7/2002. (II. 28.) AB határozat
7/2002. (II. 28.) AB határozat1
2002.02.28.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a belügyi szervek rendelkezésében lévő, lakásnak nem minősülő szállóférőhelyek, lakóegységek használatáról, valamint a bérleti, albérleti díj hozzájárulás szabályairól szóló 40/2000. (XII. 12.) BM rendelet 2. § (1) bekezdése alkotmányellenes, ezért ezt a rendelkezést megsemmisíti.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
Az indítványozó azért támadta a a belügyi szervek rendelkezésében lévő, lakásnak nem minősülő szállóférőhelyek, lakóegységek használatáról, valamint a bérleti, albérleti díj hozzájárulás szabályairól szóló 40/2000. (XII. 12.) BM rendelet (a továbbiakban: R.) 2. § (1) bekezdését, mivel álláspontja szerint ez a rendelkezés alkotmánysértő módon kötelezi ,,a rendőrséggel szolgálati jogviszonyban álló, szolgálati helyén önálló lakással nem rendelkező, de szállóférőhelyet igénylő személyeket arra, hogy a megállapított térítési díjon felül minimum havi ötezer forint összeget – az általa kiválasztott pénzintézetnél – lakáscélú megtakarításra fordítson''.
Az indítványozó úgy vélte, hogy az R. sérelmezett előírása az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe ütközik, mivel alkotmányellenes módon megkülönbözteti (havi ötezer Ft ,,pluszkiadásra'' kötelezi) a szolgálati helyükön állandó lakóhellyel nem rendelkező rendőröket az ott állandó lakcímmel rendelkezőktől.
Az indítványozó arra is hivatkozott, hogy az R. kifogásolt szabályozása ,,gyakorlatilag teljesen ellehetetleníti a személyi állomány egy részét'', s ezáltal sérti az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésének a szociális biztonsághoz fűződő jogokra vonatkozó rendelkezését.
Az Alkotmánybírósághoz benyújtott kiegészítő indítvány az Alkotmány 37. §-ában foglalt előírással és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseivel ellentétesnek tekintette, hogy az R. 2. § (1) bekezdése – miniszteri rendelet formájában – takarékbetét elhelyezésére irányuló kötelezést tartalmaz.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi előírásokra alapozta:
Az Alkotmány 37. § (3) bekezdésének első és második mondata a következő rendelkezést tartalmazza: ,,A Kormány tagjai feladatuk ellátása körében rendeleteket adhatnak ki. Ezek azonban törvénnyel vagy a kormány rendeletével és határozatával nem lehetnek ellentétesek.'' Az Alkotmány 70/A. § kimondja: ,,A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.''
Az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdése a szociális biztonsághoz való jogról így rendelkezik: ,,A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.''
Az R. 2. § sérelmezett (1) bekezdése megállapítja: ,,A szállóférőhelyen történő elhelyezés annak a belügyi szervvel szolgálati, köztisztviselői, közalkalmazotti jogviszonyban (a továbbiakban együtt: szolgálati jogviszony) álló személynek biztosítható, aki munka-, illetőleg szolgálati helyén önálló lakással nem rendelkezik, lakhatását egyéb módon megoldani nem tudja, és vállalja, hogy a használati jogviszony időtartama alatt havonta legalább ötezer forint összeget – az általa kiválasztott pénzintézetnél – lakáscélú megtakarításra fordít, s annak munkabéréből történő közvetlen átutalására a munka-, illetőleg szolgálati helye szerint illetékes pénzügyi szervnek e rendelet 2. számú melléklete szerinti megbízást ad.''
Az R. 1. § (1) bekezdése szerint szállóférőhelynek tekinthetők – többek között – a Kormánynak a belügyminiszter közreműködésével irányított szervei rendelkezése alatt álló épületek, illetőleg épületrészek, lakásnak nem minősülő – egyedülálló személyek, házaspárok, élettársak elhelyezésére szolgáló – szállóférőhelyei és lakóegységei.
III.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az indítvány a következők miatt megalapozott:
Az R. 2. § eljárás alá vont (1) bekezdése havonta legalább 5000 Ft lakáscélú megtakarításra – e pénzösszeg pénzintézetnél történő elhelyezésére – kötelezte a szállóférőhelyen lakó, a belügyi szervvel szolgálati jogviszonyban álló személyt. Ez a rendelkezés feltételezi, sőt előírja a lakáscélú takarékbetét-szerződéssel való rendelkezést, s így szerződéskötési kötelezettséget tartalmaz.
A Ptk. 198. § (2) bekezdése szerint ,,jogszabály szerződés kötését kötelezővé teheti''. A takarékbetét-szerződést a Ptk. 533–535. §-a szabályozza, a 685. § a) pontja pedig a következőket állapítja meg. E törvény alkalmazásában ,,jogszabály: a törvény, a kormányrendelet; továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak keretei között az önkormányzati rendelet; a 19. § (1) bekezdésének c) pontja, a 29. § (3) bekezdése, a 200. § (2) bekezdése, a 209/B. § (6) bekezdése, a 231. § (3) bekezdése, a 301. § (4) bekezdése, a 434. § (3)–(4) bekezdése, az 523. § (2) bekezdése és az 528. § (3) bekezdése tekintetében viszont valamennyi jogszabály''.
Az Alkotmány 37. § (3) bekezdése, a Ptk., valamint az R. idézett rendelkezései összevetéséből kitűnik, hogy a miniszter rendelete nem írhat elő takarékbetét-szerződés megkötésére irányuló kötelezettséget. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az R. 2. § támadott (1) bekezdése ellentétes az Alkotmány 37. § (3) bekezdés második mondatával.
Mivel az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezést alkotmányellenessé nyilvánította, ezért a további indítványi hivatkozások vizsgálatát mellőzte, és az eljárás alá vont szabályozást a rendelkező részben foglaltak szerint megsemmisítette.
Alkotmánybírósági ügyszám: 195/B/2001.
1
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás