_hulladék:	Kizárólag a hulladékégetésből származó füstgáz térfogatáram, [Nm³/h] mértékegységben.
V_techn.:	A technológiai folyamatokból származó füstgáz térfogatáram, [Nm³/h] mértékegységben.

2. Cementgyári égetőkemencékben történő hulladék együttégetésre vonatkozó sajátos szabályok

A folyamatosan mért légszennyezőanyag-kibocsátások napi átlagértékeinek meghatározására, a mintavételi időszakokra és a mérési módszerekre vonatkozó követelményeket a rendelet 10–11. §-a tartalmazza. A folyamatosan mért légszennyező anyagok napi átlagértékeit kell a megadott összkibocsátási határértékekkel összehasonlítani. A félórás átlagértékek képzésére csak a napi átlagértékek számításához van szükség.

A táblázatokban megadott határértékek mértékegysége mg/m³, kivéve a dioxinok és furánok értékét, amelynek mértékegysége ng/m³. A kibocsátási határértékeknek való megfelelés igazolására végzett mérések eredményeit száraz gázra, 273 K hőmérsékletre, 101,3 kPa nyomásra és 10%-os vonatkoztatási oxigéntartalomra kell átszámítani.

a) C: összkibocsátási határértékek

Légszennyező anyag	C
Összes szilárd anyag	30
HCl	10
HF	1
NO_x	500
Cd + Tl	0,05
Hg	0,05
Sb+As+Pb+Cr+Co+Cu+Mn+Ni+V	0,5
Dioxinok és furánok	0,1

b) C: összkibocsátási határértékek SO₂-re és TOC-ra

Légszennyező anyag	C
SO₂	50
TOC	10

A környezetvédelmi hatóság engedélyében eltérést engedélyezhet az olyan esetekben, amikor az SO₂ és a TOC kibocsátás nem a hulladék égetéséből származik.

c) Szén-monoxidra vonatkozó kibocsátási határérték

A szén-monoxidra vonatkozó kibocsátási határértéket a környezetvédelmi hatóság engedélyben állapítja meg.

3. Tüzelőberendezésekben történő hulladék együttégetésre vonatkozó sajátos szabályok

A táblázatokban megadott kibocsátási határértékek mértékegysége mg/m³, kivéve a dioxinok és furánok határértékét, amelynek mértékegysége ng/m³. A kibocsátási határértékeknek való megfelelés igazolására végzett mérések eredményeit száraz gázra, 273 K hőmérsékletre, 101,3 kPa nyomásra és az egyes táblázatok előtt külön megadott vonatkoztatási O₂-tartalomra kell átszámítani.

a) Napi átlagértékek

A napi átlagértékekkel történő összehasonlításhoz az alábbi táblázatokban foglalt technológiai kibocsátási határértékeket kell alkalmazni, amennyiben ezek szigorúbbak, mint az 50 MW_th vagy annál nagyobb bemenő hőteljesítményű nagy tüzelőberendezésekre vonatkozó, más jogszabályokban előírt kibocsátási határértékek.

A félórás átlagértékek képzésére csak a napi átlagértékek számításához van szükség.

C_techn.: szilárd tüzelőanyagokra (vonatkoztatási O₂-tartalom 6%)

Névleges bemenő hőteljesítmény: P_th

Légszennyező anyag	P_th <50 MW_th	50⏐P_th <100 MW_th	100⏐P_th <300 MW_th	P_{th ≥}300 MW_th
SO₂	2000	850	850–200	200
Általános esetben			(lineáris csökkenés 100–300 MW_thközött)
Hazai eredetű tüzelőanyagok esetében	2000	vagy a kéntelenítési hatásfok ≥90%	vagy a kéntelenítési hatásfok ≥92%	vagy kéntelenítési hatásfok ≥95%
NO_x (NO₂-ben kifejezve)	650	400	300	200
Szilárd anyag	50	50	30	30

C_techn. biomasszára (vonatkoztatási O₂-tartalom 6%)

Biomassza: a mezőgazdaságból vagy erdészetből származó teljes egészében vagy részben növényi anyag tartalmú bármely termék, amely alkalmas termikus hasznosításra, valamint az 1. § (2) bekezdés a) pontjában felsorolt hulladékok.

Névleges bemenő hőteljesítmény: P_th

Légszennyező anyag	P_th <50 MW_th	50⏐P_th <100 MW_th	100⏐P_th <300 MW_th	P_th ≥300 MW_th
SO₂	1000	200	200	200
NO_x	(NO₂-ben kifejezve)	650	350	300
Szilárd anyag	50	50	30	30

C_techn. folyékony tüzelőanyagokra (vonatkoztatási O₂-tartalom 3%)

Névleges bemenő hőteljesítmény: P_th

Légszennyező anyag	P_th<50 MW_th	50⏐P_th <100 MW_th	100⏐P_th<300 MW_th	P_th ≥300 MW_th
SO₂	1700	850	850–200 (lineáris csökkenés 100–300 MW_thközött)	200
NO_x (NO₂-ben kifejezve	450	400	300	200
Szilárd anyag	50	50	30	30

b) C – összkibocsátási határértékek (vonatkoztatási O₂-tartalom 6%)

Minden átlagértéket legalább 30 perces, legfeljebb 8 órás időszak alatt vett mintából kell meghatározni:

Légszennyező anyag	C
Cd + Tl	0,05 mg/m³
Hg	0,05 mg/m³
Sb+As+Pb+Cr+Co+Cu+Mn+Ni+V	0,5 mg/m³

Minden átlagértéket legalább 6 órás, legfeljebb 8 órás időszak alatt vett mintából kell meghatározni:

Légszennyező anyag	C
Dioxinok és furánokó	0,1 ng/m³

4. A 2. és 3. pontok alá nem tartozó ipari tevékenységek folyamán történő hulladék együttégetésre vonatkozó sajátos szabályok

Az összkibocsátási határértékekkel való megfelelés igazolására végzett mérések eredményeit száraz gázra, 273 K hőmérsékletre, 101,3 kPa nyomásra és ezen melléklet 1. pontja szerint meghatározott vonatkoztatási O₂-tartalomra kell átszámítani.

C – összkibocsátási határértékek

Minden átlagértéket legalább 6 órás, legfeljebb 8 órás időszak alatt vett mintából kell meghatározni:

Légszennyező anyag	C
Dioxinok és furánok	0,1 ng/m³

Minden átlagértéket legalább 30 perces, legfeljebb 8 órás időszak alatt vett mintából kell meghatározni:

Légszennyező anyag	C
Cd + Tl összesen	0,05 mg/m³
Hg	0,05 mg/m³

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az indítványozó a KÖM r. 4. számú mellékletével kapcsolatban elsőként az Alkotmány 18. §-ában garantált egészséges környezethez való jog, illetve az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésében rögzített „lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez” való jog sérelmére hivatkozott. Álláspontja szerint a KÖM r. 4. számú mellékletében meghatározott kibocsátási határértékek az Alkotmány 18. §-át és a 70/D. § rendelkezéseit azáltal sértik, hogy nagyobb környezetszennyezést engedélyeznek a hulladék és a veszélyes hulladék égetésére, ha együttégetőkben történik az égetés.

Az Alkotmánybíróság már a 966/G/1990. AB határozatában megállapította, hogy az Alkotmány 18. §-a, valamint a 70/D. §-a alapján az állam köteles az egészséges környezethez való jog megvalósítását szolgáló sajátos intézmények kialakítására és működtetésére. (ABH 1993, 533, 535.) Az egészséghez való jog, illetve az egészséges környezethez való jog védelmével kapcsolatban a 28/1994. (V. 20.) AB határozatában az Alkotmánybíróság rámutatot arra, hogy „A környezethez való jog az emberi élethez való jog érvényesülésének fizikai feltételeit biztosítja. Mindez a környezethez való jog jogalkotással való védelmének különös, más jogokéhoz képest fokozottan szigorú voltát követeli meg. (...) A környezethez való jog tárgyából és dogmatikai sajátosságából az következik, hogy a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintjét az állam nem csökkentheti, kivéve, ha ez más alkotmányos jog vagy érték érvényesítéséhez elkerülhetetlen. A védelmi szint csökkentésének mértéke az elérni kívánt célhoz képest ekkor sem lehet aránytalan. (...) A környezethez való jog védelmének eszközei között a megelőzésnek elsőbbsége van, hiszen a visszavonhatatlan károk utólagos szankcionálása nem tudja helyreállítani az eredeti állapotot. A környezethez való jog érvényesítése alkotmányosan megköveteli azt, hogy az állam – amíg jogi védelem egyáltalán szükséges – az elért védelmi szinttől csakis olyan feltételekkel léphessen vissza, amikor alanyi alapjog korlátozásának is helye lenne.” (ABH 1994, 134, 140–141.) Az Alkotmánybíróság e határozata szerint az egészséghez való jog, illetve az egészséges környezethez való jog sérelme akkor valósul meg, ha a természetvédelem jogszabályokkal biztosított szintje csökken. Az Alkotmánybíróság a 427/B/1997. AB határozatában arra is rámutatott, hogy „alkotmányosan indokolt és elkerülhetetlen a környezetre jelentős befolyást gyakorló létesítmények létrehozásának és működésének jogszabályi feltételrendszerét úgy alakítani, hogy az az élet természeti alapjainak védelmét, a véges javakkal való gazdálkodást, és ezen keresztül az egészséghez való jogot megfelelően szolgálja.” (ABH 1999, 742, 745.)

2. Alkotmányos kötelezettségére tekintettel a jogalkotó elfogadta a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvényt (a továbbiakban: Kö.tv.), amelynek – 1. §-a szerint – célja az ember és környezete harmonikus kapcsolatának kialakítása, a környezet egészének, valamint elemeinek és folyamatainak magas szintű összehangolt védelme, a fenntartható fejlődés biztosítása. A Kö.tv. 35. § (1) bekezdése megállapította, hogy a környezeti elemek védelme, továbbá a környezetet veszélyeztető hatások elleni védelem érdekében igénybevételi, kibocsátási, valamint szennyezettségi határértékeket kell megállapítani. A Kö.tv. 89. §-a szerint a kibocsátási és igénybevételi határértékek megállapításánál a szennyezettségi határértékek mellett figyelembe kell venni a környezet, illetve adott eleme pillanatnyi és célállapotát, valamint a leghatékonyabb megoldást, továbbá a külön jogszabályban meghatározott tevékenységek esetén az elérhető legjobb technikát. Bevezetésükkor biztosítani kell a szükséges és elégséges felkészülési időt. A határértékek megállapítása során figyelembe kell venni a természeti folyamatok és az egyes környezetterhelő tényezők várható együttes hatását is. A határértékeket a miniszter – az érdekelt miniszterekkel együttesen kiadott – rendeletben, vagy rendeletben meghatározott esetekben a környezetvédelmi hatóság állapítja meg. A hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény – amely a preambulumában megfogalmazottak szerint a környezet védelme érdekében, többek között az emberi egészség, valamint a természeti és épített környezet hulladék okozta terhelésének mérséklése érdekében született – 59. § (2) bekezdése szintén felhatalmazást ad a környezetvédelemért felelős miniszternek, hogy rendeletben határozza meg a hulladék termikus ártalmatlanításának technikai követelményeit. E törvényi felhatalmazások alapján több jogszabály született, így többek között a légszennyezettségi határértékekről, a helyhez kötött légszennyező pontforrások kibocsátási határértékeiről szóló 14/2001. (V. 9.) KÖM–EüM– FVM együttes rendelet (a továbbiakban: Er.), amely 6. számú mellékletében az eljárásspecifikus technológiai – így a cementgyártásra is vonatkozó – kibocsátási határértékeket és egyéb előírásokat határozta meg. Az Er. 7. § (5) bekezdése is utalt arra, hogy a levegőtisztaság-védelmi szempontból, illetve egészségvédelmi érdekek figyelembevételével különösen jelentős technológiákra vonatkozó technológiai kibocsátási határértékeket külön jogszabályok állapítják meg. Ezek körébe tartozik az indítványban kifogásolt KÖM r. is, amely a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeit állapítja meg. A KÖM r. rendelkezett a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeinek és azok alkalmazására vonatkozó jogszabályok megállapításáról szóló 11/1991. (V. 16.) KTM rendelet (a továbbiakban: R.) hatályon kívül helyezéséről oly módon, hogy annak egyes rendelkezéseit a meglévő égető- és együttégető művek esetén 2004. december 31-ig a KÖM r. 17. (3) bekezdésében meghatározottak szerint kellett alkalmazni.

A KÖM r. az R.-hez képest részletesebben állapítja meg a rendelet hatálya alá tartozó szerveket. A 3. számú melléklete tartalmazza a légszennyező anyagok kibocsátási határértékeit, és – az indítványban kifogásolt – 4. számú mellékletben a hulladék együttégetése esetére más kibocsátási határértékeket határoz meg.

A cementgyártási technológia lehetővé teszi, hogy a felhasznált tüzelőanyag egy részét hulladékkal lehessen kiváltani. Ilyenkor nem az Er. 6. számú melléklete 2. pontjában a cementgyártásra megállapított kibocsátási határértékeket kell alkalmazni, hanem az un. együttégetésre vonatkozó KÖM r. 4. számú mellékletében megállapítottak szerint kell eljárni. A KÖM r. 4. számú mellékletében szereplő határértékek egyetlen légszennyező anyag esetében sem haladják meg a cementgyártási technológiára az Er.-ben előírt határértékeket. Így az együttégetési technológia működtetése során a kibocsátott légszennyező anyagok mennyisége nem nő, mert a határértékek többnyire szigorodnak, vagy megegyeznek az adott technológiára vonatkozó határértékekkel. Ha nem történne együttégetés és a keletkező hulladékot egy a cementgyár térségében önálló hulladékégetőben égetnék el, akkor ez a hulladékégetésből származó levegőszennyezés a cementgyári technológia okozta levegőterheléshez hozzáadódna. Figyelembe kell venni azt is, hogy a KÖM r. 6. § (3) bekezdése arról rendelkezik, hogy amennyiben az együttégető műben a keletkező hő több mint 40%-a veszélyes hulladék égetéséből származik, illetőleg a (4) bekezdés szerint kezeletlen vegyes települési hulladékok együttégetése esetén a kibocsátási határértéket a 3. számú mellékletnek megfelelően alkalmazni.

Ha egyedi esetben a környezetvédelmi hatóság állapítja meg a kibocsátási határértéket, azt nem jogszabályi megkötöttség nélkül teheti, hanem a CO határérték esetében a KÖM r. 4. számú mellékletének 1. pontjában leírtak szerint. Ennek alapján a CO határérték minden esetben a cementgyári határérték alatt marad. A hatóság által megállapított határérték a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról szóló 21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet 8. § (3)–(6) bekezdései szerint csak a szigorítás irányába módosulhatnak.

Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy a környezet védelmének jogszabályokkal biztosított szintje nem csökkent, a jogalkotó a korábbi védelmi szinttől a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeinek differenciált szabályozásával, amely során a hulladékégetők számára megállapított kibocsátási határértékek mellett megállapította az együttégetésre vonatkozó kibocsátási határértékeket is, a korábbi védelmi szinttől nem lépett vissza, ezért az egészséghez való jog, illetve az egészséges környezethez való jog sérelme nem állapítható meg. A KÖM r. 4. számú melléklete az Alkotmány 18. §-ának valamint 70/D. § (1) és (2) bekezdéseinek rendelkezését nem sérti, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

3. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése sérelmét is állította. Álláspontja szerint a KÖM r. 4. számú melléklete az együttégetők számára jelentős kedvezményt nyújt a magasabb határértékek megállapításával. Ez az égetőművek számára hátrányos, mert tőlük a 3. számú mellékletben meghatározott szigorúbb határértékek betartását követeli a jogalkotó. Ez a helyzet esélyegyenlőtlenséget jelent számukra.

Az Alkotmánybíróság az indítvány tartalmára tekintettel, továbbá az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésében foglalt rendelkezések összefüggésére figyelemmel megvizsgálta, hogy a KÖM r. 4. mellékletének rendelkezése sérti-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésben deklarált hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

Az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt rendelkezést a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányi követelményként értelmezte. E határozataiban az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy az Alkotmány e rendelkezése az azonos szabályozási körbe vont jogalanyok közötti olyan, alkotmányos indok nélkül tett megkülönböztetést tiltja, amelynek következtében egyes jogalanyok hátrányos helyzetbe kerülnek. Az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki, abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem alapvető alkotmányos jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánynak ez az általános jogegyenlőségi követelménye arra vonatkozik, hogy az állam, mint közhatalom a jogok és kötelezettségek elosztása során köteles egyenlőkként – egyenlő méltóságú személyként – kezelni a jogalanyokat, a jogalkotás során a jogalkotónak mindegyikük szempontjait azonos körültekintéssel, elfogulatlansággal és méltányossággal kell értékelnie. Az Alkotmánybíróság általánosan követett gyakorlata szerint a jogalanyok közötti megkülönböztetés akkor tekinthető alkotmányellenesnek, ha a jogalkotó azonos jogi helyzetben lévő, a szabályozás szempontjából azonos csoportba tartozó, egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyok között tesz különbséget anélkül, hogy annak alkotmányos indoka lenne. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77–78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281–282.; 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.; 39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 325, 342–344.; 37/2002. (IX. 4.) AB határozat, ABH 2002, 230, 241–242.]

Az Alkotmánybíróság a fentieket figyelembe véve megvizsgálta, hogy a jogalkotó által tett megkülönböztetés egymással összehasonlítható helyzetben lévő jogalanyokat érint-e. E kérdésben az Alkotmánybíróság a következőket állapította meg:

A KÖM r. 2. § d) pontja szerint a rendelet alkalmazásában hulladékégető mű (égetőmű): minden olyan – műszaki létesítmény és hozzátartozó felszerelés, amely a hulladékok, hulladékgázok égetésére létesült, vagy arra használják, és az égetéskor keletkező hőt hasznosítják vagy nem hasznosítják. Ide kell érteni a hulladék oxidációjával történő égetést és az egyéb termikus kezelési eljárásokat, például a pirolízist, az elgázosítást vagy a plazmaeljárásokat, amennyiben a kezelés során keletkező anyagokat azt követően elégetik. A 2. § e) pontja meghatározza a hulladék együttégető mű (együttégető mű) fogalmát is. A rendelkezés szerint a hulladék együttégető mű minden olyan – helyhez kötött vagy mobil – létesítmény, amelynek fő célja az energiatermelés vagy anyagi termékek gyártása, és amely alap vagy kiegészítő tüzelőanyagként hulladékot vagy hulladékgázt használ, vagy amelyben a hulladékot termikusan kezelik az ártalmatlanítás érdekében. Amenynyiben az együttégetés úgy zajlik, hogy a tevékenység fő célja nem az energitermelés vagy anyagi termékek gyártása, hanem a hulladék termikus kezelése, akkor a berendezést a d) pontnak megfelelő égetőműnek kell tekinteni. A KÖM r. 3. számú mellékletében meghatározott határértékek az égetőművekre, a 4. számú melléklet pedig az együttégető művek légszennyezőanyag kibocsátási határértékeire vonatkoznak. A jelzett rendelkezésekből is megállapítható, hogy az égető művek nincsenek azonos jogi helyzetben az együttégetésre vállalkozó, döntően más szennyezőanyagot is kibocsátó, egyéb ipari létesítményekkel, nem tekinthetők azonos szabályozási körbe tartozóknak. A jogalkotó nem egycsoportba tartozók között tett tehát megkülönböztetést a légszennyezőanyag kibocsátási határértékek megállapítása során, ezért az Alkotmánybíróság azt állapította meg, hogy az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésben foglalt diszkrimináció tilalmát deklaráló alkotmányi rendelkezést a KÖM r. 4. számú melléklete nem sérti.

Az Alkotmánybíróság nem látta megalapozottnak az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdésének sérelmét sem. Az Alkotmánybíróság már a 2100/B/1991. AB határozatában rámutatott arra, hogy az Alkotmány 70/A. § (3) bekezdése az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölésére nem állapított meg alanyi jogot, hanem általános állami célkitűzést és törekvést fogalmazott meg a jogegyenlőség megvalósítását, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedések kilátásba helyezésével. (ABH 1992, 554, 557.) Az Alkotmánybíróság 725/B/1991. AB határozatában utalt arra is, hogy „a különböző társadalmi csoportok esélyeinek egyenlőségét nem egy-egy jogszabály vagy állami intézkedés, hanem a jogszabályok és állami intézkedések rendszere révén lehet biztosítani, illetve az állam ilyen módon járulhat hozzá az esélyegyenlőtlenség megteremtéséhez, vagy legalábbis az egyenlőtlenségek csökkentéséhez.” (ABH 1992, 663, 664.)

Mivel a KÖM r. 4. számú melléklete az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdésének rendelkezését nem sérti, az Alkotmánybíróság az indítványt e részében is elutasította.

Budapest, 2007. február 12.

Dr. Balogh Elemér s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró előadó alkotmánybíró

Dr. Paczolay Péter s. k.,

alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek